Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-25 / 147. szám

6 •MEGYEI TŰKOR« PÉNTEK, 2004. JÚNIUS 25. Színházi születésnapok Szegeden Nyári fesztivál ­kettő az egyben A legrangosabb hazai színházi fesztiválok között tartják im­már számon az összefonódni látszó Thealter Internationalt és az Alternatív Színházi Szem­lét, amit július 17. és 25. között idén is párhuzamosan rendez­nek meg Szegeden. Hosszabb távon is szeretne együttműködni Szegeden a ta­valy már sikerrel „közösködő" két fesztivál, az 1991-ben indult Thealter International és a tíz­éves jubileumát ünneplő Alter­natív Színházi Szemle. Tegnap a szitáló esőben a fő helyszín, a ré­gi zsinagóga kertjében esernyő alatt tartott tájékoztatót a kettős programsorozatról a két rendező szervezet, a MASZK Egyesület és az Alternatív és Független Szín­házak Szövetsége vezetője, Balog József és Szögi Csaba. A Thealter, vagyis a szabad színházak XIV. nemzetközi ta­lálkozója a szegedi önkormány­zattal öt évre megkötött együtt­működési megállapodásnak is köszönhetően jöhet létre. Július 17. és 25. között a hazai társula­tok - Magyar Királyi Bábszín­ház, Andaxínház, Urbán And­rás Társulat, Ágens - előadásai mellett az Újvidéki Színház, a német Thcater Tetrapiloktomie és a BK Cie, a cseh Pavel Vangeli bábegyüttese, a lengyel Komuna Otwock is elhozza produkcióit Szegedre. A háromtagú válogató zsűri mintegy száz előadásból válasz­totta ki azt a tizenkettőt, amit a közönség ugyanekkor az Alter­natív Színházi Szemlén láthat: például a Honvéd Kamaraszín­ház Bozgorok, az Utolsó Vonal Üvegfigurák, a Bozsik Yvette Társulat Táncterápia és a Zug­színház Per című produkcióját. A régi zsinagóga kertjében ­idén először - szabadtéri színpa­dot is felállítanak, ott mutatják be az Opera In/Vita - Compania dell'Arte Négyhangú opera című előadását Szolnoki Apollóniá­val. A párhuzamos fesztivál kí­sérőprogramjai is izgalmasnak ígérkeznek: alternatív művésze­tekhez kötődő fotókiállításokra, koncertekre, filmvetítésekre, szakmai előadásokra, mozgás­színházi workshopra várják a közönséget. A Grand Caféban mutatják be Jeles András József és testvére című új filmjét. A NKÖM, az NKA, az SZTE, a szegedi és budapesti önkormány­zat támogatásával megvalósuló kettős fesztivál teljes költségve­tése 20 millió forint - ebben az alternatív szemle jelentős pénz­díjai is benne foglaltatnak. H. ZS. Egy francia család békekaravánja - Mártélyon és Vásárhelyen át Szekérrel Jeruzsálemig fúliustól kutyaútlevél Csak egy csípés lesz a csipbeültetés Tetoválással vagy az állat bőre alá beülte­tett mikrocsippel azonosítják az unió­ban a hobbiból tar­tott kutyákat, macs­kákat és görényeket. A nyilvántartási rendszer bevezetésé­re nyolcéves türelmi időt adtak, a határ­átlépést viszont már júliustól „kutyaűtlc­vélhez" kötik. Egy tavalyi uniós elő­írás szabályozza a kedvtelésből tartott kutyák, macskák és görények azonosítá­sát. Eszerint nyolc­éves átmeneti idő után minden tagországban kötele­ző lesz az előbb elsorolt állatok egy­értelmű megjelölése: vagy jól olvas­ható tetoválással, vagy a bőr alá ül­tetett mikrocsippel „mutatkozhat­nak be" a háznál tartott kedvencek. Szűts László főállatorvos, a Csongrád Megyei Állategészség­ügyi és Élclmiszerellenőrző Állo­más igazgatóhelyettese az előb­bieken túl azt is elmondta, hogy minden .bizonnyal az elektroni­kus .ellenőrző 'rendszeré a jövő, hiszen megfelelő számítógépes háttérrel, gyorsan rendelkezésre állnak majd az állatról szóló (pél­dául a kötelező védőoltások meg­történtét igazölól adatok. Az állat-egészségügyi hatóság már rendelkezik is a „kutyacsip" beültetésére szolgáló, injekciós tú formájú eszközzel, amellyel az állat bőre alá helyezik a mind­össze rizsszem nagyságú csipet. Az azonosítás az élelmiszerbol­tokból ismert, kódleolvasóhoz hasonló berendezéssel történik. Bár az átmeneti idő lejárta még messze van, s egyelőre nem tud­ni, hazánkban mikor teszik köte­lezővé az elektronikus azonosító W m Kötelező lesz az azonosításra szolgáló csíp vagy a tetoválás Fotó: Karnok Csaba rendszert, a kutyacsip használa­ta már most kötelező a veszé­lyesnek minősített ebfajták ese­tében. Szúts László viszont ez ügyben meghökkentő tényre hív­ta föl figyelmünket: Csongrád megyében, „hivatalosan" (tehát csippel fölszerelve | egyetlen ve­szélyes kutya sincs. Ennek egyik magyarázata, hogy a fajtabesoro­lás, a sokféle keresztezés miatt, sokszor igen nehéz. Csongrád megyében összesen mintegy 80-90 ezer ebet tartanak. Magyarországon van olyan tele­pülés, ahol már kötelező a kutya­csip: a Pécs közelében fekvő Ko­zármislenyen az önkormányzat az elektromos azonosító .beveze­tése mellett döntött (információ: www.kutya.hu). Bíró Károly, a fa­lu jegyzője indoklása szerint elő­fordul, hogy ha például a család három-négy kutyát tart, legtöbb­ször csak egyet oltanak be, s a töb­binél is azt mutatják föl. A nyilvántartási rendszer beve­zetésére nyolcéves a türelmi idő, a határátlépést viszont már júli­ustól „kutyaútlevélhez" kötik. NY. P. Ekhós szekérrel tart Jeruzsá­lembe az izraeli származású Amit Wcisberger és családja. A békekaraván tavaly indult út­jára egy Párizs környéki város­ból, s idáig mintegy 3 ezer ki­lométert tett meg. A kis csa­pattal tegnap Mártélyon talál­koztunk. MUNKATÁRSUNKTÓL Nem mindennapi szekerek rót­ták tegnap Mártély és Vásárhely utcáit. Az ekhós kocsik egyikén a francia zászló lobogott, míg a másikon angolul volt olvasható a különleges karaván küldetését és úti célját hirdető „Szekér a béké­ért", valamint a Franciaország és Jeruzsálem felirat. Az egy-egy ló­val húzott kocsikat két kutyus is kísérte, gazdáik a Weisberger csa­lád, vagyis az izraeli Amit és francia felesége, Aude, valamint barátjuk, Bruno Sabalat zenész. A „vándorok" egy évvel ezelőtt indultak el egy Párizs környéki vá­rosból, hogy kilenc országon ke­resztül eljussanak Jeruzsálembe, Amit szülővárosába. Május köze­pén érkeztek Magyarországra, ahol a korábbiakhoz hasonlóan nomád körülmények között töltik mindennapjaikat. A kis csapattal Mártélyon találkoztunk, ahol az útszéli gyepen néhány órás pihe­nőt tartottak volna, ha a terület gazdája megengedi. - Talán vándorkomédiásnak nézett bennünket, ezért küldött el - jegyezte meg Amit, aki újság­író, s gyermektörténeteket ír. A 29 éves fiatalembert elmondása szerint az izraeli-palesztin konf­liktus ösztönözte erre a kalandra. Háromezer kilométert már megtettek, ugyanennyi még előttük van - Ezzel az úttal szeretném kife­jezni, hogy az izraelieknek is át kell értékelniük a jelenlegi politi­kájukat a konfliktus megoldása érdekében - fejtette ki Amit. ­Persze más okok is közrejátszot­tak abban, hogy nekivágtunk a nagy túrának. Feleségemmel sze­retjük a kalandokat és ki akartuk próbálni a nomád életet. Weisbergerék másfél éves kislá­nyukat, Annabelle-t is elhozták a túrára. Édesapja szerint a kicsi nagyon élvezi az utazást, csak az éjszakai szúnyoginvázió miatt akad néhány fájdalmas emléke. A család egyébként, ha az időjá­rás engedi, szabad tűzön főz, de a szekerükön azért egy mini gáz­tűzhely is található. Sőt még egy hordozható tusolójuk is van. A kis csapat szerint általában barátságosan, s nagylelkűen fo­gadják őket az emberek. Bár mint azt Amit megjegyezte, Ausztriá­ban előfordult, hogy vándorci­gányoknak nézték a családot, s féltek tőlük. Németországban vi­Fotó: Schmidt Andrea szont télre 5 hónapig befogadták őket egy farmra, ahol munkáju­kért cserébe szállást és ellátást kaptak. Hazánkban egyébként legjobban a gulyást szerették meg. Weisbergerék már mintegy 3 ezer kilométert tudhatnak maguk mögött, de közel ugyanennyi tá­volságot még meg kell tenniük Je­ruzsálemig. A békekaraván egyéb­ként napi 4-5 órát menetel. Ha­zánkból Belgrád felé mennek, s ha minden jól megy, jövő tavasszal ér véget a nagy családi kaland. Könyvtári szünet Nyaranta látogatnak haza új hazájukból Csongrádi házaspár - Lappföldről Hétfőtől Szegeden két hétre bezár a Somogyi Dóm téri, központi könyvtára. Július 12-én nyitja meg újra kapuit és várja olvasóit a szo­kásos nyári nyitvatartási rend szerint (hétfőtől péntekig 10 és 17, szombaton 10 és 16 óra között). A kéthetes szünet után új kiállítással nyit a könyvtár. Európa szívében - az egyesült Európa a Somo­gyi-könyvtár régi és ritka könyveinek tükrében címmel rendezett tár­lattal várja a látogatókat. A fiókkönyvtárak változatlan nyitva tartással állnak olvasóik ren­delkezésére. Szögi Csaba és Balog József az esernyős szegedi sajtótájékozta­tón Fotó: HoUósi Zsolt Tizenegy éve Finnországban él Endrédi Re­náta hegedűművész, koncertmester és férje, Mojzer Antal fagottmúvész. A zenészek a Lapp Kamarazenekarban dolgoznak, s nya­ranta látogatnak haza, Csongrádra. Az idén is megkérték őket itthon: muzsikáljanak kedvük szerint. Vajon ez az ötödik vagy már a hatodik föllé­pés? Némi bizonytalanság, mert nem szá­molták, de az biztos, amikor hazajönnek Csongrádra, általában összejön egy-egy kon­cert. Barátok, ismerősök elvárják őket, föléb­reszti a kíváncsiságot a hírük: valaki távol Csongrádtól vitte, viszi valamire. Páros hangversenyük előtt kérdeztem: an­nak idején véletlenül sodródtak külföldre, vagy mindenáron el akartak menni innen? A koncert előtti hangpróbát megszakítva idézték föl, hogyan kerültek - Dél-Afrikába. A rendszerváltáskor, 1990-ben történt. Mu­száj volt menni, nem volt állás? Erről szó sincs, mondják, mert a Salieri Kamarazene­karban játszottak mindketten 1987-től, vagyis az alapítástól kezdve, amit nagyon él­veztek. Az Interkoncert akkoriban próbajáté­kokat rendezett, elmentek ők is; a Dél-afrikai Köztársaság Nemzeti Szimfonikus Zeneka­rát választották. Ehhez a tudásukon kívül nem kellett semmiféle összeköttetés. Azt gondolták, jól megtanulnak angolul, világot látnak és sok tapasztalattal hazajönnek. Er­ről sommásan azt mondják: „két év vaká­ció!" Ott is rendszerváltozás zajlott, sokat kellett dolgozni, mégis jól érezték magukat. Oroszok, bolgárok is játszottak a zenekar­ban, tehát nemzetközi társaságba kerültek. Renáta 90-ben diplomázott Szegeden, tulaj­donképpen ő Dél-Afrikában lett pályakezdő, belepottyant a zenei világ mély vizébe, sokfé­le zenét játszhatott. Amikor hazajöttek, nagyot csalódtak. Any­nyi rosszkedvű emberrel azóta se találkoztak, mint akkor. Nyomasztó volt a dél-afrikai „va­káció" után. Ez az élmény - mely kedvüket szegte - közrejátszott abban, hogy nem tud­tak nemet mondani a finnországi ajánlatnak. Renátát akkor vették föl a szegedi színházi zenekarba. Egy baráti telefonhívás nyomán elmentek Lappföldre, s nyolc hónapos elő­szerződés után akár haza is jöhettek volna. Nem tették. Beleugrottak egy izraeli „kirán­dulásba": 1999-től 2000-ig Antal egy évadot az Israel Sinfoniettánál töltött, vele volt a család. Abban az időben viszonylagos nyuga­lom volt. Olyan városrészben laktak, ahol csaknem mindenki oroszul beszélt. Jó-e magyarnak lenni Finnországban? Nem rossz - válaszolják, majd pontosítanak: nem érzik hátrányát annak, hogy nem fin­nek, valószínűleg azért, mert jól megfelelnek az elvárásoknak. Végül egy igen aktuális kér­dés: jó-e az unióban élni, vásárolni? Az euró bevezetésével sok minden drágább lett, mondják, de senki ne számítson gyors válto­zásra. A finnek optimisták a jövőt illetően, s persze megpróbálják jól kihasználni az unió kínálta előnyöket, de nem felejtik el történel­müket, hagyományaikat. Magyar állampolgárok ma is, közben há­rom gyerekük született, ők is magyar állam­polgárok. Rovaniemiben élnek, ahol a híres Mikulás is lakik. Hazaköltöznek-e? Igen. Mi­kor? Egymásra néz Renáta és Tóni, utóbbi nevetve mondja: „én már nézegetem a Szőlő­hegyen a kerteket..." Majd hegedű szól, fagott szól. Folytatódik a koncert előtti próba. BÁLINT GYULA GYÖRGY A házaspár 1990 óta járja a világot Fotó: Bálint Gyula György

Next

/
Thumbnails
Contents