Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-06 / 105. szám

NOI TAKTIKÁK ES PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2004. MÁJUS 6. NAPI MELLEKLETEK Péntek JÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYOGY-ÍR Szerda LÉGYOTT WWW.DELMAGYAR.HU SCHAFFER ERZSÉBET HARMÓNIÁJA A legnagyobb ajándék Schaffer Erzsébet: a nők nőiességüket erősítsék! FOTÓ: SZŰK ÖDÖN Élettörténetei, őszinte és erőt adó üzenetei mindenkihez szól­nak. Finoman arra int bennünket a szerző, Schaffer Erzsébet, a Nők Lapja újságírója, hogy ne akarjunk mindig és minden helyzetben megfelelni, minden programra odaérni. Sokkal in­kább maradjunk önmagunk: a nők nőiességüket, a férfiak pedig a férfiasságukat erősítsék. A beszélgetés elején rögtön a fogódzókról kezdett mesélni... - A mai ember életében fon­tosak a fogódzkodók. Nagy ke­letje van a tanácsoknak, az okos mondásoknak és min­denki keresi a szót, a meg­oldást az életére, ami mentén el lehet igazodni. Exupérynél olvastam, hogy az ember, ha a nagy szabadság rászakad, nem tud vele mit kezdeni. Egy idő után igazodó pontok után kutatunk és rájövünk: olyan jó néha mások tapasztalatait észrevenni, abból leszűrni bármit is. Ebben a könyvem­ben Lázár Ervintől Törőcsik Mariig, vagy a két gyereket elvesztő szülőkig kerestem azt az erőt, amiből az olvasó is meríthet. Polcz Alaine, Mé­szöly Miklós, Balogh János, de ide sorolhatnám a barátnő­met is, akitől én tanultam meg azt, hogy nem kell belemenni azokba a méltatlan helyzetek­be, amelyek sárba húzzák az embert. - Hogyan látja, mennyire vagyunk leterhelve, miért akarunk mi, nők megfelelni itt is, ott is? - Épp a napokban beszél­gettem Takács Kati színész­nővel. Ó mondta, mekkora csapda az erős nő. Mert az anyáink, a nagymamáink nem voltak erősek? Dehogynem. Ennek ellenére mindenhol azt harsogják, hogy oldd meg, bírd ki és csinálj karriert! Én nem tartozom ide, nem is sze­retnék, mert ez a férfias ka­rakter engem taszít. Az egyik kolleganőm szokta mondani, hogy ha egy otthonban nincs süteményszag, az nagyon nem jó, ott valami hiányzik. Mi pedig nem biztos, hogy elég süteményt sütünk. Ha ez az erős nő megmarad „szol­gáló" nőnek, számomra ez az elfogadható. Mert fordítva akár elveszíthetünk mindent. Gyurkovics Tibor mesél erről, aki az eszkimó asszonyok böl­csességét segítségül híva el­mondja, hogy a sírni és a vi­gasztalni tudó nő nélkül, a gyereket szülő nő nélkül sivár lesz minden. Ha ehelyett a dolgozó, a menedzser nő ma­rad, szegényebbek leszünk. - Lehet, hogy pont emiatt megy tönkre annyi házasság? - Egészen biztos, hogy ludas benne ez a helyzet és persze mindkét fél, a rohanó tempó. Nemrégiben beszélgettem egy válásra készülő házaspárral és együtt próbáltuk kivesézni, hogy pontosan miért is vál­nak. Á végén megjegyezték, hogy még senki nem beszélt velük így, sokkal inkább hol az egyiket, hol a másikat biztatta a válásra. Arról, hogy mi az ok, érdekes, hogy a barátok nem biztos, hogy beszélnek. Pedig bizonyos vagyok benne, hogy érdemes megbeszélni, mert ritka a sikeres második kap­csolat. Persze könnyen beszé­lek kibicként... - Ön hogyan tudott egyen­súlyozni a család, a mun­kahely és a négy gyerek kö­zött? - Megértő és jó társam van, másrészt én is megteszek mindent azért, hogy működ­jön minden. Ma például fél ötkor keltem, három süte­ményt és három rúd fasíro­zottat sütöttem azért, mert tudtam, hogy Győrbe jövök és az édesanyám születésnapjá­ra mégiscsak készülni szeret­nék. Van ebben egy kis lel­kiismeret-furdalás, meg egy kis praktikusság is, mert azt nem lehet eljátszani, hogy csak rólam van szó. Közben persze az egész reklámvilág és a szingliség is azt sugallja, hogy „ez jár". Pedig ez nem igaz, legföljebb a szánk járhat. Nagy ára van a magánynak, de az élet nem erről szól. Hosz­szan én biztosan nem bírnám egyedül. Fontos a társ, a csa­lád: négy gyermek és három unoka vesz körül, nekem ők a minden. HARCSÁS JUDIT A nőklapjások ismerkednek a vidéki olvasókkal Vannak ismeretlen ismerőseink, olyanok, akiknek arcát, hangját hosszú évek óta megszoktuk. Művészek, közéleti személyisé­gek, írók, újságírók. Ilyenek a nőklapjások is, akik nemrégi­ben Szegeden jártak, s olvasóik­kal való találkozás inkább csa­ládi összejövetelhez hasonlított. Nagy teremben, nagy nevek, előttük kis asztal, velük szem­ben félkaréjban elhelyezett szé­kek: lassan érkeznek a lap kö­zönségtalálkozójára a vendé­gek. Molnár Gabriella főszer­kesztő elárulja, nincs nagy gya­korlatuk az efféle közös, szer­kesztőségi utazgatásokban, de majd lesz, hiszen olvasóik het­ven százaléka vidéken él, s kí­váncsiak az emberekre. A kíván­csiság olvasói részről is adott, érkeznek a vendégek: férfiakból kicsit kevesebb, nőből, kislány­ból, asszonyból, nagymamából több jön. Mozgás, nyüzsgés, ván mit fényképezni, így fotóripor­ter kolléganőm szinkronban mozdul női lapos ifjú kollégájá­val: mi őket fotózzuk, ők minket az olvasókkal együtt, s ahogy az objektívek összekacsintanak, gazdáik mosolyogva engedik le gépeiket. Kollégák, dolgoznak. Orgonaillatú mama Csakúgy, mint az újságíró, aki itt és most bármely médiát képviseli is, a nyilvánosságot és a saját olvasóit képviseli. így hát érdekes olyan helyen ül­Molnár Gabriella A Tavas -hölgyek ideje Hozzáértők szerint minden ember az évszakokról elnevezett négy típus egyikébe tartozik. Mindegyik típusnak azonban meg­vannak a maga jellegzetességei, s emellett a meghatározott színösszetételei, amelyek az abba tartozókra jellemzők. A kö­vetkezőkben az úgynevezett tavasz típusú hölgyek jellemzőit ismerhetjük meg. Az elnevezés is sejteti, hogy az ebbe a típusba tartozók szín­világa már a nyárelőt idézi. Mint ahogy az évszak színei, úgy a jellemző színek is vi­lágosabbak, s olyan hatást kel­tenek, mintha éppen a nap sütne rájuk. Ezért a tavasz tí­pusú hölgyekhez illő színek enyhén aranytónusúak és rendkívül elevenek. A típusba tartozó hölgyekre általában a világosabb szem­és hajszín, valamint a szintén világos, meleg bőrszín jellem­ző. Leginkább szőke, világos­barna vagy enyhén vörös ha­júak. A szemszínük a legsugár­zóbb világoskéktől az ugyan­csak világoszöldig terjed. A Ta­vasz-hölgyek, mint általában mindenben, a rúzsok tekin­tetében is a világosabb tónu­súakat kedvelik a legjobban. A feltűnőbb színeket kevésbé szeretik, azonban nem állnak teljesen távol tőlük az enyhén élénk színek sem. Elsősorban a matt rúzsok illenek hozzá­juk. Mint mindegyik típusnál, az ő esetükben is figyelmet kell fordítani arra, hogy vagy a szem vagy a száj kerüljön hangsúlyozásra, a kettő együtt lehetőleg csak visszafogott mértékben. Az ékszerek tekintetében mindenekelőtt az arany jöhet szóba. A vöröses hajú hölgyek­nél a vörösarany mutat kü­lönösen jól. Jellemző ékszerük még a citrin és a borostyán, ami igazán illik a tavasz típusú hölgyekhez. MALLER EMESE A szegedi közönségtalálkozón dögélni (értsd: dolgozni), ahol a helyi lap újságírójaként a saját olvasóinkkal találkozunk a legnevesebb női hetilap kö­zönségtalálkozójának apropó­ján. Orgonaillatú nagymama köszön rám, s mintha a fe­jembe látna, megnyugtat: drá­gám, magukat is szeretjük, de a Nők Lapja azért mégiscsak a Nők Lapja. Beszélgetni jöttek, nem ol­vasókat toborozni - állítják. Igazuk lehet, mert tényleg cse­vegnek: Miinz András bölcsen, vezetőszerkesztőként, Molnár Gabriella nyitottan és szelle­mesen, Bus István kiskama­szos hévvel, Víg György a szá­raz humorával. Beszélgetnek egymással, vendéggel, olvasó­val, velünk is: mint ezeréves ismerősökkel, barátokkal. Po­énok közepette mesélik, ho­gyan készül a lap, ki miért felel, hogy az újságírás néha nehéz kenyér és nem is jár oly sok szabadsággal, mint lát­szik. Közvetlen stílus De írni nagyon jó. Őszinte lappromóció, vagy inkább az őszinteség promóciója? Mind­kettő, közvetlen stílusban. Át­süt ugyanis mindegyikükön az FOTÓK: SCHMIDT ANDREA a szeretet, ami az újságot is azzá teszi, ami: sajátos, ben­sőséges hangulatú, egyedi stí­lusú, vezető lappá egy meg­lehetősen felhígult lappiací környezetben. Nincs titkuk Híre van a szakmában: kevés olyan egybeforrt, jókedvű szerkesztőség működik, mint amilyen a Nők Lapjáé. Kérdez­zük, ez igaz-e, pedig nem kel­lene, érzékelhető, hogy igen. Münz András vezetőszerkesz­tőt és a főszerkesztő asszonyt faggatjuk, mi a titkuk? Minden bizonnyal a szakmai alázat és a kollegális tisztelet érdekes elegye, megfűszerezve egy ki­csit a hely, a régi, több évtize­des lap szellemiségével. Fon­tos számukra, hogy minden korosztályhoz szólni tudjanak, s ez az, amit talán nem tud más lap ilyen színvonalon utá­nuk csinálni, ez különbözteti meg őket a honi női magazi­noktól. Titok? Titok nincs, csak annyi: szeretjük a munkánkat, az embereket, a valódi törté­neteket, akár vidámak, akár szomorúak vagy tanulságosak, és persze időnként egymást is - mondják. 0. K. K. A világító MTI Új divat a világító farmernadrág, amely az olasz, úgynevezett Luminex technológián alapul: az ilyen szöveteknek nemcsak a divatiparban van nagy jövője, de színházi jelmezek előál­lításánál és a lakberendezésben is. A szövet működhet hálózatról is - ez például szállodákban, éttermekben praktikusabb, mint az akkumulátor - de akár 9 voltos elemmel vagy a mobiltelefonoknál használt feltölthető teleppel is működőképes. Egy világító farmernadrágnál akár a zsebben is elfér az akkumulátor. Nagyon hatásos az ilyen szövet, nemcsak alkalmi ruháknál, de a színpadokon is: a jelmez­tervezők óriási lehetőséget látnak benne. Ugyanakkor fokozza a biztonságot, ezért egyes szakmákban is nagy jövőt jósolnak neki. A rosszul megvilágított raktárudvarokon az éjjeli őröknek, a sötét országutakon járőröző, helyszínelő rendőröknek vagy a biciklistáknak az életét mentheti meg, ha jobban láthatók lesznek ruháikban.

Next

/
Thumbnails
Contents