Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-11 / 213. szám

10 SZIESZTA 2004. szeptember 11., szombat Orient expressz: a vonatok királya, a királyok vonata Az Orient expressz fényűző kupéi, sejtelmes hálókocsijai, hangulatos étkezői nagy ritkán újra sínre gördülnek. A zseniális krimiíró, Agatha Christie fantáziáját is megmozgató vonatlegenda letűnt idők nagyjait idézve vándorol országról országra, s néha hazánkba is ellátogat. Hétfőn a 16 szerelvényből álló Orient expressz a budapesti Vasúttörténeti Parkba gördül be, ahol a vonat szalon-, háló- és étkezőkocsijai belülről is megtekinthetők. Az első hálókocsi tervével egy amerikai vasútépítő mérnök, bizonyos George Mortimer Pullman állt elő. A vonatforgalomnak új távlatokat nyitó mérnök úgy alakította át a személyszállító kocsikat, hogy az ülések támlájának lebajtásával azokból könnyűszerrel ágyakat lehessen rögtönözni. A Pullman ötletére vevő amerikai vonattársaság extraszolgáltatásként az üléseket plüssel vonta be, míg a világítást olajlámpák szolgáltatták, a melegítést pedig kályhák adták. Az átépített kocsik 1859. szeptember elsején a Bloomington-Chicago vonalon közlekedtek először. A pajzán király és a luxusvonat A Pullman-kocsit az Újvilágba látogató belga bankár, Georges Nagelmackers honosította meg Európában. 1872-ben megalapította Nemzetközi Hálókocsi Társaság elnevezésű vállalkozását, és még ugyanabban az évben útnak indult egy kísérleti jellegű hálókocsi Párizs és Bécs között. A jó szimatú bankárnak hamarosan illusztris személyt sikerült vállalkozása fő részvényesének megnyerni, a kalandos életű belga király, II. Lipót ugyanis sok fantáziát látott az úttörő kezdeményezésben. A kor rossznyelvei szerint azonban a kongói felfedezéseket is támogató királynak leginkább az volt ínyére való a luxusvonatban, hogy a hálókocsik rejtekében nyugodtan fogadhatta gyakran váltakozó alkalmi partnereit... Három és fél nap alatt a kontinens körül A Nagelmackers-féle luxuskocsikkal felszerelt Orient expressz 1883. október 4-én indult el első hivatalos útjára Párizsból. A végcél a török birodalom fővárosa, Konstantinápoly volt, ahova XIX. századi mércével rekordidő, három és fél nap alatt ért el a vonat. Az Orient expressz szédületes fejlődésében nagy szerepet játszott az is, hogy az egyre inkább két nagy politikai tömböt alkotó európai nagyhatalmak diplomáciájában mindkét oldalon prioritást kapott a vasútvonalak mielőbbi kiépítése. Túdat alatt ezzel is készültek a mindkét fél által elkerülhetetlennek tartott „nagy háborúra", a legfontosabb szemMa is több vonalon közlekednek nosztalgiajáratok pont persze ekkor még az óriási haszonnal kecsegtető vasútépítő üzletek nyélbe ütése volt. A vonatrablók az Orientet sem kímélték ELETMENTO CIGÁNYZENEKAR A keleti vasútvonalak fokozatos kiépítésével leegyszerűsödött a mind népszerűbb járat útja: 1888 őszétől az Orient expressz Budapesten és Szófián keresztül érkezett a szultánok fővárosába. Az expressz nagyjából az első világháború kitöréséig élte fénykorát, ebben az időszakban rendszerint több uralkodó magánkocsiját is hozzákapcsolták a szerelvényhez. A legnagyobb vonatbarátnak Ferdinánd bolgár fejedelmet tartották, aki az anekdoták szerint nem egy ízben még vezette is a luxusvonatot. A természeti akadályokkal persze az Orient expressz sem tudott mit kezdeni: hóakadályok, árvizek, járványok több alkalommal is feltartóztatták a szerelvényt. Sőt egyszer még vonatrablást is átélhetett az Orienten utazó úri közönség: 1891-ben egy ismert görög rablóvezér, Athanasos és bandája kisiklatta a vonatot. A rémült utasok sokáig élvezték a banditák „vendégszeretetét", és végül csak igen magas váltságdíj fejében engedték őket szabadon. Nosztalgiával a mesés Keletre Az első világháború után a darabjaira hullott európai vasútvonalak miatt az Orient is jó időre kényszerpihenőre került. Noha a húszas évek közepén egy angol milliomos megpróbálta újjáéleszteni a legendát, ez már inkább csak utójátékAz Orient expressz leghíresebb magyar vonatkozású története az érsekújvári vasútállomáson várakozó cigányzenekar anekdotája. Egy magyar gróf a cigányok csodás zenéjét hallgatva inkább az állomási restiben maradt, s előre megváltott jegye ellenére sem szállt fel a luxusvonatra - mint utóbb kiderült, nagy szerencséjére. Az Orient expressz azon az úton ugyanis súlyos balesetet szenvedett, s az a kocsi, amelyben a magyar úrnak utaznia kellett volna, csúnyán összezúzódott. A gróf hálából alapítványt hozott létre a cigányzenekarok támogatására. nak bizonyult. A „Simplon Orient Expressz" névre keresztelt vonat nagy elődjétől eltérően teljesen más útvonalon közlekedett, többek közt Magyarország nagy nemzetközi elszigeteltsége miatt Budapest is kimaradt az állomáshelyek közül. A második világháborút követően előbb a nagy takarékossági programok, később a hidegháborús patthelyzet végett szünetelt a luxusjárat. Mikor már úgy tűnt, hogy örökre nyugdíjazzák az Orient kocsijait, egy amerikai vállalkozó nagy meglepetésre megvásárolta az expresszt és a vele járó összes jogot. Szívós munkával poraiból támasztotta fel a műit nagy óriását, s ma már több vonalon is közlekednek nosztalgiajáratok. A legolcsóbb és legrövidebb a Velence-Róma szakasz, amely 515 euróba kerül, míg a legdrágább a klasszikus Párizs-Isztambul szakasz hálókocsival, amelyet a társaság 5710 euróért kínál. SZEGHALMI BALÁZS I 9 SZEMKÖZT Lakitelek lesz az MDF temetője? Szerda esténként jelentkezik a szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös műsora, a Szemközt. Ezen a héten az MDF megyei szervezetének korábbi elnökét, a megyei választmány és a megyei közgyűlés tagját, Szatymaz polgármesterét, Gyömbér Lászlót faggatta Márok Tamás és Oláh Zoltán a Magyar Demokrata Fórum belső viszályairól. MUNKATÁRSUNKTÓL A Magyar Demokrata Fórum Csongrád megyei szervezete három hete 11:8 arányban Gyömbér IJszló helyett Babgh László szegedi országgyűlési képviselőt, a Dávid Ibolya-ellenes, úgynevezett I^akitelek munkacsoport tagját választotta elnöknek. Gyömbér László elmondta, hogy különböző, köztük egészségügyi okok miatt nem akart indulni az elnökségért, ám meggyőzték, s végül alulmaradt barátjával, Balogh Lászlóval szemben. A volt elnök hangsúlyozta, szerinte ez nem azt jelenti, hogy a Csongrád megyeiek elfordultak volna Dávid Ibolyától, szerinte az itteni tagság talán negyven százaléka támogathatja a Lezsák Sándor, Horváth Balázs, Balsai István, Font Sándor vezette lakitelekieket. Azt Gyömbér sokkal fontosabbnak nevezte, hogy az MDF-re szavazók kivel szimpatizálnak. Meggyőződése, hogy velük, azaz a párt elnöke mögé felsorakozott többséggel. Gyömbér László visszautasította azt a lakitelekiek által hangoztatott kijelentést, amely szerint az MDF a kizárásukkal kinyilvánította, hogy a jövőben az MSZP-SZDSZ kormányt segíti. A szatymazi polgármester nem titkolta, meggyőződése, hogy Lezsákék egy forgatókönyv alapján cselekednek, arra azonban csak utalt, hogy ezt a forgatókönyvet a Fidesz-MPSZ központjában írták. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a forgatókönyvet egy sikertelen európai parlamenti választások esetére írták, és ki tudja, miért, mégis megvalósítják az abban foglaltakat. Gyömbér László hisz abban, hogy 20 hónappal a választások előtt az MDF talpra tud állni, és természetes szövetségesével, a Fidesz-MPSZ-szel sikeresen tud szerepelni a 2006-os választásokon. A politikus beszélt arról is, hogy sokszor töpreng pártja jövőjén, gyakran eszébe jut, Lakitelek volt a Magyar Demokrata Fórum szülőhelye, és lehet, hogy Lakitelek lesz az MDF temetője is. Ausztráliából jöhettek az első amerikaiak Egy angol antropológus azt állítja, Amerika eredeti őslakosai a mai Ausztráliából származnak, és egy hosszúkás fejű nép tagjai voltak, indián szervezetek máris felháborodással reagáltak a bejelentésre, mondván: ők Amerika igazi őslakosai, márpedig ők Ázsiából, Szibéria felől érkeztek az amerikai kontinensre. A liverpooli kutató, Silvia Gonzalez koponyamaradványok vizsgálata alapján jutott a szokatlan és érdekes következtetésre. Gonzalez szerint a végső bizonyítékot a csontokból nyert DNS-minták öszszehasonlító elemzése szolgáltatja majd. Túlélés Megállt az előszoba közepén, és csak annyit mondott, tizenhatezer. Kint aljas kánikula, kint túlélésre berendezkedett, gyűrt arcú magyarok, kint hónaljszagú úszó nemzeti pompa, kint sunyi szalmonella, parlagfűdezodor illata, és unott, bár így is ugrásra kész gyűlöletkismacskák. Nem mozdult. Olyan tekintet, amelyen sem fény, sem sötétség nincsen, az a nézés az önmaga tökéletes tagadása, az a spirituális, vagy milyen, semmi. Hogy nincsen. Hogy addig ő nincsen, amíg nem hallja meg a választ, a válaszunkat. Máskülönben egészen fiatalember még, erős álkapocs, piszkosszőke haj, nagy és kisportolt test, és jókora láda. A kezében szerszámosláda, az sem mozdul, együtt várják a választ a tizenhatezerre. Nagyon tudja ezt a mozdulatlanságot, eljött idáig, áll egy idegen lakásban, ahol öt konvektor várja, és ő kábé úgy néz ki, mint az ötszáz éves Dávid. Hívjon bizalommal, hirdette a szórólap, olcsóság, megbízhatóság, és ezeréves garancia. Na jó, igazából csak egy, egy év garancia. Ezért hívtuk őt, ezt a szőke, nagy testű fiatalembert, de különben mindegy, van húsz szórólapod a kuka mellől, a félhomályos lépcsőházi forduló dohszagából, mindegyik ugyanazt búgja, ígérgeti, hazudja. Akinek nem gázszerelő a nagybátyja, akinek nem földeitvillany-szerelő a sógora, annak nehezebb az élete egy olyan országban, amit folyton szerelni, javítani, renoválni szükséges, és ami egyébként soha nem készül el. Nem mintha egy ország úgy általában elkészülhetne. Elkészül, mint egy autópálya, felavatják, pukkan a pezsgősüveg, neked hol terül a földed, melyik lejáró a tiéd, satöbbi. Nem, nincsen olyan, hogy kész ország, de mondjuk, lehetne kényelmesebb. Nem az. Mondjuk tehát neki, ennek a szőke fiatalembernek, hogy jó, rendben, a tizenhatezer éppen megfelel, és persze kér-e kávét. Három cukorral, bólint, s ekkor mozdul először. És természetesen tejszín. Tessék végre megfigyelni: dobverőujjú kőműves fiúk, rőt szakállú, négy sújtólégrobbanást túlélt, és még mindig a mélybe ereszkedő bányászparancsnokok, a régi csempét a falról puszta kézzel leszaggató ezermesterek rendre három, négy, hat cukorral kérik a feketét, nem, nem kávét, hanem a feketét, és persze a tejszín. Ha minden kötél szakad, akkor esetleg kompletta. De legalább másfél kanál kompletta, nyilván azért ennyi, mert a magyarok túlélésre rendezkedtek be, túlélni bent, a lélek négy fala között, és túlélni kint, a való világban, és a kompletta segít ebben. Mert a kompletta a nemzeti túlélés archéja, olyasféle illúzió, mint a szabadság. Mert a magyarok fölkelnek, kócosan ásítanak bele a történelmi nagytükörbe, majd azt mondják, hogy jó, Pista, Mari, Sanyi, Kati, túléled ezt a napot, túléled ezt a villamosutat, túléled a kötelező banki mészárszéket, túléled ezt a saroktól sarokig tartó benzingőzös dzsungelkampfot, túléled ezt az emberellenes házasságot, a még emberellenesebb kormányt, túléled a saját életedet. így. Túlélő emberek jönnek el hozzád szerelni, túlélő emberek tanítanak meg írni és olvasni, túlélő emberek verik a parlamenti pulpitust, túlélő emberek nyomják le Izlandot. A túlélő ember nem piaci alapon, a kereslet-kínálat elve alapján használja a bicepszét, combizmát és a szemtengelyét. A túlélő ember egyszerű, bár a pillanatok varázsának kétségkívül kedvező rablógazdálkodást folytat, s bár nincs nála üres nejlonszatyor, mint a balkáni utcanépnél, hogy bárhol bármikor elrakhassa a zsákmányt, képletesen mégis szatyorral jár, és elvesz, hazavisz, gyűjtöget, kifoszt. A túlélő ember a legritkább esetben ad. Lehet, hogy lenne miből, ámde kifosztva és becsapva, megvezetve érzi magát, jegyezzük meg, nem jogtalanul, ezért a túlélés egyszerű műveletei, úgymint az elvevés, kihasználás, megátkozás, becsapás nem kevés bosszúszomjjal keveredik. A túlélő embernek persze fogalma sincsen arról, hogy ki lenne bosszújának, haragjának jogos illetménye, ezért aztán azt bosszulja le, aki éppen akad. Bosszút áll úton-útfélen, autós hölgy kerékpáros hölgyön, eladó a vevőn, vevő az eladón, szerelő a megrendelőn, politikus a politikuson, orvos a betegen, halott a kokárdás boncmesteren. Ez Magyarország. Nem nagyszabású, petárdás, csillagszórós történetek ezek, ámde kislány vagy kisfiú, menj csak el ebből az országból egy hétre, tíz napra, és érezd magad jól az idegenben, lélegezz magadba bálnafing illatú, kék tengeri párát, könnyülj meg plázson, kvarcos homokon, a mohás sziklafalon, a hazatérés első pillanataiban nyomban kicsi karmok ragadják meg az arcodat, hopp, lerántják, és szépen beleverik az édes anyaföldbe. S az ifjú mesterember úgy haladt radiátortól radiátorig, mint egy terminátor. Huszonöt perc elég arra, hogy az ember ne találjon hibát, megigya a kávét, a cigarettát elszívja, áldozzon néhány kötelező percet a rasszizmus oltáránál, majd a pénzt a farzsebbe gyűrve távozzon. Eljött, nehéz volt, túlélte. Nekünk se volt könnyű, de mi is túléltük. Jöhet a tél, gyerekek. SZÍV ERNŐ