Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-02 / 127. szám

SZERDA, 2004. JÚNIUS 2. • KAPCSOLATOK* 9 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (Aszerk.) Több figyelmet a játszóterekre Az adott szó kötelez A Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola diákjai szép eredményeket értek el az OSZTV-n. A gazdasági szakmai anyaggal bővített angol nyelvi versenyen 1. helyezést ért el Gábrity Eszter 127b oszt. tanuló, felkészítő tanára: Melegné Pákozdi Ágnes. A gazdasági szakmai anyaggal bővített német nyelvi versenyen 1. helyezést ért el Márkus Aranka 12/b, 2. lett Nagy Bence 12/b, felk. t.: JónyerEdit. A tanirodai gyakorlatok versenyen iskolánk csapata 5. helyezést ért el. A csapat tagjai: Romák Judit, Szikula Tünde, Hegyesi Ágnes 13/PSZ, Kolláti Zsuzsa 13/1., felk. tanáraik dt Szeberényi Sándomé és Térjék Balázs. Romek Zita 12/c osztályos tanuló ifjúsági országos bajnok magyar nyelvű és angpl nyelvű gépírásból, valamint szövegszerkesztésből, s ő a Rómában megtartott világbajnokságon szövegszerkesztésből 14., gépírásból 23. helyezést ért el, felk. t.: Bense Arpádné. A gazdasági kalandjátékok versenyen iskolánk csapata 2. helyezést ért el. A csapat tagjai: Miklós Tímea, Szabó Ágota, Prágai Dániel, Király Kitti, Hetényi Nóra 1 l/a osztályos tanulók, felk. t.: Kristó Zsuzsanna. Az országos statisztika pályázaton iskolánk egyik csapata 1. helyezést ért el, a csapat tagjai: Frank Tímea, Vaszkó Ágnes 14/PSZ, Fejér Ferenc 12/b, felk. t.: dr. Szeberényi Sándomé, másik csapata 2. helyezést ért el, a csapat tagjai: Pintér Andrea, Szűcs Barbara, Varga Virág 12/C, felk. t.: Pintérné Kordás Erzsébet. Az országos angol nyelvű gépírásversenyen 4. helyezett Kolláti Zsuzsa 13/1., 5. helyezett Gábrity Eszter 12/b, 6. helyezett Faragó Zsuzsanna 12/b, felk. t.: Krizbai Imréné. DR. KIRICSI IMRÉNÉ IGAZGATÓ A történelem folyamán - kezdve a tatár, török, labanc elleni harcokban, az első és a második világháborúban - a magyar katona helytállása, vitézsége példamutató volt azon nemzetek előtt, akik ismerték hazánkat. Most egy katonai szövetség tagjaként, a nemzetközi terrorizmus elleni harc oroszlánrészét felvállaló nagyhatalom kérésére, több más országgal együtt részt veszünk abban a tevékenységben, mely Irakban a béke és a normális élet visszaállítását szeretné megvalósítani. Mindenki tudja, hogy ez milyen nehéz feladat és mennyi véráldozatot, felesleges kegyetlenkedést szül, de végül a békét meg kell teremteni. Nagyon sokan hiszünk és bízunk benne. Az utóbbi napok kegyetlenkedései, melyek képei bejárták a világot, néhány eszement szadista műve volt, amiért nem lehet felelősségre vonni más résztvevő országokat, így a magyar katonai alakulatot sem. Kétségtelenül jól jött ez az esemény egy tagság nélküli párt vezetői részére, hogy hallassák hangjukat és telecsúfítsák plakátokkal Szegedet, követelve a magyar katonák hazahívását Irakból. Ezzel kapcsolatban szeretném az illető pártnak megjegyezni, ha ők „bepánikoltak", legyen az ő bajuk. Továbbá: mit gondolnának rólunk azok az országok, akik bíztak bennünk, amikor meghívták katonáinkat erre a nemzetközi akcióra, ismerve a magyar katonai erényeket? Bizonyára az lenne a véleményük, hogy a magyarokat félreismerték, és ahol egy kicsit „rázósabb" a helyzet, onnan igyekeznek visszakozni. Gondolom, az MDF illetékes vezetőinek meg kellett volna kérdezni előbb az Irakban szolgálatot teljesítő katonákat, akik ismerve az ottani körülményeket, önként vállalták a kiküldetést, egyáltalán haza akarnak-e jönni hamarabb, mint kiküldetésük határideje lejár, mielőtt plakátjaikkal teleragasztgatták a várost. Visszafelé sült el ez a kampánycélú akció. M. JÓZSEF, SZEGED Ennyit ér az aranydiploma Gyermekeink nevelése, oktatása a családban kezdődik, majd az óvodában és az iskolában folytatódik. Ezért gondolom, hogy társadalmunk alappillérei közé tartoznak a pedagógusok. Ha a sors olyan hosszú élettel áldott meg egy pedagógust, hogy átveheti az aranydiplomáját, ez az esemény csodálatos érzésekkel tölti el környezete és volt tanítványai szívét is. De e szép nap örömét beárnyékolja az anyagi elismerés, amely 14 ezer 784 forint. Azaz tizennégyezer-hétszáznyolcvannégy forint. Ha elegendő ez az anyagi elismerés, akkor nincs semmi gond. Ha sok, akkor örüljön az idős, beteg pedagógus, hiszen 43 évig egy iskolában oktatta, nevelte több száz tanítványát. Ha kevésnek gondolja az összeget, akkor vegye megalázásnak? Kérem a tisztelt olvasókat, mindenki ítélje meg saját mércéje szerint. SZARVAS JÓZSEFNÉ, CSONGRÁD Jó lenne, ha Szeged mindegyik játszótere olyan korszerű lenne, mint a Lomnici utcai Fotó: Miskotczi Róbert Már több mint 20 éve lakom az Északi városrészben, a telefontorony környékén, így önkéntelenül is részese voltam az ott bekövetkezett változásoknak. Többek nevében megállapíthatom, hogy nagyon pozitív dolgok történtek a környezetünkben, közbiztonságilag és infrastrukturálisan is. Az elmúlt választási ciklus is kedvezően befolyásolta a környékbebek életét (Kodály téri, Gáz utcai, Ipoly sori, Nyitra utcai, Kukorica utcai játszóterek építése). Immár 2 éve, amióta megszületett a gyermekem, örömmel tapasztaltam, hogy menynyi új, korszerű, színes játszótér van a környéken. De az utóbbi időben, úgy érzem egy kicsit, mintha elfelejtették volna ezeket, a gyerekek számára nagyon is hasznos tereket. A libikókák eltűntek, a csúszda szétesett, a Diófánál pl.: életveszélyes a mászóka és egy pár hasznos dolgot is elvittek, a Nyitra utcánál szintén. Kérem tisztelettel az illetékeseket, hogy a városi rendezvények helyett (amelyek egymást érik), fordítsanak egy kicsivel több figyelmet ezekre a területekre, mert lassan úgy néz ki egyik-másik játszótér, mint egy csatatér, és úgy gondolom, erre is kell, hogy pénze legyen a városnak a sok rendezvény mellett. Azt is tudom továbbá, hogy mi szülők szintén felelősek vagyunk azért, hogy minél hosszabb ideig megmaradjanak ezek a terek, és hogy minél több gyermek élvezhesse a játékot, ezért kérném a szülőket is, fokozott körültekintéssel legyenek környezetünkre, és figyelmeztessék a nagyobb gyerekeket, hogy vigyázzanak a kicsik mászókáira. B. R, SZEGED Heti pollenjelentés Május utolsó hetében is folytatódott a pázsitfüvek virágzása. A legtöbb napon elég magas, a szénanáthások számára figyelemre méltó értékeket mutattak. A vadon élő füvek mellett a gabonafélék (így a rozs, búza) pollenszemeit is regisztráltuk a pollencsapdában; ezek várhatóan e héten jórészt elvirágoznak. Közülük a rozs pollenszemei jelentenek veszélyt. A fűpollenre allergiások lehetőség szerint kerüljék a kaszálatlan réteket és gyepes területeket, valamint a gabonaföldek környékét, mert e helyeken a fűpollen igen nagy mennyiségben lebeg a levegőben és belélegezve erős allergiás reakciókat válthat ki. A gyomként jelentkező útifű, csalán és vadsóska pollenszáma továbbra is alacsony. A szénanáthások legnagyobb ellensége, az augusztusban virágzó parlagfű 4-6 leveles fiatal példányaival már szép számmal találkozhatunk a tavalyi és idei év során bolygatott területeken. E zsenge példányok még kézzel is könnyen kigyomlálhatok. Ne késlekedjünk az irtással! Bővebb információ: www.pollinfo.ini.hu DR. JUHÁSZ MIKLÓS EUROREGIONÁLIS POLLENINFORMÁCIÓS SZOLGÁLAT Még mindig a reggeli ital Kőrösys diákok sikerei A büszke atléta Miért vagyok én annyira átkozottul büszke, hogy atléta vagyok, noha soha semmilyen elismerésben nem volt részem, ilyen szerepkörben. 22 év alatt nem kaptam mást, mint egy pár edzőcipőt és egy garnitúra melegítőt. Ugyanennyi idő alatt soha egyszer sem gyúrt le gyúró. Soha egyetlen fillért nem kaptam senkitől azért, mert ezt a sportot űztem. Talán azért ez az érzés, mert a szüleim is atléták voltak, sőt a nagyszüleim is? Vagy talán azért, mert a legtöbb embernél gyorsabbnak érzem magam? Vagy csak azért, mert önmagában nagy dolognak tartom, hogy a sportok legnemesebbikét űzöm? Minden sportok alapját, hiszen a legtöbb sportban alapvető gyorsan és kitartóan futni, nagyot ugrani, vagy nagyot dobni. Esetleg azért vagyok mégis oly büszke, mert olyan körülmények között kell edzenem, amelyek már önmagukban is majdnem embertelenek. Mert melyik kézilabdás szeretné telenként - akár mínusz tíz fokban - a csontra fagyott salakon, négy melegítőalsóban róni a köröket. Melyik kosárlabdázó hajlandó késő őszi napokon mocsárrá ázott pályán dagonyázni 10x200 m lefutása címen. Vagy melyik futsalos lenne hajlandó a már 15 éve foszladozó, betonfoltos rekortán csíkon kerülgetni a lyukakat. Igen, ezek a körülmények még keményebbé tesznek lélekben, bár a teljesítmény szempontjából semmiképp. Ilyenkor azonban megint eszembe jut: büszke atléta vagyok. Nagybetűvel. Atléta, akinél tizedek, századok, centik döntenek. Szegedi atléta, akinek igen nehéz dolga van, és egyre kevesebb kedve megküzdeni azokért a századokért. Igazából már nem szeretek büszke lenni. Ilyen áron nem. Sokkal inkább szeretném megnyerni az országos bajnokságot, sokkal inkább szeretnék országos csúcsot futni büszkeség nélkül, rendes, atlétához, emberhez méltó körülmények között. Vagy egyszerűen csak szeretném látni, hogy a sok kis tehetséges atlétanövendék, itt, Szegeden végre méltányos körülmények között edz. Szeretném látni, hogy az emberek a tízemeletesekből lejönnek a pályára és futnak az új műanyag rekortán pályán, akár hóban, esőben, vagy verőfényes napsütésben. Az atléták csaknem húsz éve küzdenek, kilincselnek, könyörögnek azért, hogy Dél-Magyarországnak végre legyen egy tisztességes műanyag atlétikapályája. Soha senki nem hallgatja, hallgatta meg őket. Nincs benne pénz, mondják. Nem lehet vele hirdetni, nem érdekes, senkit nem érdekel. Nem érdekli a pozícióban ülő apukát sem, aki tehetne azért, hogy végre Szegeden is épüljön egy ilyen pálya (ami egyébként Ausztriában már minden faluban, iskolában van). Őt nem érdekli, hogy srácai a körzeti versenyen milyen sáros vagy betonkemény, 60-as évek színvonalán álló pályán küzdenek. Nem érdekli, hogy a kölykök nyelik a port, bár eredményeik - még ha országos szinten is jók - lehetnének sokkal jobbak. Nem érdekli, hogy esetleg sokkal több ember kapna rá a tömegsportfutásra, ha végre épülne Szegeden egy tisztességes futópálya. A szegedi sportvezetés nagy ívben tojik az atlétákra. A mindene a foci és a kézilabda. Van új csarnokunk, uszodánk, jégpályánk a kor színvonalán, és újabb milliókat „vetnek" a labdarúgó-stadionba. Itt az ideje, hogy az atlétákért, az igazi tömegsportért, a futást szeretőkért, az általános és középiskolásokért is tegyen valamit a tisztelt Városi Sportigazgatóság a várossal karöltve. A minap megfogadtam, hogy addig fogok edzeni, amíg meg nem épül a várva várt pálya, szegény edzőm, Kelemen Béla ezt meghallva így szólt, akkor már egyedül fogsz edzeni, mert én addigra már nem leszek. Szegeden szégyellem, hogy atléta vagyok, egyedül az országos bajnokságon vagyok büszke, hogy szegedi atléta vagyok. BÉRES SÁNDOR ATLÉTA, SZEGED Mikor egymás után építették Szegeden a nagy kereskedelmi cégek üzleteiket, én még naivan hittem abban, hogy legalább lesz módja az embereknek minőségi termékek között válogatni. Az évek alatt bebizonyosodott, hogy választékuk valóban nagy, de a minőség szinte minden téren kritikára szorul. Az olcsó ár sokszor rossz minőséget takar, ezt nem ellensúlyozza az sem, hogy a kispénzű, szegényebb emberek is tudnak ezekben az üzletekben vásárolni, elmondhatják az ismerősöknek, örülhetnek egy ideig, hogy hiper-szuper üzletben vásároltak. Évtizedek alatt megszoktuk, hogy a kereskedelemben árult fóliás vagy dobozos tej, tejtermék köszönő viszonyban sincs a háztáji, családi gazdaságokban előállított tejjel, tejföllel. Az utóbbi a mai napig is sárgásfehér színű és nem hófehér, mint az üzletekben árult. Az emberek nagy többsége csak a tejüzemekben előállított A polcokon kelleti magát a reggeli ital termékekhez jut hozzá, és kínálatuk tömegével találkozik a fent említett üzletekben. A változó, egyre magasabb árak láttán üdítő látvány volt, mikor megjelent a reggeli ital, a mai napig vonzó Fotó: Schmidt Andrea árával. Ma már nem tartom üdítő látványnak, ha találkozok vele (még mindig sok van) az üzletekben. Elborzadok, ha arra gondolok, hogy évekig ittam valamit, ami csak tejimitátum, és az egészségemet is károsíthatta. Fölháborító, hogy a feldolgozók a nagyobb haszon miatt, és telhetetlenségükben ezt is - a megsemmisítés helyett - megitatják a többségében erről mit sem tudó szegény, kispénzű emberekkel. A magyar állam tudtával, hiszen ez költségmegtakarítás (az államnak). így biztos, hogy még hoszszú ideig a polcokon kelleti magát a reggeli ital. Az illetékes minisztérium legalább annyit elérhetne a gyártóknál, hogy a csomagoláson az összetevők mellett részletesebben tüntessék fel, mi az a permeátum, hogy minden ember ez alapján döntse el, fogyasztja-e, vagy sem az adott terméket. Az élelmiszerkönyv előírásainak megfelelően sok mindent lehet készíteni, de ki törődik vele, hogy az emberi szervezetre milyen hatással van. Vagy mindent a haszonszerzésnek kell alárendelni? KRIZSÁN PÉTERNÉ, SZEGED