Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-10 / 160. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek IÍ|J§>PS!8P|IPI|M SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JÚLIUS 10. WWW.DELMAGYAR.HU A CSONKA CSALADOK EGY EVET TÖLTHETNEK A SZENTMIHALYTELKI OTTHONBAN Bántalmazás, nehéz anyagi körülmények, válás - első­sorban ezért kerülnek az édesanyák gyermekeikkel a családok átmeneti otthonába. A szentmíhálytelki anya­szállót négy évvel ezelőtt alapították, a csonka családok egy évet tölthetnek itt. Ez alatt az édesanyák segítséget kapnak ahhoz, hogy elhagyva a szállót, lakást, munkát találjanak a megélhetésükhöz. Szentmihálytelekre érve alig egy kilométert autózunk, az­tán befordulunk balra a nagy, sárga épület elé. Itt működik négy éve a csalá­dok átmeneti otthona, vagy ahogyan mindenki ismeri: az anyaszálló. A bejáratnál csengetünk, ki­csit várni kell: a szálló há­roméves kis lakói miatt zárják az ajtót, attól félve, hogy a gyerekek kimennek az utcára, és ott esetleg elüti őket az autó. Dr. Sipka Rózsa, a szálló tanári és szociológusi diplo­mával rendelkező vezetője az irodába kísér minket. Teljes ellátást kapnak - Harminc főt tud a szálló befogadni, az édesanyák kü­lönböző szociális háttérrel ke­rülnek hozzánk. Van, aki ne­nek, a jövedelmük huszonöt százalékát fizetik térítés gya­nánt, a kettő vagy több gyer­mekesek pedig a jövedel­mük felét. Ezért teljes ellá­tást nyújtanak számukra ­ez az országban egyedülálló -, a felnőttek naponta há­romszor, a gyerekek napi öt­ször kapnak enni. Az édes­anyák közül csak kevesen dolgoznak, a legtöbben a gyesből, családi pótlékból és a kiegészítő családi pótlék­ból élnek. Sipka Rózsa a konyhába ka­lauzol minket, finom illatok szállnak, készül az ebéd. Két anyuka csirkecombokat paní­roz, ma franciasaláta lesz hoz­zá. Az étlapot kirakták a falra, végignézzük a heti étrendet, meg is éhezünk. A gyerekek pudingot, gyümölcsöt, jog­hurtot is kapnak. „Itt is rendes emberek vannak, semmiben nem különböznek attól, aki az utcán szembejön. Csak a mi sorsunk másképp alakult" velőotthonban nőtt fel, ezért a követhető anyamodellt sem látta. Vannak olyan lakóink, akik a családon belüli erőszak miatt kaptak nálunk elhelye­zést, és vannak olyan csalá­dok, amelyek már az albérletet sem tudják fizetni, így átme­netileg nálunk találnak ott­honra. Az édesanyák egy évig lak­hatnak a szállóban, ezalatt mentálhigiénés szakember, szociológus és pszichológus is foglalkozik velük. Azok, akik egy gyermeket nevel­KATONA MARIA Az ebédlőben nagy a for­galom: a gyerekek itt játsza­nak, előkerülnek a autók, a hőség elől bemenekültek a házba. Az udvari homokozó­ban játékok hevernek, a leg­kisebbek pedig édes álmu­kat alusszák a lakószobák­ban. Az édesanyák kedvesen fo­gadják a vendégeket, közü­lük csak egy ,nem szeretne beszélgetni velünk. A 31 éves Kiss Olga három gyer­meket nevel, több mint egy éve kerültek a szállóra. A tö­az édesanyák rékeny asszony megmutatja a lakószobát, a kis Dávid az igazak álmát alussza a kis­ágyban, lábát a rácshoz tá­masztja. Csendben osonunk ki, nehogy felébredjen, Ol­gával az udvaron ülünk le beszélgetni. - Egyedül maradtam a gye­rekekkel, lakásom nincs, al­bérletet nem tudok fizetni. Dávid 13 hónapos, Alex 11 éves, Szabina pedig 9 és fél ­meséli Olga. Neki a védőnő segített abban, hogy az át­meneti otthonba kerüljön. A lakásigénylést beadta, és már meg is kapta a lakást az önkormányzattól, ha min­den jól megy, néhány hét múlva költözhetnek. Ha a ki­csi másfél éves lesz, négy órában munkát vállal. Azt mondja, nem fog válogatni, azt csinálja majd, ami épp adódik. Az élettárs előzetesben van - Egy kicsit félek. Egy éve vagyok itt, ahol biztonságban érzem magam. Nagyon meg­nyugtató, hogy ide bármikor fordulhatok, ha majd úgy adó­dik. Az a legnehezebb, hogy mindent egyedül kell megol­dani. A gyerekek aranyosak, jól tanulnak, nagyon meg va­gyok velük elégedve, várják már, hogy saját otthonunk le­gyen. Szabinát megviselte a változás, hogy ide költöztünk, hiányzott neki az édesapja is, de pszichológus segítségével túljutott a krízisen. Olga bemegy, megnézi Dá­vidot, az ebédlőben az egy hónapja itt lakó 30 éves Bán­fi Gabriella ül mellém. Gab­riella élettársa előzetes letar­tóztatásba került, és az asz­szony nem tudta fizetni az albérletet. A kisebb gyerek hat hónapos, a nagyobb négyéves. - Reggel a nagyobbik fiamat elviszem az óvodába, délben megyek érte. Délelőtt főzök, takarítok. Gondolkoztam már azon, mi lesz, ha kikerülök innen, beadtam a lakásigény­Olga az egyéves Dáviddal. Nemsokára saját otthonukba költözhetnek FOTOK: GYENES KALMAN lést. Jól érzem itt magam ­mondja. - Sokat tanulunk egy­mástól, vannak olyan ételek, amiket itt tanultam meg főz­ni. Gabriella rendszeresen jár beszélőre az élettársához, azt mondja, a férfi a gyerekek hiá­nyát viseli a legnehezebben. Albérletből az otthonba A 38 éves Katona Mária nyílt, szókimondó asszony. Anyagi nehézségek miatt al­bérletből került az otthonba tízéves kislányával. Az egyik munkatársa mihálytelki, ő monda neki, hogy itt műkö­dik egy anyaszálló. Korábban Az ebéd elkészítésében a gyerekek is segítenek egy idős asszonnyal kötött eltartási szerződést, oda is költöztek, de nem sokáig ma­radtak. A kislányát - aki kitű­nő tanuló, három tantárgy­ból dicséretet is kapott ­egyedül neveli. - Soha nem gondoltam, hogy itt fogok lakni - mondja az asszony, aki úgy gondolja, hogy a rosszban is mindig meg kell találni a jót. - Fel­hívtam a szállót, másnap már jöhettem is. Nagyon jó véleménnyel vagyok az ott­hon munkatársairól. Aki rosszat mond, az vagy nem tud beilleszkedni ide, vagy nem mond igazat. Kész az ebéd Mária negyedik hónapja lakik a lányával az otthon­ban, s már azon gondolko­dik, mi lesz, ha elkerül in­nen. Az idő nagyon gyorsan telik. - Azt sajnálom, hogy nem hamarabb jöttem, akkor most előrébb tartanék. Nem vagyok elkeseredve. Az bánt, hogy az emberek ellenérzés­sel viseltetnek azok iránt, akik a szállón laknak. Itt is rendes emberek vannak, semmiben nem különböznek attól, aki az utcán szembe­jön. Csak a mi sorsunk más­képp alakult. Mire a beszélgetést befejez­zük, elkészül az ebéd. Lehet teríteni. Olga kihozza a kis Dávidot, még álmos a kisfiú, nem akar barátkozni a láto­gatókkal. Elköszönünk, a gye­rekek hangos csókolommal búcsúznak tőlünk. Becsukó­dik mögöttünk az ajtó, kint forróság, odabent felsír az egyik kisgyerek. NYEMCSOK ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents