Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-16 / 217. szám
14 •KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2004. SZEPTEMBER 16. A szegedi Gyevi temető tervezett kegyeleti emlékhelyéről Kikészült és közszemlére tette az önkormányzat a Gyevi temető leendő rendezési tervét, amelyben szerepel egy kb. ezer négyzetméteres kegyeleti park is. Ennek tulajdonosa a felsővárosi plébánia, kezelője pedig a városi önkormányzat. Célja: emléket állítani a kb. kétszáz éven keresztül odatemetetteknek, őseinknek, az előttünk járóknak. A tervek szerint az utódokat emléktábla emlékeztetné a valamikori temető létezésére. Látva a temetőben az elmúlt harminc év pusztításait, a tábla kevésnek bizonyul. A Gyevi temető emléke olyan kell, hogy legyen, amely egyértelműen emlékezteti az utódokat a temetőre. Tehát a temető síremlékei közül meg kell tartani valamennyit, és a temető központi keresztjét, harangját. Ezek kiválogatásában talán a helytörténészek segíthetnek. Sok régi temető felszámolásakor a temető keresztjeit beépítik a mellettük - környezetükben található templom falába (pl. Szegeden a szerb templom, az alsóvárosi templom, stb.). Szeged Tarján városrészének ezen a környékén nincs templom, vagy erre alkalmas más lehetőség, ezért a leendő emlékpark falát négy oldalról kell létrehozni a temető keresztjeiből, síremlékeiből, úgy, hogy kifelé, befelé nézve egymásnak háttal összetámasztva ezek alkossák a kegyeleti park kerítését. A közepén, egy pázsitmezőn elég elhelyezni a központi kcAz évekig elhanyagolt temetőben nyugvókra méltón illene emlékezni Fotó: Schmidt Andrea resztet és harangot. Ezek után már csak a pihenést szolgáló padokat kell betelepíteni. Az emlék nem zavarja a lakóparkot, hiszen a jelenlegi Dugonics temetőt is minden oldalról utca határolja, amelynek túlsó oldalán lakóházak találhatók, illetve lakótelep helyezkedik el. Sok helyen található az országban olyan temető, amely szélén a lakóházakban emberek laknak, mégsem költöznek el pánikszerűen a temető közelsége miatt, így az építendő lakások eladhatóságát nem befolyásolja, befolyásolhatja a kegyeleti park léte, temető jellege. Van ilyen máshol is. A temetőben nyugvóknak is vannak hozzátartozóik, akikben viszont a temető emlékének elsöprése vált ki megbotránkozást, noha az országgyűlés a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény preambulumában kimondja, hogy a törvényt „az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása ... érdekében" alkotja. Igaz, hogy az elhunytak maradványait eltávolítják, de hozzátartozóik számára a „genius loci" (a hely szelleme) marad. Ezt a területet kegyeleti parknak kell nevezni, hiszen az előbbi törvény 3. § g) bekezdése egyértelműen meghatározza a kegyeleti emlékhely fogalmát: „elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla", viszont az emlékpark fogalmát nem ismeri a jogszabály. Mindezek alapján összeegyeztethető a kb. 40 ezer négyzetméteren épülő lakópark az egyezer négyzetméteren megvalósuló Gyevi temetőre emlékeztető kegyeleti parkkal. DÓCZI TAMÁS, SZEGED Az új lőfegyvertartás és -használat feltételei Ezúton tájékoztatjuk, hogy a 2004. szeptember 3-án lépett hatályba a 2004. évi XXIV. törvény - a lőfegyverekről és lőszerekről (továbbiakban Ftv.) - végrehajtására kiadott 253/2004. (VIII. 31.) Kormányrendelet - a fegyverekről és lőszerekről (továbbiakban Vhr.), valamint a hozzáiuk kapcsolódó 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet és 50/2004. (VIII. 31.) BM rendelet. A Vhr. értelmében a lőfegyver polgári rendeltetésű megszerzését és tartását elsősorban munkavégzés, sporttevékenység (céllövészet, vadászat), valamint az élet, testi épség fokozott védelme (önvédelem) indokolhatja. Természetes személyek részére a lőfegyver munkavégzési (szolgálati) célú birtoklását külön lágazati) törvények is lehetővé teszik. Az önvédelmi célú lőfegyvertartás feltételei lényegesen szigorodtak. A hatóság azoknak engedélyezheti a rövid lőfegyver önvédelmi célú tartását, akik hitelt érdemlően bizonyítják, hogy életük, testi épségük fokozott védelme Icizárólag „éles" lőfegyver (tűzfegyver) tartásával biztosítható. Az önvédelmi célú lőfegyvertartóknak évente egy alkalommal lőgyakorlaton kell részt venniük, melynek hiányában engedélyüket vissza kell vonni. A jogi személyek esetében a szervezet vezetője köteles gondoskodni a lőfegyver használatára jogosult alkalmazottak rendszeres, de évente legalább négy alkalommal történő lőkiképzéséről. A fegyver, lőszer tartására kiadott engedélyt lartalmazó okmány öt évig érvényes, érvényességi ideje kérelemre alkalmanként további öt évre meghosszabbítható, ha az engedély kiadására vonatkozó feltételek - azok ismételt vizsgálata alapján - biztosítottak, és a kérelmező az engedély meghosszabbítását legalább 30 nappal az érvényességi idő lejártának határnapja előtt kezdeményezi. Ennek hiányában a tartási engedélyt a rendőrhatóság visszavonja. A lejárt érvényességű tartási engedélylyel történő fegyver tartása esetén a rendőrhatóság büntetőeljárást köteles kezdeményezni. Vhr. nem köti engedélyhez a gáz- és riasztófegyverek megszerzését és tartását, de közterületen, nyilvános helyen, közforgalmú közlekedési eszközökön birtoklásukat szabályozza, viselésük csak rendőrhatósági engedély alapján lehetséges. A „flóbert" fegyverekkel kapcsolatos ügyintézés a rendőrkapitányságok igazgatásrendészeti hatóságainak hatáskörébe került. Megszerzésük és tartásuk engedélyhez kötött. A korábban engedély nélkül tartott flóbertfegyverek tartására legkésőbb 2005. június 30-ig kell engedélyt kérni. A kérelem elintézésének határideje 180 nap. Az egyedi azonosításra alkalmas gyártási számmal nem rendelkező flóbert fegyvereket a Polgári Kézilőfegyver és Lőszervizsgáló Kft. (1036 Budapest, Gyöngysor u. 6.) látja el azonosítási számmal, melyről igazolást állít ki. Az azonosítási számmal történő ellátás és a tanúsítvány kiállításának költsége a tulajdonost terheli. Alapvetően változtak a fegyvertárolási szabályok is. A lőfegyvert az engedélyes által állandóan lakott lakásban - szervezet esetén őrzött, vagy riasztó berendezéssel védett épületben - ürített állapotban, biztonsági zárral rendelkező lemezszekrényben, illetéktelen személyektől elzárva kell tárolni. Rövid lőfegyvert a fentieken túl falhoz, padlóhoz vagy szekrényhez rögzített biztonsági zárral rendelkező lemezdobozban is lehet tárolni. A 10 darabot meghaladó darabszámú lőfegyver és 1000 darabot meghaladó lőszer tárolása esetén a tárolásra szolgáló helyiség nyílászáróit acélráccsal vagy ultraerős biztonsági fóliával kell ellátni. Ilyen esetekben, ha a lőfegyverek vagy lőszer tárolása lakott területen kívül történik, a tárolóhelyet őrszemélyzettel kell őrizni vagy távfelügyeleti rendszerbe bekötött elektronikus riasztóberendezéssel kell ellátni. A lőszert a lőfegyvertől elkülönítve, biztonsági zárral rendelkező lemezszekrényben vagy falhoz, padlóhoz, szekrényhez rögzített biztonsági zárral rendelkező lemezdobozban, illetéktelen személyektől elzárva kell tárolni. A fenti jogszabályok a Magyar Közlöny 124. számában jelennek meg. A rendőrhatóság a tárolás, tartás feltételeit folyamatosan ellenőrzi. Kérjük, soron kívül ellenőrizzék fegyvertartási engedélyük érvényességét, az egészségi érvényességük meglétét, és azok lejárata előtt legalább 30 nappal kezdeményezzék a meghosszabbítási eljárást. Amennyiben az engedélyből jogi személy esetén az engedélyező határozat mellékletéből nem állapítható meg az engedély érvényessége, haladéktalanul keressék fel az illetékes igazgatásrendészeti hatóságot adategyeztetés végett. CSMRFK Igazgatásrendészeti Osztálya Balástyai csomópont: az együttműködés eredménye A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Csongrád megyei elnökének sajtóközleménye az M5-ös balástyai lehajtójának ügyében: Mindenek előtt köszönetet szeretnék mondani az írott és elektronikus sajtó mindazon képviselőinek, akik szívükön viselték a csomópont sorsát és nap mint nap tudósítottak az újabb fejleményekről, ezzel ébren tartva a figyelmet a majdnem kispórolt lehajtóról. Az M5-ös balástyai lehajtójáról szóló parlamenti döntés jó példája annak, hogy a mai túlpolitizált életünkben még létezik olyan - a pártpolitikától független - parlamenti összefogás, amely a kormány döntésével szemben, az érintett homokháti térség lakóinak érdekét figyelembe véve, eredményt lehet elérni. Az autópálya-csomópont ügye követendő példává kell, hogy váljék: vallom, hogy a térség, a megye ügyében történő, pártpolitikai érdekeken felül álló összefogásnak van realitása. A Csongrád megyei képviselők teljesítménye mellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy az ellenzék módosító javaslata nélkül az országgyűlés bizottságainak elutasító döntései miatt szavazásra sem kerülhetett volna a csomópont ügye. A felesleges, érzelmi megnyilvánulásokat sem nélkülöző nyilatkozatok helyett, így eredményesebb lett a közösségek érdekét szolgáló higgadt politizálás. NÓGRÁDI ZOLTÁN MEGYEI ELNÖK, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ, MÓRAHALOM Olimpia utáni gondolatok A csehszlovák rezsimben, Kassán nevelődtem magyarrá. Mi könynyezve öleltük magunkhoz a magyar zászlót és szalagot. Drága édesanyám pedig, aki mindig korán ment nyugovóra, a rádió éjféli himnuszánál kikelt az ágyból, hogy vigyázzban hallgassa végig a nemzeti imát. Az egyik erdélyi látogatásom alkalmából szólított meg minket az egyik vendéglátó hölgy, hogy énekeljük el a mi himnuszunkat és utána ők is elimádkozzák az övéket, a székely himnuszt. Az olimpiai közvetítéseket nézve hatódtam meg néhány versenyző magatartásán, amikor lobogójuk felvonásánál zokogva hallgatták nemzeti dalukat. Elgondolkodtató, hogy milyen kötődése van a hazájához annak a fiatalnak, akit a divat és az üzleti nyerészkedés angolszász imádatra nevel, akit pubbal, shoppal, projekttel és workshoppal hívnak a mindennapi életbe és tartanak haladó korosztálynak. Akik a himnuszunkat zsebre dugott kézzel, rágógumit csámcsogva szenvedik végig. Sokoldalú és tehetséges a mai fiatalság. Kiváló és lelkiismeretes munkát végző nevelőink vannak. Az ismert gazdasági helyzetünkben is kiváló körülményeket biztosítunk olimpikonjainknak. És mégis hányszor botlottunk meg a már-már elért eredmény előtt. Mert hiányzott a fanatizmus, az eredménybe vetett hit, a családért, a hazáért, a magyar lobogóért, himnuszunk dallamáért való óriássá növés vágya. És még megmaradt a magyarázhatatlan, például Nagy Laci kézijátéka, a németek elleni briliáns alakítása után az orosz betlizés. Vagy a vízipólósaink szerbek elleni feltámadása. Versenyezni csak hittel szabad! DR. PALÁSTHY PÁL NY. TESTNEVELŐ TANÁR Az olimpiai események hallgatása során sokat derültem riportereink bemondásain. Ezekből rögzítettem néhányat. Helyzetjelentés után: - Most pedig szusszanjunk egyet, jöhet a zene! -A lányok, a lányok, a lányok angyalok. Vízilabda: - A külhoni lányok edzőjéről ránézésre is megállapítható, hogy súlyos gyomor- és epebajos! - Akkor is nyerünk, ha veszítünk! - A bombalövés lepókhálózta a kapu bal felső sarkát. Kézilabda: - Az ellenfél vadul szaggatja a ruhácskát, de lányunk rá se hederít, a labdajárást figyeli. - Kandúrszemmel nézve, az ellenfeles lányok nem szép lábúak. - Ugrálj, öcsém, meggyógyulsz! - Nehezedik a kézilabdások helyzete, mint a bányászok élete. - Ha szereznénk három gólt, láthatnánk a vonat végét a távolban. - Annyi pofont kapott, hogy egész életére elég lenne, nem egy mérkőzésre. - A hajó kifutott a kikötőből, (hátrány) - Az előbb fölé lőtte a labdát, remélem, most is ezt teszi. - Vezetünk egyetlen sovány góllal. - Leverik, mint olasz a fügét. - Még egy ilyen humor, fejeden a dudor! Vívás: - Az ellenfélnek hosszú karjai vannak, lehet, hogy majom is volt a családban. Birkózás: - Ráfekszik - melegszik. - Kullogunk az eredmény után. FODOR MARGIT, SZEGED Egy elmaradt búcsúzás emlékére A történeten, ahogy velünk megesett, már nem lehet változtatni, mégis tollat fogok: elsősorban azért, mert ha hallgatnék, beleegyezésemet adnám az esethez. Ez év augusztus 16-án a szentesi kórház baleseti sebészeti osztályára került 86 éves édesapám, válságos állapotban. Leányaként szerettem volna a közelében maradni, ezért nem az eredeti címemre tértem vissza, hanem a szülői házba, mivel onnan gyorsabban betegágyához érek, ha rosszabbra fordulna az állapota. Mindezt jeleztük a betegfelvételkor is, s kértük, hogy ezt rögzítsék az adatoknál. (Név, cím, telefonszám.] Augusztus 23-án éjfélkor hirtelen rosszul lett az édesapám és hajnali négykor meghalt. A kórház mindezek ellenére csak az eredeti címemen táviratban értesített ki a szomorú hírről. Amelyet így késve kaptam meg. Bővebb információt másnap tudtam meg az osztályon az „átadás a következő műszaknak" nevezett lapról. Megdöbbenve olvastam a következőt arról az időszakról, amikor az édesapám haldoklott: ,dr. X-nek szólva, de nem jött le egyszer sem!" Az édesapám szenvedésein tehát egyedül a nővérek enyhítettek, anélkül, hogy az akkor ügyeletes orvos akár egyetlenegyszer is személyesen vizsgálta volna meg a közel 5 óra hosszáig nagy szenvedésekkel küzdő haldoklót! Továbbá az irodában tudomásomra hozták, hogy azért nem értesítettek a szülői ház telefonszámán, mert az eljárásnak nem ez a törvényes módja. Egyébként is mit csináltam volna, ha szenvedése tovább tart. Valóban, orvosi segítséget nem tudtam volna adni, de jelenlétemmel könnyebb lett volna számára elviselni a szenvedéseket, és úgy búcsúzhattunk volna el, ahogyan az az emberhez méltó! Ezzel megfosztottak attól, hogy egy rendkívüli emberrel, a példaképemmel, az én édesapámmal az utolsó óráiban együtt lehessek! Bármi legyen is a magyarázata mindennek, lehet, hogy minden törvényes, de hol itt a humánum. Az embernek a legfájóbb búcsúzását nem kelfene még elviselhetetlenebbé tenni, éppen egy kórházban! CSEHPÁL ÉVA, SZEGED Dorozsmai általános iskolások lapunk szegedi szerkesztőségében A Kiskundorozsmai Orczy István Általános Iskola harmadik osztályos diákjai vendégeskedtek szegedi szerkesztőségünkben. Bejárták a Sajtóházat, megnézték, hogyan készülnek az újságoldalak, a hirdetések. Különösen a sportrovat kupákkal, mezekkel, zászlókkal díszített szobája tetszett a gyerekeknek, akiket apró ajándékokkal is megleptünk. Felvételünkön V. Fekete Sándor főszerkesztő-helyettes mutatja be a diákoknak, hogyan történik a szerkesztőségen belüli kommunikáció. Fotó: Karnok Csaba