Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-01 / 77. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. ÁPRILIS 1. • POSTABONTÁS" 7 Megoldható a panelházak felújítása 1 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (Aszerk.) Ma mindent pénzben mérnek: nyíltlevél Búzás Péterhez A toronyházakban lakóknak nincs elég pénzük az épületek korszerűsítésére Fotó: Schmidt Andrea Kedves Péter! Az interjúdat olvasva egy régi emlék tör rám: vágjuk a vascsövet, szereljük össze a fóliaházad fűtését. Hívtál, segítettem! Később, 94-ben, tele ötletekkel és reménnyel kezdtük az új önkormányzati ciklust. Fél éjszakákat beszélgettünk, vitattuk meg a jövőt formáló terveinket. Társakként dolgoztunk sokát - és remélem jól -, élveztük a demokráciát. Sokan voltunk. Eltelt néhány év és te rájöttél, hogy fárasztó az örökös konszenzuskeresés, az alternatívák megvitatása - tudsz te a testület nélkül is dolgozni. Megérintett a hatalom és attól kezdve nem társakra, hanem alattvalókra, kiszolgálókra van szükséged. Továbbfejlesztetted a kádári tézist: „Aki nem ért egyet veled, az ellenség!" Nézz körül ma! Hol vannak azok az értelmes, jó szándékú makói emberek, akik korábban körülvettek? Nehéz makóivá lenni. Aki nem itt volt gyerek, aki nem itt nőtt föl, aki nem itt örült a sikereknek és búslakodott a kudarcokon, az nehezen éli meg, hogy a makóiak nyílt szívűek, de nehezen barátkoznak. Büszkék és tudják, hogy hazudni nem szabad. Mondod, hogy nehezen felejted a fürdőberuházás kudarcát. Péter, hisz te akadályoztad meg! Lapozd föl a jegyzőkönyveket és láthatod: kértük, hogy olyan pályázat készüljön, amely megfelel a gyógyfürdő fejlesztésének és még munkahelyet is teremt! Mára mi valósíthattuk volna meg, amit akartunk: mi lehettünk volna a Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Szeged már évtizedekkel ezelőtt kinőtte az autóbusz-pályaudvarát. Ha legközelebbi megyeszékhelyeket, Kecskemétet, Békéscsabát megnézzük, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy sokkal megfelelőbb méretű, célszerűbb elrendezésű és esztétikusabb pályaudvarral rendelkeznek. Tudomásom szerint a vidéki Volán-vállalatok közül a Tisza Volánnak van a legtöbb távolsági járata, így különösen nyomasztó a szegedi autóbusz-pályaudvar nem megfelelő volta. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy ez a pályaudvar már az elkészülésekor sem volt - sem a kapacitás és az elrendezés észszerűsége, sem szépsége, de még az állékonyság szempontjából sem - kifogástalan. Sohasem elégítette ki tehát ezt a fontos, az építészeti létesítményekkel szemben támasztott hármas követelményrendszert. Ha tekintetbe vesszük, hogy már évek óta rendelkezésre áll a pályaudvar átépítéséhez, vagy új pályaudvar építéséhez a pénz, akkor teljesen érthetetlen, hogy miért nem történik már valami. Erre talán az a magyarázat, hogy nincs egyetértés a pályaudvar helyét illetően és ez valóban fogas kérdés. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni. Ismeretem szerint a jelenlegi pályaudvar felépítése előtt már felmerült annak gondolata, hogy a rókusi vasúti pályaudvar mellé telepítsék az autóbusz-pályaudvart, nagyjából oda, ahova a Szeged Plaza épült. Sajnálhatjuk, gyógy- és wellnesképzés gyakorlati oktatóbázisa, és az nem másutt valósult volna meg. Kérlek, beszélgess is néha a fideszes polgármesterekkel. De nekem fáj még a 700 milliós lakásprogramunk is, melynek keretében nyugdíjasházat, szociális bérlakásokat és fecskeházat építhetett volna sok makói kőműves. Emlékezel, 2002 elején a minisztériumi bírálat előtt kértelek, hogy csökkentsük az irreálisan magas négyzetméterárakat. Azt mondtad, nem lehet és ezért sajnos nem nyert a pályázatunk. A kormányváltás után már - láss csodát - lehetett és akkor nyertünk is egy kisebb összeget. Sajnos a polgári kormány iránt táplált gyűlöleted és saját politikai ambícióid elvettek a várostól 1,4 milliárd forintot. Tudod, ha egy hazugságot sokszor elmondanak, akkor az igazságot is többször el kell mondani. Kérlek számolj: ha a tavalyi, az idei és a jövő évi állami támogatású beruházásokat összeadod, akkor sem lesz az sajnos 2,7 milliárd forint. De nem baj, itt emberek élnek, s elsősorban rájuk kell figyelni, mert szeretnének boldogulni. Ne csapd be őket, ne ígérj olyat, amit nem tudsz teljesíteni. Volt már ilyen eddig is elég. Ma olyan világban élünk, amikor mindent a pénzben mérnek: a becsületet, a tisztességet, az őszinteséget. És nálunk sajnos ezek az értékek ma nagyon olcsón méretnek meg. Ilyenkor a legnehezebb embernek maradni. Kívánom, hogy ez sikerüljön költözzön béke a szívedbe! MAKTONOSI GYÖRGY ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ hogy akkor a Búvár-tó okozta nehézségek miatt elvetették ezt az elképzelést. Autóbusz-pályaudvar telepítése szempontjából egy igen fontos, talán a legfontosabb irányelv valósult volna ezzel meg, éspedig az, hogy a Szeged városi tömegközlekedés fő ütőerének számító 1. sz. villamosvonal mellé került volna. Itt a kecskeméti és a békéscsabai elrendezésekhez hasonlóan kapcsolódott volna a vasúthoz is, ami szintén nem elhanyagolható szempont. Ha a városi tömegközlekedési kapcsolatok szempontjából vizsgáljuk pl. a budapesti autóbusz régi és meglevő pályaudvarait, (korábban az Engels téren, később a Népstadionnál volt, most a Népligetnél van) megállapíthatjuk, hogy mindig szorosan kapcsolódott a metróhoz. Szegedi viszonylatban legalább olyan rangja van az 1. sz. Gyakorló lakásszövetkezeti vezetőként tanúsíthatom, hogy a panelházak felújításának kérdése közérdekű téma. Még szinte meg sem száradt a nyomdafesték a február havi Szegedi Tükör oldalán, máris ketten kérdezték tőlem: mikor nyújtunk be pályázatot panelfelújításra, illetve nem tartok-e attól, hogy a késlekedés miatt elesünk a soha meg nem ismétlődő lehetőségtől? Kénytelen voltam némi türelmet kérni, mivel a fenti lap még nem volt a kezemben. Azóta természetesen pótoltam e mulasztást. Be kell látnom, hogy a cikkben felsoroltak „arról az oldalról nézve" valóban páratlan lehetőséget kínálnak a panellakásban lakó társasházi, esetleg lakásszövetkezeti közösségek számára. Hiszen balga ember az, aki elutasítja a pénztárcáját gyarapító, kézzel fogható tíz- és százezreket, amihez panelfelújítás utáni nyereség formájában juthat. És potom 360 ezer forintért panelvagyona értéke 900 ezer forinttal nőhet! Nem vitatom, okozhat némi megelégedettséget az is, hogy a felújítástól kezdve, többet érő lakásablakomból szemlélhetem az önkormányzat által egyidejűleg rendbe tett, esztétikusabb társasházi környéket, a kijavított járdákat, a felújított zöldfelületet. Igaz is: miért kell egyikkel megvárni a másikat? A sima járda, a szép zöldövezet önmagában is javíthatná a környezetet, a lakóközösségek közérzetét. Főleg, ha megvan rá a pénz. A tárcákba jutó sok ezer forintra azért vissza kell térnem. Egy közepes méretű panellakás éves felfűtése mai áron cc. 93 ezer forintba kerül. Ennek 10-15 százalékát tudom megtakarítani. Jó esetben tehát évi 13 ezer 500 forinttal kevesebb fűtést kell fizetni, ha 360 ezer forint önerőt és 720 ezer forint közpénzt invesztálok energiamegtakarítás céljára. De: ha a meglévő önerőmet beteszem egy bankba, 10 százalékos kamattal, 36 ezer forint hozamra teszek szert. Ha ebből levonom a 13 ezer 500 forint nem realizált megtakarítást, még mindig én járok jól évi 22 ezer villamosvonalnak, mint Budapesten a metrónak, ezért meggyőződésem az, hogy a rókusi pályaudvar melletti helynél ideálisabb helyet nem lehet találni Szegeden az autóbusz-pályaudvar részére. Utólag mélységesen sajnálhatjuk, hogy néhány évvel ezelőtt, a Plaza építésekor nem jutott az illetékesek eszébe, hogy a Plazával együtt meg kell oldani az autóbusz-pályaudvar telepítését is. Ha tekintetbe vesszük a Búvár-tó környékét, az attól keletre eső, ma is teljesen kihasználatlan jókora területet, illetve az ebben a tömbben lévő teljes területet, biztos vagyok benne, hogy azon akkor jól elhelyezhető lett volna egymás mellett a Plaza és az autóbusz-állomás. Ez a két létesítmény minden szempontból jól kiegészítené egymást. Az autóbusz-állomásnak a Volán-telep mellé helyezése - mely500 forinttal. Ez valóban pluszpénz a tárcámba, és még a tőkém is megmaradt. Lássunk egy másik számtanpéldát is. Egy hatvanlakásos panelház fentiek szerinti felújításához 21 millió 600 ezer forint önerő és 43 millió 200 ezer forint támogatás szükséges. Nálunk egy hasonló lakás felújítási megtakarítása 1,5-4 millió forint, tehát a különbözetet a tagok egyszeri hozzájárulása révén kellene összeszedni. Sokéves tapasztalat alapján felelősen mondom, hogy nincs Szegeden panelház, ahol minden tag egyszerre fel tudja vállalni az önerőt. Olyan is nehezen akad, ahol minden rászoruló tag hitelképesnek bizonyul, de erről a bankok tudnának nyilatkozni. Tehát nem szűklátókörűség, éppen ezért nem tájékoztaről már sokszor lehetett hallani úgy gondolom, hogy egy rendkívül kedvezőtlen megoldás lenne. A helyi tömegközlekedési hálózat jelenlegi, szinte teljes hiánya, az igen szűk Bakay Nándor utcán - a megszüntetett régi 5-ös helyett 7-es számon felélesztendő - új trolivonallal nem oldható meg, ezért mindenképpen a meglévő nagy kapacitású l-es villamosvonal mellé célszerű az autóbusz-pályaudvart telepíteni. Arra nem tudom, hogy gondoltak-e azok, akik ide képzelik az autóbusz-pályaudvart, hogy milyen kép fogadná az ideérkezőket; hisz ez egy lepusztult ipartelep, amelynek a látványától mindenképpen meg kell óvni a városunkba érkezőket. Ennél a megoldásnál sokkal kedvezőbb lenne, ha maradna az autóbusz-állomás a Mars téren. A piac szempontjából rendkívül fontos, hogy mellette egy igen nagy kapacitású személygépkocsi parkoló is létesüljön, mert az egy teljesen tarthatatlan állapot, ami most van. Ugyanis jelenleg sem a piachoz, sem az autóbusz-pályaudvarhoz személygépkocsival érkezők nemhogy parkolni, de még megállni sem tudnak a szabályok betartása mellett. Ez teljesen balkáni állapot! Egy nagyméretű személygépkocsi parkoló abból a szempontból is fontos lenne, hogy egy itt kialakított ingyenes parkolást biztosítva megvalósulna az a nagyon egészséges és sokak által kívánt lehetőség, hogy a kocsit itt hagyva lehetne a város központjába jutni, nagyrészt gyalog esetleg tömegközlekedési eszközzel. (Több ízben tettem az önkormányzati képvitás vagy meggyőzés kérdése, hogy az emberek egyöntetűen vállalják-e a havi 5-6 ezer forintos törlesztőrészietet. Végezetül egy országos számtanpéldát említenék. A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési tervében energiamegtakarítást célzó, panelrekonstrukciós támogatásra 2 milliárd (2000 millió) forint szerepel. Ha ebből levonom a fővárost megillető 20 százalékot, és a maradékot elosztom 19 megye között, Csongrád megye részesedése 84 millió forint. Ha ennek felét Szeged város sikerrel megpályázná, hozzátenné a maga egyharmadát, a saját erőként kalkulált 42 millió forinttal együtt pontosan 117 lakást, azaz szűkösen két hatvanlakásos panelházat sikerülne pályázati úton felújítani. selőmnek átadva írásbeli javaslatot, mely szerint nem csak itt, hanem más, a központhoz közeli tereken pl. a Szt. István téren, Honvéd téren kellene ilyen parkolóhelyeket kialakítani.) Ezek a dolgok alátámasztják azt, hogy valóban más helyet kell találni az autóbusz-pályaudvarnak. A vázolt fő szempontok szem előtt tartása mellett úgy gondolom, hogy Szegeden nincs más elfogadható alternatíva az autóbusz-pályaudvar telepítésére, mint a rókusi pályaudvar környéke. Mivel a Búvár-tó melletti területre a Plazával együtt történő telepítés soha vissza nem térő lehetőségét nem ragadtuk meg, így már csak egy megoldás jöhet szóba, éspedig az, hogy - az ismeretem szerint rendkívül kihasználatlan - sportpálya helyére és a végénél lévő, időnként cirkuszi sátor elhelyezésére szolgáló területre épüljön fel az autóbusz-állomás. Ezzel megvalósulhatna ez a régi, jó elképzelés. Mindenesetre nagyon nyomatékosan szeretném felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy alapos mérlegelés, a szempontok logikus sorba állítása mellett hozzák meg a döntésüket az autóbusz-pályaudvar elhelyezésére, mert ezzel igen hosszú időre szólóan lehet olyat tenni, ami hozzásegítheti a várost ahhoz, hogy ez az igen fontos személyforgalmi logisztikai rendszer a lakosság megelégedésére jól működjön, vagy éppenséggel továbbra is egy sereg bosszúság jusson osztályrészül az utazóknak. FEJES SÁNDOR NYUGDÍJAS OKLEVELES GÉPÉSZMÉRNÖK, SZEGED Ezúton ajánlom minden érdekelt szíves figyelmébe, hogy lakásszövetkezetünk hat darab hatvanlakásos panelházat kezel. Ha minden érdekelt összefogna, akár többmegyés méretű pályázati tarolásra is képesek lennénk! Ezt persze nem tesszük. Részben azért, mert lojálisak vagyunk más, pályázni szándékozókkal. És természetesen az önkormányzati költségvetés lehetőségeivel is. (És pénzünk sincs annyi.) Azt azonban kérnénk, hogy szíveskedjenek bennünket felelősen gondolkodó, saját érdekeinket felismerni, azt képviselni is tudó, szegedi polgárokként kezelni. Ezért tehát egy szakmai és pénzügyi körök előtt ismert, igen szűkös pályázati rendszert ne emlegessen senki korlátlan lehetőségként. Olyan megoldásként, amivel csak a bugyuta társasházi tag, és a még bugyutább lakóközösségi vezető nem tud élni. Beszéljünk inkább őszintén, nyíltan arról a nyomasztó, országos gondról, amit a hazai lakásállomány több mint 90 százalékának elavultsága, évről évre folyamatosan tovább pusztuló állaga jelent. A kormány tizenöt évre szóló Nemzeti Lakásügyi Programjában - erről egyébként országos társadalmi vita is zajlott - találhatók olyan nagyságrendű számok, hogy országosan 600-650 ezer iparosított technológiával épített lakás vár felújításra. Ennek költségigénye meghaladja a 2000 milliárd forintot. Ehhez képest a jelenlegi felújítási előirányzatok, pályázati támogatások szinte elhanyagolhatók. Egy ideig tehát még azt kell tennünk, mint eddig: szerény önerőnkre támaszkodva, azt esetenként szűkös pályázati és egyéb támogatási eszközökkel kiegészítve, mérsékelnünk kell a 40 éves tégla-, illetve a 30 éves panelházak további állagromlását. Ez nem annyira lelkesítő perspektíva, mint az idézett tudósítás. De sajnos ez a valóság. PALATÍNUS JÓZSEF, A TISZA LAKÁSÉPÍTŐ ÉS FENNTARTÓ SZÖVETKEZET ELNÖKE Egy boldog óra Bizony mondom, szomorú a sorsuk (sorsa?) azoknak, akik nem tudják értékelni az élet adta kis örömöket. Az én kis életem például apró örömök sorozata. Igaz, hogy az örömök között aztán akad más is, de ezt most hagyjuk. Szinte mindennap délután a Klauzál téren át vezet az utam, ilyenkor mindig megállok a tér közepén (vö. Tér közepén állok... stb.), és összehasonlítom a karórám, a Démász-központ épületének tetején levő (villany?) óra, valamint a „buzogányos" templom toronyórája mutatta időket (vö. szemteszt!). Sajnos gyakran előfordult, hogy a „Démász-óra" napokig pontatlanul vagy egyáltalán nem járt (vö. Megáll az idő, s az égen... stb.). Nem nagy ügy, tudom, de engem mégis boszszantott, hogy egy ilyen nagy, közmegbecsülésnek örvendő cégnek nincs egy megbízható, pontos órája. Bezzeg az Isten házának órája! Az még este is ki van világítva, igaz, hogy a mutatókat nem lehet látni, de olyankor, gondolom, az örökkévalóság időtlenségét mutatja nekünk, halandóknak. Ez volt eddig. De most az örömtől reszkető kézzel billentyűzöm ezeket a sorokat, mert immár hosszú-hosszú napok óta ez a korábban labilis szerkezet pontosan mutatja az idő múlását. Úgy ám! Köszönet és hála az áramszolgáltatónak, hogy végre-valahára van egy olyan (idő) mérőórájuk, amely a fogyasztók közmegelégedésére működik. Csak így tovább! MÉHES JÁNOS, SZEGED Autóbusz-pályaudvar: a balkáni állapotokat megkell szüntetni! A Bakay Nándor utcai telep helyett jobb lenne, ha maradna az autóbusz-állomás a Mars téren Fotó: Gyenes Kálmán