Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-07 / 235. szám

12 • H I R D E T E S • CSÜTÖRTÖK, 2004. OKTOBER 7. Szántó Kovács védelmében Ismét fellángolhat a vita Hódmezővásárhelyen, a Szántó Kovács-szobor körül, ha „térrendezés" ürügyén eltávolítják megszokott helyéről. Hidnia kell a javaslattal előállónak és a támogatóknak, hogy a helykiválasztás annak idején nem véletlenszerű, vagy túlzóan előléptető, hanem a történeti hűséghez ragaszkodó volt, mert 1894. április 22-én itt zajlódtak az események. Itt gyülekeztek - mint minden piaci- és vasárnapon - a munkaerejüket kínáló napszámosok, ez volt az „empörpiac", s azon a jeles napon itt állapodott meg a beidézett Szántó Kovácsot elkísérők sokasága, és itt, az Andrássy út torkolatában támadt rá kivont kardlappal a Serház téri laktanyából vágtatva érkező huszárcsapat a járdán nézelődő, vagy éppen a szentmiséről békésen hazafelé tartó hívekre. A helykiválasztást döntően ezek a történeti tények befolyásolták, s most, az áthelyezést javaslók talán éppen ezeket a tényeket akarják feledtetni?! Ne tegyék. A szobor mára elfogadottá, megszokottá vált, régen feledésbe merült már az a stílusvita, amit azok gerjesztettek, akik egy ünneplőbe öltözött daliás portrészobrot vártak a lepel lehullásakor. A meglepett és magyarázkodó alkotó, Somogyi József külön kitért a posztamensre, hogy ő nagyon is tudatosan szállította le szemmagasságba a stilizált alakot, ezzel is jelezvén, hogy Szántó Kovács közülünk való volt, közülünk lépett a történelem színpadára. A mindennapokkal küszködő kubikos-napszámos, aki nem kérkedett a benne kétségtelenül meglévő emberi-vezéri kvalitásokkal. Jó volt hallgatni az idei évfordulón Almási István alpolgármester ünnepi beszédét a városháza árkádjai alatt, aki szintén ekként méltatta és emelte városunk nagyjai közé Szántó Kovács Jánost. A szobor mára elfogadottá, megszokottá vált Fotó: Tésik Attila Nagyon furcsa volna, ha most farizeus módon ez a kör mégis végig vinné a szobor eltávolítását. Nem adhat felmentést a történeti hűség megsértésére az sem, hogy „jó helyet" keresnek a szobornak, mert a jó hely nem egyenlő a méltó hellyel, ami csak a mostani lehet. Elnézést kell kérnem, amiért önmagamat idézem. Az 1994-ben megjelent centenáriumi kiadvány befejező gondolat között írtam: „Hódmezővásárhely két szimbóluma: a tornyos városháza és Szántó Kovács szobra. Ok és okozat. A városházát igaza tudatában akarta ö a szó erejével bevenni, a kezére kattant bilincs igazságtalanság által magasztosult fel annyira, hogy szobrának ott kell állnia, ahol akkor a kardlapok osztották az igazságot." Igen, ott kell állnia, s a teret kell hozzáigazítani a városszépítőknek. Arra biztatom a történeti hűséghez ragaszkodó polgártáraimat, hogy adjanak hangot ez irányú véleményüknek: maradjon ott a szobor, ahol most van, s az áthelyezés által elpazarolt adóforintjainkat fordítsák egy játszótér felújítására, vagy egy újonnan nyitott utca járdájának elkészítésére. SZABÓ DÁNIEL NY. TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Mi lesz veled, emberke ?! Ha a világmindenségen belül (Tejút, Naprendszer, Föld), jelesül Európában, 2004-ben egy újszülött napvilágra jön, - sokkal több bizonytalansággal kell szembenéznie a jövőt illetően, mint a történelemben bármikor. Ó még nem tudja - csak majd, ha felnőtt lesz -, hogy a föld lakosságának energiafelhasználása szédületes tempóban nő, ugyanakkor az olajkészletek vészesen csökkennek. Feltartóztathatatlanul szaporodnak a személy- és tehergépkocsik, tengerjáró hajók, repülőgépek. Gyakoriak a helyi háborúk (Szerbia, Afganisztán, Irak, Csecsenföld), amelyek mind-mind nagy energiafalók. Mi lesz a kőolajkészletekkel - amelyek földünkön behatároltak-, ha például Kína, India és Oroszország is annyi energiát igényel egy lakosra vetítve, mint az USA vagy Anglia? K. Hűbbért 1956-ban publikálta az azóta elhíresült „Hubbert-görbét", melynek értelmében 2050-re kimerülnek az USA kőolajkészletei. Sajátos geológiai adottság, hogy a világ kőolajtartalékának 65 százaléka a Közel-Keleten van... Sok tudós közgazdász szerint az AIDS, az ivóvíz és az élelmiszer hiánya és a vallási feszültségek (ki milyen eget imád), előbb-utóbb háborúba torkollhatnak. Az utóbbi időben példátlanul elterjedt a terrorizmus, amely nehezen fékezhető. A terrorizmus gyökerei főleg azokban az országokban erednek, amelyek évszázadokon át gyarmati sorban sínylődtek, és ezek a sérelmek a társadalmi igazságosság keresésében testesülnek meg. Az egykori gyarmattartó országokat a történelemből ismerjük, de kevésbé tudott, hogy Németországnak is a huszadik század elején - Togo, Kamerun, Namíbia, Ruanda, Burundi, Kenya - gyarmatai voltak. Az a tény is kevésbé ismert, hogy a németek mintegy 80 ezer lázadó hererót öltek meg, akik szabadulni akartak a német gyarmati iga alól. Nem kevés kérdőjelet tartalmaz a ma született kisded számára a globális felmelegedés. Ütemesen olvad az Antarktisz jege és a Kilimandzsáró hava. Növekszik az ózonlyuk, emelkedik a hőmérséklet, árvizek és aszályok tombolnak földünkön. Egymilliárd ember megélhetését fenyegeti az elsivatagosodás veszélye. Ez a jelenség hazánkban is megfigyelhető. A Duna-Tisza közi Homokhátságot is az elsivatagosodás jellemzi. Az 1900-as évek elején még közel 600 kisebb-nagyobb természetes tó borította a Duna-Tisza közét, döntő többségük azonban mára csak a nevében őrzi az egykori vizeket. Napjainkban ádáz harc folyik a fegyver és a gyógyszeripar profitjáért. Ismeretes, hogy a fogyasztást a termelés szabályozza. Ha nincs háború, akkor okafogyottá válik a fegyvergyártás. Tartós béke esetén lakatot lehetne tenni a hadiüzemekre. így mennyivel más lenne a ma született csecsemő életminősége 40-50 év múlva! Milyen társadalmi veszélyt rejtenek a jövőben a kábítószerek, a terjedő alkoholizmus, az egyneműek házassága és a különböző allergiabetegségek terjedése. Hazai felmérések szerint évente tíz százalékkal növekszik az allergiás megbetegedések szá- • ma. De a szaporodó „szingli" életforma, az abortusz probléma, a keringési és cukorbetegség feltartóztathatatlan burjánzása, az elhízás, a piaci verseny következtében fokozódó, különböző stresszhatások is beláthatatlan következményekkel járhatnak évtizedek múltán. Új keletű jelenség a testet-lelket romboló munkanélküliség. Nyugati szociológusok felmérése szerint öt év kényszerű munkanélküliség tíz évvel rövidíti meg az ember életét. A szintetikus vegyszerek terjedése is ezer veszélyt rejthet magában. Hogyan tud majd megfelelni egy ilyen terhelt társadalom a kapitalista piacgazdaság versenykihívásainak? Általánosan ismert a globális környezetszennyezés. Ma Anglia ipara mintegy 60 millió lakosával annyi káros szén-dioxidot és egyéb gázt bocsát a levegőbe, mint az egymilliárd lakosú India. Mi lesz, ha Kína, India és Oroszország ipari fejlődése egykor megközelíti az angliait? Évente rohamos tempóban pusztulnak a különböző növényi és állati fajok, amely összefüggésbe hozható a globális felmelegedéssel és a környezetszennyezéssel. A mai, bölcsőben ringó gyermeket egykor mennyire foglalkoztatja majd a társadalmi igazságosság kérdése? Hogyan fog alakulni a társadalmi szolidaritás? Kétségtelen, hogy főleg a nyugati világban - az 1970-es évektől megkezdődött az az individualizálódás, a hedonisztikus, azaz habzsolói társadalom kialakulása, amely a szolidaritást érzők, s azért áldozatot is vállalók körét alaposan leszűkítette. Azt hiszem, kulcskérdés marad a jövő generációja számára is, a társadalmi termelésen túl, az anyagi javak igazságos és munkával arányos elosztásának kérdése. Nem a notórius pesszimista, de még csak nem is az Apokalipszis lovasai fogják ceruzámat a ma született emberke jövőjét illetően, hanem az a tény, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a természeti, környezeti, élettani és a társadalmi-gazdasági-politikai tényezők mai és jövendőbeli realitásait. DR. BÁLINT JÁNOS NYUGALMAZOTT IGAZGATÓ SZEGED Szeged folyamatosan népszerűsíthetné magát! A Klauzál tér is a város egyik vonzereje Fotó: Miskolczi Róbert Nélkülözhetetlennek tartom, hogy Szegedet és régiónkat népszerűsítsük, de talán nem csak a turisták számára kellene ezt tenni! Úgy gondolom, nekünk, szegedieknek is szükségünk lenne egy-egy kiadványra, füzetecskére, amivel nem csak a Tourinform-irodában találkozhatunk, továbbá nem kell érte súlyos ezreket fizetnünk, ugyanis jönnek vendégeink vidékről, külföldről. Az előző év elején örömmel tapasztaltam, hogy megjelent egy ingyenes füzet, a Szeged ízei címmel, amely városunk éttermeit és néhány kávéházat is bemutatott. Nem tudom, hogy városi vagy magánkezdeményezés volt-e megjelentetni a kiadványt, mindenesetre hiánypótló volt számomra és ismerőseim számára is. Magam is meglepődtem, mennyi étterem található Szegeden, s bár fontosnak tartom, hogy az életben legyenek olyan helyek az ember számára, ahol már törzsvendégként köszöntik, én mégis nyakamba vettem a várost, és örömmel fedeztem fel néhány új éttermet és szórakozóhelyet, amiről előtte nem is tudtam, vagy egyszerűen csak megfeledkeztem azokról. Egy városnak igenis szüksége van arra, hogy népszerűsítse önmagát, és tegye ezt nemcsak a turisták, hanem saját lakosai oromere is. És mindezt nem csak a gasztronómia területén kellene tenni. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy egy-egy éttermen keresztül jól iliegismerhetők egy város szokásai, hagyományai. Bízom benne, hogy Szeged végre méltó helyre kerül az emberek tudatában, s valóra válik az a vélemény, hogy talán ha mi magunk elhinnénk, hogy Szeged szép, másoknak is hamarabb megtetszene, és ebben segíthet néhány kiadvány is. PRISKINNÉ TÓTH GIZELLA, SZEGED Időnként a józan észnek is ki kell vonulnia az utcára! Amióta nyilvánosságra került, hogy október 15-én Budapesten a Terror Háza előtt felvonulnak a magyarországi újfasiszták és a szabadságjogok oltalma alatt, megemlékezést tartanak a nyilasok hatalomra jutásának 60. évfordulójára, a szabadság értelmezése és a vele kapcsolatos jogok, a parlamenttől a magánbeszélgetésekig napjaink részévé vált. Szokatlan ez, a szabadságról általában nemzeti ünnepnapjainkon a szónokok szoktak beszélni. A társadalom 1990 óta birtokba vette, rövid időn belül hozzászokott és létét természetesnek tartja, mint a levegőt. Most amikor ki akarják forgatni és vissza akarnak élni vele, egy egészséges társadalom kel a védelmére. Az emberek jól érzékelik, a szabadság nem lehet egy talajt vesztett, kontroll nélküli állapot és az egyén szabadságjogai addig terjedhetnek, amíg azok mások jogait nem korlátozzák. Tudomásul kellene vennie mindenkinek, hogy a demokrácia és a szabadság is úgy maradhat fenn, ha valamennyien betartjuk írott és íratlan szabályait is. Vannak, akik szigorúan elvi alapokon állnak és azt mondják, hogy a felsorolt alaptézisek Magyarországon döntően érvényesülnek, ezért ennek a létszámában kicsi szélsőséges csoportnak felesleges komoly jelentőséget tulajdonítani. A társadalom, mint a demokrácia bázis nélküli vadhajtását, reakció nélkül a híradásokból kirekesztve, tekintse veszélytelennek. Lehet, hogy vannak szerencsésebb nemzetek, akik ezt megtehetik. Nálunk ennek a gátlástalan, zavarodott, fasiszta eszmének a hazai csatlósai Szálasi vezetésével hatalomra kerültek és jóvátehetetlen bűnöket követtek el a magyar néppel szemben. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy jelentéktelennek minősítsük ennek az elborult egyetemista nőnek a csoportját és megmozdulásaikat. Gőzös hatalomátvételi terveik, jelképeik és lendülő karjaik, életük alkonyán megnyugodni vágyó emberek hatvanéves sebeit újra feltépik és az egész társadalmat felkavarják. Október 15-ét ez a csoport ünnepnek tekinti, és Szálasi virágfüzérrel keretezett képével vonul majd az Andrássy úton. A magyar nép 1944. október 15-ét történelmünk egyik legsötétebb korszakának a kezdeteként tartja számon. Ezért fogadható el nehezen, hogy a hatóságoknak az ilyen, szellemiségben és külsőségeiben is összetéveszthetetlenül nácista megmozdulásokat nincs módja betiltani. Ezzel az üggyel kapcsolatban a mára kialakult helyzet mutatja, hogy az emberek elvárják, hogy a jogalkotók és a törvényhozás teremtsen összhangot az alkotmány, a társadalom értékítélete és a hatályos törvények között. A parlamentnek meg kellene keresnie azt a jogi formációt, amely a demokratikus alapjogok fenntartása mellett képes megfelelni ennek az elvárásnak. Addig viszont, amíg a jogi eszközök nem állnak rendelkezésre, a társadalom érzékenyebb, aktívabb része úgy gondolja, nem nézheti tétlenül, hogy egy szervezet gyalázatos bűnök főszereplőit ünnepelje. Ezért ugyanabban az időpontban, remélni lehet, hogy ezerszeres túlerővel, békés szándékkal a határozott NEM! kifejezésének akaratával az utcára vonulnak. A demonstráción pártállásra és minden más különbözőségre tekintet nélkül részt vesznek azok, akik ki akarják nyilvánítani, hogy a magyar nép október 15-ét történelmünk fekete napjának tekinti és közéletünk az ilyen fasiszta szerveződéseket és megnyilvánulásokat nem fogadja be. Közös felelősségünk, hogy életünk mentes legyen a politikai szélsőségektől, ezért időnként az értelemnek, a józan észnek és a normalitásnak is ki kell vonulnia az utcára. Az idei október 15-e ilyen alkalom! FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK, FÜGGETLEN CIVIL FÓRUM EGYESÜLET Bölcsőhely-búcsúztató Fundamentumát minden bizonnyal már az 1879. évi szögedi nagy árvíz előtt lerakták. Guggoló házsorok, sáros, poros utcák, csodálatos és archaikus élet, hagyományos ő-ző beszéd, s megannyi fokozatosan kialakuló alsóvárosi viselet. Ezek környezetében született a város egyik legnagyobb társadalomtudósa, a vallásos néprajz Európa-hírű kutatója, Bálint Sándor. A ház, amelyben született, bizonyára a többi nyeregtetős házhoz hasonlított. Az új kis jövevény már az általunk is ismert „utcafronton fordított" házban látta meg a napvilágot. Az ősi fundamentum tehát bölcsőhelye lett korunk legnagyobb szegedi tudósának. Udvarában egykoron lányok hasították a Bálint-birtokon termett fűszerpaprikát, melynek száraz hüvelyét legények zúzták porrá a paprikakülüben, miközben a mindenre odafigyelő, mindenre rácsodálkozó gyermek kis hegedűjével „cincogott", máskor pedig magyar nótás lemezeket rakott a lemezjátszójára. Ebből a házból indult később a tanári katedrák felé, s nevelte diákjait a tudományok tárházában. Mindenekelőtt - saját példáját ismerve - az alázat, áldozatvállalás, a bölcsesség, a folytonos érdeklődés voltak útmutatóinak, pedagógiájának sarokkövei. De innen indultak gyűjtő és kutató útjai mindazon tájakra, ahol a szögedi nyelvet megtalálta. Ez volt számára a szögedi nagytáj. Kutatásainak első eredményei ismeretterjesztő cikkek, tanulmányok voltak, később Alsóváros, egyáltalán a város hagyományos paraszti életét,,polgárságát, iparosságát bemutató tanulmányok, amelyeket szintén e házban írt. A nácik elől e házban rejtőzhetett Szent-Györgyi Albert és családja, s ki tudja, hányan még. A népi vallásosság és hitvilág harmatcseppjeit itt vették magához a maguk kristálytiszta valóságában. A népi hitvilág kutatása, a hitéleti hagyományok megélése és tovább adása életfeltétele volt haláláig. S lám, a sors nemcsak életében próbálta Őt meg konokul és gonosz módon, de halálát követően is. Szülőháza, bölcsőhelye immár megsemmisült. Gondoljuk meg: a műveltebb világ más tájain nem fér kétség ahhoz, hogy kivételesen nagy tudósok szülőházát emlékhelyként megőrizzék. Valljuk be, mi is vétkeztünk: nem védettük le időben a házat. Ennek ellenére döbbenetes érzés ma is, hogy éppen a tudós 100. születésnapján túrták le egykori szülőházáról a cserepeket, csákányolták szét a falakat. Akkor, amikor az alsóvárosi templom mellett, a Havibúcsún ezrek emlékeztek Bálint Sándor nemes lelkére, szent életére és mindazon „adományára", amelyeket életével megteremtett, s visszaadott szerette városának. Búcsúztatjuk a házat, a szülőhelyet, ahonnan iskolateremtő lélek indult és állt helyt, miközben ország-világnak mutatta fel Szeged városát. Egyetlen lehetőségünk maradt: az új épület Pálffy utcai részén egy ablaknyi falmélyedésbe készítsünk deszka napsugárdíszt, közepébe helyezzük el Szathmáry Gyöngyi Bálint Sándorról mintázott bronz képmását. Alája írjuk föl: e helyen ringott • Bálint Sándor (1904-1980) néprajztudós bölcsőié. IFJ. LELE JÓZSEF, SZEGED