Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-15 / 164. szám

14 •KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2004. JÚLIUS 15. Két lábon közlekedő veszedelmek Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (Aszerk.) Újabb fairtás a szennyezett levegőjű Szeged belvárosában Tisztelt utasaink! Villamosvezetőként egy nap sokszor találkozom önökkel. Nemre, korra, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül. Sokszor tapasztalom, hogy rohanó világunkban kiveszőfélben van a jó modor. Az a jó modor, mit valamikor becses szüleink, pedagógusaink belénk neveltek, valamint maga az élet megtanított. Sokszor tapasztalom, hogy idős emberek, nénikék, bácsikák (akik már igen sokat tettek értünk és a hazáért) a szűkös anyagiak miatti mindennapi bevásárló kőrútjukból hazafelé csak igen nehezen tudnak járműveinkre felkapaszkodni. Az a nagy tapasztalat, hogy önök, akik esetleg még negyed annyit sem éltek le az életükből, nem igazán veszik észre ezeket az embereket és nem is igazán mutatkoznak segítőkésznek irántuk! Gondolok itt arra, hogy fel és leszállásnál esetleg elvennék a csomagjukat, megfognák a kezüket, segítséget nyújtanának nekik! Arról nem is beszélve, hogy az ülőhelyüket átadnák! Persze ez csapatban vonuló kamaszoknál nagyon ciki. Nagyon nagy szégyen, amikor nekünk járművezetőknek kell esetleg megkérni önöket, hogy legyenek szívesek egy ülőhelyet átadni! Persze mi könnyen vagyunk, nekünk, ha vezetünk, mindig van ülőhelyünk! * Mit láthat a vezető egy 13x25 cm-es tükörben akkor, ha egy pici gyerek a középső lépcsőn áll ? Ugyanez vonatkozik a kisgyermekkel utazókra és a terhes édesanyákra is. Higgyék el, nem csak annak esik jól, akinek átadják a helyet, hanem nekünk is, mert ülve sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk utasainkat. Kérjük önöket, gondolkodjanak el azon, hogy mi, akik a tömegközlekedésben dolgozunk naponta hány emberért kell felelnünk nemre, korra, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül. Mi mindig fél lábbal a börtönben állunk és önök azzal, hogy figyelmetlen, hanyag, nemtörődöm magatartással utaznak járműveinken, még tesznek is rá egy lapáttal. Ezúton szeretnénk megkérni (busz, troli, és villamosvezetők) az időseket, valamint a kisgyermekkel utazókat és a terhes kismamákat, hogy saját érdekükben lehetőség szerint mindig az' első ajtónál legyenek szívesek fel- és leszállni, mert így jobban látjuk azt, ha lassabban tudnak mozogni. Valamint megkérjük a pici gyermekkel utazókat, hogy ha van rá mód, a pici babát ne babakocsistól rakják fel a járművekre, pláne úgy ne, hogy a kocsit a korlát fölött kb. 30 fokos szögben megdöntik, mert ha ne adj isten a gyermek kicsúszik, akkor nagy baj lehet! Modern világban élünk és szerintem a legtöbb babakocsi azon felül, hogy el van látva rengeteg extrával, összecsukható, így könnyebben felvihető. De bátran mondhatom a magam és a kollégáim nevében, segítünk is, ha látjuk, hogy ráadásul sok a csomag is! Valamint megkérjük a pici gyermekkel utazókat, ha még túl nagyok a gyermeknek a lépcsők, akkor ne a villamoson, trolin, buszon gyakoroltassák a lépcsőzést, pláne ne a leghátsó ajtónál. Gondoljanak csak bele: egy csuklós villamos majdnem 23 méter. A vezetőtől az utolsó ajtó kb. 20 méterre, van, egy csuklós busz 17 méter! Mit láthat a vezető egy 13x25 cm-es tükörben akkor, ha egy pici gyerek a középső lépcsőn áll? Elárulhatom: semmit! Ezt a levelet azért írom, mert a minap a fönt leírt okok miatt „majdnem sikerült" egy kisgyermeket az Anna-kútnál odacsuknom, mert a felelőtlen anyuka úgy gondolta, hogy a picinek a csúcs kellős közepén, az utolsó ajtónál kell gyakoroltatni a lépcsőzést. Nem túlzok, csak a szerencsén és a belénk nevelt megrögzött figyelmen múlott, hogy észrevettem azt, hogy valami nem stimmel és nem történt tragédia! Megkérném önöket, Tisztelt Utasainkat, hogy a levél elolvasása után egy picit gondolkodjanak el azon, hogyan utaznak (tömcgközlekednek)! N. M. (EGY MUNKÁIÁT SZERETŐ ÉS FÉLTŐ VILLAMOSVEZETŐI A kivágott fák nemrég még tisztították a szennyezett levegőt a Tisza Lajos körúton is Fotó: Miskolczi Róbert Megszoktuk!?) már, hogy sorozatosan irtják a fákat Szeged belvárosában. így volt ez a Stefánián, a kis Dugonics téren, a jogi kar előtt, a Klauzál tér egyik sarkában, a Széchenyi téren, s most a napokban a gőzfürdő előtt az egész fasort kiirtották. A fák között voltak évtizedesek, de többségükben néhány éve telepítettek. Egészségesek voltak, élni akartak az öregek is a fiatalokkal együtt, hogy bennünket is éltessenek, mert ők értünk lombosodtak. A természet élő szépségét hozták közelebb a városi emberhez. Ennek azonban éppen az ember vezérelte fűrész mondott nemet. (Hogy mire képes az ember! S közben a természetvédelemről beszél!) Az ítélet végrehajtása gyors volt. A kegyetlen fairtás délutánján már csak a végzetet jelentő fűrészpor, néhány friss falevél jelezte, hogy itt valami ember okozta borzalom történt az élő természet ellen, s a földben maradt csonkok sírását hallhatták a járókelők... Kik voltak a fairtás kitervelői és végrehajtatói: egy csoport, egy bizottság, egy gazdálkodó szervezet? Nem tudom, tény, hogy a környezetkárosítás bekövetkezett. A fasor eltűnt a gőzfürdő elől. A fa pedig esztétikailag is kellemes látvány, hűst ad a nyármelegben, tisztítja a poros és a gépkocsiktól mérgezett városi levegőt. Tehát a városban az élő fa kivágása ember elleni bűnös cselekedet. Ezt semmiféle rekonstrukció nem indokolja. Úgy kell á rekonstrukciót elvégezni, hogy az élő fák megmaradjanak. Az nem magyarázat a vétkes cselekedetre, hogy újakat ültetnek helyettük. Nem kell kivágni a meglévőket. Újakat oda ültessünk, ahol erre szabad hely mutatkozik, s ilyen még sok van a városban. A fairtás felelőseit pedig tessék végre felelősségre vonni, funkciójukból felmenteni, hogy hasonló ártalmas tettet az élő természet ellen - közvetve ellenünk - többé el ne követhessenek! Tisztelettel várom az illetékesek radikális intézkedéseit - és nem magyarázkodásukat! DR. NAGY PÉTER, SZEGED A bukott diák, a szülő és a pedagógus Szívesen olvasnám a „bukott" nebulók szüleinek véleményét is, de úgy tapasztalom, hogy nem igazán beszélnek „szégyenükről". Legkisebb, későn született gyermekemmel ugyanis amit átélünk, az egyszerűen csak így nevezhető. Nagyon egyoldalú megközelítés a védtelen pedagógus és a gonosz, neveletlen gyerek szembeállítása. Három nagyobb gyerekem zökkenőmentesen esett át az iskoláin, így felkészületlenül ért, hogy jó képességű kisfiam nem tud az elvárásoknak megfelelni. Meglepő tapasztalatokat szereztem, most már az asztal másik oldalán. Férjem olyan körülményeket biztosít a családnak, hogy nem kell munkát vállalnom, vigyázok az unokákra és segítek a még általános iskolás, legkisebb gyermekemnek. Huszonöt évig tanítottam, miután megszűnt a munkahelyem, nem vállaltam munkát. Ha a gyerek nem az átlagos, problémái vannak, csak a szüleire számíthat. Mindenki menekül a problémától, mindig más a hibás. Magamra maradtam, csak a szülői elszántságom a lehetőségem, hogy megtaláljam a megoldást. Negyed század után azt hiszem, állíthatok ilyet, a gyerekek ma sem rosszabbak, mint régen, egyszerűen csak mások. Mások, mint ahogyan a felnőttek is. Ahogy frusztrálódott a társadalom, úgy a pedagógus is. Vajon a tanár mindig jó példával jár elöl? Amikor a nevelő cigarettázik az iskolában - egy értekezletet nem tud végigülni dohányzás nélkül -, hogyan neveli a gyerekeket az ellenkezőjére? Egy diplomás ismerősöm nő létére szállítással foglalkozik, minimálbérért rakodja a rekeszeket. Sokszor késő este ér haza, a fuvart ki kell vinni. Nem mer felmondani, szüksége van a pénzre a család megélhetéséhez. Kétségbe van esve, hogyan segít a gyerekének felkészülni a pótvizsgára. Ha dolgozik, nincs ideje, ha nem dolgozik, nincs mit enni. Amit a tanár tíz hónap alatt nem oldott meg, azt a szülő oldja meg a nyári szünetben. Amíg a panaszait hallgattam, az járt az eszemben - a pedagógus nem tudja, hogy a szülők nyáron is dolgoznak? Nem hiszem - a személyes tapasztalataim nem ezek hogy a társadalom a hibás, meg a televízió, a média, a szülő. Hibás a pedagógus is, mindig mást hibázhat, amikor nem végzi el a munkáját. Nem mentség a rossz munkára a kevés fizetés, a megbecsülés hiánya. A piacgazdaságban a rossz munka következménye, hogy tönkremegy a vállalkozás. Talán a pedagógusnak is tudomásul kellene ezeket venni. Egy rossz pedagógus az egész tantestületre árnyékot vet. Amikor takargatjuk munkatársunk szennyesét, gondoljunk arra, hány kicsi gyereknek okozunk egész életre szóló sebet! Az erőszakos filmek és valóságshow-k nem befolyásolják a munkám hatékonyságát, azt én magam befolyásolom. Kisfiam nem egy televízió-kedvelő. Csendes, tisztelettudó, csak éppen valami nem úgy működik nála, mint általában másoknál. Egy jó rendszerben hozzáértő, szakképzett, lelkes szakemberek megkeresik a probléma kulcsát. A rossz rendszerben mutogatunk másokra. Szégyellje magát az édesanya, mert vén fejjel szülte a gyermekét! Szégyellje magát a gyerek, mert nem olyan, mint mások! Szégyellje magát a társadalom, mert nem fizet eleget! Nem. A tanítás a pedagógus dolga, amit el kell végeznie. Ha pedig elvégezte, annak eredménye nem lehet elégtelen. FARKAS ETELKA Odafigyelnek lakóhelyük gondjaira Örömmel vettük, hogy az idén — a Felsővárosi Civil Egyesület keretében - létrejött a Nyugdíjasok, Idősek Klubja. A társadalmi-kulturális célon túl szeretnénk jó baráti közösséggé formálódni, de odafigyelni egymásra és szót érteni. A hasznos időtöltés keretében a szórakozás, kártya, sakk, kirándulás, bográcsozás, tárlat és múzeum látogatása stb. szervezését tervezzük. Fontos feladatnak tekintjük Felsőváros gondjai megoldásának keresését. Ezek között említhetjük a közbiztonság, a kereskedelemi ellátás színvonalának javítását. Oda szeretnénk figyelni a közlekedésre, a játszóterek rendjére, tisztaságára és szűkebb hazánk, lakóhelyünk problémáinak megoldását segítenénk. Nem utolsósorban célunk az egészségvédelmet szolgáló felvilágosító előadások szervezése. De általában a nyugdíjasokat érintő problémák megoldásának segítése lenne a fontos. Természetesen ha nem is tudjuk a megoldást, de az odavezető utat keressük. Bizonyos kérdésekben példát adunk szeretett ifjúságunknak. Elfogadtunk egy munkaprogramot, és elhatároztuk, hogy havonta két alkalommal minden hónap második és utolsó hetének péntekén 15 órakor találkozunk. Nagy tisztelettel kell köszönetet mondani az ifjúsági ház vezetőségének, amiért helyet ad a klubunknak. Tisztelettel várunk további jelentkezőket! SIKULA SZABOLCS KLUBELNÖK Idegen (?) vezetés - a kisvonaton Örömmel, még több várakozással vették tudomásul a szegediek, hogy Rimóczy tanár úr „városképi jelentőségű" nyitott buszát felváltotta egy vonatnak álcázott városnéző jármű, amely ugyanolyan kedves színfoltja lehet(ne) Szeged idegenforgalmának, mint elődje volt. A baj csak az, hogy a buszmatuzsálemmel együtt eltűnt a szemünk elől a tanár úr is, aki rendkívüli tájékozottságával, a város iránti sugárzó szeretetével, színes egyéniségével úgy tudta bemutatni Szegedet az ide látogató turistáknak, hogy ne csak megismerjék, meg is szeressék városunkat. Ezzel szemben a kisvonat csendben rója a köröket, azokkal a gyerekekkel és szüleikkel, akiknek a vonzerő maga a vonat, és nem a látnivaló. Mit tegyen az ide látogató turista, ha valóban meg szeretné ismerni Szeged nevezetességeit? Nem lehetne - jobb híján legalább magnóról - mondani valamit arról, hogy miért épp ott megy a kisvonat, ahol? SZILASSI LAJOS, SZEGED A városnéző kisvonaton idegenvezetőre is szükség lenne Fotó: Schmidt Andrea