Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-03 / 79. szám

a-orszangyolésikenyvtár NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. ÁPRILIS 3. Szerda Csütörtök Péntek DÉLMADÁR WWW.DELMAGYAR.HU BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ SZERINT INKÁBB TÍZSZER GÁSPÁR LACI, MINT EGYSZER SZIKORA ROBI a Megasztárral szűnik meg Gyorsan és váratlanul jött népszerűségét elég rosszul viseli Bakács Tibor Settenkedő, aki a Megasztár zsűritagjaként vált országosan ismertté. Az egykor jogra, bölcsészkarra és hittudományi akadémiára járt filmkritikus úgy véli, szükség van új tehetségekre, akiknek a „professzionális tehetségek letakarításával" lehetne helyet teremteni. -A Megasztár zsűrijében négy zenész mellett ön a kakukktojás. Hogyan került ebbe a társaságba? - Erről Sváby Andrásékat kellene megkérdezni. Az biztosan számított, hogy ha nem vagyok benn, Presser Gábor nem vállalta volna. Nekem is furcsa, hogy bekerültem. Nem világos előttem, miért kockáztattak ekkorát. - Ön is kockáztatott, mert ebből a műsorból is lehetett volna valami gagyi, mint például a Dalnokok ligájából. Nem félt ettől? - De, mert állati ciki a tévé. Előtte elmondták, mi hogyan fog történni: hogy rengeteg amatőr szerepel a műsorban, akik kíséret nélkül, a capella énekelnek. Ekkor már tudtam, hogy nem lehet rossz, mert a tévének az a baja, hogy mindig virtuális valóságot gyárt, a valóságra nem kíváncsi. - Mitől működik a műsor? - Miattuk (és hátramutat a két döntősre). Jó volt a módszer. Négyezer embert kellett meghallgatni; és közülük ötvenet kiválasztani. A sikerhez az is hozzájárult, hogy ilyen hülye zsűrit állítottak össze. Nagyon különbözőek vagyunk, és nagyon komolyan nem értettünk egyet addig, amíg eljutottunk az ötvenig. - Sokszor elég kemény megjegyezésekkel állították le a gyengének ítélt jelentkezőket. - A tévé vágta keményre. Beültünk reggel tízkor a terembe, és este tízkor is ott voltunk. Nem mondtunk annyira bántókat, de nem lehetett másként csinálni, ha végezni akartunk. Ha észrevettük, hogy valaki nem tud énekelni, azonnal szóltunk. Volt olyan, amikor megdöbbentünk, nem értettük, minek ez a rettenetes megmutatási vágy. Én nem mennék el ilyen versenyre, mert fel tudom mérni a képességeimet, de a Hej, Dunáról fúj a szélt azért el tudom énekelni. De alattam is volt, aki jött. Szikora bukása - Az eddig kiesettek között volt, akit nagyon sajnált? - Azt hittem, hogy Dér Heni nyer. Neki az volt a pechje, hogy jugoszláviai magyar, és nem fogadhatta a helyi szavazatokat. A lokálpatriotizmus ugyanis nagyon működik a szavazásokkor. Ő tudott akkorákat ugrani és közben tisztán énekelni, mint rajta kívül senki más. Nagyon sajnálom, de remélem, hogy énekesnő lesz - úgy, hogy közben utálom azt a műfajt, amit ő jelent, de mégis meggyőző volt számomra. Tóth Veronika TÓTH VERONIKA: - Imádom. Hatalmas tiszteletet éizek iránta, a tudása az, ami nagyon megfog. Mindenre van valami válasza. Szívesen megméretném az IQ-ját, biztos, hogy jó magas lenne. Nagyon laza ember, és nem vág fel a képességeivel. Sok okos ember van, de ritka, hogy valaki ezt ki tudja használni, és ezzel keresi a kenyerét. A miértek miértjét, és még annak is a miértjét keresi. Nem Oláh Ibolya szokványos dolgokat mond a zsűriben, hanem mindig valami mással rukkol elő, mint a többiek. Egy filozofáló Einstein, agyilag zseni. OLÁH IBOLYA: - Bakács Tibor Settenkedő szerintem a legjobb kritikus. Szókimondó, őszinte, egyenes, tök jó fej. Rosszat nem tudok róla mondani. Építőjellegű kritikákat kaptunk tőle, és sokat segített. Laza, jó pasi. Különösen a nőknek jön be, nekem is. Bakács Tibor Settenkedő a Megasztár zsűritagjaként országosan ismertté vált, de a népszerűséget nagyon rosszul viseli - Szükség van egyáltalán ennyi új tehetségre Magyarországon? - Hogyne lenne. Először is le kellene takarítani a profeszszionális „tehetségeket", és máris rengeteg hely lenne. - Lát erre esélyt? - Igen, mert a Megasztár problémákat okoz. Például Szikora Robinak volt egy olyan pillanata, amire egy darabig emlékezni fog. Nem készült fel rendesen, és kétmillió ember előtt bukott. Zenész barátaink állandóan hakniznak, és ő most is azt gondolta, hogy csak úgy oda kell tenni valamit. Szerintem nem mérte fel se Schmidt Verát, se a többi versenyzőt. Rettenetesen kínos, de nagyon örülök neki, mert az egész csikidamot undorítónak tartottam. Az ő karrierje csodálatos a nyolcvanas évektől, de visszakérdezek: ez jó, megalapozott? Inkább tízszer Gáspár Laci, mint egyszer Szikora Robi. - Amúgy milyen zenét hallgat? - Egész másokat, mint a Megasztárban. Odavagyok például Patrícia Barberért. Kandech Evelyne volt a versenyzők közül, aki megközelítette azt, amit szeretek. Amúgy Frank Sinatrát is hallgatok. A Tóth Vera-féle New York, New York-on azért döbbentem meg, mert ismerek körülbelül tíz feldolgozást, és ez egész jó volt. - Mi az, amin egy esetleges második körben változtatna? - A kieséses rendszer nem jó az olyan depressziós népnek, mint a magyar. Egy holland vagy egy német könnyebben viseli, hogy nem lehet tapsolni a végén, és senki sem nyeri a fordulót. Ezen az előjelen változtatnék. Presser mondta, ha a Megasztár Amerikában lenne, akkor ezt a tíz embert egyben tartanák, utaztatnák, színpadon léptetnék fel, zenés filmeket csinálnának velük. Szerencsére a magyar piac éppen a tehetséghiány miatt érzékeny, és a kiesettek is kapják az ajánlatokat. - Bakács Tibor Settenkedőt eddig szinte csak a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom olvasói ismerték, most meg szinte az egész ország. Hogyan viseli a népszerűséget? - Nagyon rosszul. Gyorsan és váratlanul jött, és nem is készültem fel rá. Más kérdés, hogy a bulvárlapokban hülyeségeket írnak. Nem idegesít, mert nem érdekel, miket beszélnek rólam, bár néha viszszakérdeznek: tényleg csak a nők miatt nem lettem pap? Ha komolyan venném ezeket, akkor helyreigazításokkal kellene töltenem az időmet. Fárasztó, mert közben munkát is végzek. Narancsos évek - Életútját figyelve azért nem akkora meglepetés, hogy belevágott a Megasztárba, hiszen eddig is elég sokféle dolgot csinált. A nyolcvanas években például jogra, bölcsészkarra és hittudományi akadémiára is járt. - A pécsi egyetemen két évig jogot tanultam, mert apám jogász, és ezt akarta. Aztán fellázadtam, és elmentem péknek. Rájöttem, hogy ez nem jó, de a gépi kisütői igazolványt azért megszereztem. Jelentkeztem az ELTE magyar-történelem szakára, és ezek mellé felvettem az esztétikát. Ott végeztem, és közben jártam a teológiára is, ami nagyon fontos volt, mert ott tanultam igazán. - A teológia hogyan került képbe? -A nyolcvanas években a hittudományi akadémián egy évfolyamra tízen jártak, közülük öt kispap, négy besúgó. Akkoriban föld alatti keresztény csoportokkal tartottam a kapcsolatot. A barátaimmal Erdélybe vittünk gyógyszert, ezt-azt, és ők mondták, ismerkedjek meg mélyebben az alapokkal. Úgy éreztem, olyasmit fogok tanulni, amit máshol nem, például kozmológiát, metafizikát. - Gondolom, azért vallásos volt. - Persze, de azt szokták mondani, hogy a teológia elvégzéséhez a hit különös kegyelme kell, mert a végére teljesen kiábrándul az ember. Én nem ábrándultam ki. Csak négy szemesztert végeztem el, de épp erre volt szükségem. - Olyan világot élünk, hogy furcsának hat, ha valaki a teológia után a Magyar Narancs szerkesztőségében köt ki. Hogyan került oda? • - Magyarországon ez tényleg nagyon furcsa. Vonzódtam a konzervatív liberalizmushoz és a keresztényszocializmushoz. Nálunk egyik kifejezezés sem értelmes, de mondjuk Angliában, Bolíviában vagy Németországban igen. A Magyar Narancs a Fidesszel együtt alakult, és nem tehetek arról, hogy a Fidesz azóta bejárt egy politikai pályautat. Elfogadom, hogy egy politikai csoportosulás változik, de én nem változok ilyen értelemben és ütemben. Antibolsevista hozzáállásomat már azért nem hangsúlyozom, mert ez a téma a nagypolitika szintjére emelkedett, de kétségtelen, hogy a családunk súlyosan antibolsevista volt. Ez annyit jelentett, hogy senki nem lépett be a pártba, hittanra jártunk, egy szavukat nem hittük el, és nyolcvankilencnek nagyon örültünk. Nincs olyan politikai csoport, ahova tartoznék. Az, hogy most az ÉS-ben jelennek meg a cikkeim, a szekértáborok miatt van. Azt sem tudják megérteni, hogyan lehet a nők iránt úgy rajongani, hogy vallásos vagyok. Mintha a szexualitás nem Istentől való lenne. A névadó kajak - A Narancstól miért ment el 1996-ban? A konkrét ok az volt, hogy Princz Gábor megvásárolta a részvényeinket; előtte miénk volt a lap, de nem tudtuk finanszírozni. Ennek már nem örültem. Korábban azért mondtam le a kulturális rovat vezetéséről, mert megváltoztak az újság alapelvei, felerősödött a pártpolitika. Nagyon örülök, hogy most is megjelenik az újság, de annyira kedves nekem, hogy már nem olvasom. - Nem tipikus zárókérdés, de megköveznek, ha nem teszem fel: miért hívják Settenkedőnek? Van köze a Narancs zenekritikusához, Marton László Távolodóhoz? - Úgy igen, hogy a Narancsban majdnem mindenki három nevű volt. Nevet amiatt vettem fel, mert apám írt jogi cikkeket, és őt is Bakács Tibornak hívják, ezért nekem mint fiatalabbnak meg kellett tőle különböztetnem magam. Van egy kajakom, annak a neve Settenkedő. Később ideológiát gyártottam belőle: jelen vagyok, de soha nem az előtérben. Azért hülyeség ezt most mondani, mert settenkedésem épp a Megasztárral szűnik meg. HANCZ GÁBOR