Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-05 / 182. szám

6 •MEGYEI TŰKORCSÜTÖRTÖK, 2004. AUGUSZTUS 5. A harmincéves szentesi beteg tizenegy éves kora óta jár dialíziskezelésre Orosz Edit új vesével maradhat életben Tizenegy éves kora óta él vese nélkül Orosz Edit, a fiatal szentesi nő életben maradásának egyetlen esélye egy új szerv. Gondjait édesanyja elvesztésén túl az is súlyosbítja, hogy valószínűleg egy kezelés közben hepatitis C vírussal fertőződött meg, de kártérítést nem kaphat. Betegségekkel sújtja a sors a szentesi Orosz Editet. Tizenegy éves korában vették észre nála a veseelégtelenséget - mindkét veséjét el kellett távolítani, és azóta is rendszeresen jár dialíziskezelésre, hetente háromszor a szegedi gyermekklinika műveseállomására. Hétfón, szerdán és pénteken utazik a megyeszékhelyre, az életét tulajdonképpen ez a háromszor négy óra határozza meg, s tölti ki tartalommal. Edit eddig két alkalommal kapott új vesét, ám egyiket sem tudta befogadni a szervezete. A harmincesztendős nő nem adja fel, abban bízik, hogy a lapunkon keresztül talál megfelelő donort - vércsoportja AB pozitív. Edit élete a régi betegségétől függetlenül sem könnyű. Édesanyját nemrég veszítette el, a tragédia után nem sokkal pedig eltört a combcsontja. Kedvese, Száméi János a szentesi kórház intenzív osztályán éppen otthonról hozott ételt neki, amikor találkoztunk. Az ágyban fekvő nő azt mondta: nem érti, miért szaporodnak a betegségei. Reméli, hogy van esélye teljes életet élni, s ehhez az utolsó szalmaszál az új vese. Rajta van a várólistán, de minden LEHETSEGES DONOR Halálos baleseteket követően egy központi adattároló rendszer segítségével egyeztetik, immunológiai szempontból kinek lenne megfelelő-az elhunyt szerve - tudtuk meg Túri Sándor professzortól. Hozzátette: a balesetek áldozatainak hozzátartozói igen ritkán járulnak hozzá ahhoz, hogy az elveszített családtag szerveit átültessék valakibe. A professzor úgy véli, az elhunytak családjának pozitív hozzállása alapjaiban javíthatna Edit és a hozzá hasonló sorsú emberek életén. más eszközt is szeretne megragadni arra, hogy segítséget kapjon, ezért fordult hozzánk. A kórházban Edit azt is elmondta, hogy hepatitis C vírussal fertőződött meg - szerinte egy klinikai kezelés alkalmával. Többször fordult azóta jogorvoslatért különböző fórumokhoz, de mindenütt zárt ajtókat talált. Úgy tudja,«kétmillió forint kártérítés járna neki azért, mert egészségügyi intézményben szerezte be a kórt, amely gyógyíthatatlan. Nevelőapja, Lakatos Imre úgy fogalmazott: tetézi a bajt, hogy orvosi iratokkal nem tudják bizonyítani a fertőzés körülményeit. Kétmillió forint rengeteget javítana nagyon nehéz anyagi helyzetükön. A család szegénységben él, szinte mindent Edit életben tartására és gyógyítására fordítanak, otthonuk ápolására alig jut pénz. A kártérítés megszerzésének reményében a család ügyvédet fogadott, aki a napokban visszaadta a megbízatást - nem látott reményt arra, hogy eredménynyel tudja képviselni érdekeiket. Túri Sándor professzor, a szegedi gyermekklinika vezetője jól ismeri a pácienst, hiszen kinevezése előtt évtizedekig ezen az osztályon dolgozott. A Gyermekművese Alapítvány elnökeként Túri professzor megosztotta velünk: valószínű, hogy a fertőző májgyulladást transzfúzió révén kapta meg a beteg. Abban az időben, amikor ez történt, még nem ellenőrizték e szempontból hatékonyan a vérkészítményeket. Az azóta született jogszabály pedig nem ad lehetőséget kártérítés igénylésére, erre ugyanis csak azok számíthatnak, akik vérzékenységben szenvednek. A szentesi beteg esetében pedig erről nincsen szó. A hepatitis C vírus jelen van Edit szervezetében, ám a kór nem alakult ki. A veseműködés hiánya miatt viszont lényegében valamennyi szerve károsodott az idők folyamán. Túri professzor elmondta: a klinikán minden lehetőt megtesznek Editért és a hasonló helyzetben lévő betegekért, de esetükben valóban komplex segítségre van szükség, melynek leglényegesebb eleme a hiányzó szerv pótlása. B.G. Orosz Edit és párja, Száméi János a szentesi kórház intenzív osztályán Fotó: Blahó Gabriella Generációkon át DÉLMAGYARORSZÁG DÉLVILÁG Alapítva: 1910 Második alkalommal szervezi meg a szegedi önkormányzat gyermekvédelmi intézménye a speciális gyermekotthonok részére az egyhetes országos bűnmegelőzési tábort. A fiatalok már a szegedi Csillag börtönben is jártak. Tizennyolc éven aluliakat nem engednek be a Szegedi Fegyház és Börtönbe, azaz a Csillagba, kedden azonban kivételt tett a vezetőség 40, magatartási- és beilleszkedési zavarral küzdő, gyermekvédelemben élő fiatallal. Ók a hétfőn kezdődött, egyhetes, a szegedi önkormányzat gyermekvédelmi intézménye által második alkalommal megszervezett országos bűnmegelőzési táborba érkeztek Szegedre. A táborlakók 12-18 év közöttiek, az ország különböző részeiből jöttek - tudtuk meg Pósa Róberttől. Az intézmény vezetője elmondta, egy pályázati kiírás nyomán gondolt arra, hogy a gyerekek nyaraltatása mellett bűnmegelőzési előadásokat „csempésznek" a programba. - Azért jöttünk, hogy ne otthon punnyadjunk - mondta az egyik idősebb srác. - Jól érezzük magunkat. Azért vagyunk itt, hogy ne unatkozzunk otthon - jelentette ki a 14 éves Zvekán Tamás, aki a Miskolc melletti Alsózsolcáról érke- • zett. A Csillagban Mocsai Zoltán oktatási referens mesélt a börtön történetéről, majd egy filmet is vetített. A műsor után a fegyház beli körülményekről, az elítéltek helyzetéről érdeklődtek a látogatók. A hódmezővásárhelyi Aranyági ménes birtokán egésznapos programmal: lovaglással, sétakocsikázással, sajtgyárlátogatással várták tegnap a táborozókat. A. T. J. Húsz éve előfizetőnk a 20 ezerforintos utalvány nyertese Szász Géza és lánya élelmiszert, takarókat vásárolt Országos bűnmegelőzési tábor Szegeden Benéztek a Csillag börtönbe A fiatalok jól érezték magukat a Csillag-túrán Fotó: Schmidt Andrea A Délmagyarország és a Délvilág nyugdíjas előfizetői között minden héten egy húszezer forintos utalványt sorsolunk ki. Ezúttal a röszkei Szász Gézának kedvezett a szerencse, a nyolcvanéves bácsi leányával vásárolt szerdán a Cora Áruházban. MUNKATÁRSUNKTÓL Lapunk autóval szállította a nyolcvanéves Szász Géza bácsit és lányát, Forróné Szász Juliannát Röszkéről a Cora hipermarketbe. Szászék hosszú bevásárlólistával érkeztek, mindenekelőtt Géza bácsinak választottak takarót a hidegebb napokra, hogy az őszi estéken ezzel is „növeljék a komfortérzetét" tévézés közben. Miközben az áruház polcai között tolták a kocsit, Géza bácsi elmondta, évek óta cukorbeteg, ezért diabetikus ételeket vásárolnak, emellett ruhaneműt is vesznek. Szász Géza dolgozott béresként, egyebek mellett volt cipészés csizmadia-kisiparos, a tüzépnél anyagkiadó. Élete már hetven évvel ezelőtt összefonódott a Délmagyarországgal: akkor gyermekként a rókusi pályaudvaron árulta a lapot. A postáról ment nyugdíjba, így előfizetőket is szerzett az újságnak. Géza bácsinak öt éve meghalt a felesége, de népes család veszi körül: két lánya, öt lányunokája és egy fiú dédunokája van. Húsz éve előfizetője lapunknak, s arra a kérdésre, hogy mit olvas el legszívesebben, röviden válaszol: mindent. - Mindig is kíváncsi ember voltam. Nem vagyok olyan éhes reggelente, hoyy az újságot át ne olvassam. Úgy fogalmazhatnék, hogy az előételem a Délmagyar mondta mosolyogva Szász Géza. A kiválasztott takaró jól jön a hidegebb napokon Fotó: Schmidt Andrea