Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-03 / 154. szám

Szombat, 2004. július 3. SZIESZTA 15 Képeink illusztrációk! K«l>es\ .eneshei i beküldő egretérétsén kívül a képen inraató személy (kiskorúaknál a lorrényes képiiselölkouájárulása szükséges. 06-30/30-30-443 mms@delmagyar.hu Kérjük írja meg nevét és lakhelyét! 1 Icjíjtibbnkut uu'gji'li'tileljiil;'. DÉLMAGYAmSZÁG DÉLVILÁG JVDÊLMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt Tanulmány a tipikus női gondolkodásról A fotó, egyébiránt megjelent a Timesban, a Spiegelben és a CNN is bemutatta többször is, szóval a fotón egy férfi és nő látható, idős házaspár Venezuelából. Senor Gordon és Klaudia Gordon, hatvanöt esztendősek, senor Gordon kissé ösz­szehúzza a szemét, hunyorog, tekintete nyílt, megnyerő. Viszont hiányzik a bal füle. Senora Gordon mosolya is akár egy játékos kislányé, s a jobb kezének mutató és a hüvelykujja között egy férfifül tartózkodik. A házaspár ötven éve él együtt. Soha nem veszekedtek, nem perlekedtek, olyan boldogság, amelyben ők élték le az életüket, nincs is, földtörténetileg egy-kettő talán. Ám egy al­kalommal, Venezuela nemzeti ünnepe napján, éppen az ízletes ebéd elfogyasztása után be­szélgettek, senora Gordon mondott valami lé­nyegtelent, mire senor Gordon mintegy mellékesen megjegyezte, ez, drágám, tipikus női gondolat volt. Ennyi. A férfi nem látta a megvillanó kezet. Már csak reccsenést hallotta, és az iszonyatos fáj­dalmat érezte, s a következő pillanatban a fe­lesége hajolt az arcához. Ezt ne mondd még egyszer, senor Gordon, ne mondd, hogy tipikus női gondolkodás. És aztán megmutatta neki a letépett fület. Nem állítjuk, hogy az eset tipikus. Dehogyis. De lám, egy kivételesen boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban is miféle balesetek eshetnek meg, ha ez a szókapcsolat elhangzik. A nők kilencvenkilenc százaléka erőteljesen úgy véli, nincsen tipikus női gondolkodás, illetve tipikus női megnyilvánulás. Tipikusan női gondolat, ez a hímsoviniszták, a feministákat lenéző impotens macsók, a nőt egyenrangú félként elviselni kép­telen kocsmafilozófusok évmilliókon átívelő, os­toba és hamis tapasztalata. Egyszerre szánalmas önigazolás, és a gyengébbik fél rabságban tar­tásának egy kézenfekvő formája. A problémát érteni véljük. Egy férfinak egyáltalán nem kel­lemetlen, ha azt mondják, tipikusan férfias meg­oldást alkalmazott. Ebben a formában ez dicséret. Férfiasan viselkedett! Vagyis bátor volt, ügyes, határozott és nemes. A nőies megnyilvánulás verbális alkalmazásban mindig van valami ar­chaikusan lekezelő jelleg. Ám mindettől függetlenül, mégis lehetséges-e tipikus női megnyilvánulás? S miért horgad fel a nők túlnyomó többségében a szenvedélyes averzió, ha ilyesmiről hallanak? Nos, egy nőnek talán jobban kell hinnie abban, hogy egyedülálló, hogy különleges lelki és húsbéli struktúrája a világban egyszeri és megismételhetetlen csoda, mert hogy­ha egyszer volt márZubarek Ilma, akkor nem lesz többé Zubarek Ilma, még ha netán úgy is hívják azt a másikat, hogy Zubarek Ilma. Ha valaki azt mondja, ez, kérem, tipikusan női megnyilvánulás, akkor a nő egy végtelen hosszú sorban találja magát, melynek első helyén Éva stoppol, aztán szinte nyomban a milói Vénusz vasal dúdolva, és aztán még rengetegen jönnek, Kleopátrától Gobbi Hildáig, vagy Mata Haritól Teréz anyáig. Ha azt mondják, tipikusan női, akkor a nőt beállítják egy történeti értelmű vége nincsen női sorba, ösz­szemossák, elkenik az egyediségét, elveszik tőle mindazt, amit pedig jelent, és jelenteni kíván. Ez különben a nők egyik fantasztikus tulajdonsága. A férfi általában annyit jelent, amennyit körülbelül jelent. A nő képes arra, hogy jóval többet je­lentsen, mint amennyit valójában jelent. Egyéb­iránt olybá tetszik, hogy a „tipikusan női" prob­léma a férfi és nő viszonylatában generálódna leginkább. Ez így is van, és nincs teljesen így. Mert legalább ilyen súllyal esik latba a nőnek magával a nőiséggel szemben vívott ádáz küzdelme, vagyis hogy a nő úgy legyen nő, olyan módon legyen az, ahogy a másik nő ezt nem tudja. Ráadásul, például ha önmegvalósító, modern nőről van szó, akkor a férfival is felvegye a versenyt, jó, mondjuk azt nem kéri, hogy szüljön helyette, ámde a szerelmi együttlétek alkalmával számolja, hogy melyikünk hányszor van felül, illetve alant. A lényeg: amikor azt mondják, tipikusan női ez meg az a megnyilvánulás, akkor a nőnek nem a férfival van alapvetően baja, hanem magával a nővel. Vagyis a többi nővel. Viszont az is igaz, hogy a columbiai egyetem hangsúlyvizsgáló tanszéke egymillió nővel mondatta ki azt a mondatot, hogy „most mit vegyek fel?!", és bár volt olyan, aki kétszer is elmondta, az egymillió állítás között nem volt ugyanolyan, tehát a tipikusság jellegét bi­zonyítandó hangsúly. Mi egy magyar házasságot tanulmányoztunk a közelmúltban. Azon a hétfői napon a feleség szo­kás szerint munkába ment, a férjnek szabadnapja volt. A magát jól karban tartó, szellemes ötvenes férfi a következőket tette ezen a hétfői napon. A mosógépből kivette a szennyest, és okosan kitere­getett. Az újabb adag szennyest a mosásba berak­ta. Maradt még utálatos mosatlan a hétvégéről ­kőkeményre száradt nokedlis tál és nokedliszag­gató -, mindezeket fényesre sikálta. Megágyazott aztán, rendet rakott. Megöntözte a virágokat, tetű­irtóval gondozta őket, sót egy jókora virágcsaládot át is kellett ültetni, a férfi megtette. Homlokáról az izzadságot letörölte. Eztán a számítógéphez ült, dolgozott kicsit. Délután sportolt, hogy a testét karbantartsa, mely nemcsak az ő érdeke, de a fe­leségéé is, hiszen tudjuk, mégis milyen keserű a hosszan tartó özvegyi sors. Egyszóval férfi nélkül is elég pocsék tud lenni az élet. A férfi ezek után el­ment, és bevásárolt. Virágot is vett, kék mezei vi­rágot. Majd felhívta a feleségét, és megkérdezte, mit kér vacsorára. A feleség megmondta, majd még hozzátette, de úgy meginna este, ha hazaér, egy söröcskét. Mi sem természetesebb. A férj be­szerezte a sört, még dolgozott kicsit, aztán mire fél tízkor otthon volt a felesége, tálalta a párolgó, fris­sen sült csirkemellet és a görög salátát. És a di­dergéstől gyöngyöző sörös flaskát is, persze. Az asszony jóllakott, köszönte, majd a könyvheti könyvek listáján mélázott kicsit, végül levezetés­képpen keresztrejtvényt fejtett. A férj tévét nézett az átlagos nap után, jóllehet leszbikus thriller ter­mészetű játékfilmet, de ebből semmi probléma nem származott, korábban látták már közösen is. Hanem úgy éjfél felé az asszony egyszer csak fel­emelte a fejét, és a férfira meredt. És roppant ked­vesen, szinte bocsánatkérően szólt hozzá. Fagyit nem hoztál, ugye? Nem, nem azt akarjuk állítani, hogy ez tipikus női megnyilvánulás volt. Mindenesetre a történetnek van egy olyasféle drámai jellege, amellyel mintha többször, gyakran, elég sokszor találkoznánk a női mibenlét meghatározásakor. Tipikus nő nincsen. A nyugtalanok dőljenek hátra, nem is lesz soha. De ha nincsen tipikus nő, lehet-e tipikusan gon­dolkozó, tipikusan megnyilvánuló nő mégis? Le­hetséges-e, hogy egy nő, aki ugyan nem tipikus, mégis tud tipikus női megnyilvánulást abszolválni? Tipikus-e, ha egy nő nem tipikus, illetve, ha egy nő tipikus, akkor ő hogyan működik. Térjünk vissza tanulmányuk elejére. Mert ennél többet nem tehetünk. A nők mindössze egy(!) százaléka mondja, hogy van tipikusan női megnyilvánulás. Nos, azt leszögezhetjük, hogy a nőknek ez az állásfoglalása semmiképpen sem tipikus. Nem az. Fagyi pedig, természetesen, nem volt. SZÍV ERNŐ júniustól szeptemberig Jósé Cura a Dóm téren már fellépett, idén Kocsis Zoltánnal Gyulán koncertezik FOTÓ: MTI FOLYTATÁS A 13. OLDALRÓL Közönségcsalogató a gyulai­ak jelmondata: Bonum vi­num in theatrum. Ennek je­gyében minden előadáshoz valamelyik magyar borvidék egy-egy nemes borát társít­ják - természetesen kóstoló­val. Budapest: európai fesztivál Budapest a már jól bevált tavaszi és őszi programsoro­zat mintájára két év múlva európai rangú nyári fesztivál szeretne rendezni. Koltay Gábort idén az egykori bale­rina, Bán Teodóra váltotta fel a Szabad Tér Színház élén. Ehhez az intézményhez tar­tozik a három legnagyobb fő­városi játszóhely, a margit­szigeti és a városmajori sza­badtéri, valamint a Budai Parkszínpad. A szakemberek szerint mindhárom kataszt­rofális állapotban van, és tel­jes felújításra szorul. Európa egyik legszebb közparkjában épült 1938-ban a 3 ezer 300 személyes Margitszigeti Sza­badtéri Színpad, amely fel­újítása után a Dóm tér legna­gyobb hazai vetélytársa le­het. Budapest ugyancsak pá­lyázik 2010-re az Európa kul­turális fővárosa címre, az ön­kormányzati vezetők ennek jegyében már hosszú távú terveket szőnek a Margitszi­getre, modern mozgatható tetőszerkezet építésén gon­dolkodnak. Ezen a nyáron még nem áll össze igazi fesz­tivállá a budapesti program­sorozat, de érdemes tudni: Bán Teodóra és csapata idén mindössze 60 millió forintot kap a fővárosi önkormány­zattól. A Margitszigeten szeptember elejéig még ti­zennégy előadást játszanak. A jövő héten mutatják be Verdi Attiláját Alföldi Róbert rendezésében, Konstantin Gorny, a szegedi Gábor Géza, valamint Kiss B. Atilla és Rá­lik Szilvia főszereplésével. Különlegesnek ígérkezik Bi­zet Carmenjének átdolgozott változata az amerikai gitár­virtuózzal, Al di Meolával és Horgas Eszter fuvolaművész­szel. Rockopera Mátyásról Mátyás a vérpadon címmel bemutatják Venczel Péter, Csép Sándor és Moravetz Le­vente rockoperáját, amely Mátyás király életének arról a periódusáról szól, amikor uralkodása kezdetén, kisza­kadva a váradi püspök, Vitéz János gyámsága alól meg­próbálja megérteni a hata­lom célját és értelmét. Elő­ször jár Magyarországon a Miami Balett, amit Yanis Pic­ceris 1997-ben alapított Ma­ximum Dance Company né­ven. Az együttes energikus és szenvedélyes előadásaival, nemzetközi rangú vezető táncosainak is köszönhetően hamar kivívta a szakma és a közönség elismerését. Gála­műsorukat klasszikus és mo­dern balettek részleteiből ál­lították össze. A produkción­ként változó, 2300-9900 fo­rintos margitszigeti helyárak hasonlóak a szegediekhez. Keszthelyi Nyári Játékok A Básti Juli és Puskás Tamás által alapított Keszthelyi Nyári Játékokat ötödik alkalommal rendezik meg. A korábbi évek Shakespeare-szériája után idén Beaumarchais klasszikus vígjátéka, a Figaro házassága kerül színre Puskás Tamás és Méhes László rendezésében. Figarót Magyar Attila játssza, Suzanne szerepében debütál a Színművészeti Egyetemen fris­sen diplomázott Gidró Kati, a grófnőt a kilencvenes évek má­sodik felében Szegeden is nép­szerű Létay Dóra, Almaviva grófot pedig Varga Zoltán ala­kítja. Összesen tíz előadást tar­tanak a kastélypark színpadán. H.ZS. kedvezményekből választhat: . 200 000 Ft árengedmény • 0 Ft kezdőrészlet « 200 000 Ft-tal emelt használtautó-beszámítás / 2,004 THM 10% induló, 72 hó (GLX. GS modellek) / Ajándék légkondicionáló Kezdőrészlet = roncsautó Akciónk a hazai gyártású modellekre vooatkozik. más kedvezménnyel nem kombinálhaló! ABS. dupla légzsák alapfelszereltség! PÉCSKAI AUTÓHÁZ Kft. Szeged, Sárosi u. 11/b. • Tel.: 62/540-676 • Nyitva: h.-p.: 8-17-ig Jubileumi akció! @@@ pff • A kép címe • A kép címe

Next

/
Thumbnails
Contents