Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-24 / 197. szám

18 •KAPCSOLATOK" KEDD, 2004. AUGUSZTUS 24. ATHEN 2004 099 ATHEN 2004 ATHÉN 2004 99 Fazekas Róbert a dobogó tetején, Kővágó Zoltán bronzérmes diszkoszvetésben Olimpiai aranyérem, száznégy év után A vasi vasemberek nem viccelnek. Annus Adrián kalapácsvető remek példáját jó barátja, klubtársa, a szintén szombathelyi Fazekas Róbert követte. A diszkoszvető rendkívül kiegyensúlyozott teljesítménnyel legyőzte nagy riválisát, a litván Alcknát, és ezzel megszerezte az athéni olimpia negyedik magyar aranyérmét! Ráadásként ugyanebben a versenyszámban Kővágó Zoltán bronzérmet nyert. Csoportgyőztesként máris elődöntősök a férfi vízilabdázók, viszont női kézilabdázóink kikaptak Ukrajnától, és így másodikak lettek kvintettjükben, ami azt jelenti, hogy a negyeddöntőben megismétlődik a világbajnoki döntő, Magyarország Franciaországgal mérkőzik. VÍZILABDA gW Elményfürdő, csúszda nélkül MAGYARORSZÁG-OROSZORSZÁG 7-6 (2-1, l-l, 3-1,1-3) Aquatic Center, férfi A csoport, 5. forduló, 5000 néző. Vezette: Margeta (szlovén), Sztavropulosz (görög). Magyarország: SZECSI - KISS G. 2, Benedek 1, MOLNÁR 1, Steinmetz B„ Blros 1. KÁSÁS 1. Csere: Varga T„ Fodor 1, Madaras, Vári, Steinmetz Á. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes. Oroszország: Makszimov - Kozlov, Balasov, JERISOV 2, Csomakidze 1, Sztratan 1, Zinnurov Csere: Jurcsik, Gorskov, Zakirov, Garbuzov 2, Rekecsinszki. Szövetségi kapitány: Alekszandr Kabanov. Gól - emberelőnyből: 11/2, ill. 10/2. Négyméteresből: 1/0, ill. 1/1. Pólósaink nem szeretnek számolni. Ők vízilabdázni szeretnek és tudnak, léhát véletlenül sem foglalkoztak azzal az utolsó kör előtt, hogy az esetleges vereséggel is a hatos csoport élén végezhemek. Pedig így volt, még a kétgólos vereség is azt jelentette volna, hogy Benedekék egyenesen az elődöntőből folytathatják, elkerülve a negyeddöntő minden fáradságát és izgalmát. De mikor gondol egy magyar vízilabdacsapat (pláne ez a magyar vízilabdacsapat!) arra, hogy számára megfelelő eredmény, ha kikap. Na jó, a lelátón kissé összevontuk a szemöldökünket, amikor Jerisov akcióból vezetést szerzett, majd Kiss Gergő kihagyta a négymétercst. Ám Kemény Dénes tanítványai valószínűleg csak úgy vélték: legalább egy kicsi feszültséget csöpögtetnek a sok ezer néző tiszteletére. Aztán következett Kásás Tamás, aki önbizalmat romboló ejtéssel verte át Makszimov kapust, majd Biros bombázott a rövidbe (2-1), és máris helyre állt a rend, melyet válogatottunk hosszú évek alatt plántált az ellenfelekbe. Jelesül {Gary Lineker után szabadon): a vízilabdában két csapat játszik, és mindiga magyar nyer. A második negyedben Molnár doktor úr dopplerből növelte az előnyt, míg Jerisov nem törődött bele a megváltoztathatatlanba: csökkentette az orosz hátrányt, és ezzel 3-2-es magyar előnnyel fordultak az együttesek. Érdekesség - bár lehet, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány nem találta annak -, hogy emberelőnyből egyik együttes sem talált kapuba, a magyarok öt, az oroszok három lehetőséget puskáztak el. A nyolcadik fórnál tört meg a jég - bár ez errefelé, Athénban, elég ostoba hasonlatnak számít a harmincöt fokban -, amikor is Benedek növelte a különbséget. Négyméteresből szépítettek az oroszok, de eztán nagy pillanatok, Kiss-percek következtek. Előbb előnyből, majd akcióból lőtt káprázatos gólt, így a harmadik negyedet a dicsőséges múltat idéző 6-3-mal zárta a modernkori Aranycsapat. A záró hét percben tovább folytatódott a magyar élményfürdő, holott csúszda nem is volt a medencében, csupán klasszis magyar vízilabdázók. A végét talán túlzottan is elkönnyelműsködték a mieink, hiszen 7-4-ről 7-6-ra jött föl az ellen, miközben az előnyök kihasználása továbbra is akadozott. Különösebb jeAthéni anziksz „Félelmetes élmény volt a férfi százas döntő"-mesélte lapunknak Németh Gyula, a legjobb magyar sprintet, a soproni Németh Roland edző édesapja. A szakember fiáról elmondta, hogy 10.28-as első fordulóbeli idejével elégedett, a legjobb tizenhat közé kerülésre viszont nem volt reális esélye. Ahhoz 10.15-öt kellett volna futnia, ami ebbe a az idényben még egyszer sem sikerült neki. Visszakanyarodva a döntőhöz, az edző szerint kedvezőbb hátszél mellett a világcsúcs is megdőlhetett volna, de így sem emlékszik arra, hogy jelentős világversenyen négyen érjenek a célba 9.9-en belül. „Ötesélyesnek éreztem a finálét, az én két favoritom Asafa Powell és Crawford volt. Ők végeztek a negyedik, illetve ötödik helyen... Hiába, az olimpia tétje és hangulata a száz méteres futásban is meglegyinti a résztvevőket. A három dobogós, Gatlin, Obikwelu és Greene jóval tapasztaltabb futó, talán ez jelentett egy-két századot számukra a végelszámolásnál. Már az előfutamok során lehetett sejteni, hogy fantasztikus lesz a döntő, és az is lett." Természetesen szerettük volna a „gyereket", azaz Németh Rolandot is megkérdezni a saját, illetve a többiek száz méteréről. A szimpatikus fiatalember azonban mobiltelefonját a tengerbe ejtette. így maradtak számunkra az atyai szavak. • Kellemetlen magyar vonatkozású hír érkezett a vívóterem környékéről. Nem a sportolókkal kapcsolatos, hiszen a sportág 1 arany-, 2 ezüstéremmel és számos helyezéssel a várakozásoknál jobban szerepelt. Hidasi József versenybíró viszont alatta. A magyar zsűrit bízták meg az olasz-kínai férfi tőrcsapatdöntő vezetésé- # vei. A hivatalos kommüniké szerint hat találatot ítélt meg Hidasi az ázsiaiak terhére, és ezzel az olaszok negyedik embereként oroszlánrészt vállalt a 45:42-es itáliai győzelemből. A nemzetközi szövetség (FIE) azonnali, kétéves eltiltással sújtotta őt. ehhez hasonló szigorít ítéletet korábban egyszer sem hoztak a sportág illetékesei. A tekintélyes International Herald Tribüné című napilapban a FIE képviselője azt sem zárta ki, hogy Hidasi pénzt fogadott el az olaszoktól, azonban ez bizonyíthatatlan, hiszen „nincs jogunk ellenőrizni a bíró bankkártyáját". Semmiképpen sem szeretném védeni Hidasit, már csak azért sem. mert nem láttam az ominózus összecsapást. Az azonban biztos, hogy történtek már ennél sokkal vadabb esetek is a sportágban. Hogy éppen vele statuálnak példát / Ha valóban nem hibázott, hanem csalt, akkor kétség nem férhet a döntés helyességéhez. Csak ki fogja ezt bebizonyítani l Kásás Tamás az oroszok ellen is remekelt MTI-fotó: Illyés Tibor lentősége azonban ennek nem volt, kétség sem férhetett ahhoz, hogy Magyarország százszázalékos teljesítménnyel végez csoportja élén. Az Athénban eddig látott forma alapján pedig az ember lassan óvatossá válik. A válogatott ugyanis annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy az már-már gyanús. Meddig lehet ezt fokozni? Még két meccsig kéne. Az elődöntőben, ahol a német-orosz negyeddöntő győztesével találkozunk, aztán a fináléban. Utána lehet lazítani. Molnár Támás: - Tisztában vagyunk a hibáinkkal, ennyi fórt nem lehet kihagyni. A védekezésünkkel nem volt gond, de ha olimpiai bajnokok akarunk lenni, akkor ennél jobban kell játszanunk. Kemény Dénes: - Csoportgyőztesek lettünk, elődöntőben vagyunk, és ennek nagyon örülök. Annak már sokkal kevésbé, hogy tizenegy előnyből kettőt használtunk ki. Magunknak tettük nehézzé a befejezést. Annus, Fazekas: az aranyszoba Annus Adrián már vetett és aratott. Kalapáccsal és aranyat. Tegnap este Fazekas Róbert következett, diszkosszal. A szenzációs hangulatú atlétikai versenyek újabb, természetesen telt házas napján a szombathelyi olimpiai bajnok legjobb barátja, szobatársa, a szintén vasi Fazekas akarta lekopírozni a „földi" teljesítményét. Erre meg is volt minden esélye, hiszen elsőként jutott a fináléba, és éppen Annus nyilatkozta róla délelőtt, hogy egyedül a litván címvédő, Virgilius Alekna lehet az ellenfele. A diszkoszvetők még javában melegítettek, amikor az est első hangrobbanása megrázta a stadiont. Hetvenezer néző önfeledt tombolása közben vehette át a 20 km-es női gyaloglás aranyérmét a görög himnuszt végigkönnyező Athanasia TSoumeleka. Aztán kijárt némi felhördülés Aleknának is. A litván klasszis elsőre 69,89-et dobott, jó három méterrel többet magyar riválisánál. A folytatásban jött a fordulat. Fazekas fordult kettőt és hatalmas, 70,93-as eredménnyel, idei legjobb kísérletével, olimpiai csúcscsal átvette a vezetést. Közben idegnyugtatóként végignézhettük minden idők legizgalmasabb női 800 méteres döntőjét, melyben úgy nyert hatalmas meglepetésre a brit Holmes, hogy a negyedik helyen végzett sztárt, a mozambiki Mutolát mindössze 13 századdal előzte meg. A férfi 400-at, melyben hármas amerikai siker született, és a női hármast, melyben a kameruni Mbango győzött. A harmadik sorozatban semmi sem változott, az örömteli állandóságról Alekna is gondoskodott, aki Fazekas 70 méteren felüli dobására két érvénytelen kísérlettel válaszolt. Az elmúlt évtized klasszisa, a német Lars Riedel megsérült, sajnáltuk, de mégiscsak egy riválissal kevesebb... így összesen heten folytathatták, közte két magyar, hiszen Kővágó Zoltán is továbblépett. Mit továbblépett? Negyedikre egyedül ő változtat a helyezésén, 67,04-re javít, és ezzel feljön a harmadik helyre. Alekna megint érvénytelen, Fazekas biztosan vezet. Még tíz külföldi kísérlet volt ekkor hátra a versenyből, de nyilvánvalónak tűnt, hogy Fazekas Aleknával külön versenyt vív, Kővágó pedig a bronzért küzd. Az ötödik sorozatban nem történt semmi. Pontosabban dehogynem. Alekna jó nagyot dobott. Pont akkorát, hogy nekünk is tetsszen, 69,49-et. Még egy esélye maradt... Előtte még ki kellett szurkolni Kővágó bronzát, megtörtént. Jött Alekna, miként 24 órával korábban ugyanebben a szituációban Murofushi. Akkor a mérés előtt is kellett idegeskedni, hatalmasat dobott a japán kalapácsvető. A litván nem. Fazekas közelébe sem jutott, és néhány másodperccel később már ott lógott a nagy ember edzője, Vida József nyakában. „A bemelegítésnél már éreztem, hogy remek formában vagyok, nagyokat dobtam. Különösebben az sem zavart meg, hogy Alekna elsőre megközelítette a hetven métert. Viszont úgy láttam rajta, hogy őt meglepte az én 70,93-am. Utána már éreztem, hogy nyerhetek, de örülni persze csak a végén mertem. Olimpiai bajnok lettem, ez volt minden vágyam, ám az életem ettől nem változik meg" - nyilatkozta sikerét követően Fazekas. Mellesleg a magyar sport második diszkoszvető olimpiai aranyát nyerte a 29 éves fiatalember. Az elsőt 104 esztendeje, a párizsi játékokon nyerte bizonyos Bauer Rudolf. Százados dicsőségét semmi sem halványítja el. Csak anynyi történt, hogy az aranykönyvbe a nagy előd mellé került egy név, Fazekas Róbert neve. Annus az ötödik olimpiai bajnok magyar kalapácsvető Adriánus elkalapálta a világot Annus Adrián (képünkön) hatalmas bajnok. Méretre is, teljesítményre is. Vasárnap este ötödik magyarként, Csermák, Németh Imre, Zsivótzky és Kiss Balázs után nyert aranyérmet az olimpiai atlétikai versenyek „magyar számában", a férfi kalapácsvetésben, tegnap délelőtt pedig kialvatlanul, láthatóan fáradtan, de készségesen nyilatkozott a magyar újságíróknak az olimpiai faluban. Hadriánus római császár hadjáratai során Athént is bevette, és ennek kapcsán máig álló, róla elnevezett hatalmas kaput emeltek az ókoriak a görög belvárosban. Annus Adrián, vagy stílusosan Adriánus tiszteletére valószínűleg inkább szűkebb hazájában, Szombathelyen kezdenek majd építkezésbe, de tény: vasárnap esti sikere után számunkra ő számított győztes hadvezérnek. „Aludtam néhány órát a történtekre, de azt hiszem, még mindig nem fogom fel, hogy aranyérmes lettem" - kezdte az athéni olimpia harmadik magyar aranyérmese. Nagyon elfáradt a verseny során, de inkább szellemileg, mint fizikálisan. A harmadik, 83,19-es dobása után győztesnek érezte magát, annak ellenére, hogy egyszer már előfordult pályafutása során, hogy a 2002-es Grand Prix-döntőben Kodji (az ezüstérmes japán Murofushit csak így hívta Annus) az utolsó kísérletére dobta őt túl. Eredetileg hármas versenynek képzelte a finálét, de a tavalyi világbajnok Tyihonról hamar kiderült, hogy nincs formában. „Ő ment ki legkorábban melegíteni, idegesnek tűnt, és a mozgása sem volt egyben, így tulajdonképpen csak Kodjira kellett figyelnem." Lapunk kérdésére, mely szerint mi történt vele az ötödik sorozatot követően, miért ment ki a pályáról, így válaszolt. „Begörcsölt a combizmom, ezért ki akartam menni az orvoshoz a vegyes zónába. Egyedül azonban nem akartak kiengedni. Végül éppen akkor érkeztem vissza, amikor Kodji kalapácsa szállt a levegőben. Borzasztó érzés volt látni, úgy éreztem, túldobott. .Aztán futottam a számítógéphez, és láttam, hogy olimpiai bajnok lettem. Ez már valamivel kellemesebb pillanatnak számított." A 31 éves bajnok nem tagadta, hogy valószínűleg nem sikerült volna hatodjára javítani az eredményén, amennyiben a japán nagyobbat dob nála. „Amikor végig vezetsz egy versenyen, úgy érzed, senki sem veheti el tőled az aranyat, és valami az utolsó pillanatban mégis történik, akkor nagyon nehéz újra koncentrálni, és ismét dobni egy hatalmasat. Most mondhatnám, hogy képes lettem volna rá, de nem lennék őszinte." A versenyt követően reggel hat körül ért vissza a faluba - barátaival az éjjel megbeszélték a történteket néhány pohár sör mellett. A bejáratnál éppen összefutott Zsivótzky Gyulával, aki sírva borult a nyakába. Annus arra már nem emlékezett, hogy milyen szavakkal köszöntötte őt a korábbi bajnok az Előttem az utódom című jelenet során. A kalapácsvető őszinte szeretettel mesélt a már említett szombathelyi ismerősökről. A 250-300 ezer forintos költséggel járó utazásra a társaság tavaly nyár óta gyűjtött, havonta tettek félre 20-30 ezer forintot, hogy Athénban a helyszínen biztassák Annust. Velük szemben sem tehette meg, hogy nem nyer olimpiát... Pályafutása folytatásával kapcsolatosan csak annyit ígért, hogy a jövő évi világbajnokságon mindenképpen ott lesz. Elvégre a • vb-arany még hiányzik a vasárnap óta jóval értékesebb kollekciójából. Arról viszont hiába győzködtük, hogy 35 év nem kor egy kalapácsvetőnél, belefér neki a pekingi olimpia is, nem tett felelőtlen ígéretet. Családját természetesen még a verseny utáni éjszaka felhívta. „Beszéltem a kislányommal, Franciskával is. Nagyszerű volt hallani a hangját, de gyorsan elküldtem aludni. Néhány nap múlva iskolás lesz, éjfélkor már az ágyban a helye" - mesélte a szigorú édesapa. Érdeklődtünk a szegedi kötődéséről is, hiszen ott született az olimpiai bajnok. Mint kiderült, nagybátyja a csongrádi megyeszékhelyen nőgyógyász. Szülei akkoriban Gyulán éltek, de a rokonság okán nem is lehetett kérdéses, hogy Szegeden születik majd a kis Annus baba. Aki az évek során igazán nagyra nőtt.