Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-07 / 209. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" KEDD, 2004. SZEPTEMBER 7. A többcélú kistérségi társulások­nak meghirdetett belügyminisz­tériumi pályázattal sok pénzhez lehetett hozzájutni. Csakhogy az idei nyáron lezárult pályázat olyan feltételeket támasztott, amelyeket Csongrád megyében mindössze két társulás tudott tel­jesíteni. A nyolc település össze­fogásával pályázott szentesi ösz­szesen 103 millió forintot nyert, ebből 48 millió forint a közokta­tásra fordítható. A tizenhét tele­pülést magába foglaló makói tár­sulás elnyert 115 milliójából 49 millió szolgál közoktatási célo­kat. - A mórahalmi kistérség ké­szen állt a pályázat benyújtására, minden dokumentum elkészült, vé^l mégsem sikerült beadnunk - tájékoztatott Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. - Pe­dig az Oktatási Minisztérium se­gítségével nálunk készült el a kistérségi közoktatási intézmé­nyi terv modellje - cz kellett a többcélú társulás megalapításá­hoz és a belügyminisztériumi pá­Nyert a szentesi kistérség is. A pénznek pedig van helye. A szegvári gép segíti az angoltanulást iskolában például már számító­fotó; Tésik Attila lyázathoz is. A részvételnek azonban olyan feltétele is volt, hogy a társulásnak legalább két települése közösen tartson fönn iskolát. Mivel önkormányzati hatáskör az iskolaműködtetésről dönteni és mivel a mi társulá­sunk egyetlen települése sem akart megválni az iskolájától, meghiúsult a pályázatunk. Ugyanilyen okból nem tudott pályázni a szegedi, a vásárhelyi, a kisteleki - országosan a kistérsé­gek mintegy kétharmada. Ismer­tek az okok, amiért a kistelepülé­sek ragaszkodnak az iskolájuk­AKIK NYERTEK A társulások a belügyminisztériumi pályázaton 7,7 milliárd forintot nyerhettek el, ebből 2,5 milliárd szolgált közokta­tási célokat. A 168 kistérség közül 76 pályázott, egyet formai okok miatt nem fogadtak el. A 75 nyertes társulás közül 59 tudott teljes körűen pályázni, azaz a közoktatási együttműködésre is, 16 pedig csak részlegesen. A közoktatási együttműködést is magába foglaló pályázattal akár 120 millió forintot is lehetett nyerni, míg a részleges együttműkö­désre pályázók maximum 20 milliót kaphattak. hoz: ez jeleníti meg az önállósá­gukat, a települési identitást. Nógrádi Zoltán szerint ráadásul nem látnak kielégítő törvényi ga­ranciát: ha két falu megegyezik az iskolafönntartásról, megkap­ják-e a többlet normatívát? A többcélú kistérségi társulásokról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában a mórahalmi polgár­mester azt is fölvetette: a közok­tatásban nehezíti a társulást, hogy számos törvényileg előírt és a gyerekek jövőjét is meghatáro­zó dokumentumról kell meg­egyezni az együttműködő telepü­lések képviselőtestületeinek, ez pedig nem megy pár hónap alatt. Fried és Ilia köszöntése a Tiszatájban A Tiszatáj szeptemberi száma két jeles szegedi irodalomtör­ténészt is köszönt 70. szüle­tésnapja alkalmából: Fried Ist­vánt és Ilia Mihályt. MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi egyetem egyetlen Her­der-díjas tudósát, a ma is napó­leoni lendülettel dolgozó Fried professzort Goethe és Márai vonzásában című írásával Olasz Sándor, a lap főszerkesztője kö­szönti, Öreg Jókai nem vén Jókai címmel tavaly megjelent kötetét pedig Imre László méltatja, „...hogy a sárkány ne szitáljon" címmel az ünnepelt Kosztolányi Aranysárkányát értelmező ta­nulmányát is közli a lap. Jelen­kori irodalmunk, szellemi éle­tünk legnagyobb levelezőjét, a le­gendás tanáregyéniséget, a Szé­chenyi-díjas Ilia Mihályt, Szeged díszpolgárát lapunk munkatár­sa, Podmaniczky Szilárd és Fűzi László köszönti. Báger Gusztáv, Lövétei Lázár László, Simái Mihály, Zalán Ti­bor és Zentai Adél versei, Buda Ferenc, Ferdinandy György és Márton László prózája szerepel a folyóirat szépirodalmi összeállí­tásában. Életfonalak címmel Pa­taki Ferenc festőművész a férjét Kolozsvárról Szegedre követő De­ák Beke Éva textilművészetét méltatja. „Saját együtteseimmel szeretném megvalósítani zenei vágyaimat" - vallja Gyüdi Sán­dor, a Szegedi Szimfonikus Zene­kar igazgató-karnagya a pályaké­pét bemutató beszélgetésben. A kritika rovatban Tóth László köl­tészetéről, Báger Gusztáv Időtáv mollban című kötetéről, Főidényi F. László A gömb alakú torony és Tarján Tamás Csendestárs című új könyvéről olvashatunk. Csongrád megyében csak két társulás tudott pályázni A falvak ragaszkodnak iskoláikhoz - Az ez év szeptember 30-áig megalakuló többcélú kistérségi társulások biztosak lehetnek ab­ban, hogy a normatív támogatá­sokkal nem lesz probléma ­mondta Szentirmai László a Csongrád megyei tanévnyitó kon­ferencián, szeptember 3-án, a sze­gedi rendezvényházban. Az Okta­tási Minisztérium főosztályveze­tője szerint erre a Nemzeti fejlesz­tési tervben vállalt kötelezettséget a kormány. A főtisztviselő szá­mos érvet sorakoztatott: miért fontos a kistérségek települései­nek együttműködése a közokta­tásban is. Egyebek mellett: az ön­kormányzatok gazdaságosan ve­hetik igénybe tanügyi igazgatási szakember segítségét, a magas szintű' pedagógiai szakmai szol­gáltatásokat, ésszerű helyettesíté­si szisztémát vezethetnek be. A közoktatásban egyébként ugyanazok az általános célok, il­letve ugyanazok az előnyök vár­hatók a kistérségi társulásoktól, mint az egészségügyben, illetve az egyéb (hulladékgazdálkodás, útkezelés, stb.) területeken: mi­nőségi szolgáltatások válnak egy­formán elérhetővé mindegyik te-, lepülés lakói számára, ezzel mér­séklődnek a jelenlegi egyenlőt­lenségek. Például: a társulás uta­zó szakembert, mondjunk logo­pédust vesz igénybe, ezzel meg­menekülnek a szülők és a tanu­lók a költséges és időigényes utazgatástól, mégis ugyanolyan színvonalú szolgáltatást kapnak, mint a városlakók. A többcélú kistérségi társulások számára az uniós forrásokhoz va­ló hozzájutásra is nagyobb az esély, de pusztán az önkormány­zati feladatok ésszerűbben szerve­zett ellátásából is származnak megtakarítások. A települések önkéntes, köl­csönös előnyöket cs arányos teherviselést jelentő együtt­működése a közoktatásban is üdvös lenne. Ezt a közelmúlt­ban egy belügyminisztériumi pályázattal is ösztönöztek, de Csongrád megyéből csak két kistérség tudta kihasználni a lehetőséget. Bramac Születésnap szeptember 10-én a DÉLÉPTEK HÁZÉPÍTŐK BOLTJA -ban Szegeden A 20 éves Bramac tetőcserepeit most ünnepi árakon vásárolhatja meg nálunk. Sőt minden vásárló ajándékot is kap Találkozzunk a DÉLÉPTEK HÁZÉPÍTŐK BOLTJA -ban szeptember 10-én Szeged, Budapesti út 8 Tel.: 62/542-956 Szegeden a hajnal az asszonyoké A villamoson, autón, mint ahogy a mi trolinkon is, magá­nyos emberek utaznak. A Dugo­nics téren fiatalok egy csoportja vág át, hazafelé tartanak. Amíg az este a társaságé, a hajnal az egyedüllété. A belváros még alszik. A Ká­rász utcát és a Széchenyi teret ilyenkor a galambok és verebek uralják. Feltűnik egy locsolóau­tó. A Tisza-parton, a Laposon a nyugágyak szépen, sorban, egy­más mellett. Tengerpart kicsi­ben. Az utcákon gyalogosokat csak akkor látni, ha egy-egy busz ki­önti magából az utasokat. Kez­dem azt gondolni, Szegeden csak nők élnek... Megszólítom az egyiket, negyven körüli, csinos, vidám. - Imádom a reggeleket - lel­kendezik Ilona, aki egy élelmi­szerbolt vezetője. - Ilyenkor még aki kényszerből kel, az is más ember. Kezemben az egész nap, ettől gazdagnak érzem magam. A forró nyári délelőttöket csak a hűvös hajnalok miatt tudom el­viselni." A város legélőbb része hajnal­ban a Mars tér. Indulók, érkezők, piacozók mindenhol. - Az embe­rek munka előtt még elszaladnak ezt-azt vásárolni - mondja a ba­rackot áruló srác -, de a nagy piac csak később kezdődik. Fél hat. A közvilágítást ki­kapcsolják, hivatalosan is itt a reggel. A forgalom erősödik, de a kukáskocsik és pékautók aránya még mindig átlagon fe­lüli. Hat óra. Hétköznap bekapcsol­nak a forgalmi lámpák. Szükség van rájuk. Egyre több az autó, a gyalogos. Langyosodik, de ben­zingőzös a levegő. Szeged felébredt. GONDA ZSUZSA A kezdet kezdetén, hajnalban, Szegednek sajátos arca van. Pé­kek, locsolóautók és nők hatá­rozzák meg az ébredő város han­gulatát. Fél öt. Még sötét van, de néhány ablakból kávé illata száll. A fú nyirkos, a levegő ködös. Ember alig, csak a csillagok. A Csongrádi sugárút végén, a buszmegállóban egy középkorú asszony áll. Majd jön még egy, és még egy. Ez a nők sorsa - állapí­tom meg magamban - hajnali műszak. - Munkába? - kérde­zem egyiküket, az idősebbet. ­Sajnos. Már nyugdíjas vagyok, de kiegészítésként takarítok ­magyaráz Marika néni. - Nem ezt csináltam mindig, korábban az egészségügyben dolgoztam. A pénzre mindig szükség van: most az unokák születésnapjára gyűjtök. A korán kelést meg le­het szokni. A buszra váró nők közül senki sem látszik álmosnak. Csak a sofőr. Késik is a megadott menet­rendhez képest. Öt óra. Még mindig nincs vilá­gos, de az utcákat már seprik, az újságosok nyitnak, a kávézókból hang és fény szűrődik ki. Tiszta utca, kávé, újság várja a később kelőket. A panelsoron a kicsi ABC előtt fiatal lány sepreget. - Fél hatkor nyitunk, fél ötre jövünk dolgozni - mondja. - Először kávézunk, beszélgetünk kicsit, hogy ne kez­dődjön olyan hirtelen a nap. Amikor a Mars tér is még félálomban szendereg fotó; Karnok Csaba TETŐ HELYETT MONDD: & qpi I W?

Next

/
Thumbnails
Contents