Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

8 -MEGYEI TÜKÖRPÉNTEK, 2004. ÁPRILIS 30. Új énekesgárdával mutatják be a Sevilla, se borbélyt Almaviva ismét hódít Min dolgozik: Prágai Andrásné optometrista látszerész Néró smaragdjától a digitális vizsgálóig (elenet a tegnapi főpróbáról Fotó: Miskolczi Róbert Új szereplőgárdával mutatja be vasárnap este a Szegedi Nemzeti Színház a Sevilla, se borbély címmel játszott népszerű Rossini-vígoperát. Színháztörténeti jelentőségű előadásként méltatta a kritika az 1998-as kisszínházi premier idején Kovalik Balázs különleges Sevillai borbély-produkcióját. A friss szemlélettel, modern látásmóddal színpadra állított vígopera olyan meghökkentő volt, hogy első látásra felborzolta a hagyományos operajátszáshoz szokott törzsközönség kedélyét, végül mégis megszokták, megszerették. Különösen az egyetemisták, fiatalok körében vált népszerűvé, olyannyira, hogy végül már zsúfolt házas előadásokat tartottak, és olyanok is látni akarták, akik ki nem állhatják az operát. A budapesti Thália Színházban, majd keresztmetszetben a Pepsi Szigeten is fergeteges sikert aratott a vígopera, amit néhány év szünet után most tehetséges fiatalokkal mutatnak be újra. Kovalik Balázs elmondta: az előadás a nagyszínpadra átkerülve sem változott, a szereplőgárda viszont megújult, több zeneakadémiai növendékét is láthatjuk. - Az évad végére mindenképp egy vidám, kedélyes darabot szerettünk volna műsorra tűzni mondja Molnár László zeneigazgató, a darab karmestere, aki az eredeti verziót is sikerre vitte. A Sevilla, se borbélyt most két szereposztásban, kompromiszszumok nélkül ki tudtuk állítani. Például Basiliót Gábor Géza mellett az a Cseh Antal alakítja, aki a napokban 1. díjat nyert a Simándy-énekversenyen. Figaro szerepét Vághelyi Gábor váltótársaként a zeneakadémista Rezsnyák Róbert is énekli, akit már le is szerződtetett az Operaház. A premieren fiatal mezzoszopránunk, Simon Krisztina énekli Rosinát, akinek ez az igazi debütálása Szegeden. A szólam szoprán változatát is hallhatja a közönség a másik szereposztásban Dér Krisztinától. Kovalik Balázs koncepciója kiállta az idő próbáját, ma is izgalmas. Saját gyerekeimtől is azt hallom: szívesebben iönnek el ilyen előadásra, mint egy konvencionálisra. Igyekeztünk zeneileg is perfekt produkciót létrehozni, véleményem szerint a színház zenekara most csúcsformában játszik. Molnár László a vasárnapi premiert dirigálja, a másik szereposztás élén Kardos Gábor veszi át a karmesteri pálcát. Bartolo doktort Altorjay Tamás énekli, Almaviva grófként 71mothy Bentch mellett a Requiemoől megismert Szerekován János mutatkozik be, aki három éve települt át Marosvásárhelyről, és tavaly egy másik Rossini-szerepben debütált az Operaházban. HOLLÓSI ZSOLT „Jézus! Ő a nagymamám!" Meglepetésében így kiáltott föl a látszerészüzlet egyik vendége, amikor megpillantott egy régi fotót. A fénykép szemüveges, idős hölgyről készült és az öszszes többi régi képen is szemüveges emberek láthatók. Amilyen szemüveget eleink viselnek a fotókon, az itt mind kézbe vehető. Prágai Andrásné Rózsa évtizedek óta gyűjti szakmájának, a látszerésziparnak a muzeális darabjait. Gondolt egy nagyot és a Bartók téri üzletben kiállította a tárgyakat. A gyűjtemény unikum a fotó-optikai szakmai tradíciókban gazdag Szegeden - megcsodálják a kuncsaftok. A látszerész szívesen leemeli a polcokról az érdeklődés fókuszába került dolgokat, elmagyarázza jelentőségüket, valóságos szakmatörténeti előadást kerekít. Azt mondja, az a célja, hogy az érdekességek és szépségek megragadják az embereket. Tudják meg, hogy a szemüveg nem valami szégyellni való dolog, hanem a lélek tükrének évszázadok alatt felhalmozott tudással, képzelőerővel megalkotott óvó-védő eszköze. Használatának százados kultúrája van. Elődeink jobban becsülték - manapság az emberek előbb és többet költenek mondjuk sportcipőre, mint a szemük világára... - Szerencsém van, mert csodálom a szakmámat. Amennyire bámulom a régiek kézműves ügyességét, legalább annyira értékelem ezt az automata csiszolót - mutatja az egykori szerszámokat és a csúcstechnikát Prágainé. Néró császár smaragdjától - csiszolt drágakövén keresztül figyelte a gladiárok küzdelmét vagy a talpas poharakról letört „lencséktől" tényleg nagy utat járt be a látszerészet. - Csiptetős okuláré, százéves, fémcsiptetője alkalmazkodott viselőjének orrnyergéhez - mutatja Prágainé. - Ez a hajszálvékony fémkeretes szemüveg a 20-as évekből ólyan modern, mai divat szerinti, ha jobb állapotban lenne, viselhetném. Összehajtható, gyönyörű, egyedi megmunkálású elefántcsont lornyon. A régiek a tokot is sajátkezűleg készítettek a szemüveghez, ezt a kicsi, finommívű darabot egy hölgy használhatta. Van itt egyszerű diopotriamérő, pupillatávolság-mérő, csiszolókészlet, régi olvasótábla, látszerészhirdetés az 1884-es Vasárnapi Újságból... Az optikai üzlet és műhely azonban nem múzeum. Prágainé mégsem bánta meg, hogy a minőségi munkához szakmájának gazdag hagyományát is fölkínálja. Fontos számára a szemüvegkultúra és a szemüvegesek kultúrája. S. E. A régi, szétnyitható próbalencsék Fotó: Frank Yvette Vörös Gabriella megyei múzeumigazgató nyitja meg ma 18 órakor a Démász Rt. székházának aulájában (Szeged, Klauzál tér 9.| Sonktxli Rita kiállítását. A tanárképző főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott tehetséges szegedi festő az elmúlt években bibliai témájú munkáival aratott szép sikereket. Akik ismerik Sonkodi Rita művészetét, azoknak most meglepetésben lesz részük: az elmúlt egy-másfél évben született képei - karakteres, frivol női portrék, finom csendéletek - egy profánabb, merészebb, izgalmasabb világot tárnak elénk. A vásárhelyi nyugdíjas a szegedi céllövöldében segít Mutatványosok évszázados legendája Sonkodi Rita meglepetései Napsütéses időben az árnyas fa alatt, esőben a ponyva alá húzódva ülnek az asszonyok. A régi híd újszegedi lábánál fölállított ringlispíl mellett még van idő pihenni: az 1800-as évek végén felépített mutatványosbirodalom mai örökösei, Dohány Ferencék a majálisra készülődnek. Lászlóné Piroska néni egy fáraó arcképét hímezi a fa alatt. Miközben a szerencsekerekes bódéhoz kísér minket, elmondja: 13 éves korában került a mutatványosok közé, édesanyja korán meghalt, Dohányék nevelték. Gyors fejszámolás: több mint ötvenöt éve pörgeti a kereket, segíti az apró gyerekkezeket halacskát horgászni, pakol be a lakókocsiba húsvét előtt, s zárja le a fél éven át otthonául szolgáló kerekes lakást ősz derekán. Piroska néni családjában már nem viszi senki tovább a hagyományt, menye viszont itt van vele: édességet, cukorkát árul. Kinyitja nekünk a lakókocsiját, nyolc négyzetméteren minden négyzetcentiméter kihasználva: szekrény rejti a vécét és a zuhanyzót, a mosogató fölött a bögréket, fűszereket tartja, balra a kocsi végében az ágy. A másik lakókocsi ajtaja nyitva, a felfüggesztett tükör előtt fiatal lány szárítja a haját. Pár méterrel arrébb a céllövöldét gardírozó Bohos Zoltán invitál barátságosan bennünket, s míg a puskákat tisztogatta, megosztja velünk filozófiáját: „A céllövölde is olyan, mint a cirkusz, ha kinyitunk; mindennek mennie kell." Bohos Zoltánmiaga is mutatványos családba született, aztán egy idő után pályát váltott: szociális munkásként dolA festőművész egyik munkája előtt a Démász Rt. aulájában Fotó: Hollósi Zsolt gozott Vásárhelyen. Most, nyugdíjas évei alatt a szíve visszahúzza: segít, s hozzáértése miatt szívesen is látják. - Régen más volt a búcsú, a vásár atmoszférája. Ma az emberek nem annyira ambiciózusak, s azt is megnézik, mire költik a pénzüket. Volt rá példa, hogy egy férfi egy hölggyel érkezett, lőtt vagy tízet, de nem talált el egy pálcát sem. Mégis adtam ajándékot: ne menjenek el üres kézzel, ha már ennyi pénzt rászántak a játékra - osztja meg velünk emlékeit. A Belvárosi híd lábánál a vidámparkot Dohány Ferenc üzemelteti, évtizedek óta járnak Szegedre. A budapesti család már az 1800-as évek végén beszállt a mutatványosiparba. Akkoriban hajóhinták, lánckörhinták repítették a magasba a majálisozókat, ma viszont már dodzsem, hullámvasút, kisvonat, céllövölde, többkarú polip áll szolgálatukra. - Húsvét előtt kelünk útra nyolc kamionnal - meséli Dohány Ferenc. Debrecen és Szeged után Balatonlellén vagyunk egész nyáron, ott van egy vidámparkunk, a szezon szeptember közepéig tart. Ebbe nőttem bele, édesapám is mutatványos, öcsém is, és úgy néz ki, majd a fiaink viszik tovább a hagyományt. Elbúcsúzunk a fa alatt sziesztázó aszszonyoktól, mindjárt nyitni kell. A hídról jönnek lefelé a gyerekek, bőszen vitatva: a dodgembe vagy a polipkarú forgóra üljenek-e fel előbb. NYEMCSOKÉVA Bohos Zoltán nyugdíjasként tért vissza régi életéhez, a cél- Piroska néni családjában senki nem viszi tovább a hagyolövöldébe Fotó: Schmidt Andrea mányt