Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

SZOMBAT, 2004. JÚNIUS 12. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Hosszú a kedvenc tárgyak sora: Arany László a biológia mellett szívesen tanulja a matematikát, az irodalmat, a történelmet, a földrajzot is Fotó: Gyenes Kálmán „Minden bejött: fölkészítő tanáraink bravúrja, hogy semmiféle meglepetés nem ért bennünket" - értékelte röviden az országos középiskolai tanulmányi versenyen (OKTV) biológiából első helyezett Arany László. A szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Altalános Iskola 11. évfolyamos, matematika tagozatos tanulója a napokban, Budapesten vette át elismerő oklevelét. Arra a kérdésre, matek tagozatosként miért éppen biológiából indult, úgy válaszolt, hogy sok minden érdekli: a két említett tárgyon kívül szereti az irodalmat és a történelmet is. Nem először szerepelt sikerrel országos tanulmányi versenyen: kilencedikes tanulóként földrajzból ötödik lett, matematikából második. A tizedik osztályban szerette meg a biológiát: mint mondta, Bán Sándor tanár úr újszerűen megtartott, diavetítéssel, könyvismertetéssel színesített óráin, valamint a szakköri foglalkozásokon ismerkedett az élővilág rejtelmeivel. így vágott neki a két kategóriában meghirdetett biológiaversenynek, amelyen külön csoportban indultak a tárgyat emelt óraszámban hallgatók. A díjnyertes diák órarendjében heti két biológia szerepel, ezenfelül ugyancsak heti két szakköri órán is részt vesz. A fölkészülés igen alapos - s mint utóbb kiderült: eredményes - volt. Három tanár hat tanulóval foglalkozott: igazi csapatszellem alakult ki, mindenki segített mindenkinek. A hat diákból három az élmezőnyben végzett. Számtalan kémcsöves kísérletet végeztek, gyakorolták a diaképes növényfölismerést, igyekeztek minél többet megtudni a nemzeti parkokról, végeztek talajvizsgálatot, metszeteket készítettek. A versenyen éppen az előbb fölsoroltakból kellett jeleskedni. A legnehezebb a diaképes feladat volt, az „igazi" növényfölismerés már könnyen ment: Arany Lászlónak a kányazsombort és a keskenylevelű sást kellett azonosítania. A díjnyertes diák orvosi egyetemre készül, szabadidejének jó részét pedig a néptáncnak szenteli: hatodik éve tagja a Szeged Táncegyüttesnek. NY. P. MEGYEI SIKEREK Mjj Az országos középiskolai tanulmányi versenyen (OKTV), biológia I. kategóriában Arany László mögött második helyezett Bari Gábor, 12. osztály, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Általános Iskola), fölkészítő tanár Szolnoky Jenőné. Biológia II. kategória: második helyezett Szűcs Szabina, Radnóti gimnázium, 12. osztály, felkészítő tanár Szolnoky Jenőné. Fizika III. kategória, harmadik helyezett Mazroa Dániel, 12. osztály, SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, Szeged, felkészítő tanár Hilber Margit és Győri István. Német nyelv, I. kategória, harmadik helyezett Némedi Márk, 11. osztály, Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola Csongrád, felkészítő tanár Kalmárné Héjjas Hedvig. Az OKIV-n a felkészítő tanárokat is díjazták: biológiából Szolnoky Jenőné, a Radnóti Miklós gimnázium tanára kapott elismerést. Mosolypénz Hagyjon engem békén! - fordította el durcásan a fejét a fiatalember, arcán bosszúságnak torz, fintoros jele ült. Majd vigyorogva fordult a kezét markolászó barátnőjéhez, mint aki elismerés vár a hősi tettért, mily ügyesen is küldte el a macerálót, mielőtt az még egy másodpercnél többet rabolt volna drága idejükből. Szeged központjában történt mindez, amikor felhők mögül pislogott a nap. A Széchenyi téren diákturisták próbáltak olyan fotót készíteni a városházáról, hogy ne lógjon be a képe egyetlen dülöngélő alkoholista borzas feje sem, a lányokon pedig éppen akkora volt a póló, hogy megkezdjék guvadásukat a férfiszemek. A durván visszautasított úr egyébként nem kéregető volt, s nem ittasan kötekedő alak. Tétován forgatott várostérképéről, szavaiból sokkal inkább az derült ki: Csongrád megye székhelyére vetődött idegen, aki németül kért útbaigazítást. S talán még arról is szívesen társalgott volna, mitől is olyan híres a magyaros vendégszeretet. No, kérem, ő rossz helyen kopogtatott. Hogy ez a kellemetlen élmény mennyi ideig marad meg emlékeiben, még nem tudni. Bízzunk abban: az őszig nyújtózkodó fesztiválsorozat meggyőzi az efféle „egyedi jelenséggel" találkozókat is - jól tették, hogy a Tisza partjára kirándultak. Az ifiúrnak (s barátainak, mert hát ez percig sem kétlem, hozzá hasonló fintorog még egy pár Szegeden), annyit mondanék: áldozzon már egy keveset külföldi tanulmányutakra. Mondjuk abba az uniós Prágába, Krakkóba, Párizsba, Londonba, Münchenbe, ahol az érdeklődő idegent fejen körbeszaladó mosoly fogadja. Ha pedig szó nem segít, hát kézzel-lábbal mutogatva magyarázzák el az idegennek, merre is forduljon, hogy az eltévedés még egyszer elő ne forduljon. Hogy a kedves fogadtatás mennyire szívből jövő, s hány vidámkodás mögött áll nagyon is józan megfontolás, miszerint a turista pénzt hoz, pénzt költ, s jó hírünket keltheti, én megmondani honnan is tudnám. Maradjunk annyiban: a mi szeretetünk véletlenül se legyen anyagias. Ugyanis a mosoly ingyen van, s véletlenül sem okoz az arcon maradandó károsodást. Ja, s el ne feledjem: ez akkor is igaz, ha nagyon is belföldi szomszédunkra, ismerősünkre, netán az autónkat fékezésre kényszerítő gyalogosra pazaroljuk. BÁTYI ZOLTÁN Nagy Petőfi-kultusz volt Szicíliában A Dugonics téri Olasz Kulturális Központban ma fejeződik be a Magyar emlékek Olaszországban címmel megrendezett tudományos konferencia, amely a Szegedi Tudományegyetem Olasz Nyelv és Irodalom Tanszéke szervezésében a Széchenyi-terv támogatásával jött létre. A projektben, amit Pál fózsef egyetemi tanár koordinál, részt vesz az Országos Széchényi Könyvtár, a Római La Sapienzia Tudományegyetem Magyar Tanszéke, valamint több akadémiai intézet és olasz hungarológiai központ is. A konferencián olasz és magyar szakemberek adtak számot eddig elvégzett munkájukról: elkészült az Itáliában található magyar emlékek katalógusa, amely tartalmazza pontos leírásukat is. A külföldi kutatók közül nagy érdeklődéssel fogadták Diego Pohnak, a Maceratai Egyetem professzorának előadását, amelyben a Marche tartományban található 15-16. századi dokumentumok alapján mutatta be Magyarország korabeli képét. János Herczog és Roberto Ruspanti a 19. század végén Szicíliában kibontakozó Petőfi-kultuszról beszélt, Alessandro Rosselh pedig az olasz filmművészet 1925-1945 közötti magyar szereplőit, rendezőit, témáit mutatta be. Az igénytelenség árt Az igénytelenség és a trágárság árthat a magyar nyelvnek, az nem, hogy az unió polgáraiként egyre többen tanulnak angolul, németül - hangzott el a magyar nyelv hetének csongrádi megnyitóján. Mi lesz a magyar nyelvvel az EU-han? - tették föl a kérdést a minap Csongrádon, a magyar nyelv hetének nyitórendezvényén. Az előadó, Fábiánná dr. Szenczi Ibolya, az Anyanyelvápolók Szövetsége megyei tagozatának elnöke úgy véli, hogy mivel a magyar is az unió hivatalos nyelve lett május 1-je óta, nem fenyegeti közvetlen veszély. Ugyanakkor védeni és ápolni kell nyelvünket a trágárságtól, a rossz hangsúlyozástól, vagyis az igénytelenségtől. A szakmai idegen szavak száma növekszik, ezek használata természetes. De továbbra is jó lenne, ha nem használnánk olyan idegen szavakat, melyeknek van magyar megfelelője. Történelmünk jelképeiről a megyeházán Koronák, fegyverek, címerállatok Magyarország ezeréves történetét a címerek és más jelképek változásának bemutatásával tárja a néző elé a szegedi megyeháza aulájában nyílt kiállítás. MUNKATÁRSUNKTÓL Magyar jelképek és történelem címmel ezer esztendő állami, közösségi és családi jelképeit fölvonultató kiállítást nyitott meg pénteken délelőtt a megyeházán Frank József, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke. Megnyitójában arról beszélt, hogy a rendszerváltozással nyílt meg a lehetőség arra, hogy a települések megalkossák saját, múltjukat és hagyományaikat történelmi hűséggel kifejező szimbólumaikat. A településcímerek megújításában nagy szerepet játszott a tíz éve megalakult, szegedi székhelyű címerszakértő-iroda. Barna Gábor irodavezető elmondta, hogy 1997-ben, minisztériumi megbízásból készítették el az ország történelmének legfontosabb állomásait a korabeli címerábrázolásokat bemutató, többnyelvű szöveggel kísért kiállítási anyagot, amelyet azóta a világ több mint ötven országában láthattak az érdeklődők. A címerkiállítást július közepéig látható a megyeházán. Biológiaversenyen győzött a Radnóti gimnázium tanulója Arany László sikeres diák A főiskolai hallgató kényszer szülte, különös ötlete Sólyomra cserélné a galambokat Országos biológiai tanulmányi versenyt nyert Arany László, a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Általános Iskola 11. évfolyamos diákja. A most „aranyos" fiú kilencedikesként földrajzból ötödik, matematikából második lett. A matematikatagozatos tanuló a Szeged Táncegyüttes tagja, s az orvosi egyetemre készül. Lajkó György számára a természetszeretet hozta magával a solymászatot. Gyerekkorában nagybátyjával és unokatestvérével hétvégenként a Dorozsma környéki szikesre jártak madarászni, s ott szerette meg a természetet. Előbb szarkafészkeket figyeltek meg, majd megtetszettek neki a ragadozómadarak, s végül egy budapesti fegyver- és vadászati kiállítás alkalmával hallgatta meg a Magyar Solymász Egyesület tagjainak előadását, s ezek hatására vált solymásszá. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola elvégzése után jelentkezett a vásárhelyi mezőgazdasági főiskolai karra. - A hétköznapi ember szemében a solymászat csak egy különös sport, ám ez sokkal többet, szoros kapcsolatot jelent az ember és madár között - árulta el Lajkó György. Azt mondja, nagyon elszántnak kell lennie annak, aki tartani akarja ezt a sokféle engedélyhez kötött, védett ragadozómadarat, hiszen állandó törődést kíván például vedlés idején az etetése, míg a vadászszezonban mindennap röptetni kell, ha esik, ha fúj. A solymász szerint az állattal és fiókájával való törődés szép feladat, a vele való vadászat pedig olyan érzés, mintha valaki gumikötéllel ugrik a mélybe. - Nem teszek le a tervemről, hogy ismét legyen egy madaram, s mindent megpróbálok, hogy álmom megvalósulhasson mondta Lajkó György, aki maga készítette el solymásztarisznyáját, kesztyűjét és a madár sapkáját is. KOROM ANDRÁS Különös ötlettel rukkolt elő nemrégiben egy fiatalember. Vállalja: eltávolítja a társasházak padlásáról az oda betelepült, nem kívánatos galambokat. Az igy szerzett galambokat sólyomra akarja cserélni. Rejtélyes bénulásos betegségben pusztult el a közelmúltban Lajkó György úgynevezett feldegg vándorsólyma, s a vásárhelyi főiskolás, mezőgazdasági mérnöknek tanuló fiatalembernek nem volt pénze, hogy másik ilyen madarat vásároljon. Ezért született meg az az ötlete, hogy megállapodást kössön egy Bács-Kiskun megyei tenyésztővel, aki hatszáz galambért egy sólymot adna neki. A kényszer szülte a tervet, Lajkó György ugyanis azt találta ki, hogy elvállalja a sok helyen terhet, piszkot és bosszúságot okozó, a padlásokra kéretlenül beköltöző galambok eltávolítását, az így összegyűjtött galambok fejében. - Százhúszezer forint az ára egy vándorsólyomnak, nekem meg ennyi pénzem nincs rá árulta el az árufeltöltőként dolgozó férfi. - így kezdtem ajánlani a galambeltávolítást, ám nagy meglepetésemre kevés sikerrel. Pedig Vásárhely mellett próbálkoztam lakóhelyemen, Üllésen, de Szeged egyes körzeteiben is. Lajkó György elmondta, szigorú szabályok szerint tarthatja bárki a sólymokat, hiszen azok védett és gyűrűzéssel nyilvántartott ragadozó madarak. Nagy szeretettel beszélt ezekről, s felhívta a figyelmet arra is, hogy természetes zsákmányának 80-90 százalékát a különféle rágcsálók, s apró madarak teszik ki. Úgy véli, saját példányának pusztulását az okozhatta, hogy valamilyen fertőzést hordozó galambot evett. Bőven akad elvadult galamb Hódmezővásárhelyen, ám eddig még senki sem reagált a solymász megkeresésére Fotó: Tésik Attila