Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-04 / 207. szám

12 SZIESZTA 2004. szeptember 4., szombat CSAPÓ JÓZSEF DANDÁRTÁBORNOK A LEGSZIGORÚBB MAGYAR BÖRTÖNT VEZETI Csillaglakók parancsnoka Az elmúlt napokban gyakran volt a bűnnel foglalkozó hírek fontos szereplője Csapó József dandártábornok Ugyanis alapos a gyanú, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön pa­rancsnokát a Csillagban ülő nehézfiúk egy csoportja tú­szul akarta ejteni, így kényszerítve ki saját szabadulásu­kat Az ügy kivizsgálásának befejezéséig, a nyomozás ér­dekeire figyelemmel Csapó tábornok nem kíván esetleges rabul ejtéséről nyilatkozni. Ebben az írásunkban így arra vállalkoztunk hogy bemutassuk miként gondolkodik a börtönviszonyokról, a bűnözésről, a társadalom felelőssé­géről az az ember, akit a fegyencek nagyon alkalmas cél­személynek találhatnak egy túszejtéshez. Börtöntábornok. Hiába is ke­resgélné valaki ezt a rendfo­kozatot a szolgálati szabály­zatokban, vagy más, hasonló­an fontos és hivatalos iratok­ban, efféle rangra soha nem bukkanna. A leleményes nép­nyelv persze nem igazán tö­rődik a hivatalossággal - Sze­geden Csapó József bünte­gyobb börtönének, a pálhal­mai fegyintézetnek a parancs­nokhelyettese lett, majd 1989­ben a kecskeméti börtön pa­rancsnokává nevezték ki. Itt aztán irányításával épült ki az ország legkorszerűbb nyitott börtöne, amit a rabszlengben csak parkettás börtönnek ne­veznek, hiszen olyan kényelmi rám, amit szívesen vállaltam. Sajnos ebből nem lett semmi, ám egy pillanatig sem bántam meg, hogy Szegedet választot­tam. Ebben a fegyházban ugyanis olyan élményekkel, ta­pasztalatokkal gyarapodtam, amilyenekre máshol biztos nem tehettem volna szert. A Csillagba bekerülő elítéltek sorsát figyelve egy háztömbön belül összegződik a magyar társadalom minden hibája, visszássága. Itt aztán fölmér­hetjük, milyen hiányosságok vannak a magyar oktatási rendben, mennyire nem sike­rült még hathatós sikereket el­érni a romák felzárkóztatásá­ban, hogyan esnek szét a ma­gyar családok, mennyi kárt okoz az egyes embernek és a társadalomnak is az alkoholiz­mus, a kábítószer. Nagyon gyorsan rájön egy csillagos smasszer, hogy hazánkban sokkal többet kellene költeni, hogy mást ne mondjak, az ifjú­Csapó József: A Csillag parancsnokának lenni kitüntetésnek számít FOTÓ: SCHMIDT ANDREA tés-végrehajtási dandártábor­nokot tüntették ki e címmel. Talán a „nyugdíjas állami hi­vatal", a nem keveseket rabul ejtő börtönromantika, netán családi indíttatás miatt dön­tött ügy az 1946-ban született Csapó „börtöntábornok", hogy civil ruháját bévés egyenruhá­ra cseréli - vetettem fel beszél­getésünk elején. S már érkezett is a roppant tényszerű magya­rázat: Csapó lózsefnek ifjú ko­rában eszében sem jutott, hogy egyszer majd a rácsok mögött lesz az irodája. A vas­utas családból származó pécsi fiú apja áthelyezése után lett dunaújvárosi lakos, majd a számviteli végzettséggel ren­delkező fiatalember a helyi börtön vállalatéhoz került. Már főkönyvelő-helyettes volt, amikor főnökei megkörnyé­kezték, szereljen fel, s 1979-ben ez meg is történt. Smasszerkarrier Innen aztán töretlenül ívelt a smasszerkarrier. Csapó József dolgozott őrparancsnokként, 1985-ben már az ország legna­fokozattal bír, amit még iri­gyelni sem mernek a honi bör­tönök legtöbbjében. No persze ide nem kerülhetnek hétpró­bás gazfickók, csak az enyhébb bűnökért elítéltek tudhatják meg, hogyan is telnek a napok a kecskeméti börtönben. Ezek után - mondom én - igencsak sokkhatásként érhette Csapó Józsefet 1995-ben az újabb ki­nevezés: irány Szeged, a legszi­gorúbb magyar börtön, ahol aztán anyagyilkostól a bank­rablóig megtalálható minden­ki, ki különösen nagy veszélyt jelent a társadalomra. No, meg maga a Csillag sem arról híres, hogy kényelmével túlságosan elkényeztetné a bentlakókat. - A kinevezés elfogadásakor több dolog is motivált - kap­tam magyarázatot a tábornok­tól Szegedre költözéséről. ­Egyrészt a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokának lenni igenis kitüntetésnek számít a hévében. Másrészt akkoriban azzal kecsegtettek, hogy e messze földön híres fegyinté­zet átépítése elkezdődik, és is­mét egy nagyon fontos börtön­rekonstrukció levezénylése vár ság nevelésére, az oktatásra, a különböző egészségvédelmi programokra. Tanulók a rácsok mögött Ha ezeket a hiányokat egy börtön nem is pótolhatja, Csa­pó tábornok szavaiból kiderült, a Csillag vezetése rengeteget tett azért, hogy elítéltjeik a kö­rülményekhez képest a lehető leghasznosabban töltsék el ide­jüket az intézmény falai között. Az általános és szakképzésnek mindig is volt hagyománya a Csillagban, ám ma már - bár­mennyire is meglepő egyesek­nek az úgynevezett szabad vi­lágban - az általános iskola be­fejezésétől akár az egyetemi diploma megszerzésig is eljut­hat egy Csillaglakó, ha van ked­ve a tanuláshoz. A börtönfil­mekből is ismert komor sétát sportfoglalkozás váltotta fel, a rabok lelkét pszichológusok gondozzák, magas szintű orvo­si ellátást építettek ki. A Csillag­ban teljes körű a vallásgyakor­lás joga, az elítéltek rendszere­sen adnak vért, több ezer köte­tes a könyvtár, s még hosszasan sorolhatnánk azokat a rendel­kezéseket, amiknek eredmé­nyeként az uniós börtön felé araszol a Csillag. S hogy miért csak araszol? - A Csillag épülete elképesz­tő állapotban van. Bármikor a parancsnoki épületre szakad­hat a tető, a leomló vakolat mi­att már védőalagutat kellett építenünk a ház előtt elsétálok megóvása érdekében a Mars térre. A Csillag tömb falai átvi­zesedtek, a közművek elhasz­nálódtak, a jövőre 120 éves börtön túlzsúfolt. Mivel egy ilyen hatalmas létesítmény tel­jes átépítése megítélésem sze­rint megközelíti az ötmilliárd forintot, aligha számolhatunk azzal, hogy egy-két éven belül egy megújult, az uniós követel­ményeknek megfelelő Csillag áll majd a Mars téren. Egyéb­ként a rossz műszaki állapotok nem befolyásolják a Csillag biztonsági rendszerét: olyan védelmi praktikák épültek ki az elmúlt évek során, melyek tel­jességgel lehetetlenné teszik a szökést. Pedig olyan jelentkező akad bőven, aki megpróbálná. Szőlőskert a Balatonnál - Mióta a szegedi fegyház pa­rancsnoka vagyok, kétszer ala­kult ki komolyabb válsághely­zet. Az első még nem sokkal ideérkezésem után történt. A bútorgyárban dolgozók egy csoportja falbontással akart ki­jutni az intézetből. Munkálata­ik annyira előrehaladtak, hogy ha egy-két nappal később vesz­szük észre mesterkedésüket, talán már csak bottal üthettük volna a nyomukat. Egyébként akkor egyszerre négy gyilkos menekült volna el. A másik eset már 2003-as történet. Amerikai gengszterfilmbe illő módon, mobiltelefonos kapcsolat igénybe vételével dolgoztak ki szökési kísérletet néhányan. A részletekről biztonsági okok miatt nem árulok el többet, de az elmondható: egy ilyen sza­badulási akció megszervezése, előkészítése súlyos milliókba kerül. Ám ma már a Csillagban lakik olyan elítélt, akinek akár százmillió forint kifizetése sem okozna gondot, ugyanis az ál­tala rabolt zsákmány soha nem került elö, s ki tudja, hogy az al­világban megforgatva azóta már mennyit kamatozott az egyébként is hatalmas summa - mondta el Csapó tábornok. Hallgatva Csapó tábornok szavait, mi más is juthatott eszembe: ha van stresszhely­zet, hát a Csillag parancsnoka igencsak ilyenben él. De ho­gyan lehet az állandó feszült­séget feloldani? - Stabil a családi hátterem, s ugyanezt mondhatom el ba­ráti körömről is. Szabadidőm­ben olvasok - igaz, többnyire csak a büntetés-végrehajtás­sal kapcsolatos szakkönyvekre jut időm -, ha pedig teljesen ki szeretnék kapcsolódni, bala­toni szőlőskertemet gondo­zom - árulta el a Csillag pa­rancsnoka. Aki úgy tervezi, nyugdíjba vonulása után a Ba­laton közelébe költözik, mert idősebb korára olyan nyuga­lomra vágyik, amit egy mind zajosabb nagyvárossá váló Szeged nem adhat meg. BÁTYI ZOLTÁN | 9 SZEMKÖZT Szegediek az olimpián Szerda esténként jelentkezik a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. Ezen a héten az athéni olimpián negyedik férfi kézilabda-vá­logatott edzőjét, Farkas Józsefet faggatta Márok Tamás és Oláh Zoltán. MUNKATÁRSUNKTÓL Szegedi sportolók még soha olyan jól nem szerepeltek olimpián, mint a XXVIII. nyári olimpiai játékokon Athénban. A három aranyérem mellett további, előzetesen nem is re­mélt helyezéseket értek el sze­gediek, köztük a negyedik férfi kézilabdacsapat tagjai. Az együttesben négy játékos, a Barcelonában játszó Nagy László, valamint Mezei Ri­chárd, Ixiluska Balázs, llyés Ferenc, illetve a szövetségi ka­pitány Skaliczki László és se­gítője, Farkas József edző is szegedi. Farkas József a játékosok tel­jesítményét értékelve el­mondta: Nagy I .ászló sokszor bebizonyította, hogy világ­klasszis, de egyes mérkőzé­seken hosszú percekre eltűnt. Mezei Richárd védekezésben jó teljesítményt nyújtott, ám támadásban a tőle megszo­kottól, elvárhatótól halvá­nyabban produkált, l^luska Balázs játékával messzemenő­kig elégedettek, míg llyés Fe­renc kevés lehetőséget kapott, jószerivel csak védekezésben lépett pályára. A dopping Athénban is téma volt. A magyar játékosokat is megdöbbentette Annus Adri­án és Fazekas Róbert dopping­ügye, sokáig nem is tudták, mi történt. Farkas József egyet­értett azzal a megállapítással, hogy a magyar sportdiplomá­cia enyhén szólva „sem állt a helyzet magaslatán". A dop­pingellenőrök rendszeresen felbukkantak a magyar kül­döttség szálláshelyén, Annu­sékra vadásztak - sikertele­nül. Az olimpiát megelőző évek­ben folyamatosan arról szól­tak a hírek, hogy a terrorfe­nyegetettség miatt rendkívül szigorú biztonsági intézkedé­seket vezetnek be. A válogatott edzője ezzel kapcsolatban el­mondta, bármerre mentek, mindenütt átvizsgálták ruhá­zatukat, táskáikat, a levegő­ben állandóan helikopterek köröztek, azaz valóban a leg­szigorúbban ellenőrzött olim­piát rendezték meg a görög fővárosban. Bár ez nem aka­dályozta meg a sportolókat abban, hogy jól érezzék ma­gukat. Farkas József csak azt saj­nálta, hogy a három hét alatt szinte alig jutottak el más sportágak versenyeire, sőt a másnap kora délelőtti mér­kőzés miatt a nyitóünnepsé­gen sem vettek részt. Az olim­pia záróünnepségén azonban már a kézisek is ott voltak, a látványos ceremónia után pe­dig megünnepelték a negye­dik helyezést, amire előzete­sen senki nem számított. FARKAS CSABA H0RGASZR0VATA Nyurgapontyivadékok a Tiszának Mára csaknem teljesen visszaállt a Tisza cianidmérgezés előtti állapota, regenerálta önmagát a folyó - mondja Erdei Attila, nemzetközileg ismert, Szegeden élő versenyhorgász. A hal­állomány-bővülést horgászok is segítik. Holnap tízezer darab előnevelt nyurgapontyivadékot raknak a folyóba a „Horgászok a Tiszáért" halfogó verseny zárásaként a vetélkedő nézői, elsősorban a gyerekek a rakparton. A halakat a nevezési díjak összegéből vásárolta a Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület, mely a ciánmérgezés óta évről évre megrendezi a versenyt a nemzetközi tiszai halfesztivál keretében. A telepítés elősegíti, hogy a Tisza jellegzetes hala - melynek szaporodási lehetőségei évről évre bizonytalanok - fönnmaradjon a folyóban. A Tiszában persze nem csak ponty van. Erdei Attila tapasztalatai alapján azt mondja: a kecsege és a máma mennyisége némiképp visszaesett. A mérgezés megritkította állomány talán azért újul meg nehezen, mert a Kisköre-tiszalöki, illetve becsei duzzasztóművel nagymértékben lelassították a folyót, s ez nem kedvez az említett folyóvízi halak szaporodásának. Ugyanakkor megnőtt a nagy, kilón felüli dévérek és jászok állománya, ez arra is utalhat, hogy az említett sodráscsókkenés kedvez a táplálékszervezetek elsza­porodásának, s az életkörülményeiket lassúbb vízben is megtaláló halak gyorsabban növekednek. Compót is fognak olykor, nemcsak a medencés kikötőkben, hanem az élő folyón is, az ezüst­kárász-állomány pedig folyamatosan növekszik, ennek oka egy­értelműen a folyás sebességének csökkenése, Harcsából elsősorban kicsik akadnak horogra mostanában, a nagyobbakat az egyre több harcsaspecialista, a halászokkal együtt, nagyon megritkította. Süllőből szintén elsősorban a kisebbek jönnek, a balinállomány viszont méret szempontjából is kitűnő. Érdekes: a ciánmérgezés után egy-két évig rengeteg csukát fogtak a horgászok, mára ez csökkent. A csukadömping egy­beesett a törpeharcsa-elszaporodással, ez arra is utalhat, hogy a Tisza-tóból leeresztett vízzel együtt jöttek, a méregétől menekülve. Ezt valószínűsíti, hogy azóta a törpeharcsa-népesség is visszaállt a korábbi mértékűre. Sajnálatos: a busaállomány éppoly töké­letesen regenerálódott, mint a hazai halaké. Úgy tűnik, vég­érvényesen meg kell osztaniuk velük élőhelyüket a Tisza eredeti halainak. Most már a horgászokon és a halétel kedvelőkön a sor, hogy kidolgozzák fogásának és elkészítésének a jelenleginél is megfelelőbb módszereit.

Next

/
Thumbnails
Contents