Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-09 / 185. szám

HÉTFŐ, 2004. AUGUSZTUS 9, •MEGYEI TÜKÖR* 7 Strauss melódiái ma is elandalítják a közönséget Szegényszínház - drága helyárakkal Az egyetemi városok drágák, a vidék nem kell senkinek Eladó praxisok históriája A fogorvosi praxisnak nagyobb a piaca, mint az általános orvosinak. A városoktól távolabbi kistelepüléseken mélyen áron alul, de inkább egyáltalán nem kel el az orvosi működési jog, az egyetemi városokban ellenkezőleg: a csillagos ég a határ. - Több fogorvosi praxis szerepel a piacon, mint általános orvosi - mondja dr. Hajnal Ferenc, az orvoskamara Csongrád megyei elnöke. A professzor szerint az a tendencia, hogy a városokban és 20-30 kilométeres körzetükben általában keresleti piac alakul ki, a városoktól távolabbi településeken viszont szinte eladhatatlanok a háziorvosi praxisok. Szegeden minimális a mozgás. Óriási árkülönbségek Az eladó praxis árának alakulásában két tényező játszik kulcsszerepet: az egyik az átlagos éves OEP- finanszírozás összege, a másik a település helye és jellege. Az egyetemi városoktól távoli falvakban vagy áron alul kell átadni a működési jogot, vagy ingyen adja a kényszerhelyzetbe került önkormányzat. Szegeden viszont az egészségpénztári éves átlagfinanszírozás összegét minimum 20-25 százalékkal megfejelik-és aki „csak" ennyit fizet, az még jól jár. A kamaraelnök tud olyan esetről, hogy 12 millióért kelt el egy szegedi gyermek-háziorvosi praxis, s ez az összeg a duplája volt az éves forgalomnak. A Szeged közeli településeken 8 millió körül cserél gazdát egy-egy háziorvosi működési jog. A tiszaszigeti példa Ideálisnak mondják, sőt maga az orvos, dr. Kaizer Zsuzsanna is annak tartja a saját vásárlásának történetét. A Szegedtől 15 kilo* méterre fekvő Tiszaszigeten az éves finanszírozás, plusz 15 százalék volt az ottani idős orvos praxisjogának ára. - Éppen akkor vált hozzáférhetővé a Széchenyi-terv keretében kialakított hitelkonstrukció - meséli a doktornő. - Nagyon megörültem neki, bár ma már nem annyira örömteli, hogy ez a 10 százalékos kamatú hitel nem visszafizethető egy összegben. Ha mégis ragaszkodnék hozzá, akkor az állami kamattámogatást visszamenőleg is vissza kellene fizetnem. Az önkormányzathoz több orvos is benyújtotta pályázatát, ám amikor kiderült, hogy az eladó egymilliós előleget kér, Kaizer doktornő egyedüli jelölt maradt. A család eladta szegedi lakását és kiköltöztek a tiszaszigeti szolgálati lakásba. Utóbb ezt és a rendelőt kedvező áron megvásárolták az önkormányzattól és felújították - hitelből. Az eredmény: Tiszaszigeten a megyében fehér hollónak számító EU-konform rendelő fogadja a betegeket. - Szinte mindegyik falusi rendelőre rá kellene költeni 8-10 milliót, hogy az uniós előírásoknak megfeleljen - magyarázza a tiszaszigeti orvos. - Az ÁNTSZ nem nagyon tehet mást, mint meghosszabbítgatja a határidőket, hiszen az önkormányzatoknak nincs erre pénzük. Az orvosoknak sincs, de ha lenne, az önkormányzati tulajdonú rendelőkbe akkor sem invesztálnának. Tanulmány a piacról Kaizer Zsuzsanna szakértőnek számít a praxisjogpiacon: mielőtt elszánta magát a váLeginkább fogorvosi praxisok vannak a piacon Illusztráció: Karnok Csaba A KISEBBIK ROSSZ A háziorvosok fele túl van a nyugdíjkorhatáron - Szegeden is a házigyermekorvosok átlagéleikora 58 év. A jogszabály életbelépése, azaz 2000 óta eddig egyik évben sem tudták betölteni az évi 70-80 helyet, csak a felét. Az idén az ellenkezője a helyzet: a 80 helyre 225-en jelentkeztek - talán mert megszűnt a rezidensi rendszerben az előszerződés, s a pályakezdők egyébként sem szívesen vállalkoznak a megtépázott tekintélyű intézményekben - kórházakban, klinikákon - a munkára. Akkor inkább a vidék, alighanem mint a kisebbik rossz... sárlásra, saját költségén elvégzett egy telefoninterjús kutatást. Tapasztalatait feldolgozta és előadta a 2001-ben rendezett háziorvosi országos kongresszuson. - Nem létezett semmilyen anyag, ami ebben a témában eligazított volna, nem volt semmiféle támpontom az árakról - magyarázta az előzményeket. - Összesen 65 háziorvossal beszéltem. A kínálatot úgy csoportosítottam, hogy külön vettem a 20 ezernél nagyobb és az ennél kisebb lélekszámú településeket, és külön a városok 20 kilométeres körzeténél távolabbi falvakat. A 20 ezernél kisebb lélekszámú és a városoktól 20 kilométernél távolabbi helyeken azóta sem sikerült eladni egyetlen háziorvosi praxist sem. Budapesten és az egyetemi városokban az éves OEP-finanszírozás plusz 20-25 százalék volt az ár, de akadt, aki ennél jóval többet kért. A másik tapasztalat az volt, hogy a megörökölt praxist senki sem tudta eladni: az önkormányzatok könnyen kisemmizik az özvegyeket, ha úgy akarják. - A vidéki idős orvosok azért sem tudnak megválni a praxistól, mert a 30-50 ezer forintos nyugdíjukból nem tudnának megélni mondja a kamara elnöke. - A fiataloknak viszont nincs pénzük a vásárlásra. Ezért is jó lenne létrehozni kistérségenként egy-egy praxisalapot: forgó rendszerben a pályakezdők lehetőséget kapnának a munkára és idővel közösen megvásárolhatnák a működési jogot. Oldódna a rendszer konzerváltsága, nem lennének ellátatlan helyek. Az unió legtöbb országában egyébként nem a mienkhez hasonló egyszemélyes praxisok léteznek, hanem csoportok, több orvos közössége működteti ezeket. S. E. AZ ÖRÖKLÉS A törvény életbelépésekor praktizáló orvost automatikusan megillette a vagyoni értékű jog (a praxist ingyen kapta). Ezt a túlélő házastárs örökölheti. Ha van a családban erre jogosult lemenő ági örökös (gyermek), folytathatja a praxist, ha nincs, fél év alatt értékesíteni kell. Ha ez nem sikerül az önkormányzat hozzájárulásával, akkor a praxis „visszaszáll" az önkormányzatra. Az özvegyek tehát eléggé kiszolgáltatottak a helyhatóság jóindulatának - akárcsak a praxisjogot eladásra kínáló háziorvosok. A budapesti Operettvilág Együttes három alkalommal adta elő a hét végén ifjabb )ohann Strauss nálunk ritkán játszott nagyoperettjét, az Egy éj Velencébent. A Bécset képviselő, szerény kiállítású produkció sikert aratott, pedig igazából nem volt méltó sem a hajdani császárvároshoz, sem a Dóm téri nagyszínpadhoz. Szolnoki Tibor és Zsadon Andrea tiszteletreméltó küzdelmet folytat a sokszor lesajnált műfaj életben tartásáért. Családi vállalkozásban megalapították az Operettvilág Együttest, bankkölcsönökből produkciókat hoznak létre, alkalmi társulatot szerveznek, befogadó színházakat keresnek, kockáztatnak. Közben önmagukat sem kímélik, az idegőrlő szervezőmunka mellett, több évtizedes tapasztalatukat kamatoztatva, fiatal kollégáiknak is példát mutatnak, amikor töretlen hittel, lelkesen játszanak. A klasszikus operetteket igyekeznek szolid eleganciával színre vinni - már amennyire ezt egy magánteátrum költségvetése lehetővé teszi. A hat-nyolcszáz fős kőszínházakban megérdemelt sikert aratnak az előadásaik, hiszen semmivel sem rosszabbak, mint az átlagos zenés produkciók. Ami azonban ősztől tavaszig a kisebb színpadokon hatásos, nem biztos, hogy megállja a helyét egy nemzetközi fesztivál óriási színpadán, négyezres nézőtér előtt is. Ha hat-nyolcezer forintot kérnek egy reprezentatív vacsoráért, nem valószínű, hogy a vendég elégedett lesz, ha egy még oly finom pusztai bográcsos birkapörköltet tálalnak is neki - elit fesztiválszínpadra sem való takarékos szegényszínházi produkció. A Dóm téren a nézők hozzászoktak ahhoz, hogy elkápráztatják őket. Nem taktikus az Új világ és a Nabucco után egy ilyen jelentéktelen, a felsőbb szektorokból nézve szinte bábszínházinak tűnő, függönyös, szűk és kicsi díszletet Frieder Klein munkája - a nagyszínpadra engedni. A Velencében és az urbinói hercegi palotában zajló jeleneteket is szinte ugyanabban a puritán közegben játszatják - legalább kiegészítőkkel meg kellett volna próbálni némi pompát és csillogást varázsolni. Nem tudom, a jelmezeket tervező Tóth Barna járt-e valaha a velencei karneválon - ha nem, akkor fotóalbumokból is ismerheti, micsoda fantasztikus forma- és színgazdagság jellemzi a lagúnák városának világhírű fiesztáját. Ebből a hihetetlen tobzódásból szinte semmi sem köszönt vissza az egysíkú, unalmas, közhelyes jelmezekben. Gyanítom, nem a tervező fantáziája ennyire földhözragadt, inkább a költségkeretét szabták túlzottan szűkösre. Igazságtalanság lenne teljesen hazavágni a Róbert Herzl professzor jegyezte hagyományos stílusú, kissé avítt előadást. Kollár Imrét például jó volt látni és hallgatni: finom eleganciával, precízen és stílusosan vezényelte a muzikálisan, élvezetesen játszó Szegedi Szimfonikus Zenekart. A főszereplők is ismerik a műfaj minden csínját-bínját. Zsadon Andrea ma is elbűvölő, fiatalos Annina, és a kényes szólammal is megbirkózik. Nagyszerű a Pappacoda szerepében akkurátus vehemenciával bolondozó Szolnoki Tibor. Az urbinói herceget alakító Virágh józsef fess bonviván. Kertész Péter pedig Centurioneként megmutatta, milyen kellene, hogy legyen a szabatos színpadi beszéd. A fiatalok közül különösen a Caramellót játszó Vadász Zsolt tűnt ki könnyedségével. A siker záloga persze maga a keringőkirály, ifjabb Johann Strauss, akinek fülbemászó melódiái százhúsz év múltán is elandalítják a közönséget. HOLLÓSI ZSOLT Virágh József (Urbino hercege) és Zsadon Andrea (Annina) ismerik a műfaj minden csínját-bínját Fotó: Karnok Csaba A valódi disznótoros az igazi szárma Halasi káposzta tarolt a röszkei nemzetközi versenyen Huszonkét bográcsban rotyogott szombaton a töltött káposzta Röszkén. A falunapokkal összekötött tizedik nemzetközi főzőversenyre összesen tizennégy csapat nevezett. A többszörös bajnok, a helyiek által csak Duci Jucinak nevezett versenyző most egy kiskunhalasi szakács mögött a második helyen végzett. A röszkei iskola udvaráról szombaton délelőtt ínycsiklandozó illatok szálltak, s csalogatták befelé a járókelőket. A tizedik nemzetközi töltöttkáposzta-főző versenyen huszonkét bográcsban rotyogott szárma. A mórahalmi Napfény Nyugdíjasklub tagjai Gárgyán Jánosné Erzsike vezényletével készítették az ételt. - A valódi szármához igazi disznótoros abalé kell - avatott be a részletekbe Erzsike. Most is: előbb otthon sertés körmöt és fejet főztek, majd Röszkén ezzel öntötték fel a káposztát. A mórahalmiak bográcsának aljára egy rács került, s erre tették rá állítva a nagy káposztalevelekbe csomagolt árpakásás tölteléket. Fedőül pedig újabb levelekés sertésbőrke szolgált. Néha-néha megrázták a bográcsot. Az étel akkor készül el - avattak be a részletekbe -, mikor már teljesen elforr a leve. A mórahalmiak előtte ágyaspálinkát, utána pedig száraz fehér homoki bort kínáltak. Budainé Fitor Julianna, vagy Duci Juci, ahogy röszkeiek ismerik, valóságos bajnoknak számít a káposztafőzésben. - Korábban Pusztamérgesen rendezték meg a versenyt. Ötön indultam, két első és egy különdíjat hoztam el. Tavaly Röszkén nem sikerült nyernem. De senki sem lehet próféta a saját hazájában tette hozzá nevetve. A Duci Jucis töltött káposzta titka, hogy maga savanyította zöldséget használ hozzá. Mint a kovászos uborkát, úgy teszi el a káposztát is. Tíz nap alatt meg is érik. Gyulai születésű, és ott úgy tanulta, hogy sertés körömből, farokból, csülökből és nyúljából (vagyis oldalasból) kell előbb pörköltalapot főzni. Erre kerülnek a töltelékek és mellé 2-3 csokor kapor. Ilyen töltött káposzta szombaton négy bográcsban főtt. Ehhez harminc kiló sertéshúst és hatvan kiló savanyú káposztát használt fel. A szigorú zsűri most sem a hazai versenyzőnek ítélte oda az első díjat. A kiskunhalasi Sárfi Jenő halasi káposztája maga mögé utasította Duci Juci étkét. A harmadik helyen pedig a horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület buzkán szármája végzett. A versennyel egybekötött falunapon Magyari László polgármester díszpolgári címet adott át Nagy Ernő nyugdíjas falugazdásznak. Afra Károly, a polgármesteri hivatal munkatársa és Márki Antalné, a nyugdíjasklub vezetője pedig a Röszkéért Hűséggel emlékérmet vehette át. Szombat este újabb főzőversenyt rendeztek, de most őzhúsból kellett remekelni. A csapatversenyben az öttömösiek végeztek az első helyen, másodikok lettek a hazaiak, a harmadik helyet pedig a vajdasági Kispiacról érkező főzök szerezték meg. K.T. A mőrahalmi Napfény Nyugdíjasklub tagjai disznótoros abalével készítették finom töltött káposztájukat Fotó: Schmiát Andrea