Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-02 / 179. szám

HÉTFŐ, 2004. AUGUSZTUS 2. 7 •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2004. AUGUSZTUS 2. Szegedi SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK JEGYIRODA 6720 SZEGED, KELEMEN U. 7 62/554 - 710, 554 - 714, 554 - 717 ticket@szinhaz.szeged.hu KIEMELT FŰTÁMOGATÚ ^ H LOMBARD o ­>>álSOKSOD|| JÉRÔME SAVARY DÉLMAGYARORSZÁG ÁRVERÉSI HÍREK az APEH Csongrád Megyei igazgatóságától Tisztelt »1 Bálint Sándor emlékezete az augusztusi Tiszatájban Homlokán csillagjegy Érdemes ebben a hónapban is át­tanulmányozni az ügyfélszolgála­tunkon, a Szeged, Bocskai utca 14. számú hivatali épület földszintjén kifüggesztett árverési hirdetmé­nyeinket, mert közel 40 db ingóság - színes televíziók, videomagnó, személygépkocsik, ipari golyóscsa­pok, szakipari gépek, számítógép, iroda- és szobabútorok - kerül ka­lapács alá augusztus jó végéig. Ezek közvetlenül az árverések előtt megtekinthetők, s az árverés megkezdéséig akár árverésen kí­vül, de árverési vétel hatályával a becsértéken meg is vásárolhatók. Várunk minden érdeklődőt! Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal Csongrád Megyei Igazgatósága Bálint Sándor emlékezete címmel cente­náriumi összeállítással jelent meg a Ti­szatáj augusztusi száma. „Kis öregember, ünnepek tudója, árnyak közt árnyék, virágot fakasztó; hófúvásban gara­bonciások és szentek útitársa - én láttalak emlékké mélyülőben, fogyóban messzi láng­gá, szerteosztva magad báva koldusok kenye­révé. Én láttalak és hallottam a hangod, épp galambokat figyeltél, ahogy Assisi szentje ­halk hangodban csendültek a harangok: re­kedten, megalázva szóltak" - Szepesi Attila írásával kezdődik így a Tiszatáj augusztusi számában a Bálint Sándor emlékezete című összeállítás, amellyel a nagy néprajztudós születésének centenáriumát ünnepli a szege­di irodalmi folyóirat. Egy életút példája cím­mel Barna Gábor és Grynaeus Tamás, A Sze­gedi Fiatalok mozgalma és Bálint Sándor cím­mel Lengyel András írt tanulmányt. Péter László a Török Ház sorsát foglalta össze. A szakemberek tiltakozása ellenére lebontásra ítélt épületről Bálint Sándor azt írta: „Törté­nelmi atmoszférát sugárzó ereje a várral, a kő­tárral és a Dömötör-toronnyal vetekszik." A történet tanulságát a szegedi irodalomtörté­nész a következőképpen összegzi: „A Ká­dár-rendszerben nem csak az irodalom, ha­nem íme, a műemlékvédelem is - rendőri ügy volt." luhász Antal írásában a jeles évforduló­ra olyan tanyai emberek vallomásait szedte csokorba, akiknek az emlékanyaga a Bálint Sándortól megörökített „szögedi nemzet" ar­culatát, egy-két emberi vonását, mentalitását példázhatja. Népi kultúra vagy populáris kul­túra? - teszi fel a kérdést Povedák István, majd megállapítja: „Napjaink populáris kul­túrája a tömegmédiumok hatása alatt áll. E tekintetben az írott és elektronikus média ha­sonló szerepet tölt be ahhoz, amit a középkor népi kultúrájában az egyház töltött be." „Tiszta, szép szögedi ejtéssel mondott sza­vai elragadtak, s a csöndes, szellemes társal­gási mód, amely úri emberre vallott, s arra a gyermeki őszinteségre, amely - mint később hallottam - nehéz helyzetekbe hozta, pedig soha senkit meg nem bántott. Egyeseknek szinte fájt ez a támadhatatlan ember. így az­tán elintézték" - emlékezik Sándor bácsi cí­mű írásában Tóth Sándor, aki Homlokán csillagjegy címmel verset is írt a jeles évfor­dulóra. A folyóirat szépirodalmi összeálb'tásában Lászlóffy Aladár, fász Attila, Marno lános, Pintér Lajos és Tornai József verseit, Buda Fe­renc és Bene Zoltán prózáját, Szabados György Szent István királyságáról szóló írását találja az olvasó. A költészet kaptatóin cím­mel Lovász Andrea Varró Oániel kötetéről, a Túl a Maszat-hegyenről, Tarján Tamás Szív Ernő Összegyűjtött szerelmeim című köny­véről ír kritikát. A Sípos Lajos irányításával megjelenő Babits-könyvtár örvendetesen sza­porodó köteteit Rónay László méltatja. H.ZS. Uj, ingyenes parkolók Új parkolók kialakításával sze­retnék enyhíteni az Erzsébet Gyógyfürdőbe autóval érkező vendégek által okozott zsúfolt­ságot, pontosabban parkoló­helyhiányt Mórahalmon. Mos­tantól ingyenesen lehet a sze­mélygépkocsit elhelyezni az Aranyszöm Rendezvényház parkolójában, a volt rendőrség udvarán, a szakorvosi rendelő mögötti területen, valamint a Móra Maxi Coop Áruház belső udvarán található parkolóban. A mórahalmi polgármesteri hi­vatal illetékesei intézkedésének célja, hogy csökkenjen a zsú­foltság a kisváros legfrekventál­tabb helyein, azaz a Szegedi és a Röszkei úton, a Millenniumi sétányon, a Tömörkény utcá­ban, valamint a Dózsa György és a Honvéd utcában. Ötvenhét év után tudta meg, hol nyugszik apja Magyarok emelték ki a tömböket Az 1566-ból származó, 1993-ban lerombolt Stari Most első darabjait a magyar béke­fenntartók búvárjai hozták fel négy évvel később a Nerctva fo­lyó mélyéről. Veress Róbert okle­veles építőmérnök alezredesként vett részt a magyar SFOR-kon­tingens munkájában 1996 de­cemberétől 1997 végéig. A ma­gyar műszaki kontingens a hábo­rúban elpusztított, lerombolt utakat, hidakat állította helyre. Az építőmérnök, aki civilben a Hídépítő Rt. létesítményvezetö­je, elmesélte: az eredeti, folyóba zuhant hatalmas köveket többen szerették volna kiemelni, ez azonban senkinek sem sikerült. A problémát magyar mérnökök­nek sikerült megoldaniuk, akik megtervezték, majd Komlón le­gyárttatták a szerkezetet. „Az el­ső kő ünnepélyes kiemelésétől, szeptember 29-től november vé­géig dolgoztunk a helyszínen. Összesen 130 köbméternyi ere­deti követ emeltünk ki, amelyek között akadt 90 tonnás darab is" - mesélte Veress Róbert. Cégének még soha nem volt olyan jó és olcsó reklámja, mit a kövek kiemelésekor - tette hozzá az alezredes mosolyogva. A világ egyik legismertebb és legnézet­tebb hírtelevíziója, a CNN ugyanis élőben közvetítette az Öreg híd elemeinek kiemelését, miközben a háttérben végig ott állt a Hídépítő cégtáblája. A tel­jes rekonstrukció négy évig tar­tott és 15 millió dollárba került. A modern kor építészeinek si­került megfejteniük egy XVI. századi legendás török, Hajru­din építész titkát és ennek ered­ményeként rekonstruálni a mostari Öreg híd világhírű ele­mét, a Neretva folyó két partját összekötő kőívet. Korábban töb­ben próbálták megfejteni a 27 méteres távolságot átívelő „kő félhold" titkát, de általánosan elfogadott magyarázatot senki nem tudott adni az építészeti csodára. A megoldást az ER-BU török cég szakemberei találták meg. Új kövek a régi bányából Bár a boszniai nemzetközi bé­kefenntartók kötelékében szol­gáló magyar katonák hat éve ki­emelték a Neretvából a folyóba zuhant elemeket, az építtetők mégis úgy döntöttek: új kőkoc­kákból rekonstruálják a hidat. Mivel a szakértők régóta tudják, hogy Hajrudin mester a Mukosa kőbányából hozatta az anyagot, a rekonstrukcióval megbízott tö­rök cég ugyancsak a helyszínen bányásztatta és készíttette el azt a 456 elemet, amelyet a Neretva fölött húsz méter magasságban átívelő hídba beépített. Pénzért ugranak a Neretvába A mostari férfiak a háború előtt nem nősültek meg anélkül, hogy az Öreg hídról le nem ug­rottak volna, hogy megmutassák bátorságukat menyasszonyuk­nak. A közelmúltban, a háborús események után tíz évvel ismét hídugró versenyt rendeztek a mostari Öreg hídról. Az idén öt ország 64 versenyzője mérkőzött meg, 30-an fejjel, 34-en lábbal érkeztek a hideg Neretvába. Az első ugrók még 1566-ban jelen­tek meg, amikor a hidat átadták. A mostani ugrók - a hagyomá­nyok ápolása mellett - pénzkere­seti forrásként használják bátor­ságukat. A fiatalokból álló csapat Veress Róbert alezredesként vett részt a kövek kiemelésé­be n Fotó: Szabó C. Szilárd a turisták szórakoztatására veti magát a mélybe. Az ifjak a hídon és a folyóparton is kalapoznak, majd amikor elég pénz gyűlik össze, a lenti fiú jelet ad az ugró­nak. A turisták, érdeklődők taps­sal biztatják a fiatal mutatványo­sokat, ám ha ők úgy ítélik meg, nem elég a kalapban lévő pénz, akkor bizony elmarad a produk­ció, s kezdődhet újra a kalapozás. ARANYT. JÁNOS Ötvenhét év után segítségünk­kel tudta meg a vásárhelyi Tóth József, hol nyugszik a második világháborúban fogságba esett édesapja. A Vöröskereszt annak idején többször is hiába kereste, nem találta a honvédet. A vásárhelyi Tóth József édesap­ja 1944. március végén vonult be a hajai utász zászlóaljhoz, s no­vemberben Dunaföldvárnál esett szovjet fogságba. A család tudo­mása szerint társaival előbb a szegedi Csillag börtönbe szállí­tották, majd három hét után a Szovjetunióba vitték őket. ' - Édesapám az utolsó levelét 1946. november 6-án írta, ezt ma is őrzöm - mondta Tóth Jó­zsef. - 1968-ban a Vöröskereszt­tel is kerestettük, ám csak azt tudtuk meg, hogy 1947 januárjá­ban elhunyt. Édesanyám négy gyerekkel maradt özvegyen, s so­ha semmiféle segítséget nem kaptunk. A férfi szeretett volna részt venni azon a szakszervezeti uta­záson, amelynek célja a magyar hadifoglyok sírjainak felkutatása volt. Am végül kihúzták a nevét küldöttség névsorából. - 1992-ben beadtam a kérel­memet az édesapám miatti kár­pótlás ügyében, azzal a céllal, hogy tegyek valamit a hadiárvák ügyében. Akkor elutasítottak. 1997. június 7. és október 7-e között, amikor lehetett volna, betegségem miatt nem adtam be újra a kárpótlási kérelmet, azt hittem, hogy a régit nyilvántart­ják valahol. Testvéreim viszont kaptak kárpótlást. Tóth József azóta is kérvények­kel bombázza a kárrendezési hi­vatalt, eredménytelenül. A ha­táridő elmulasztása ugyanis jog­vesztő, ezért az 1997 október 7. után beadott kérelmeket már nem veszik figyelembe. Ha a kár­pótlásban nem is, de édesapja nyughelyének megtalálásában segíteni tudtunk Tóth Józsefnek. A Központi Irattár és Hadigon­dozó Iroda II. világháborús nyil­vántartásában megtaláltuk azt a néhai Tóth József honvédet, aki­nek adatai megegyeznek az el­tűnt katonáéval. - Semmi kétség, ő volt az édes­apám - mondta az idős férfi, amikor kis idő után meg tudott szólalni. Majd elárulta, az elmúlt évtizedek alatt a család úgy vélte, hogy édesapját azért nem talál­ták, mert tömegsírba temették. Most viszont megtudták, hogy Szaratovban nyugszik - immár örökre. KOROM ANDRÁS Tóth József meghatódott a rég várt hírtől Fotó: Tésik Attila A mostari Öreg híd eredeti köveit a magyar SFOR-kontingens emelte ki Csárdás a Neretva-parton A közelmúltban avatták fel a bosznia-hercegovinai Neretva folyón átívelő, 1566-ból szár­mazó, a boszniai háborúban, ti­zenegy évvel ezelőtt lerombolt Öreg hidat. Az építmény ele­meinek kiemelésében részt vett a magyar SFOR-kontingens is. Látványos ünnepségsorozat ke­retében július 23-án pénteken este a bosznia-hercegovinai Mos­tarban felavatták a felújított Öreg hidat. A boszniai háború­ban lerombolt, majd az egykori hadviselő felek összefogásával és nemzetközi segítséggel újjászü­letett építmény átadása jelképes esemény. A világörökség részévé nyilvánított, 1566-ban emelt híd 1993. november 13-án esett ál­dozatul a horvát-bosnyák har­coknak: egy boszniai horvát harckocsi tüzétől a Neretva fo­lyóba omlott. Az eredeti híd négy és fél évszázadot élt túl és húsz­perces horvát ágyútűz végzett ve­le, miután több ezer muzulmánt áttereltek rajta a számukra kije­lölt Kelet-Mostarba. A felújított Öreg híd a Neretva folyó felett Fotó: Karnak Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents