Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-22 / 222. szám

16 • MEGYEI TÜKÖR« SZOMBAT, 2004. SZEPTEMBER 25. Fanyíró fűnyíró Újfajta civilizációs betegség ütötte föl a fejét. Orvosságáról még nem hallottam. Hatalmasat téved, aki fűt-fát összehord. Tücsköt-bogarat lehet, mert ott néminemű alaktani rokonság még létezik, de a fű nem fa. Túl a Dunán ugyan előfordul együtt a kettő, de tagadólag: ami sem fű. sem fa. az a csádé. Most mégis azt mondom, a fűnyíróval fát is lehet irtani. Nem hajlékony csemetekorban, százéves törzsökö­sökkel is elbánik. Kitalálta az emberiség a forgókéses fűnyírót. Lelki huzalom hoz­ta-e, vagy csak az. hogy kaszálni volt lusta a konstruktőr, nem tud­hatom. de szerencsés esetben mindkettőnek köze lehetett hozzá. Van, amelyik benzinre jár, a másik meg villanyra. Kényelmesebb, mint a kasza, mert például nem kell kalapálni, és minden forduló­ban kővel fenni. Attól se kell tartani, hogy beleszalad a földbe. Van ugyan olyan változata is, amelyiknél ugyanazok a mozdulatok jönnek elfi. és kiegészítésként olyan motorosmaszk kötelező, hogy kánikulában patakvíz folyik a kezelőjéről, de azok ennyire nem veszedelmesek. Most azonban a fairtó fűnyíróról akarok beszélni. Melléktermék­ként jött elő, az biztos. Toligálják az emberek akár a motoros, akár a villamos változatot, és tünemény tarlóra vágnak vele mindent. A fák tövéig lehet hatolni velük, ez is nagyszerií adottsága. Csakhogy vannak olyan fák. amelyekbe nem táplálta bele a törzsfejlődés a modern gépeket, és képesek a fold fölött hajtani támasztó gyökere­ket. Megyeget tehát a fűnyíró, mint a parancsolat, és szépen le­csapja a gyökér tetejét is. Már majdnem traktor némelyik, nyergei­tű lehet. Füves kertecskékben láthatni ilyen kényelmes barbársá­got. Csupa agyonsebzett gyökér marad utána. Nagyokat zökkenhet a propeller, amikor gyökérhez ér, de ki van próbálva. Erősebb ugyan a fa. sokáig túléli a skalpoló borotválást, a vége azonban csak az lesz, hogy a vas győz. Van a fának természetadta ellensége is, farontó a neve. Belemá­szik a bogár a törzsbe vagy az ágba, és addig rágja, amíg ki nem nö belőle. Furcsa a gusztusa, egyhangú a kosztja, de megél rajta. Viha­rok szeretik letörni a rágott ágakat. A motoros farontó sok fokkal rosszabb. Ha jól számolom, nekünk is van négy. A gyalogjáróból. Kóká­nyolt is. gyári is. Ötödiknek ott a kasza. Még mindig azt szeretem legjobban. H. D. Fackelmann István ökológiai gazdálkodást folytat Kamu legel Ásotthalmán A birkák, sertések, tyúkok meilett Fackelmannék a háziasított muflonra a legbüszkébbek Juhokat tereltek az akadálypályán OPERATÖR A KERESZTAPA jjj Az ásotthalmi tanyán a sikeres keresztezésnek köszönhetően új faj is szü­letett. A gazda és családja sokat gondolkozott azon, vajon hogyan is nevez­zék a birka és a muflon „szerelmének gyümölcsét". Az új jövevény első lé­péseit megörökítő Hódi József, a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójá­nak operatőre adta az ötletet: a birKA és a MUflon szavakból rakják össze a különleges faj nevét. így az operatőr-keresztapának köszönhetően kamu­nak hívják a ma már termékeny utódnak is életet adó jószágot. Ez azért is érdekes, mert - a kamuval ellentétben - a ló és a szamár keresztezéséből születő öszvér meddő. Hetedik alkalommal rendezték meg a magyar tcrelökutya-baj­nokságot a Bács-Kiskun megyei Solt-Révbérpusztán. A verseny résztvevőinek olyan feladatban kellett jeleskedni, amelyet na­ponta végeznek: akadályok kö­zött juhokat tereltek. MUNKATÁRASUNKTÓl Arkosi József, a Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesülete Terelőku­tyás Sportbizottságának elnöke szerint a bárom magyar terelőku­tya-fajta, a puli, a pumi és a mudi hazai legszebb egyedei vonultak fel a révbérpusztai lovascentrumban. A bajnokságra a skandináv orszá­gokból is érkeztek megfigyelők, akik a kutyák munkavégzését ta­nulmányozták. Áprilisában egyéb­ként az országgyűlés kilenc ma­gyar kutyafajtát - köztük a pulit, a pumit és a mudit - védett nemzeti kinccsé nyilvánított. A révbérpusztai versenyen alap­vetően kutyatartók vettek részt, köztük az ország számos vidéké­ről, így Csongrád megyéből is ér­keztek juhászok. A terelőku­tya-bajnokság legfontosabb célja, hogy az egykori pásztorkutyák le­származottai ne a küllemükkel, hanem a munkavégzésükkel ver­senyezzenek, egyúttal továbbörö­kítve ősi „mesterségüket". A pulit fenyegeti a legnagyobb veszély, hogy divatkutyává válik, a pumi és a mudi ma meg nagyobb arányban vesz részt a „munká­ban". A rendezvény kapcsolódott a magyar kutyafajták világtalálkozó­jához, melynek keretében az el­múlt hét végi versenyen fajtánként mérkőztek meg a terelőkutyák. Muflonokkal, cigájákkal, meri­nókkal, mangalicákkal talál­kozhatnak az ásotthalmi erdő­ben bóklászók. A táplálék után kutató állatokat ridegen tartja gazdájuk, Fackelmann István. Az ökológiai gazdálkodást foly­tató férfi minden mesterséges anyagot száműzött a gazdasá­gából. Az ásotthalmi erdőben megbú­jó tanya körüli erdőben, réte­ken igen különleges állatok is élnek. Fackelmann István ta­nyagazda és felesége ötvenhat sertést, tizennyolc birkát, har­minc gyöngytyúkot és száztíz csirkét tart szabadon. Abban még nem lenne semmi szokat­lan, hogy a gazda nem ad nekik semmilyen mesterséges anya­got, tápot. Az viszont már igen érdekes, hogy előszeretettel ke­resztezi őket. - Több évtizede kezdtük a ban­tam, vagyis a törpetyúk és a fo­golyszínű olasz leghorn kereszte­zési kísérleteit. A hobbi állattar­tás után rájöttünk, hogy az új egyedek kiválóan alkalmasa fá­cáncsibék kikeltetésére. Jobbak és hatékonyabbak, mint a kelte­tőgép. Volt, hogy háromezer fá­cánt neveltünk - emlékezett vissza a múltra Fackelmann Ist­ván. A kísérletet folytatták a házi juh és egyik ősének, a muflon­nak a keresztezésével. Az első utódok, a kamuk 2002 decem-' berében születtek. Jelenleg hat kamu legel a birkanyájjal együtt. Sőt az egyik kamut visz­szakeresztezték a muflonnal és megszületett az újabb nemze­dék. A sertéseknél is „variáltak". A vietnami csüngő hasú kocákat a mangalica kannal búgatták meg. Ennek eredményeként öt alom­nyi malacka rohangál a csorda körül. Az összes jószág szabadon mo­zoghat a 80 hektárnyi területen. - Nem tartunk a tolvajoktól, hiszen a muflonok védik az álla­tokat és a tanyát is. Egy kutyánál ki lehet számítani, nnkor támad. Fotó: Gyenes Kálmán De egy feldühödött, kemény szarvú muflonnál... - legyintett nevetve a gazda. A gyöngyösökből és a csirkék­ből viszont a rókák szednek vá­mot. A tulaj szerint eddig 20:3-ra vezetnek a ravaszdiak, vagyis húsz baromfit ragadtak el, míg ő három rókát tudott kilőni. De nem adja fel, vadászik arra a ti­zenhét bundásra, hogy egálba jöjjön. A vezérkos, Kamu, valamint Tódor, a muflon kan rivalizál ugyan egymással, de nagy fegyel­met tartanak a tanyán. A nemrég született kisbárányt közelről még nagyon a gazda sem nézhet­te meg, mert a kosok még a szél­től is óvják. Az ökogazdálkodáshoz az is hozzátartozik, hogy az állatokból készített ételekbe sem kerül semmiféle mesterséges anyag, így nem csoda, hogy még távoli településekről is felkeresik a Fac­kelmanntanyát az igazi gurma­nok. KORMOS TAMÁS Lakatos fenő tanár úr boldogsága Negyvenöt családnak ad munkát a bioméz A hiomézben csak természetes anyagok vannak - vallja Lakatos Jenő Fotó: A szerző felvétele Egyre kevesebben tartják már különcnek a csong­rádi Lakatos Jenőt, aki nyugalmazott tanár, s bioniéhészettel is foglalkozik. A környezetkímélő gazdálkodás népszerűsítése nem hoz pénzt a konyhára, annál inkább a bioméz. Lakatos Jenő „gazdasága" negyvenöt családnak ad munkát. Megszállott emberként tartják számon Csongrá­don a hetvennyolcadik évében járó Lakatos Jenő nyugalmazott tanárt, akinek már régen meggyőző­désévé vált: lehet, s kell is vegyszerek és műtrágyák nélkül gazdálkodni. Tizenkét éve elsőként csatla­kozott hetedmagával a biokultúra csoporthoz. Je­lenleg az országos szövetségben tevékenykednek, Csongrádon és a térségben 36-an vannak. Önma­guk és családjuk egészségét védve, de másokért is dolgoznak. Egyre többen követik a példájukat. Lakatos Jenő azt mondja, olyan kiváló emberek­kel dolgozhatott együtt, mint Eke Károly egykori országgyűlési képviselő, Losonczi Zoltánná Piroska Réka, aki polgármestersége idején az ügyért igen sokat tett. Lakatos (enő nagyon értékesnek tartja mindkettőjük akkori munkálkodását. Emlékezte­tett arra is, hogy 1992-ben Csongrádon, az ifjúsági házban háromszázötven taggal létrejött a Bioter­mék Tanács, amit akkor csongrádi székhellyel jegy­zett be a megyei cégbíróság. A Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével szeptember 23-án a fővárosban környezetvédelmi fórumot tartanak, ahol tudományosan megalapozott előadások hang­zanak el Láng István professzortól és másoktól. Ma már nem vitatott a biogazdálkodás jelentősége egészségünk és jövőnk szempontjából. Amikor az iránt érdeklődünk a csongrádi tanár­tól, hoz-e pénzt a konyhára a környezetkímélő gaz­dálkodás népszerűsítése, határozott nemmel vála­szol. Hozzáteszi rögtön: a bioméz azonban termé­szetesen hasznot hoz. - Hivatalosan hetvenkét bejegyzett méhcsalá­dom van, ebből negyvenöt a termelő - mondja La­katos Jenő. - Ezek Csongrádon a Tisza árterületén gyűjtöget­nek, vándorolni a Kiskunsági Nemzeti Parkban és Nógrádban szoktunk, ott is természetvédelmi terü­leten, illetve tájvédelmi körzetben, Balassagyarmat környékén, az Ipoly völgyében. A biomézbe nem kerülhet vegyszermaradvány, míg a másikba esetleg igen. Az, hogy van-e benne, egy ellenőrzés és minősítés során derül ki, a bio­mézben tehát megbízhat a vásárló. A tanár úr évek hosszú során méhész szakköröket vezetett Csong­rádon, igen sok méhészettel foglalkozó tanítványa van. A méhészet olyan tevékenység, amely egész em­bert kíván. A csongrádi borfesztivállal egy időben tartott biotermék-kiállításon mondta a tanár úr: nemcsak méhcsaládjainak, de saját családjának is köszönheti, amit eddig elért. - Nekem a feleségem, a lányom és az unokám se­gít abban, hogy a biokultúráért élhessek. Ez szá­momra nagy öröm, és erőt ad minden nap. BÁLINT GYULA GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents