Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-19 / 142. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JUNIUS 19. WWW.DELMAGYAR.HU nem kottából éli az életet Sikeres élsportolóból sikeres üzletasszonnyá vált. Béres Alexandra fitneszvilágbajno­kunk a lehető legjobban ka­matoztatja szenvedélyét: ka­zettái, aerobikórái, fitneszte­rem-hálózata segítségével számos hívet szerzett már a mozgás számára. Egy remek hangulatú, kellemesen fárasz­tó alakformáló óra után ül­tünk le beszélgetni. - Nagyon jólesett ez az egy­órás intenzív mozgás. Úgy lá­tom, még bőven maradt ener­giája. Hány ehhez hasonlóan dinamikus órát tudna egy nap megtartani? - Egy nap általában csak két órát szoktam tartani, mert úgy gondolom, hogy leszek majd harminc-, negyven- vagy öt­venéves, és akkor éppen elég lesz emelni a mennyiséget. Ha már most öt-hat órákat edze­nék naponta, akkor később biztos, hogy nem tudnám szinten tartani magam. Egyébként biztos tudnék akár négy órát is tartani, de ennek a fele esik igazán jól. - Ez elég is ahhoz, hogy ennyire tökéletes legyen az alakja? - Elméletileg teljesen elég, ha néha kedvem van, akkor egy kicsit kocogok, vagy a ta­posógépen lépegetek, ám mostanában már nem szok­tam súlyzózni. Születési idő: 1976. május 7. Magasság: 173 cm Eredményei: magyar, Európa­és világbajnok Családi állapota: férjezett, párja Barna Krisztián fotós Édesapja: dr. Béres György mozgásszervi sebész Édesanyja: dr. Povárny Magdolna gyógyszerkutató Kikapcsolódás: sport, utazás, baráti összejövetelek Nemegyszer orvosi problé­mákkal fordulnak hozzám, ez pedig óriási felelősség. Kisbabát szeretne - Mindemellett gondolom, néha pszichológusként is helyt kell állnia. - A magyar hölgyek nagyon elégedetlenek magukkal, ez pedig bizony sokszor okoz je­lentős lelki problémát számuk­ra. Még a legcsinosabb hölgy is elkeseredve jön hozzám, hogy neki itt vagy ott van egy kis fe­leslege. Pedig az lenne a termé­szetes, ha elégedett lenne ma­gával, jól érezné magát a bőré­ben, és ennek szellemében próbálna meg a lehetőségeken belül változtatni. -A maximaiizmus és az ön­ből áradó optimizmus meny­nyire családi örökség? FOTÓ: MTI - Teljesen. A szüleim nagyon meghatározták a sorsomat, nem erőltettek semmit, ha­nem inkább példát mutattak. A tulajdonságaim nagy részét édesapámtól örököltem, aki számomra nagyon „magasan áll", ő a példaképem. Moz­gásszervi sebész főorvos, min­denben nagyon kitartó, imád­ja a munkáját. Anyukám pedig igazi családanya, aki a sze­retetteljes, meleg otthoni lég­kört teremtette meg, aki ön­zetlenül gondoskodik rólunk, ezeket a nőies tulajdonságo­kat tőle „leshettem el". - Tervei szerint lesz, akinek ezeket a fontos tulajdonsá­gokat továbbadja? - Remélem. Én már nagyon szeretnék egy kisbabát, de a férjem még nem, úgyhogy még egy kicsit várnom kell. Ez talán egy kicsit furcsa, hi­szen kilenc éve vagyunk együtt, hét éve házasodtunk, de a párom fél attól, hogy egy gyerekkel az eddigi életünk nagyon megváltozik, hiszen most nagyon jól megva­gyunk. Mindig azt mondja, még egy nagyon kicsit várjuk, én pedig nem szeretném, ha a pici egyedül az én dönté­sem lenne. Remélem, hogy egy-két éven belül mind a ketten egyformán szeretnénk majd kisbabát, akkor pedig minden róla szól majd. KÖVES ANDREA Béres Alexandra a Bika jegyében született, vagyis a földön jár, jól megtervez mindent előre Egészséges összhang - Az eddigi töretlenül si­keres pályafutása jól mutat­ja, hogy nemcsak az alakját, hanem az életét is nagyon tudatosan alakítja... - Hát igen, igazi Bika jegyű vagyok, vagyis a földön állok, jól eltervezem a dolgokat. Sze­retem a váratlan eseményeket is, ám igazán mégsem számo­lok velük. Érzem, hogy azon a területen, ahol dolgozom, mi az, ami jó, és a szabályokat sze­retem betartani. - Előfordul, hogy azért né­ha áthág egy szabályt? - Persze. En sem kotta sze­rint élem az életemet, csak egyszerűen vannak olyan sza­bályok, amiket jólesik betar­tani. Ha mondjuk a baráti tár­saságunkkal elmegyünk a Ba­latonra, akkor én is jóízűen megeszem egy lángost a stran­don. Próbálom nagyjából mindenben az egészséges összhangot betartani. - Mi az, ami képes ebből kibillenteni, amitől szárnyal­ni tud? - Az utazás. Tizennyolc éves koromtól abban a helyzetben vagyok, hogy ismert ember lettem. Ez az elején nagyon nehéz volt. Most már kezdem megszokni, de igazán kikap­csolódni külföldön tudok, ott nem érzem úgy, hogy figyel­nek. Lehet, hogy nem kellene ezzel foglalkozni, de bennem is, mint az emberek nagy ré­szében, van egy alapvető meg­felelési vágy, így teljesen csak az utazások során tudok el­lazulni. Nagyon várok és vá­gyom ezekre a pillanatokra. Utazás és tanulás - A legutóbbi világ körüli utazása nem kifejezetten er­ről szólt, hiszen egy kamera figyelte útitársaival együtt minden lépését... - Ott mégis tudtam magam lenni. Két hónapot voltunk úton Frei Tamással, és az első két nap után szinte elfelej­tettük a kamerát. Persze, mondjuk arra figyelni kellett, hogy reggel legyen egy könnyű alapsmink rajtunk... -És az negyven fokban nem olvadt le? - Dehogynem, de aztán már nem foglalkoztunk vele. Re­mekül kikapcsolt mindegyi­künket az utazás, azóta is na­gyon jóban vagyunk az úti­társaimmal, éppen néhány napja tartottunk egy jó kis nosztalgiázást. - Az utazás során próbálta őket megfertőzni az egészsé­ges, sportos életmóddal? - Senkit sem szeretnék meg­fertőzni. Nem vagyok az a tí­pus, aki bekerül egy társaság­ba, és máris a fítneszről kezd el beszélni. Ha valaki igényli ezt, annak szívesen adok ta­nácsokat. Az utazás során ele­inte magamban futkostam, néha nagy szemmel néztek rám. Szváziföldön a helyi la­kosokon látni lehetett, hogy azon gondolkodnak: „Mit csi­nál itt ez a hülye némber?" Ennek ellenére két-három na­ponta tornásztam, futottam, egy idő után pedig már tár­saim is akadtak a sporthoz. De sohasem erőltettem. - Az élsportolók jelentős ré­sze a versenyzés befejezése után nem képes igazán tőkét kovácsolni egykori jelentős sikereiből. Gondolkodott már azon, hogy önnek ez miért sikerülhetett? - Egyrészt azt gondolom, ne­kem az életben sok mindenben szerencsém volt. Szerencse az is, hogy egy igazán jó dolgot tudhatok magaménak, hiszen a fitnesz, az egészséges élet­mód pozitív dolog. Ráadásul akkor indultam ezzel a sport­tal, amikor Magyarországon még újnak számított, azóta pe­dig már nagy népszerűségnek örvend. A sportággal együtt fej­lődhetek. Másrészt sok sporto­lóval együtt a személyiségem­ben benne van, hogy amihez hozzákezdek, azt próbálom százszázalékosan csinálni. A si­kerhez a folyamatos tanulás is hozzájárul, elvégeztem a Test­nevelési Egyetemet, most pe­dig doktoranduszhallgató va­gyok. Sohasem állok meg, min­dig megpróbálok fejlődni. „Kilométer mély" álmomból legtöbbször - persze azért nem mindig - kedvenc szuka kutyám, Sába, vagy bokszer kisfia, Arnold ébreszt, általában hat és hét óra között. Ilyenkor a párom már többnyire a számítógépe előtt gubbaszt és várja, hogy végre „valaki" reggelivel kínálja. A reggeli különben is roppant fontos és szertartásos étkezés a napom során. Talán ez az egyetlen olyan félóra, amit csendesen és intim nyugalomban töltünk. Délelőtt általában tévéfelvétel, gyakran újságírókkal Interjú a program, megspékelve a saját projektek (videók, rendezvények, próbák) előkészítésével. Az ország baromfiállományát megtizedelő ebéd után mindig a csoportommal próbálok. Három-négy körül véget érnek az edzé­sek, ilyenkor vagy megpróbálok kicsit lepihenni, vagy válaszolok a nekem írt levelekre, fotókat küldök, e-mailjeimet intézem. Hatkor órát tartok a „hűséges" és elhivatott vendégeimnek, rajtuk próbálom ki mindig legújabb mozgásanyagomat, figyelem a visszajelzéseiket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents