Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-05 / 155. szám

HÉTFŐ, 2004. JÚLIUS 5. • AKTUÁLIS» 5 A teraszos város Az utóbbi hetekben egyre több a terasz a szegedi belvárosban: cukrászdák, éttermek költöztek ki az utcára, egyfajta mediterrán hangulatot kialakítva a napfény városában. MUNKATÁRSUNKTÓL A Kárász utcán sétálva fél tucat terasz közül választhat, aki asztal mellett szemlélődve szeretne elfogyasztani egy fagylaltkelyhet, süteményt, vagy egy pohár sört. A Klauzál téren a Virág cukrászda állított évekkel ezelőtt teraszt, azóta pedig egymás után költöznek ki az éttermek, cukrászdák az utcára. A szakemberek úgy vélik, a terasz hozza a vendégeket. Minél szebb, változatosabb a belváros, az éttermi kínálatot is beleértve, annál többen látogatnak el Szegedre. - Annak örülök, ha minél több a terasz a városban, ha minél több turistát tudunk leültetni mondja Puskás László, aki más éttermek mellett az Arany Oroszlánt üzemelteti. A Virág után ők nyitottak elsőként teraszt a Klauzál tér másik oldalán, a szökőkút mellett. - Sajnos látogatókból egyre kevesebb van Szegeden. Meg kellene kérdeznünk a prágaiaktól, hogy mitől érzik jobban náluk magukat a turisták, mint Magyarországon. Örülök a többiek teraszának is, mert a turista az olyan helyeket kedveli, ahol van élet. - Nagyon pozitív, hogy ennyi terasz alakult ki Szegeden, mert ez színesíti a városképet - mondta Dietrich Gyula, a John Bull Pub társtulajdonosa. - Azt remélem, hogy a teraszok működését szabályozzák, hogy ne legyen hajnali kettőkor bömbölő zene, mert fontos a belváros lakóinak nyugalma is. Szeged belvárosa valóban vonzó, az egyik teraszon háromgyermekes család: Varga Mátyás feleségével és gyermekével Egerből érkezett. - Evek óta nem jártunk Szegeden, nagyot változott a belváros mondja az üzletember. - Ez mindenképpen a Tisza-parti város előnyére válik. A teraszok mediterrán hangulatot teremtenek Fotó: Frank Yvette Egyoldalúan fölmondta a város a Barczánfalvi családdal kötött szerződést Hetven év után kirakták Hetven évvel ezelőtt bérelte ki az idősebb Barczánfalvi cipész a Hajnóczy utcai boltot. Mivel a városnak nincs pénze az épület felújításra, a közgyűlés úgy határozott, eladja az ingatlant. A döntést követően az IKV felmondta a bérleti szerződést. A cipész művésztanár fia korábban galériának, fiatal művészek műtermének nézte ki a helyet. Az idősebb és fiatalabb Barczánfalvi Lajos cipészműhelye évtizedeken át várta a kuncsaftokat a Balassa-ház földszintjén, az egykori. Tiszavirág zónázó mellett. Az 1932-ben kezdődött bérleti viszony fennáll jövő év februárjáig, sőt a bérlőtársként nyilvántartott fiúval Barczánfalvi Ferenccel még jövő év júniusáig, neki ugyanis csak most küldte ki az IKV a fölmondó levelet. A városnak egyébként joga van egyoldalúan fölbontani a bérleti szerződést. A 83 esztendős cipész otthon még meg-megjavítja a család cipőit, kedve is volna még dolgozni, de nem bírja már erővel. Barczánfalvi mester édesapjától tanulta a szakmát. Mivel egy darabig a Nádli hentestől bérelt műhelyben is laktak, már kisgyerekként naphosszat figyelte, hogyan dolgozik az apja. - Beleszerettem a szakmába - meséli -, pedig hányszor mondta apám, hogy „ne rendetlenkedj, mert eladlak, cipésznek..." Az öreg még új cipőket is készített méretre, megrendelésre. Fiát türelmesen tanította a munkára, aki aztán egy másik mesternél „szabadult", ott készítette el a vizsgadarabot. A Cipész Ktsz-ben dolgozott a fiú, munka után pedig besegített apjának. Ferenc, az idős mester fia művésztanár a Tömörkény gimnáziumban. A családi műhellyel nagy tervei voltak, melyek most végképp semmivé váltak, miután az IKV kiküldte a bérletet felmondó levelet. Kezdő fiatal művészeknek szeretett volna otthont teremteni a műhely bővítésével. Galériát, műtérMŰHELY A cipészműhelyben ma is ott a szerszámok nagy része, a polcokon néhány öreg csizma, bakancs. A falon a bekeretezett mesterlevél. A „vitéz" szót egy darab papírragasztó fedi. Idősb Barczánfalvi mester ugyanis 30 hónapot töltött az első háborúban frontszolgálatban, és ezért vitézi címet kapott. Az idős férfivé lett fiú nagy lelkesedéssel, izgalommal magyarázza a műhelyben, melyik szerszámot hogyan használta. Szeretettel beszél a szakmáról, egy-egy rossz félmondatot nem lehet belőle kihúzni, pedig az apró suszterszék nem a legkényelmesebb bútordarab. A család cipőit még megjavítja, de mást vállalni már nem bír az idős mester Fotó: Miskolcrí Róbert met képzelt el a ház földszintjén, ezt 1996-ban a városi közgyűlés is tárgyalta, több szakbizottság és civil szervezet támogatta, még a tervek is elkészültek az átalakításhoz. A múlt év végéig úgy tűnt, a házat a város fölújítja, és akkor talán mindez megvalósulhat. Az önkormányzatnak azonban nincs pénze a rekonstrukcióra, ezért a képviselő-testület az épület eladása mellett döntött. Az idős cipész felesége keserűen panaszolja, hová jutott a világ, hogy hetven év ennyire nem számít már semmit, hogy évekig csak hitegették őket, hogy megvehetik, hogy fölújítják a műhelyt, aztán egyszer csak kirakják őket onnan. Jövő év júniusáig még fizetheti a havi ötezer forintos bérleti díjat Barczánfalvi Ferenc azért a bérleményért, ahol már víz sincs, villany sincs, mert a ház rég üres. Azt pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a város teljesen jogszerűen bontotta föl a bérleti szerződést. M. B. I. Sok pénzt megér a szülőknek, hogy jó kezekben tudják gyermekeiket Szegedi magánóvodák extra szolgáltatásokkal A négy szegedi magánóvodában a havi díj 20-30 ezer forint. Ezek a gyermekfelügyeleten és ellátáson túl extra szolgáltatásokat is nyújtó vállalkozások a 90-es évek óta színesítik az állami-önkormányzati támogatottságú gyermekintézményi kínálatot. Csak a jobban kereső családok tudják maguknak megengedni, hogy gyermekük magánóvodába járjon - gondolják sokan. Mások ellenben úgy vélik, mindenáron előteremtik a szükséges összeget, mert az, amit kapnak érte, megfizethetetlen. Előnynek tartják ugyanis, hogy kis létszámú csoportokban foglalkoznak a gyerekekkel, számtalan programra elviszik a kicsiket, s a magánóvodák széles körű szolgáltatást igyekeznek nyújtani. A havi díjazás változó: húszezer és harmincezer forint között gyermekenként. Szegeden a 90-es évek elején több óvodát alapítottak, s azóta családi vállalkozásban üzemelnek az intézmények. Újszegeden a Bóbita Kisdedóvó Magánóvodát tíz évvel ezelőtt alapították. Az oviba jelenleg 10 kisgyermek jár, úszni, lovagolni, golfozni viszik a kicsiket, bérletük van a vadasparkba, és eljárnak a gyerekeknek szóló programokra is. A gyerekeket saját buszukkal szállítják - mondta Ráczné Komlósi Virág, az óvoda vezetője, aki azt is hozzátette: a Bóbitát férjével együtt alapította, ő a másik óvodapedagógus. A térítési díj havonta húszezer forint, ebből finanszírozzák a programok költségeit is. A belvárosban működő Magvető Magánóvoda 1991 -ben született. Martonné Iványi Anna korábban állami óvodában dolgozott óvónőként, így hát gyakorlattal vágott bele a családi vállalkozásba, s a reformátusház-beb otthonukban alakították ki á kisdedóvót. A tíz gyermekkel férjével együtt foglalkozik nap mint nap, ezzel megvalósul az apa-anya modell. Saját lakásukban, családias környezetben fogadják a gyerekeket. A havi ellátás díja 30 ezer forint, miután a kormány megszüntette a magánóvodák normatív támogatását, emelni kellett az összeget. Ebben azonban a fogkefétől a bábszínházbérletig minden benne foglaltatik. Szintén a belvárosban található a Micimackó Alapítványi Magánóvoda. A csoportok létszámát 15 főben maximálták, családias, nyugodt légkört igyekeznek teremteni a kicsiknek, akik úszni járnak, zenei nevelést kapnak, angolul tanulhatnak. Az óvodának van logopédusa és gyógytornásza is. A térítési díj havonta 28 ezer forint - mondta luhász Ildikó óvodavezető. A Müller óvodát 1992-ben alapították, három kis létszámú csoportjuk működik jelenleg. Az óvoda saját kisbuszával szállítja a gyerekeket az otthonuk és az intézmény között - mondta Müller Ferencné gazdasági vezető. A térítési díj, amelyben minden benne van, havonta 20 ezer forint. Az óvodában nyelvoktatás is folyik, a rendszeres foglalkozások mellett a gyerekek görkorcsolyáznak, nyaranta úszni, lovagolni járnak. NY. É. Belehalt sérüléseibe a 61 éves dorozsmai asszony Lezuhant a faház tetejéről Azonnal szörnyethalt az a 61 éves asszony, aki szombaton lezuhant kiskundorozsmai hétvégi házuk tetejéről. MUNKATÁRSUNKTÓL Belehalt sérüléseibe az a 61 éves asszony, aki szombat délelőtt lezuhant kiskundorozsmai hétvégi házának tetejéről a Fürt utcában. Vasárnap délután már semmi nem utalt arra, hogy a kis faházban nem sokkal ezelőtt tragédia történt. A 61 éves áldozat, aki egyébként korábban Szegeden, a Széchenyi téren dolgozott kozmetikusként, a terasz feletti tetőszerkezetről akarta lesöpörni a faleveleket, amikor rosszul lépett a palatetőn. Az asszony elvesztette az egyensúlyát, majd két és fél méter magasból a bctonlépcsőre zuhant. Az asszony olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. Rokonai hiába értesítették a mentősöket, az asszony életét már nem lehetett megmenteni. A mentőszolgálat orvosi csak a halál beálltát tudták megállapítani. A csendes és nyugodt üdülőterület felbolydult a hét végén. A Fürt utca egyik lakója csak nagy „jövés-menésre" lett figyelmes, később tudták meg, mi történt pár házzal arrébb. Mióta a balesetet szenvedett asszony és férje nyugdíjasok, egyre kevesebbet jártak ki hétvégi házukhoz, ezért " az utcabeliek is csak futólag ismerték a házaspárt. A rendőrség államigazgatási eljárás keretében vizsgálja a baleset körülményeit. Az asszony a terasz feletti tetőről akarta lesöpörni a faleveleket Fotó: Gyenes Kálmán