Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-08 / 132. szám

EGESZSEG, ELETMOD, TÁPLÁLKOZÁS MINDEN KEDDEN GYÓGYÍR ••HHNMNHMMHMMMM^ SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, DR. DÉZSI CSABA ANDRÁS • 2004. JÚNIUS 8. SOKAN ÁLKÖZÖSSÉGBE MENEKÜLNEK PROBLÉMÁIK ELŐL A tévéfüggők országa lettünk? Miközben Magyarországon hivatalosan közel tizenháromezer drogfogyasztóról tudnak - ami csak a nagyságrendekkel nagyobb jéghegy csúcsa és a hazai alkoholisták becsült száma nyolcszázharmincezer, több olyan új típusú függőség is rabul ejti „fogyasztóit", amelyeknek még orvosi diagnózisa is vitatott. Napjaink információtechnológiai fejlődésével egyre több elektronikus eszköz vesz körül bennünket, amelyek többnyire kommunikációvagy információigényünket próbálják kielégíteni: számtalan tévécsatorna nyújtja a kikapcsolódás lehetőségét, interneten keresünk információt vagy beszélgetünk idegenekkel. Tévéelvonás és internettolerancia A munkavégzés vagy éppen a lazítás és szórakozás új eszközeinek használata azonban sokaknál kóros mértékűvé válik: ha valamiért nem képes a megfelelő „dózishoz" hozzájutni belőle, nem tudja a megszokott, stresszoldónak vélt tevékenységét végezni, szorongásos tünetei, koncentrációzavarai, dühkitörési lehetnek akárcsak egy drogfüggőnél. Másrészt, az „anyag" tolerálása miatt egyre nagyobb menynyiség „fogyasztására" van szükség, hogy a rossz közérzettel kísért „elvonási tünetek" ne lépjenek fel. Ők a civilizációs ártalmak legújabb áldozatai, az internet- és tévéfüggők. Mint Török Imre András, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Tanszékének tanársegéde, a terület kutatója elmondta, az ilyen úgynevezett viselkedési addikciók érintettjei sokkal ritkábban kérnek segítséget szakemberektől, mint a drogosok, vagy az alkoholisták, ugyanis tüneteik sem annyira szembetűnők. Álközösségek a valódiak helyett Hazánkban nagyjából tíz százalékra tehető az internethasználók között a függők aránya. A függőségekre általában jellemző szertolerancia és elvonási tünetek mellett az internetfüggők leépítik valódi szociális kapcsolataikat, barátaikat, családjukat elhanyagolják, és helyette egyfajta álközösségbe vélnek integrálódni, az ügynevezett chatelés, internetes fórumokon keresztüli beszélgetés segítségével. A tévéfüggők esetében ugyanígy a társas igények látszatkielégítését nyújtják a sorozatok, beszélgető- és valóságshow-k. A helyzetet rontja, hogy sok családban még a némileg közösségszervező esti tévézés is külön zajlik, az óriási csatornabőség és a több készülék megléte miatt. Ezeket az addikciókat, amelyek valójában A műsorkészítők többsége csak a profitot tartja szem előtt elmagányosodáshoz vezetnek azonban csak azok ismerik fel, olyanok igénylik pszichológiai ellátását, akiknél már más, ehhez társuló probléma is akad: depresszió, állandó kialvatlanság, vagy a munka elhanyagolása. Ilyenkor is többnyire a család vagy a környezet érzékelteti a kontrollvesztett személlyel a probléma súlyát. Az internet- és tévéfüggőség okait a kutató az intimitásra való képesség hiányával, a szociális szorongással és a modern világban megjelenő unalommal magyarázza. Ilyenkor a munka, az életcélok és a család nem nyújtja azt az összhangot, ami a belső harmónia és egyensúly megtartásához szükséges. - Az ember természetes motivációs igénye a másokkal való kapcsolatra már nem illeszkedik a mai társadalmi rendszerhez, sajátosságokhoz - fogalmazott a kutató. Magyarok a függés határán A pszichológus szerint nehéz megítélni, hogy a statisztikai adatok által kimutatott hazai tévénézési idő - ami négy órán felüli napi átlagot jelez - már függőséget jelent-e. Mint mondta, bár statisztikailag normális, aminek gyakori az előfordulása, pszichológiailag mégis sokkal lényegesebb, hogy az adott viselkedés más fontos szükségleteket is hagyjon kielégülni. Ennek alapján pedig az mondható, hogy tévéfogyasztás szempontjából a magyar társadalom a kóros mérték határán egyensúlyoz. Akárcsak azonban az internetnél, ebben az esetben sem észleli - illetve pénz híján nem képes kezelni - az egészségügy vagy a civil szféra a súlyos kockázatú problémát, a gazdasági vállalkozások pedig csupán a profitot látják meg a függést okozó szolgáltatások nyújtásában. TOMBÁCZ RÓBERT A HIRTELEN, OK NÉLKÜLI FOGYÁS MÖGÖTT SÚLYOS BETEGSÉG ÁLLHAT A kóros soványság következménye: halál A kényszeres megfelelés korunk külsőre vonatkozó elvárásainak kóros soványságot eredményezhet. Ezt a média sokszor megerősíti a televíziós személyiségek, manökenek, egyéb „sikeremberek" favorizálásával. Az anorexia akár halált is okozhat, bár ez a betegség a magyar orvosi gyakorlatban nem túl gyakori. A testtömegindex kiszámításával - példának okáért - egy 164 cm magas nő súlya 52 kg és 66 kg között a normál tartományba sorolható. Ebben az esetben az 52 kg alatti testsúlyt soványnak, a 66 kg felettit túlsúlyosnak, 82 kg-nál nagyobb tömeget pedig elhízottnak tekintik az index alkotói. A „normális" süly így is viszonylag tág határok között mozog, azonban a 18,5 alatti testtömegindex, példánknál maradva 52 kilogrammnál kisebb súly veszélyeket rejt magában. Az orvosi irodalom tanúsítja: a hirtelen súlyvesztés esetén a szervezet esendőbbé válik, legyengül az immunrendszere és csökken a teljesítőképessége is. A kóros soványság egyik formája Korunk szépségideálját ezrek utánozzák - nem törődve az egészségügyi következményekkel az anorexia nervosa, ez az ideális testtömeg 15 százalékának elvesztését jelenti, de extrém esetben ez az 50 százalékot is meghaladhatja. A példaként említett nő esetében a betegség 44 kg-os testsúly esetén gyanítható. Ez a kór egyébként az evészavarok közé tartozik és kialakulásának kezdete elsősorban a fiatalabb életkorhoz köthető, a megbetegedés általában 25 éves kor előtt kezdődik. A huszonéves korosztály ugyanis igen fogékony a túldimenzionált csoportelvárások és a divat által diktált extrém ideálok utánzására, a médiumok által igen könnyen befolyásolható, vallják a szakemberek. Az anorexia egyébként sokkal gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. A betegek esetében általánosnak tekinthető a testképzavar: az elhízástól való félelmében szigorú diétára fogja magát, és saját testét a fogyás ellenére is kövérnek tartja. Az önsanyargató diéta és koplalás mellett jellemző a fokozott mozgásigény, torna, futás, kocogás is, amelynek alapvető célja a bevitt kevés energia mihamarabbi ledolgozása. A kórkép szerint a tudatzavarban szenvedő nem tekinti magát betegnek, „csonttá-bőrré" fogyva is ducinak érzi magát. A táplálék elutasítása számára ugyanolyan jó érzés, mint amikor mások egy-egy jó cselekedetüket étellel, édességgel jutalmazzák. A betegség krónikussá válhat és halálhoz is vezethet, a pácienseknél menstruációs zavarok, csökkent hidegtűrés, csontritkulás, pajzsmirigy-működési zavar jelentkezik. Az elégtelen tápanyagbevitel miatt a bőr berepedezhet, a körmök törékenyek lehetnek, vashiány léphet fel, étkezés után hasi fájdalom jelentkezik. Dr. Bárdos János belgyógyász, a makói kórház főorvosa úgy véli: igazi veszélyt az ok nélküli, hirtelen testsúlyvesztés jelent. Bár praxisában nem túl gyakori ez a jelenség, mindenképp és minden esetben részletes kivizsgálást indokol. - A kóros soványság mögött mindig valamiféle testi, vagy pszichés kór húzódhat, a gyakorlat alapján mindenekelőtt a szomatikus betegségeket kell kizárni ahhoz, hogy lelki bajok, például az anorexia jelenlétét feltételezzük. Abban az esetben, ha a drasztikus súlycsökkenés jelentős folyadékbevitellel is jár, gyanítható a cukorbetegség is - fogalmazott a szakorvos. I. sz. NAPI MELLÉKLETEK Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA WWW.DELMAGYAR.HU Kis jel, nagy kór Az egészség megőrzésének alapja a megfelelő életmód, a pozitív életszemlélet, de nagyon fontos az is, hogy állandóan figyeljünk szervezetünk működésére. A kórokkal fenyegetett test vészjeleket ad, amiket az tud fogni, aki törődik magával. Szervezetünk jelzései valójában időben adott segélyhívások, reagálni kell rájuk. S ha rendellenességeket észlelnek, halogatás nélkül orvoshoz kell fordulni - a vészjelek nem bagatellizálhatok. A folyamatos fáradtság, a mellkasi szorítás és fájdalom, a heves szívdobogás, a nehezebb légzés lehet előjele a szív megbetegedésének vagy egy közelgő infarktusnak is. A sápadt arc, az ajkak kékes elszíneződése, a körmök függőleges becsíkozódása is utalhat erre. A fáradtság, a hőhullámok, az izzadás, a belső feszültség (párosulva hajhullással) a hormonháztartás problémáit jelzi (különösen a változó korban), de lehet tünete pajzsmirigyproblémáknak Is (pl. ha társul hozzá váltakozó székrekedés vagy hasmenés). Az emésztési- és székletzavarok, a gyomori és hasi fájdalmak, puffadások az irritábilis bélszindróma (IBS) vészcsengői. A folyamatos gyomorégés, a savas felböfögés pedig jelenthet refluxbetegséget, nyombél- vagy gyomorfekélyt. Az emésztési problémák „kijeleznek" a körmökre is, horizontális redőkben. Akiknek egyre gyakoribb az éjszakai vizelési ingerük, sokat szomjaznak, száraz a szájuk, levertnek érzik magukat, bőrkiütéseik támadnak és viszketnek, azoknak ajánlott egy cukorbetegséget kimutató vizsgálat. A sokat szédülőknek a koleszterinszintjükkel akadhat problémájuk, vagy idegrendszeri gondjaik lehetnek (ennek jele a tartós fejfájás is). Érrendszeri jelzés a lábdagadás, elnehezülés, visszerességet, trombózisveszélyt sejtet. A fülzúgás, dugulás vérkeringési zavart mutathat. A mozgásszervi betegségek a közhiedelemmel ellentétben nem csak az idősebb korban alakulnak ki. Az ízületek már fiatalon is kopni kezdhetnek (pl. a túlsúly vagy a túlzó, a rossz testedzés miatt). Aztán kialakulhat a reuma, erős ízületi fájdalmakkal, reggeli „bekötöttséggel", merevséggel (tünete lehet az étvágytalanság, a fogyás, és a hideg ujjak is). Az ízületeken megjelenő kípirosodás, viszketés, csomó pedig a köszvényt mutatja. A csípő „nyikorgása" és a derék, a váll, a hát fájása a csontok, a gerinc meszesedésének tünetei. A tartós rekedtség nem csak náthamaradvány vagy „clgilepedék", sajnos, lehet jele a gégeráknak is. A szájüregi makacs sebecskék, a nyelv berepedezése, elszíneződése is lehet súlyosabb kórok tünete is. Akárcsak a szemfehérje elváltozása (pl. ha sárgul, mutathat májproblémára). SZABÓ MAGDOLNA