Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-11 / 109. szám

Kedd, 2004. május 11. GYÓGY-ÍR 9 SZEZONÁLIS ÉLETERŐ Jól érzi magát(?) Eljött a píros bogyósok szezonja, a következő hetekben ezek a gyü­mölcsök kínálják ízesen-illatosan az életerőt. Óriási C-vitamin tar­talmával, élvezeti értékével és jó­tékony hatásaival közülük a sztár a földi eper, azaz a szamóca. A vadon termő epret emberemléke­zet óta ismerik, eszik, kedvelik a világ­ban, Európában pedig a 18. század óta elterjedt a termesztett kedvencek között is - latin neve biztosan nem vé­letlenül jelenti azt, hogy „jól érzi ma­gát". Aki fogyasztja a zamatos bogyó­kat, az egy idő után tutira jobban érzi magát: a szamócában ugyanis több a C-vitamin, mint a narancsba és a cit­romba. Egyéb vitaminjaival is fokozza az életerőt, a benne lévő sok mangán­nak pedig fontos szerepe van az agy idegeinek működésében, a vérképzés­ben, a csontképzésben, a pigmenttar­talom megtartásában. Az illatával is csábító epernek a nemi vágy fokozó­dásában is szerepet tulajdonítanak, régóta számon tartják az afrodiziáku­mok között. Vágyfokozó hatásánál állí­tólag sokkal erőteljesebb az emésztő­rendszert tisztító „tevékenysége". Ösz­tönzi a máj működését, elősegíti az emésztést, a méregtelenítést. Amel­lett, hogy tisztítja, védi is a szervezetet, akadályozza a baktériumok elszaporo­dását Magjai azonban irritálhatják a beleket (pl. a vastagbélgyulladásban szenvedőkét), a mennyiséggel ajánlott vigyázni a fogyasztáskor. Az éretlen eperrel is jó óvatosnak lenni: allergiás tüneteket válthat ki. Akinek a szamó­cától kiütései támadnak, az ne egye. S ne használja kozmetikumként sem. Még akkor sem, ha tudja, hogy az eper fehéríti az arcbőrt. SZABÓ MAGDOLNA NAGY A JELENTŐSÉGE AZ EDZÉSEKNEK, AZ IZOMZAT ERŐSÍTÉSÉNEK A láb alaki elváltozásai A „lábegészségügy" feladata a láb egészséges fejlődésének biztosítása, a problémák megelőzése, hatékony kezelése, ezáltal a felnőttkori moz­gásrendszeri következményes prob­lémák kialakulásának csökkentése. A megelőzés fontosságát az a tény is indokolja, hogy az újszülötteknél kö­rülbelül csak 1 -2 százalékban fordul elő lábfejlődési rendellenesség. Tartási rendellenességek A láb kóros alaki elváltozásai döntő többségükben szerzett jellegűek, melyek a tartás helytelen használata következtében jönnek létre. A gyermekkorban magas arányban előforduló statikai rendellenességek működésbeli eltéréseket okoznak: a normálistól eltérő lábszerkezet követ­keztében megváltozik az alsó végtag és a gerinc ízületeinek, izmainak helyze­te, működése, mely panaszokat okoz. Újszülött- és csecsemőkorban általá­nosan elfogadott a talpi zsírpárna kon­túrt meghatározó szerepe, a láb bolto­zatai ekkor még nem alakultak ki. Az első aggodalmak a járni tanulás vagy az önálló járás kezdeti szakaszában je­lentkeznek. Kisgyermekkorra (2-6 év) jellemző a nagy mozgásigény, melyet a láb intenzív fejlődése is indokol. A lábizomzat célzott edzése Alapvető feladat, hogy a láb egész­séges fejlődésének feltételeit biztosít­suk, melyek közül a bőrkontaktusnak, illetve a célzott izomedzésnek van je­lentősége. Alkalmas körülmények kö­zött minél több lehetőséget kell biz­tosítani a mezítláb járásnak. A termé­szetes egyenetlenségű talaj aktiváló hatást fejt ki a boltozatok alakjáért fe­lelős izomcsoportok fejlődésére. A megfigyelések azt mutatják, hogy a hagyományos lábbeli nélkül élő nép­csoportoknál a lábpanaszok nagyon ritkák. A természetes egyenetlenség pázsitot, homokos vízpartot és más természetes környezetben található közeget jelent, a kemény aszfalt, be­ton nem alkalmas erre a célra! A boltozatok aktív kialakításában a láb izomzatának van szerepe. Fontos a lábtorna A gyermekkel való együttműködés során lehetőség nyílik a lábtorna gya­korlatainak elsajátítására. E kor te­vékenységének meghatározója a já­ték, melynek hatása sokoldalú. A já­tékos lábtorna fejleszti a lábat, segíti új mozgásformák kialakulását, hat a gyermek értelmére, javítja a testér­zékelést, testtudatot. Az alapgyakorlatokat elsajátításuk után eszközökkel, szerekkel, játékos elemekkel, versenygyakorlatokkal bővíthetjük. Az egészségügyi köve­telményeknek megfelelő gyermekci­pő biztosítja a bőrkontaktust és a mozgásszabadságot. Iskoláskorban (7-14 év) nagy jelentősége van a láb edzésének, a lábizomzat erősítésé­nek. Serdülőkorban (14-18 év) a láb fej­lődése befejeződik. Az életkornak A normálistól eltérő lábszerkezet már tinédzserkorban panaszokat okoz megfelelő erős fizikai és biológiai igénybevétel veszélyeket rejthet: az ilyenkor jelentkező fáradtság sem­miképpen sem vezethet az aktivitás csökkenéséhez! Az egészséges elvek szerint végzett megelőzés és gyógyítás nagyon fon­tos feladat. Gyógytornász vezetésé­vel az aktív lábizom-erősítő program gyermekcsoportoknak, illetve egyéni foglalkozásként is ajánlható. Töre­kedni kell arra, hogy az oktatási in­tézmények, a pedagógus- és test­nevelőképzés éljen annak lehetősé­gével, hogy ez a program mind a képzésben, mind a gyakorlati ok­tatásban felhasználásra kerüljön! VINCZE ANITA GYÓGYTORNÁSZ FELMÉRÉS KÉSZÜLT A RÁKOS BETEGEK KÖRÉBEN Fókuszban a fájdalmas pontok Fontos szempont, hogy a beteg ne szoruljon hosszú, nyomasztó kórházi kezelésre ILLUSZTRÁCIÓ: SCHMIDT ANDREA Nemrégiben neves onkológus szakértők ismertették egy, az ország kemoterápiás kezelésben részesülő betegeinek körében végzett kutatás eredményeit. Az első ilyen jellegű vélemény­kutatást a Magyar Rákellenes Liga kezdeményezte. Az ország különböző onko­lógiai központjaiban végzett kutatás célja az volt, hogy fel­térképezze a kemoterápiában részesülő betegek vélemé­nyét, rávilágítson a kezeléssel szemben támasztott várako­zásaira, s eloszlasson néhány tévhitet. A betegek legfőbb elvárásai a korszerű lehetőségeknek kö­szönhetően ma már nagyrészt teljesíthetők, ám a kutatás megmutatatta, hogy a beteg­barát terápiák sikeréhez elen­gedhetetlen az érintettek köl­csönös jól informáltsága és a szoros orvosszakmai együtt­működés. Dr. Vasváry Artúrné, a Ma­gyar Rákellenes Liga elnöke elmondta, a kutatásból is ki­világlik a betegek legfőbb óha­ja: az országszerte megkérde­zett daganatos páciensek a te­rápiával kapcsolatos három fő elvárásként jelölte meg, hogy ne járjon rosszullétekkel (52 százalék), ne legyen fájdalmas (34 százalék), és ne okozzon fizikai elváltozást (14 száza­lék). Szakemberek szerint a mo­dern terápiás lehetőségek mellett a daganatos betegsé­geknek már nem lehet elfo­gadott velejárója az erős fáj­dalom. Ezt alátámasztja a ku­tatás konkrét tapasztalatokra irányuló kérdése is: a kezelés során észlelt legkellemetle­nebb tünetek közül a fájdalom a megkérdezetteknek csupán 15 százaléknál jelentkezett. A másik két elvárást a mellék­hatások (gyengeség, hányin­ger, hányás) csökkentése és elkerülése jelentette. Kiderült az is, hogy orvos és beteg számára egyaránt fon­tos szempont, hogy a páciens ne szoruljon nyomasztó kór­házi kezelésre. Az adatok sze­rint mérhető, hogy a megszo­kott életvitel folytatása olyan tényező, amely a gyógyulást pszichésen segíti. További pozitív kutatási eredmény, hogy a kemoterá­piás kezelésben részesülő be­tegek a család (75 százalék) mellett a kezelőorvosuktól (72 százalék) kapják a legtöbb se­gítséget. A háziorvosoktól ka­pott segítség alacsony száza­léka (14 százalék) azonban ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy a szakembereknek a jövőben többet kell kommunikálniuk egymással. Érdekes, hogy a háziorvosok támogató szere­pe a felmérés szerint - főként az ambuláns kezelések elter­jedése miatt - vidéken sokkal meghatározóbb. A betegek megfelelő tájékoz­tatása hozzájárul a terápia si­keréhez: a megkérdezettek több információt igényelné­nek a kezelésről (48 százalék) és a mellékhatások kivédésé­ről (42 százalék) is. A daganatos betegek ellátása olyan komplex feladat, amely feltételezi az egységes szem­léletű háziorvosok, radiológu­sok, patológusok, sugártera­peuták, onkológusok, speciá­lisan képzett szakorvosok és pszichoterapeuták szoros együttműködését, s ha a honi szakemberek arra töreksze­nek, akkor a technika segít­ségével elérhető az, amit ko­rábban a nyugaton élő isme­rőseinktől hallottunk vagy lát­hattuk: a rákból számos eset­ben meg lehet gyógyulni, s súlyosabb esetekben az utolsó pillanatig méltósággal, aktí­van, élhető minőségben lehet élni. 0. K. K. Egészséget védő táplálékok Az egészséges táplálkozás nemcsak a szervezet számára kellő mennyiségű tápanyagot és energiát biztosítja, de segít az egészség megőrzésében is. Táplálkozáskutatók sok élelmiszer­ről mutatták ki, hogy speciális hatása van, véd a megbe­tegedésektől, rendszeres fogyasztása ajánlatos. Az egészséges táplálkozásra vágyó jól teszi, ha az élelmiszerek tápanyag- és energiatartalmának ismerete mellett firtatja éte­lének, italának egészségvédő szerepét is. A vitaminok, ásványi anyagok, a kalóriák méricskélése mellett tanácsos gondot fordítani arra, hogy ismerjük és együk az immunrendszert erősítő, a betegségek kialakulását megelőző, speciális hatású táplálékokat. Nem véletlen, hogy a kutatók, a szakemberek érdeklődése is erőteljesen feléjük fordult az utóbbi időkben ­megállapításaik megszívlelendők. „Csodaszerek" persze nin­csenek, s egy-egy élelmiszer túlzott fogyasztása önmagában még nem véd meg például a ráktól, ha állandóan stresszben élünk, mértéktelen evés-ivással, pihenés nélküli, túlhajtott munkával és életmóddal terheljük szervezetünket. A mér­tékletesség, a megfelelő életvitel és a tudatos, a károkat meg­előző táplálkozás együtt azonban eredményes, életkönnyítő és élethosszabbító. A leggyakoribb veszélyek, a szív- és érrendszeri megbe­tegedések, illetve a daganatos kórok kivédésében a kutatók egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az úgynevezett fla­vonoidoknak. Ezen antioxidáns vegyületek nyerése a szervezet számára viszonylag egyszerű bizonyos zöldségekből és gyü­mölcsökből (például a spenótból, a piros szőlőből, az áfonyából, a citrusfélékből, a földieperből, a szederből, az almából), a vörösborból (de csak napi egy pohárkából), a zöld teából. A rosszindulatú daganatok kialakulását erősen gátolja a lipokén, ami a paradicsomban található. A rák, a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát csökkenti a CLA (a konjugált Ii­nolsav), amit a kérődző állatok „állítanak elő", húsukból, te­jükből nyerhető. Az állati eredetű, védő vegyületek közül ajánlják a kutatók az omega-3 zsírsavakat tartalmazó halakat (szardíniát, lazacot, pisztrángot, makrélát, tonhalat, heringet), amik az érvédés mellett az agy működésének is jót tesznek. Hasznosak az n-3 zsírsavakkal dúsított margarinfélék és a tej is, valamint a szója-, repce- és lenolaj. Meg persze az olívaolaj. A szójában lévő fitoösztrogének a fent említett betegség­kockázatok kivédésén túl csökkentik a csontritkulás veszélyét is. A rendszeres szójafehérje-fogyasztás segít kordában tartani a koleszterinszintet. A táplálkozási szakemberek az utóbbi évek­ben fokozottan figyelmünkbe ajánlják a daganatos megbe­tegedések megelőzése, illetve visszaszorítása céljából a sö­tétzöld levelű zöldségféléket, meg a keresztesvirágúakat (pél­dául a kelbimbót, a káposztát, a brokkolit, a karfiolt). SZ. M.

Next

/
Thumbnails
Contents