Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-27 / 200. szám

»SPORT« PÉNTEK, 2004. AUGUSZTUS 27. Csalódott magyarok. Görbicz Anita (balról) és Kirsner Erika újabb elszalasztott lehetőséget sirat percek után viszont úgy tűnt, más ez a csapat, kézben tudja tartani a meccset. Feriing, Kirsner és Lovász góljával 20-17-re ismét elhúztak a magyarok. Ki hitte volna ekkor, hogy ez az utolsó fellángolás? A durvaság határát súroló, néha át is lépő franciák Radulovicsot és Görbiczet terrorizálták, közben villámgyors támadásaikkal gyakorlatilag átfutottak a magyarokon, és tegyük hozzá, Pálinger sem közelítette meg első félidőben nyújtott nagyszerű teljesítményét. A két klasszis, Lejeune és Cano viszont parádézott, így a hajrára hatalmasat változott a játék képe. A gallok fordítottak, mi több, elhúztak, 22-25 után Farkas Ági szépített, de ekkor csupán másfél perc maradt hátra. Nem segített az időkérés sem, újabb gól már nem esett, 25-23-ra nyertek a franciák, a magyaroknak pedig marad a folytatás az 5-8. helyért. A búcsú ezúttal szó szerint könnyes volt, valamennyi magyar játékos lehorgasztott fejjel, sírva, vagy sírással küszködve ballagott az öltözőbe. Mocsai Lajos szerint rendkívül tudatosan készültek a magyarok a mérkőzésre. A találkozó utáni sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, a két ellenfél rendkívül jól ismerte egymást, tudták, hogy fizikálisan és mentálisan nagyon erősek a franciák. „A mi válogatottunk a taktikát megfelelő dinamikával alkalmazta az első 28 percben. Sajnos, a kötelező cseréink miatt három könnyű gólt kaptunk a félidő végén. A folytatásban rendkívül kemény védekezéssel kezdett az ellenfél, alapvető célja volt Feriing, Görbicz és Radulovics fizikális felőrlése, és ez sikerült is. A középső fázisban a friss emberek segítségével vissza tudtuk venni a vezetést. Viszont a keresztcserék miatt ebben a játékrészben került távolabb a kispad a kapunktól - a védekezést nem tudtuk tartani, fellazultunk, és könnyű gólokat kaptunk. Gratulálok a franciáknak!" - fejezte be nyilatkozatát a szövetségi kapitány. Külföldi újságírói kérdésre, mely szerint miért veszít a magyar válogatott rendre nagy előnyről a legfontosabb találkozóin, Mocsai azt válaszolta: ez más MTI-fotó Illyés Tibor mérkőzés volt, mint a többi. Legnagyobb problémának azt tartja, hogy a mai kézilabdában, hosszú távon nem lehet támadó-, illetve védőspecialistákkal játszani. A sportág szerinte nagyon vékony jégen táncol, a csapat mentálisan rendkívül labilis, az emberanyag nem hivatja ennél jobb eredményre a válogatottat. Hogy a lányok mit gondolnak ugyanerről, arra nem kaptunk választ. A tájékoztatóra egyikük sem jött el (holott ez kötelező), az öltözőben vettek könnyes búcsút az éremtől, az aranyéremtől, amely számunkra - ezek szerint - nem tűnt olyan irreális álomnak, mint magának a kapitánynak. -«•S* j2! * ' 8 Wmmmmm Lövészet, vívás: lefegyverzett magyarok Igazából már reggel eldőlt. A kétfelé választott sportcsarnok kettészakította a MM\ J ! N 5 IIVTM OOO MW\ JÍN? IM • OOO Két sportág vérmes reményei, érmes álmai oszlottak szét tegnap délután Lapzártánkkor úgy tudjuk, továbbra is négy aranyérnie van hazánknak az athéni játékokon... Több biztos, hogy nem lett, öttusázóink várakozáson alul szerepeltek, és kellemetlen meglepetésre a női kézilabda-válogatott sem jutott a legjobb négy közé. Mivel magyar szempontból nem sok sikert hoztak az olimpia csütörtöki versenyei, tekintsünk inkább előre. Három nappal a zárás előtt marad bőven izgulnivaló: ma hat kajakfinálé, női öttusadöntő, vízilabda- és kézilabda-elődöntő következik. £ Megint nagy előny, megint vereség MAGYARORSZÁG-FRANCIAORSZÁG 23-25 (13-10) Helléniko Sportcentrum, női negyeddöntő, 3000 néző. Vezette: Bavasz, Migasz (görögök), Magyarország: Pálinger - Lovász 3, RADULOVICS 6 (1), Görbicz 4 (2), Kulcsár 2, FERLING 5, Kirsner 2. Csere: Pigniczki, Bohus, Mehlmann, Siti, Farkas 1, Tóth. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos. Franciaország: Nicolas - CANO 5, Cendier, Herbrecht 2, Korfanty 1, PECQUEUX 5, Tervel 5. Csere: LEJEUNE 6 (1), Wendling 1, Jacques-Szabó, Delerce, Myaro, DUDZIAK (kapus). Szövetségi kapitány: Olivier Krumbholz. Kiállítások: 8, ill. 14 perc Hétméteresek: 5/3, ill. 2/1. Pedig olyan jól indult. Pálinger egyszerűen parádézott a kapuban, Radulovics és Feriing átlüvéseivel szemben nem volt ellenszerük a franciáknak, a védekezés annyira tökéletesnek tűnt, hogy még keveselltük is a két csapat közötti különbséget. Öt-kettő, aztán 8-4 ide. Ekkor, a 17. percben kapjuk az első gólunkat átlövésből, holott a világ egyik legjobbja, Lejeune bombázott folyamatosan. Pálinger hetest védett, Kirsner pazar akció után ejtett a kapuba, és a félidő hajrájában máris 13-8-at mutatott az eredményjelző. Ez idö tájt kezdtünk el aggódni. A magyar női kézilabda-válogatott ugyanis számtalanszor bebizonyította már, hogy világversenyen nagy előnyt is képes „gond nélkül" leadni. És mi történik: az utolsó percekben annak örülhettünk, hogy csak 13-10-re jönnek fel a franciák, a 32. percben pedig egyetlen gólra zárkóznak fel (13-12). Fej-fej melletti magyar reményeket férfi öttusában. A csarnok egyik végéből választották le az alkalmi mini lőteret, amelynek egyes lóállásában, a fal mellett, a bal oldalon kezdett Balogh Gábor. A fal is zavarta, meg a jelek szerint bal lábbal is kelt fel, mert gyengécske, 175 körös teljesítménnyel zárt a sydneyi olimpia ezüstérmese. Kállai Ákos valamivel jobban célzott, 179 körig jutott. „A sztárok közül senki sem szerepelt kimagaslóan, így jó vívással még minden lehet" - mondta a második tusa előtt Kulcsár Győző, az öttusázók vívóedzője. Jó vívással talán lehetett volna. De ilyennel nem. Az idejére nem emlékszem, hogy nagy világversenyen mikor ért el negatív mérleget magyar öttusázó. Most Balogh 15 győzelemmel és 16 vereséggel zárt. Kállai 18:13-a sem számított világrengetőnek, főleg azért, mert ő a fizikai számokban nem különösebben erős. Azaz lefordíthattuk: mindkét fegyver balul sült el, a két teremsport után gyakorlatilag elvesztette esélyét a dobogós helyezésre a magyar férfi öttusasport. Márpedig érem nélkül legutóbb 1976-ban, előtte pedig 1956-ban zárt a szakág, úgyhogy joggal érezhettük kellemetlenül magunkat az uszoda felé menet. A hidegzuhany a harminchét fokban tovább folytatódott: Kállai is, Balogh is gyengébb időt úszott a vártnál. Három tusa után az orosz Mojszejev nagy fölénnyel vezetett (3412 pont), a lengyel Horbacz előtt (3304 pont), Kállai a 10. (3158), Balogh a 23. helyen állt (3080). „Balogh Gabi lélekben feladta a lövészet után. Ez, sajnos, nem először fordul elő vele, hogy gyengébb kezdés után képtelen kilábalni a hullámvölgyből. Innen már teljesen kizárt, hogy dobogóra kerülhessen bármelyikük is" - nyilatkozta a korábbi világbajnok Káinoki Kis Attila. Majd elindult velünk együtt a Helleniko Sportcentrum irányába, a női kézilabda negyeddöntőre. Ennél sokat mondóbb kritikát nem kaphattak az egykori csapattársak. Azért a történeti hűség kedvéért: Balogh elsősorban hibátlan lovaglásának köszönhetően végül a nyolcadik helyen végzett, Kállai pedig a papírformának megfelelően visszaesett a 18. helyre. Győzött Mojszejev, az ezüst a litván Zadneprovszkisznak, a bronz a cseh Calapininek jutott. Mi meg itt maradtunk üres zsebbel. Athéni anziksz Novotny Zoltán helsinki magasságokba érkezett. A Magyar Rádió rangidős riportere szerda este tizenhatodik olimpiai aranyérmét közvetítette. Az elsőt 1968-ban, Mexikóvárosban, Németh Angéla gerelyhajító-versenyén „nyerte". Tizenhatodszor pedig Majoros István sikerénél kiálthatott bele a mikrofonba. Mint mesélte, legkedvesebb számára Baczakó Péter moszkvai súlyemelő és Repka Attila barcelonai birkózó első helyezése, ott ugyanis a papírforma ellenére megjósolta a magyar sikert. A legbüszkébb kommentálása azonban természetesen Münchenhez fűződik, 1972-ben Hegedűs Csaba győzelménél 6 tudósított a századik magyar olimpiai aranyéremről. A Plaka éjjel - egyszerűen leírhatatlan. Az Akropolisz lábánál fekvő bazár- és éttermi negyed hemzseg a vendégektől. A forgatag nemzetközi, az eladók hazaiak, akik az árakat természetesen igen lazán kezelik. A görögök kedvesek, udvariasak, a vendég valamennyi kérését teljesítik. Aztán mosolyogva közlik szabad áraikat. A játékok vége felé azonban megtaláltuk a megoldást. Tapasztalataink alapján mi is kalkulálunk egy árat. majd annál valamivel többet adunk. így történt, hogy tegnap a taxisofőr 28 eurót kért és 11-et kapott, a pincér pedig a nyolcfős vacsora után 70 euróval kapott kevesebbet a számlánál. Ha hiszik, ha nem. szó nélkül, mosolyogva eltették az összeget. És mi boldogan távoztunk, miközben természetesen így is az eladó járt jól... Újabb helyszín vizsgázott jelesre Athénban. A Goudi Sportcentrumban rendezték tegnap a férfi öttusaversenyt - remekül, és természetesen rengeteg néző előtt. Általam még sosem látott módon egy teremben volt a lövészet és a vívás, a szomszédban a lovaglás és a futás, és ötperces sétányira az úszás. Nagyszerű tájékoztatás, érdekes, izgalmas verseny. Remélem, jártak erre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei is. És végre kiverik a fejükből azt a gondolatot, hogy az öttusa helyett mondjuk a kiokusinkai-karaténak vagy a hullámlovaglásnak van ott a helye az ötkarikás játékokon. Édesanyjára és a tízmillióra gondolt a döntő előtt a birkózó Majoros, a hipochonder aranyérmes Majoros István (képünkön) tizenkét év Repka Attila és Farkas Péter sikere - után ajándékozta meg olimpiai aranyéremmel a magyar birkózás szerelmeseit. Lehengerlő birkózással, az 55 kilósók döntőjében ellenmondást nem tűrően verve a 2002-es világbajnokot, az orosz Mamedalijevet. Ha valaki, akkor a Kecskemét versenyzője értékelni tudja az aranyérmet és a vele járó tízmillió forintos jutalmat; pályafutása során megjárta már a poklokat, és életében sohasem dúskált az anyagi javakban. A 30 éves, hatvanhat kilós Majoros - nem tévedés, ennyi a normál súlya, rendszeresen tizenegy kilót (!) kell fogyasztania - a kötöttfogású szakág vezetőedzőjével, Komáromi Tiborral, segítőjével, Bódi fenővel és a legendás mesterrel, Maróthy Istvánnal érkezett a beszélgetésre. Természetesen először az elmúlt éjszaka története került terítékre. - Hajnali négyig beszélgettünk Tibiékkel, ittunk egy kis pezsgőt, felelevenítettük a történteket, aztán elaludtam. De csak két órát szunyókáltam, reggel hatkor már újra pergett a lelki szemeim előtt a Mamedalijev elleni döntő filmje - mesélte Majoros, akit a görög fővárosból tudósító magyar újságírók azonnal el is neveztek az athéni Síkének. - Találó az elnevezés, Szöulban sem Sike volt az esélyes, hanem éppen Komáromi Tibi, mégis Bandi futott be - jegyezte meg Maróthy mester. Miként azt tegnapi számunkban megírtuk, két éve hívta föl Majoros Hegedűs Csabát, a szövetség elnökét, hogy szívesen újra kezdené - mivel Sydney után gyakorlatilag abbahagyta az aktív birkózást. „Fogyjál le 55 kilósra, akkor olimpiai bajnok leszel!" - mondta neki Hegedűs, ami csak azért volt érdekes, mert korábban 60 kilóban versenyzett úgy, hogy a „civil" súlya 66 kilós volt. Majoros egy hétig gondolkodott, utána megegyeztek. - Rettenetesen nehéz volt a fogyasztás, de nincs más választásom. Különben valamennyi-vetélytársam ugyanezt az utat járja, ha ők meg tudják oldani, nekem miért ne sikerülne? Ennél nagyobb gond, hogy még most is remeg egy ideg a bal vállamban. Szerintem gerincsérvem van, becsípődött egy mozgató ideg, azért zsibbad már négy éve a bal karom - illetve, most szerencsére csak a kisujjam. Járok csontkovácshoz, de szakorvoshoz nem merek elmenni, nehogy azt mondja, hogy tényleg gerincsérvem van nyilatkozta az olimpiai bajnok. Igaz, Komáromi és Bódi ezt nem ugyanígy látta, ők egyszerűen hipochondernek vélik az újdonsült olimpiai bajnokot. Az Európa-bajnokságon idén nem kellett indulnia, mert már korábban megszerezte az olimpiai kvalifikációt. Ennek ellenére végigdolgozta az Eb-felkészülést, majd utána természetesen az olimpiait is. A kettős edzőtáborozásnak köszönhette, hogy kirobbanó erőállapotba került. - Amikor felmentem a döntőben a szőnyegre, először szegény édesanyámra gondoltam, aki sajnos nem érhette meg ezt a napot, mert március 14-én meghalt. Aztán - nem szégyellem - arra, hogy bizony lesz helye a tízmillió forintnak, ha megverem az oroszt. Tudják, nagyon szegény családból származom, nélkülöztem eleget életemben. Számomra élet-halál kérdése volt ez a mérkőzés. Hat éve van egy nagyon komoly barátnőm, Ágnes, talán most már eljött az esküvő ideje, bár nem vagyok házasságpárti. Decemberig biztosan pihenek, hacsak nem megyek el egy kis pénzt keresni a Bundesligába. Bár nagyon zsibbad a bal karom... - fejezte be a hipochonder aranyérmes.