Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-07 / 131. szám

HÉTFŐ, 2004. JÚNIUS 7. • AKTUÁLIS« 3 A Németh Jánosné vezette nyugdíjasklub tagjai hat méter­rel toldották meg . a 125 méter hosszúra számított kelt kalácsot. Az óriási édességhez egy mázsa lisztet, 67 liter tejet, több mint három kiló élesztőt, tíz liter ét­olajat, tíz kiló cukrot, öt kiló zsírt és száz darab tojást használ­tak fel az asszonyok. Az általános iskolások is túltel­jesítették vállalásukat. Annyira belejött a 240 gyermek a rajzo­lásba, hogy a 125 helyett 136 méter hosszú falikép született. Balogh Orsolya iskolaigazgató nem győzte lemérni a művet. A diákok nem csupán rajzukkal hívták fel a vendégek figyelmét, hanem a sportpályán élőképként kirakták a 125-ös számot is. És akinek még mindig nem volt elég a 125-ből, az megnéz­hette, ahogy egyszerre ennyi lo­vas vonul fel az utcákon, illetve meghallgathatta, amint ennyi ci­terás játszotta egyszerre Rózsa Sándor kedvenc nótáját. Még az ebédről sem hiányzott ez a szám. Az utcákon összesen 125 bog­rácsban rotyogott a nagyközség ebédje. A kavalkád nemcsak a környe­ző településekről, hanem még külföldről is vonzotta az érdeklő­dőket. Az olaszországi Baragia­nóból érkező csapat már nem először járt Sándorfalván. A Ná­poly melletti, illetve a Csongrád megyei nagyközség vezetősége a kulturális kapcsolatok felvétele AZ ÁRVÍZI FALU Százhuszonöt éve, 1879. március 5-én a Tisza Sze­gedtől északra áttörte a véd­töltést. Két nappal később Algyő, Tápé és Dorozsma ro­mokban hevert. Március 12-én Szegedet Is elöntötte az ár. Pallavicini Sándor őr­gróf az algyői árvízkárosul­tak megsegítésére díjmente­sen 300 katasztrális holdat ajánlott fel uradalmának dé­li, vízmentes csücskében. Az itt épülő falut 1879. június 12-én - az alapító tisztele­tére - Sándorfalvának ne­vezték el. után tavaly kötött testvér-telepü­lési megállapodást. A taljánokon kívül a szerbia-montenegrói Muzsláról, a romániai Újszen­tesről és a németországi Loitzból is jöttek vendégek. A Kastély-kertben -felállított szabadtéri színpadon tegnap egy­mást váltották a fellépők. Volt humor és gitárjáték, nép-, illetve táncdal. Koncertezett a Nox, a Desperado, valamint Marót Viki és a Novakultúr zenekar. A falu­napi tűzijáték az idén eltért a megszokottól. Úgynevezett ben­gáli tűzzel hatalmas 125-ös szá­mot rajzoltak a sándorfalvi éjsza­kába. K.T. Az I. világháború szegedi ál­dozataira emlékeztek tegnap délelőtt Szegeden, a Hősök ka­pujánál, ahol Katona Tamás tör­ténész mondott ünnepi beszé­det. Az elesett hősök nevét meg­örökítő emléktáblát Botka László polgármesterrel közösen leplezte le. MUNKATÁRSUNKTÓL - Amit, vagy akit elfelejtenek, az meghal. Nekünk emlékeznünk kell a hősök neveire - fogalma­zott avatóbeszédében Katona Ta­más történész, a Nemzeti Kegye­leti Bizottság tagja az I. világhá­borús szegedi áldozatok emlék­ünnepségén Szegeden, a Hősök kapujánál. A megemlékezést egyébként a pünkösdi ünnepek miatt tartották egy héttel ké­sőbb. A történész hosszasan méltatta Klebelsberg Kunó kora­beli kultuszminiszter és Aba-Novák Vilmos, a freskó ké­szítője munkásságát. - Aki a múltját elfelejti, az iránytű nél­kül bolyong a világban - hangsú­lyozta Katona, aki hozzátette, amikor szegediként átsétálunk a Hősök kapuja alatt, legyünk büszkék az emlékműre. Botka László, Szeged polgár­mestere és Katona Tamás közö­sen leplezte le az emlékművön elhelyezett márványtáblákat, amelyekre az idén vésték rá a kö­zel 450, az I. világháborúban el­esett magyar katona nevét. Az avatás és az ünnepség után a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél. Siralmas látványt nyújt a szegedi tűzoltólaktanya épülete A Napos úton, árnyékban A tető beázik, mállik a vakolat, a beton sok helyen feltöredezett, de mindez a tűzoltók munkáját még nem veszélyezteti Fotó: Schmidt Andrea Folytatás az 1. oldalról - Többszöri kérésünk ellenére sem kaptunk pénzt, a tulajdonos erre nem biztosít forrást - jegyez­te meg Bera Márton, aki kijelen­tette: ha nem történik változás, akkor nem ad öt évet, és az épü­let használhatatlanná válik. Az őrnagy arra a kérdésre, hogy mennyibe kerülne az ingatlan felújítása azt mondta: erre fele­lőtlenség lenne most válaszolni, hisz előbb fel kell mérni az épü­let állagát, de az biztos, hogy most már sokba, nagyon sokba. Megkeresésünkre Dudás Mik­lós alezredes, tűzoltóparancsnok hangsúlyozta, hogy amiatt nem kell aggódni, hogy feladatukat, a tűzoltást, a mentést nem tudják ellátni. - A körülményeink évek óta nehezebbek, de ezek egyelőre nem okoznak működési zavaro­kat - mondta a parancsnok. A tulajdonos, a Csongrád Me­gyei Önkormányzat közigazgatá­si osztályának vezetője előtt nem ismeretlen a probléma. Szabó Ti­bor ugyanakkor elöljáróban meg­jegyezte: az tény, hogy a Napos úti ingatlan tulajdonjoga a me­LELTAR || A Napos úti tűzoltólaktanyában je­lenleg 153-an dolgoznak, közülük 135 az úgynevezett vonuló tűzoltó. A géppark 27 üzemképes fecsken­dős, haboltós, emelőkosaras és turbinás járműből áll, két haszná­laton kívüli tűzoltóautó pedig fel­újításra szorul. gyéé, azonban használója Szeged Megyei Jogú Város. - A fentiekből következik, hogy Szeged várost terheli az épület állagának megóvása, és adott esetben a felújítási költség is - hangsúlyozta Sza­bó Tibor. - A város sajátja­ként használhatja az ingat­lant, de természetesen nem adhatja bérbe, és nem is érté­kesítheti. A közigazgatási osztály vezető­je az ingatlan esetleges átadásá­val kapcsolatban azt mondta: ez a kérdés a közelmúltban nem merült fel, de megfelelő ingatla­nért cserébe a megye nem zár­kózna el egy ilyen tranzakciótól. Nagy Sándor, Szeged városfej­lesztési ügyekért felelős szabad demokrata alpolgármestere meg­lepődött az osztályvezető kijelen­tésein. - Úgy gondolom, a mindenkori tulajdonos felelőssége az állag­megőrzés. Ha a megye ezt valami­lyen okból nem tudja, vagy nem akarja biztosítani, akkor csere nélkül adja át az egyébként in­gyen kapott ingatlant a városnak - reagált Nagy Sándor a megyei önkormányzat álláspontjára. Az alpolgármester hangsúlyoz­ta, az igaz, hogy az állami felada­tokat ellátó tűzoltóság a városé, de a szegedi tűzoltók szükség esetén az egész megyében, sőt: a megye határain túl is segítenek a bajbajutottakon. Nagy Sándor végül megjegyezte: a város kü­lönböző módon rendszeresen tá­mogatja a tűzoltóságot. OLÁH ZOLTÁN Sándorfalva alapítását ünnepelte Megelevenedett a 125-ös szám Katonáink vére BAKOS ANDRÁS Megtámadja-e az Egyesült Államok Németországot ? Teljesít­se-e az Egyesült Államok szövetségesi kötelezettségét ? Aki a közvélemény-kutatás történetéről tanul, előbb-utóbb találko­zik ezzel a két kérdéssel, mindkettőt a második világháború előtt tették fel az amerikai polgároknak, és az elsőre jóval keve­sebb igen válasz érkezett, mint a másodikra. Holott akkor a szövetségesi kötelezettség teljesítése egyet jelentett Németor­szág megtámadásával. Ez a két kérdés jutott eszembe, amikor végigolvastam az MDF megyei szervezetének Normális Ma­gyarországért című választási kiadványát, amelyet a postalá­dánkba dobtak. Egy cikk teljes egészében, másik három írás pe­dig részben azzal foglalkozik, miért kell hazahozni katonáin­kat Irakból. Semmi bajom az MDF-fel, és azzal, hogy az MDF szekálja a kormányt. Csak attól szorul el kicsit a torkom, aho­gyan ez a téma része lett az uniós választási kampánynak. „Hozzuk haza katonáinkat Irakból" - ez egy egyszerű, szép, s hasznos asszociációkat elindító mondat. Ha szabad hasonlóan drámaian fogalmazni: szerintem ennél többet ér katonáink vé­re. Szomorú, hogy az a figyelem, amely az iraki magyar kato­nákra irányul, nem terjed tovább, és igazából nem terjedt en­nél mélyebbre soha. Igaz, ezért nem csak az MDF felelős. Én az első szabadon választott parlament második évében vol­tam sorkatona. Bevonulás előtt hallgathattam eleget az ismerő­sök nagyképű megjegyzéseit arról, kinek és mennyit kell fizetni azért, hogy az embert akkor is szolgálatra alkalmatlanná nyilvá­nítsák, ha élsportoló. Közelről láttam, mivel jár az, hogy nem jut a politika oldaláról elég figyelem, pénz, jó szándék arra, hogy erköl­csi szempontból megerősödjön a honvédség. Amikor kitört a szomszédban a polgárháború, és a magyar külügyminiszter neve holmi horvátoknak eladott kalasnyikovok révén szerepelt az új­ságokban, hirtelen mégis lett elég muníció arra, hogy megtanul­junk tisztességesen lőni, robbantani, s egri felderítők jártak jár­örözni a magyar-jugoszláv határra. De ahogy a fenyegetettség el­múlt, ott folytatódott ez a szomorú történet a figyelmes kormá­nyok és ellenzékek regnálása idején, ahol abbamaradt. Igaz. hogy elkezdődött a profi hadsereg megszervezése, de ez laktanyák be­zárása, számos munkahely megszüntetése árán sikerült, és a kí­vülálló csak azt látja, a két szegedi laktanyából előbb egyet csinál­tak, aztán az az egy is megszűnt, s újabban a vásárhelyi katonák is Debrecenből kapják a parancsot. Akár bűnhődésnek is lehetne nevezni, hogy a NATO, amelytől a védelmünket reméltük, rögtön a csatlakozásunk után elkezdte bombázni Jugoszláviával együtt a Vajdaságot is, most pedig közünk van egy háborúhoz, amelyben ahgha győzhetnek a szövetségeseink. Jöjjenek haza azok a katonák. Főleg, ha tényleg jönni akarnak. De ha ez teljesül, ne érezze úgy senki, hogy mindent megtett. Mert ez a dicstelen történet ettől még nem szépül meg, és nem is érvéget. Emléktáblát avattak a háború áldozatainak emlékére A hősökre emlékeztek Katona Tamás történész a múlt megbecsülésére figyelmezte­tett Fotó: Kamok Csaba Kétnapos fesztivállal ünnepelték nagyközségük 125 évvel ezelőtti alapítását a sándorfalviak. Szombaton és vasárnap szinte minden a százhuszonötös szám körül forgott: ennyi lovas vonult fel az utcá­kon, a nyugdíjasok ennyi méter hosszú kalácsot sütöttek, illetve ennyi citerás játszott egyszerre. Sándorfalván talán még soha nem várta ennyi program a hely­belieket és a vendégeket, mint a hét végén. A nagyközség 125 év­vel ezelőtti alapításának tisztele­tére falunapokat rendeztek szombaton és vasárnap. A látványosságok között kü­lönféle Guinness-rekord kísér­letek is szerepeltek. Ezek közül egyedül a sárkányrepúlős nem jött össze. Ugyanis a tervezett 125 helyett csak közel negyven emelkedett egyszerre a magasba és tett néhány kört a település fölött. Panaszra azonban nem volt ok, hiszen a további re­kordkísérleteknél a tervezettnél jóval szebb eredmények szúlet­tek. A Guinness-rekord nem sikerült, de így is szokatlanul sok sár­kányrepülő emelkedett egyszerre a magasba Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents