Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-21 / 221. szám

KEDD, 2004. SZEPTEMBER 21. • MEGYEI TŰKOR« 7 Decentrumokkal csökkentenék a szegedi belvárosi rendelőintézet terheit Kígyózó sorok a reggeli vérvételnél Reggelente több százan vára­koznak vérvételre a Tisza Lajos körúti rendelőintézet alagsori folyosóján. Az alagsori, ablak­talan helyiségben akár másfél óráig is álldogálnak az éhgyo­morra érkező betegek, holott a másik rendelőintézetben jobb körülmények között, hamarabb sorra kerülnének. Reggel 7 óra. A Tisza Lajos körúti rendelőintézet előtt hatalmas tö­meg várja, hogy kinyissák a ka­pukat. Legtöbben vérvételre jöt­tek. Mindannyian abban bíztak, hogy ha korán érkeznek, ők le­hetnek az elsők. Ki érkezett előbb? Nyílik a kapu, a tömeg elindul a lépcsőn lefelé: éltes asszonysá­gok és idős férfiak lökdösődnek, a vita tárgya: ki érkezett előbb. Az alagsorban, a beutalókat be­gyűjtő ablakocskáig érve kettes sorba rendeződnek a laborvizsgá­latra kényszerülők, majd elkez­dődnek a vérvételre várakozás hosszú percei. Az alacsony belmagasság miatt kissé szűkösnek tűnő folyosón a legtöbben álldogálnak, a szék ke­vés, s az ülőalkalmatosságok ha­mar gazdára találnak. Az álldo­gálás-várakozás éhgyomorral, ét­len-szomjan nagy megterhelést jelent még egy egészséges szerve­zet számára is. Márpedig a több­ségnek sokszor több mint egy órát kell várakoznia a zsúfolt, le­vegőtlen alagsori helyiségben. Előfordult olyan is - meséli vala­ki a tömegben hozzá legközelebb állónak -, hogy összeesett valaki. Órás várakozás A sor elején két középkorú nő áll. Arra a kérdésre, hogyan si­Csúcsra járatott az alagsori labor. A türelmetlenebbek sem tehetnek semmit, kénytelenek kivárni a sorukat Fotó: Miskolcrí Róbert került ezt a helyet „megcsíp­niük", mosolyogva csak annyit mondanak: „Ez legyen a mi tit­kunk." A várakozók egyébként nem türelmetlenek. Juhász Andrea 7 óra előtt pár perccel érkezett, egy órát állt sorban. Mint mondta, szerencsére rit­kán jár ide, ezért kibírja ezt a kellemetlenséget. A 93 éves Ilonka néni pedig kifejezetten elégedettnek mutatkozott. Igaz, ő negyed óra alatt sorra került. Talán az életkora miatt, de az is lehet, hogy azért, mert olyan vizsgálatot kértek orvo­sai, amelyhez épp akkor hívták be a betegeket, amikor érkezett. Zsuzsa úgy fogalmazott, bosz­szantja a sorállás, de tisztában van vele, hogy egyelőre ez van. Már előre felkészült rá lelkileg, hozott magával néhány újsá­got, olvasással próbálja elterel­ni a figyelmét és elviselni a helyzetet. Az intézetben tudnak a problé­máról, de egyelőre nem találtak megoldást. Gaál István, a Szak­orvosi Ellátás és Háziorvosi Szol­gálat igazgató főorvosa elmond­ta: amikor a rendelőintézet átala­kítását 1996-ban megtervezték, nem számíthattak arra, hogy az ellátási igény, és így a forgalom pár év alatt megsokszorozódik majd. Egyre több szakrendelés­nek ad otthont ugyanis az épület, amelyek egyre több feladattal lát­ják el a labort, és a háziorvosok­tól érkező kérések is megsokszo­rozódtak. Küldik a betegeket A rendelőintézet alagsori folyo­sóját ráadásul eredetileg nem is erre a célra tervezték, oda utólag került a vérvételi helyiség. A le­vegőztetést egyelőre légkondicio­nálókkal próbálják segíteni, de ez sem jelent végleges megoldást. Az elmúlt hetekben egyébkent a szokásosnál is többen jelentkez­tek vérvizsgálatra, mert véget ért a nyár és a háziorvosok folyama­tosan küldik a betegeket. Korábban hét városi decent­rumban és a környező települé­seken is volt lehetőség vérvételre jelentkezni, ahonnan aztán a mintákat beszállították a rende­lőintézet laborjába. Ezekről a vérvételi helyekről a többi házi­orvos is tudott, és a beteg lak­helyéhez legközelebb esőbe küld­ték a betegeket. Ezt a rendszert nyáron szüntették meg, mert nem volt rá nagy igény, de tervez­ték újraindítását. - Egy kicsit elkéstünk a külső vérvevő helyek visszaállításával - látta be az igazgató -, mert a szokásos őszi csúcs egy héttel hamarabb indult. De októbertől ismét működik majd a hálózat, mely jelentős terhet vesz le a ren­delőintézet válláról. TÍMÁR KRISZTA EGY ORA NYERESEG A Vasas Szent Péter utcában szintén adott a lehetőség a vér­vételre, oda azonban jóval keve­sebb beteg megy el. Mátrai Er­zsébet laborvezető elmondta, az ottani forgalom töredéke a bel­városi Intézetének. Pedig ott a feltételek is lényegesen jobbak: a széles folyosón még az ablako­kat is tudnak nyitni a betegek­nek. Ajánlja tehát mindenkinek, hogy keresse fel azt a rendelőin­tézetet is, hiszen kellemesebbek a körülmények, és persze az sem mindegy, hogy nem másfél, ha­nem fél óra a várakozási idő. Ifjú kertészek versenyeztek Olaszországban ástak a szentesi diákok Hazánkat képviselte az ifjú kertészek nemzetközi versenyén a szentesi Bartha János Szakképző Iskola csapata. A diákok az olaszországi megméretésen felkészültségüket bizonyították. Kemény, kavicsos volt az olasz föld, amelybe gödröt kellett ásni a fa­csemetének. Kis Henrietta, a szentesi Bartha János Kertészeti Szak­Jcépző Iskola diákja mesélte ezt annak kapcsán, hogy az intézmé­nyükben már korábban végzett két fiatallal, a nagytőkéi Berényi Im­rével és a szentesi Berezvai Klárával hazánkat képviselték az észak-olaszországi Laimburgban megrendezett nemzetközi verse­nyen. Jól kezdődött a tanév a barthásoknak, nem kell szégyenkezniük a társaik teljesítménye miatt. Udvardi István igazgatóhelyettestől azt is megtudtuk: 15 országból érkeztek a versenyre az ifjú kertészek, s az erős mezőnyben 24 csapat közül a 15. helyen végeztek a szentesiek, ami szép teljesítménynek számít. A versenyt egyébként az osztrákok nyerték, míg az utolsók a lengyel fiatalok lettek. Maradandó élményt jelentett a 12. osztályos Kis Henriettának a nemzetközi erőpróba. A megméretésnek volt olyan része is, amikor ó olasz és német diákkal alkotott egy csapatot, (ól vették az akadályo­kat, s a legvégén kitűzték az olasz, a német és a magyar zászlót abba a köztéri virágládába, amelybe ők hárman ültették el a dísznövényeket. Jó érzés volt ott látni a nemzeti lobogónkat - mondta a diáklány. A kapott feladatokat ötleteseknek említette, felidézve azt a részt, ami­kor gázálarcban és védőruhában kellett átültetniük egy fertőzött nö­vényt. De nem fogott ki a szentesi fiatalokon az sem, hogy a homok­ba kevert tízféle vetőmagot előbb kiszedjék, majd még be is azonosít­sák. Henrietta a terveivel kapcsolatban elmondta: virágkötőnek készül ugyan, ám azt nem tudhatja előre, mit hoz még az élet. B. I. A szentesi Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola csapata kép­viselte hazánkat Olaszországban Fotó: Tésik Attila Ahány hely, annyi szokás a találttárgy-piacon - A mobiltelefontól a diákigazolványig Három hónapig őrzik a raktárban Veszíteni tudni kell - mond­hatjuk a találttárgy-piac szegedi ioiszaságára pillantva. Ugyanis nem mindig világos, mikor és hol lelhetünk rá az elhagyott mobiltelefonra, vagy elveszített drága ltarórára. Talált tárgyakkal Szeged önkor­mányzatánál egyetlen ügyintéző foglalkozik. Aki megtalál egy olyan tárgyat, melyet valószínű­leg elhagyott valaki, az a Szé­chenyi téri bérházban megteheti bejelentését, sőt magát a tárgyat is leadhatja. A jegyzőkönyvezés és a nyilvántartásba vétel után az átadott „lelet" a Huszár utcai raktárba kerül. Három hónapig őrzik a tárgyat. Ha a tulajdonos nem jelentkezik érte és ha van rá igény, egy évig használhatja bárki (erről papír készül), ez­után pedig saját tulajdonba ke­rül.' Leggyakrabban mobiltele­font vagy diákigazolványt szok­tak leadni az önkormányzat épületében. A vasúttársaságnál talált tár­gyak osztálya külön szervezeti egységként nem létezik. A MAV járművein föllelt dolgokat a for­galmi szolgálattevőnek kell adni. A nyilvántartásba vételt követő­en 30 napig őrzik a talált tárgya­kat, külön díjat nem kell fizetni a kiváltásáért, de a tulajdonos azo­nosítása mindenképpen szüksé­ges. A vonaton hagyó tt holmikat a megtaláló átnyújthatja a jegy­vizsgálónak, aki a végállomáson, a kijelölt helyen leadja. Érdek­lődni ugyanitt érdemes. Ha egy hónap után sincs jelentkező, még három hónap őrzés követ­kezik. További érdektelenség azt eredményezheti, hogy karitatív célokra ajánlja fel a vasút a talált dolgokat, vagy ha éppen romlan­dók, akkor megsemmisíti azo­kat. A MAV-nál egyébként nem jelentős a talált tárgyak száma. A Volán közönségkapcsolati irodáján szép számmal őriznek elhagyott igazolványokat Fotó: Frank Yvette A Szegedi Közlekedési Társaság villamosain és trolibuszain a so­főröknek adják le az utasok a föl­lelt dolgokat, amelyek 24 órán belül bekerülnek az l-es villamos Rókusi pályaudvar melletti irodá­jába, ahol megtörténik a jegyző­könyvezés. Néhány nap után az SZKT Zrínyi utcai telepére utaz­nak a tárgyak, ahol hivatalosan 3-6 hónapig őrzik. E vonalakon a leggyakoribb lelet a rendszámtáb­la, az ételhordó, a kulcscsomó. A Tisza Volán Rt. járművein elhagyott tárgyak a helyi dccent­rumokban kötnek ki, ahol egy hétig őrzik, majd innen a társa­ság Bakay Nándor utcai raktárá­ba vándorolnak több hónapos pi­henőre. Itt a szokásos jegyző­könyv felvételét követheti a tár­gyak postázása is. „Leletügyben" a szegcdi Rádió 88 naponta többször is kap tele­fonhívásokat. A tárgyakat fölle­lőik nem viszik a stúdióba, ehe­lyett inkább információval szol­gálnak. Különös eset azért itt is előfordult: egy alkalommal cpp egy helyes plüssbékát kerestek. A Délmagyarország és a Dél­világ előkelő helyet vívott ki magának a leletmentés piacán: az elveszett-keressük kategóriá­ban ingyenes hirdetési lehető­ség nincs, fontos esetben mégis leadható ügyfélszolgálatunkon a valaki által elvesztett, de vala­ki más által fellelt tárgy. Szegeden tehát nincs köz­ponti hely talált tárgyak szá­mára. S az ilyenféle „leletmen­tésre" is igaz: ahány hely, any­nyi szokás. M.G.

Next

/
Thumbnails
Contents