Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-19 / 142. szám

SZOMBAT, 2004. JUNIUS 19. »AKTUÁLIS« A LEGSZÖGEDIBB SZÖGEDI H Száz éve született Bálint Sándor. „A félárva gyerekkoromból elsősorban egy hagyományőrző alsóvárosi parasztasszony, Bálint Sándorné Kónya An­na, a szegedi paraszt gyökérzetíí paprikakultúra eminens munkása idéző­dik föl előttem..." - írta. A Szeged népe, a Szegedi szótár szerzőjét 1950-ben elmozdították tanszékvezetői székéből, de '57-től újra tanítha­tott. A népi vallásosságot kutató professzort később koncepciós perben el­ítélték, emiatt 1965-ben nyugdíjazták. Bálint Sándor 1980-ban közlekedési balesetben halt meg. Régen látott nagy termést jeleznek előre TONNÁNKÉNT 26 EZER FORINT A jó minőségű búza intervenciós felvásárlási ára az Európai Unióban 101,31 euró (25 ezer 621 forint) tonnánként, ez novembertől havi 0,46 euróval emelkedik. A termelők - ha megfelelő minőségű és legalább 80 tonnányi búzával rendelkeznek - választhatnak, hogy keresnek-e jobb értékesítési lehetőséget, vagy ezen az áron felajánlják az államnak a gabonát a 2004 novemberétől 2005 május végéig tartó időszak alatt. A búza mellett rozs, árpa, cirok is felajánlható. Ha rekordokról nem is beszél­hetünk, de az utóbbi évek leg­nagyobb kenyérgabona-termé­se áll ma még lábon a földe­ken. A megyében 5 tonnát is learathatnak egy hektárról. Az uniónak köszönhetően fix ár­ra számíthatnak azok, akik az államnak akarják eladni a bú­zát. Még három hetet kell várni a bú­za aratásáig, amelyből idén az utolsó évek böjtje után kimagas­lóan jó termés ígérkezik. A me­gyében 5 tonnás átlagokra szá­mítanak a termelők - nyilatkoz­ta lapunknak Cserjési Lajos, az FVM megyei hivatalának osz­tályvezetője -, ezt kell összeha­sonlítani a tavalyi 2,3 tonnás so­vány hozammal. Az országban 5,3 millió tonnás kenyérgabo­na-termés várható. Idén az uniós csatlakozásnak köszönhetően a termelőknek nem kell azon tépelődniük, rögtön eladják-e - esetleg áron alul - a búzájukat, avagy várja­nak egy bizonytalan állami fel­vásárlási árra. A korábbi évek­ben ugyanis aratáskor még nem lehetett tudni, mennyit adna hónapok múlva az állam a bú­záért. Ebben az évben először euróhitellel előlegezik meg a fix intervenciós vételárat. Ameny­nyiben egy gazda felajánlja ter­mését intervenciós célra, s an­nak a minősége is megfelelő, a betárolás után már fixnek te­kinthető árbevétellel kalkulál­hat. Ezt az árat a bank száz száza­lékban meghitelezi euróban. A kamat - a kockázati felárral, és a kezelési költséggel együtt - vár­hatóan évi öt százalék alatt ma­radhat. Megkötés azonban, hogy a betárolásra szánt gabona mennyiségének legalább 80 ton­nának kell lennie. így a gazdák­nak várhatóan össze kell fogni­uk, hogy élhessenek ezzel a fi­nanszírozási lehetőséggel. A kamat mellett külön költ­séget jelent a közraktározási díj is, amely a raktározás teljes időtartamára tonnánként 350-450 forint, viszont tartal­mazza a minőségvizsgálat díját is. Mivel az intervenciós árat Fotó: Miskolczi Róbert euróban szabták meg, a gazdák számára az árfolyamkockázat lényegében kiszűrhető. A bank és a közraktár ígérete szerint a megfelelő mennyiségű gabona birtokában a hitelt - forintban vagy euróban - tíz nappal az igénylés után fel lehet venni, ha a termény átmegy a minősé­gi szűrővizsgán. Az euróhitelnek köszönhetően a termelők közvetlenül az aratás után pénzhez juthatnak. S mivel az intervenció csak november l-jétől él, ha addig jobb ajánlatot kapnak, még eladhatják a búzát. Ebben az esetben visszafizetik a felvett kölcsön összegét. F.K. Az épületet az utolsó pillanatban megvenné az önkormányzat Bontási engedélyt adtak Bálint Sándor házára Döcögve halad a szegedi négyes ikrek otthonának építése Elfogyott a pénz, hitel nincs Folytatás az 1. oldalról A tudós anyja paprikatermelő és -kikészítő volt, tanult fiának kedvességét, udvariasságát máig nem felejtették el a környékbeli­ek. Mesélik, hogy a háború alatt bújtatta barátait. Ebbe a házba jártak a szegedi tudósok, művé­szek, Anna néni emlékszik, hogy Szent-Györgyi Albert is megfor­dult a Pálfy utcában. Sajnálnák, ha elpusztulna az épület. Az elmúlt évtizedekben (Sán­dor bácsi 24 éve halt meg) azon­ban senkinek sem jutott eszébe, hogy védje magát az épületet. 1984-ben tisztelgésül egy dom­borművet lepleztek le a ház fa­lán. Az események a hét végén gyorsultak föl. Az építést Fodor Zsolt végezte volna, a vállalkozó maga is érdekelt egy lakás erejéig a tervezett társasházban. A férfi a bontás megkezdése előtt értesí­Lehet, hogy megmenekül Bálint Sándor háza Fotó: Miskolczi Róbert Euróhitelt vehetnek fel a termelők a búza raktározásához Gabonadömping várható Pödört bajszú, mellüket kevélyen domborító szögedi polgárembe­rek a fekete-fehér fotón. Nem emlékszem már, mely kiadvány­ban fedeztem fel a fényképet, ám a képaláírásból megfejthettem: e derék férfiakat a fényképészmester a szegedi Palánk házai előtt kapta egykoron lencsevégre. Szögedi hangulat, a XX. század elejére emlékeztető, amit saj­nos, mi, a XXI. századdal barátkozó szegediek már soha nem idézhetünk fel sétáink során. A Palánkot, ama történelmi város­részt már régen legyalulták, téglablokkos egyenházak bújnak meg az Oskola utca modern házsora mögött. Aprókat lépdelő öreg szegediek pedig csak fejüket csóválják - vajh, miért is kellett ennyi értéket elpusztítani. Való igaz: az elmúlt évtizedekben Csongrád megye székhelyén (s többi városában, falvában is) sorra bontották a még megment­hető házakat. Szerencsére e barbarizmussal felérő, pusztító indu­latnak már vége. Szeged Belvárosának rekonstrukciója szép példa arra, hogy a múlt emlékeinek megőrzése, kerüljön is bármibe, látványos eredményt hozó kötelességünk. Ugyanis ezt a várost örököltük elődeinktől, de azzal a kötelezettséggel, hogy kincseit tovább is adjuk utódainknak. Persze az sem mellékes szempont, hogy ezzel az értékmentéssel megőrizhetjük azt az arculatot, ami csak és kizárólag arra a Szegedre jellemző, amit ámulva bámul­nak a Tisza partjára érkezők. Úgy tűnik, most újabb csatát nyernek azok, akik eme érték­mentésben nem csupán az épületre, a ki tudja mikor és hol kiége­tett téglákra gondolnak, hanem arra is, aki valaha lakta azt a há­zat. Bálint Sándor, Szeged messze földön híres néprajztudósának szülőháza menekülhet meg a bontástól, mert időben érkezett a polgármesteri parancs: a bontást, tessék, kérem leállítani, a város áldoz egyik legkiválóbb szülöttének emlékére. Acz épület halálos veszedelmére figyelmeztetett Szabó László önkormányzati kép­viselő, s ki ne maradjon a megdicsértek sorából Fodor Zsolt vállal­kozó, Vörös Gabriella múzeumigazgató, akik jelezték: csákány csattanhat Bálint Sándor szülőházán. A bontást egyelőre nem kezdik el. Hogy aztán milyen ered­ményre jutnak az új tulajdonossal a tárgyalások során Szeged ve­zetői, merre fordul a Bálint Sándor-ház sorsa, még nem tudható. Ám a veszély pillanatában tapasztalt összefogás bizalommal tölt­het el minden szegedit - kerülhet pénz, figyelem többi halódó ér­tékünkre is. S akkor áldott emlékű Bálint Sándor bátyánk szemé­ből sem pörög majd a könny, ha a felhők mögül szeretett városára lenézve megpillantja a Kass Szállót, a Hági éttermet, a szegedi nagyállomást, s a többi olyan épületet, ahol manapság öngyilkos zuhanásra készül a vakolat. tette a múzeumot, hogy esetleg fotókon örökítsék meg az épüle­tet. - Szegedi vagyok, ennyivel tar­tozom az ügynek, mielőtt neki­estem volna a szétbontásának ­mondta a vállalkozó. - Akinek erre kellett volna gondolni, nem igazán tette meg. Vörös Gabriella, a Móra Fe­renc Múzeum igazgatója tehát csütörtökön tudta meg, hogy ve­szélyben a ház, és értesítette a polgármestert is. Szabó László, a Szögedi Védegylet elnöke, ön­kormányzati képviselő pedig pénteken reggel hallotta, hogy az épület veszélyben van, és azonnal sürgősségi indítványt nyújtott be a közgyűlés elé. Eb­ben kéri, hogy azonnal nyilvá­nítsák védetté a Pálfy utca 72. számú épületet, Szeged vásárol­ja meg az ingatlant, és alakítsák emlékházzá. Botka László polgármester teg­nap délelőtt sajtóközleményt adott ki, miszerint leállíttatta a bontást, és a város meg akarja venni a házat. Fodor Zsolt, az építési vállalkozó is megerősítet­te, hogy Botka valóban tárgyalás­ra hívta a tulajdonosokat jövő hétre, addig a munkát nem kez­dik el. A ház sorsáról azonban nem akart találgatásokba bocsát­kozni, hiszen jogerős építési en­gedélyük van, ám természetesen várják, mit javasol a polgármes­ter. A múzeum igazgatója, Vörös Gabriella tőlünk értesült a fordu­latról. - Nagyon boldog vagyok, hogy a ház megmenekülhet. Egy­előre még korai arról beszélni, emlékház legyen belőle, de ha megoldódik a sorsa, tárgyalunk a jövőbeli funkciójáról - tette hoz­zá. MOLNÁR B. IMRE Eladta lakását és építkezésbe kezdett az a szegedi házaspár, akiknek 2002 augusztusában négyes ikreik születtek. Pénzük azonban elfogyott, az építkezés leállt, emiatt nem juthatnak hitelhez sem. Ráadásul ősszel el kell hagyniuk jelenlegi ott­honukat. Bár rengetegen segítenek nekik, mégis nehéz helyzetbe kerültek a szegedi négyes ikrek szülei. Úgy tűnik, nem tudják befejezni há­zuk építését. Ráadásul október elsejéig el kell hagyniuk jelenlegi otthonukat. Két és fél szobás la­kásukat az építkezés miatt adták el. Az épülő házat már cserepez­ni kellene, de utolsó fillérjük is elfogyott. Egyébként a házat mie­lőbb tető alá kellene hozni, kü­lönben nem vehetik fel az álla­milag támogatott hitelt, vala­mint a gyerekek után járó szoci­álpolitikai támogatást. Ez össze­sen tizenegymillió forintot jelen­tene, amiből a család számítása szerint befejezhetnék a házat, és visszafizethetnék azokat a köl­csönöket, amiket családtagoktól, ismerősöktől kértek. Kölcsönök nélkül még idáig sem jutottak volna. A gyerekek édesapja, Berecz Zoltán időközben munkanélküli lett, holott nemrégiben egyik ta­lálmányával Géniusz Budapest díjat nyert. O is éjjel-nappal az építkezésen dolgozott: hordta a kőművesek keze alá a téglát, fes­tett, csempézett, beszerelte a vil­lany- és a vízvezetékeket. Az ik­rek anyukája sem dolgozik, egyetlen jövedelmük a gyed. Be­reczné Juracsek Marianna nem is tudna munkát vállalni. A há­rom kisfiúval és a kislánnyal fog­lalkozik, ami, ahogy nőnek és fejlődnek, egyre több időt igény­lő, bár az asszony szerint szép feladat. Rita, Andris, Botond és Zolika már szalad, az apróságok néhány szót beszélnek is. Hármójukat a minap meg kellett műteni: Rita fülébe tubust tettek, Andrisnak és Botondnak kivették az orr­manduláját. A hamarosan, au­gusztus 20-án második születés­napjukat ünneplő gyerekek na­gyon elevenek. Sokszor, mint ahogy édesanyjuk mondta, né­gyen hatfelé futnak. Bereczék még nem adták fel a reményt. Búcsúzáskor bizakod­va mondták, hogy ha törik, ha szakad, valahogy a helyükre ke­rülnek a cserepek, és akkor már nem lesz akadálya a hitelfelvé­telnek és a munka folytatásá­nak. TÍMÁR KRISZTA Fotó: Miskolczi Róbert Csupasz falak között a család

Next

/
Thumbnails
Contents