Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-16 / 191. szám

HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFON A DEL SPORTJA SZERKESZTI: SÜLI JÓZSEF • 2004. AUGUSZTUS 16. NAPI MELLEKLETEK Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGYÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA WWW.DELMAGYAR.HU ATHEN 2004 O ATHÉN 2004 099 O ATHÉN 2004 099 Névkártya helyett a bajnoknőről Nagy Tímeáról írhatnánk azt is, hogy Kárpáti Rudolf óta ő az első olyan magyar vívó, aki megvédte olimpiai bajnoki címét. írhatnánk, mert igaz. Mégis Nagy Tímeáról nem ez jut az ember eszébe. Hanem az, hogy egy 34 éves, csodálatos, kétgyermekes családanya, aki soha nem felejti el megemlíteni szeretteit. Aki emellett kedves, szimpatikus, közvetlen, csinos - és mellesleg a földkerekség legjobb női párbajtőrvívója. Némi túlzással négy éve nyert legutóbb versenyt Nagy Tímea. Természetesen Sydneyben, az olimpián. Könnyes szemmel meséli az újabb győzelem után az újságírói kérdésre, hogy nem tudja, mi a titka. Aztán rájön. A két gyerek. Az ő segítségükkel sikerül, meg a férjéével. Sydneyben is majdnem ugyanezt mondta. Csak akkor még egy gyermek segített neki. Most már Csenge mellett Luca is. Üzen is haza. Azt, hogy huszonharmadikán érkezik, és másnap indulnak nyaralni. Ugye, csodás, hogy van ilyen az élsport néha embertelen világában? Más apróságra is érdemes Timivel kapcsolatban figyelni. A Flessel elleni siker után elsőként ahogy ez vívásban illik - mestere, a legendás Kulcsár Győző nyakába bontl. Aztán, mielőtt rászakad a több tucatnyi újságíró, még megkeresi előző trénerét, Udvarhelyi Gábort, és őt öleli át - természetesen könnyek között. Aztán a villámnyilatkozatok után a nézőkkel is pacsizik. Igyekszik senkit sem kihagyni, mindenkinek megköszönni a valóban szenzációs szurkolást. Úgy teszi ezt is, mint a profik. Pedig a vívóknak ritkán adatik meg, hogy több száz tomboló szurkolóval találkozzanak. A dobogó tetején is öröm őt nézni. Persze, egy olimpián mindenkit az. Mégis, Nagy Timi más, mint a többiek. Ő úgy hallgatja a Himnuszt fátyolosan ragyogó szemmel, hogy közben boldogan mosolyog. Van, alri könnyezik, van, aki mosolyog, de könnyezve mosolyogni, erre is csak ő képes. Aztán a sajtótájékoztatón ismét ámulatba ejt mindenkit. Elmeséli, hogy kifejezetten élvezte a vívást a döntőben. Pedig tartott Flesseltől, mert legutóbb alaposan megverte őt. Értik ezt? Élvezte a vívást a legnagyobb, legnevesebb riválissal szemben, az olimpiai döntőben. És az a legszebb az egészben, hogy látszott rajta, tényleg élvezte. Szenzációs dolgokat produkált. Végül még elmondja, hogy ő továbbra is úgy gondolja, hogy Laura Flessel a világ első számú párbajtőrözője. Meg hogy 2008-ban, Pekingben nagyvalószínűséggel már nem lesz ott. Szeretne ugyanis újabb két gyermeket, kisebb korkülönbséggel, mint Csenge és Luca esetében. Hölgyeim és uraim, kedves olvasóink! O Nagy Tímea. Csodálatra méltó. Athéni anziksz Egy időre visszazökkentünk a XX. századba. A minden igényt kielégítő számítógépes információs rendszer ugyanis szombaton egyszerűen felmondta a szolgálatot. Az eredmények órákkal később kerültek a rendszerbe, és csigalassúsággal lehetett bármilyen lépést végrehajtani a gépen. Vagy a sok eredmény, vagy a sok felhasználó zúdult hirtelen a házigazdákra, vagy egyszerűen csak az - 'olimpiáig megismert görögös, ráérős tempót vette át a technika is. így aztán az évtizedekkel korábbi eszközökhöz folyamodtak az újságírók. Hallomásból, telefonon, a televíziósláncról levadászva próbálta mindenki begyűjteni az eredményeket. Mi tagadás, volt némi varázsa a történetnek, de azért megnyugtató érzéssel vettük tudomásul, hogy tegnap reggelre pótolták a szervezők a hiányosságokat. Az eddig látott legkülönlegesebb helyszín számomra a bokszolók , csarnoka. A Peristeri elnevezésű városrészt képzeljék úgy el, mint egy három-négyszintes társasházakkal rendkívül sűrűn telerakott térületet. Szúk, kanyargós utcácskákkal, tágas terek és levegő nélkül. Nos, ebbe a környezetbe szabtak bele egy hatalmas csarnokot a szervezők. Tapasztalt taxisofőrnek sem volt fogalma arról, hogy merre található a 8000 nézőt befogadó építmény, és nem is csoda, hiszen akkor sem lehetett látni, amikor a közvetlen közelébe értünk. Az abszolút környezetidegen létesítménynek az olimpia ideiére nyilván „megbocsátanak" a derék periszteriek, de hogy mire használják majd később, számomra komoly rejtély. Apropó, taxisofőr! Az, hogy az athéniak felverik az árakat az olimpiára, több szempontból sem igaz, és különösen nem jellemző a taxisokra. A sárga, többnyire kissé lerobbant autók tízezer számra gurulnak az utcákon, és a fuvardíj a magyarországinak a töredékébe kerül. És nem csupán a budapestinek, hanem a vidékinek is. Félórás autózásért (nem dugóban, folyamatosan haladva) fizettünk ezerötszáz forintnak megfelelő eurót, de olyan is előfordult, hogy két helyszín között (negyedórás út) ötszáz forintot kért a sofőr. Csak attól tartok, hogy erre az olcsó és kényelmes lehetőségre igen hamar rájön az olimpia közönsége, és ebben az esetben nem lesz könnyű taxit fogni, ha valaki sietve akar eljutni egyik helyszínről a másikra. Egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérem II. LegNagyobb Tímea Levegőben Nagy Tímea, az athéni olimpia első magyar aranyérmese MTI-fotó: Bruzák Noémi Mint a régi, szép időkben. A vívóknak köszönhetően öszszességében remek hétvégét zárt az athéni olimpián a magyar küldöttség. Nagy Tímea női párbajtőrben felejthetetlen teljesítménnyel védte meg sdyneyi bajnoki címét. A kardozó Nemesik Zsolt egyetlen hajszállal maradt le a dobogó legfelső fokáról, míg Cseh László 400 méteres vegyes úszásban lett harmadik. Emellett mindkét kézilabdacsapat győzelemmel rajtolt, a férfi vízilabdázók a nagy rivális, Szerbia-Montenegrót verték 6-4-re. Ezüsttel kezdődött Kicsit sajnálom Nemesik Zsoltot, persze, nincs miért. Igazán remek vívással, kellemes meglepetésre jutott a döntőbe, ahol minimális vereséget szenvedett, ráadásul vitatható körülmények között, így lett második. Ám alig huszonnégy óra telt el, és a világ kegyetlensége, egyben szépsége miatt már nem róla beszél az ország sportszeretőinek javarésze. Női párbajtőröző csapattársa, bizonyos Nagy Tímea ugyanis szenzációs vívással megvédte Sydneyben nyert olimpiai bajnoki címét! De haladjunk sorrendben. Kard egyéniben Lengyel a 32, Ferjancsik aló között búcsúzott. Utóbbit vasasos klubtársa, bizonyos Nemesik Zsolt búcsúztatta. Aki ezt követően megállíthatatlanul robogott a végső cél, az arany felé. Előbb Sydney román győztesét, Covaliut verte nagy csatában 15:14-re, majd az elődöntőben az ukrán Tretyakot gázolta le, ellenmondást nem tűrően 15:10-re. Jöhetett a csörte az első helyért, az olasz Aldo Montanóval szemben. A kezdés ismét remekül sikerült, 5:1. Nyolcnál azonban beérte Montano Nemesiket, és ettől kezdve fej fej mellett haladtak. Az olasz a vívás mellett a színészkedésben is nagyszerűt produkált. Időt húzott, rajt előtt indult, reklamált, hisztizett. Úgy tűnt, hiába. A 27 éves magyar fiatalember 14:13-ra vezetett, egyetlen pici találatra volt a végső sikertől. Ekkor érett be sajnos a színészkedés gyümölcse, a vitatható találatnál a román zsűri Montano javára ítélt, az utolsó tust pedig egyértelműen az olasz vitte be. - Nagyon fáradt voltam, ezért elaludtam éjjel egykor, de hajnali ötkor gondolatban már újra vívtam az asszót. Nem a zsűrit okolom, mert fejlődni csak akkor lehet, ha magamba keresem a hibát, bár úgy érzem, én adtam azt a bizonyos találatot. Örülök az ezüstéremnek, és annak, hogy Sydney után ezúttal ki tudtam kapcsolni a külső körülményeket, végig higgadt maradtam. Talán ez is segített, hogy idáig eljutottam - nyilatkozta a rendkívül szimpatikus olimpiai ezüstérmes tegnap, már a női párbajtőrözők versenyén. Athén is aranyváros Ott, ahol Hormay a 32 között búcsúzott. A másik két magyar hölgy viszont bravúrt bravúrra halmozott, miközben többször is az őrületbe kergette az izgalomra hajlamos magyar érzelmű nézőket. Nagy Tímea például a nyolc közé jutásért már ll:5-re vezetett az olasz Cascioli ellen, majd az itáliai egyetlen perc alatt kiegyenlített. Aztán persze kikapott... Majd az elődöntőbe jutásért a kínai Zhang hirtelen halálban szenderült jobblétre Nagy Titi ellen. Ez vívásban annyit tesz, hogy ha a rendes játékidőben döntetlenre áll a két fél, akkor egyetlen tus dönt a továbbjutó kilétéről. Nagy javára. Eközben Mincza Ildikó is játszott az idegekkel. Ugyancsak a hirtelen halálban bizonyult jobbnak a német Heidemannál. Mindezt követően a negyeddöntőbeni 15:9-es siker a koreai Kimmel szemben már laza játszadozásnak tűnt. Két magyar, két francia Az esti fináléba a két magyar mellett két francia került. Mincza kezdett Atlanta olimpiai bajnokával Flessellel. Ugye, kitalálják, hogyan végződött az asszó? Ugyanúgy, ahogy a másik elődöntőben Nisimáé és Nagyé... Hirtelen halállal. Csöppet sem mellesleg, Laura Flessel és Nagy Tímea került a döntőbe. Mincza Ildikó végül a negyedik helyen zárt, 15:12-re kapott ki a bronzmérkőzésen. Az aranyéremért tehát az atlantai és a sydneyi bajnok került öszsze. Két világklasszis, két édesanya. Már-már hollywoodi forgatókönyv, de igaz. Na jó, Hollywoodban a záró pillanatokat izgalmasabban írták volna meg. Itt szerencsére nem. Flessel egyszer vezetett, 1:0-ra. Arra, hogy egy olimpiai döntőről oktatófilmet lehessen készíteni, nemigen van példa. Most így történt. Nagy Tímea gyönyörű találatok sorát vitte be ellenfelének. Szúrt lábat és csuklót, támadott vagy védett. Előnyét fokozatosan növelte, és 15:10-nél már kétszeres olimpiai bajnokként dobott puszit a hallatlanul lelkes, tomboló magyar tábornak. Tímea sikere egyben küldöttségünk első aranyát jelentette. Megint csak éppen úgy, mint Sydneyben. EI R D . : Ö2/5BO-1 1 1 SPORTIRODA - fii Xjü DANIEL ANDELKOVtC irányító ¿¿jl rr