Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-24 / 96. szám

6 » H I R D E T E S * SZOMBAT, 2004. ÁPRILIS 24. Szegedi unikumok és rejtőzködő értékek:, avagy: Ki nyújtja először az ujját? A Szegedre oly jellemző napsugaras házak egyike Fotó: Frank Yvette Sok pénz kellene ahhoz, hogy több turistát vonzzon a város állítja sok szakember, nyilván nem alaptalanul. A hétköznapi polgárnak meg néha az a benyomása, több turistavonzó, egyedülállóan szegedi attrakció szinte pénz nélkül előállhatna. Épérzékű ember nem szívesen beszél bele laikusként egyetlen szakma dolgaiba sem. De a turizmus valami olyasmi, mint a foci - meg az egészségügy, az iskola és a többi. Belebeszélünk. Hány az óra? - A tavalyi szezonban a következőképpen tudtuk meg, hány órakor indul a zenélő óra a szegedi Dóm téren: kiültünk a padra délelőtt, délután - és kivártuk, így aztán sikerült később tájékoztatnunk az érdeklődőket, hogy déli 12 óra 15 perckor és délután 17.45-kor menjenek a térre, ha az órajátékot látni-hallani akarják - meséli egy utazási iroda tulajdonosa. Csúry Ferenc szegedi órásmester 1935-ben készült műve, amelynek a Rerrich Béla-tervezte számlapja körül Kulai József faragott figurái jelennek meg - valódi szegedi unikum. Igen könynyű elképzelni, hogy a csodálatos téren, amire - joggal - annyira büszkék vagyunk, rendre kíváncsi tömeg verődik össze, várva az órazenét, az egyetemi urakat és egykori honi nagyjainkat mintázó figurák körforgását. Majdnem úgy, mint Prágában. Mindössze „be kellene vezetni az órát a köztudatba" - fogalmaz az idegenforgalmi szakember. Szerintem ez annyit tesz: azt kellene elérni, hogy óránként zenéljen. Akár félkor, egészkor, negyedkor, akár háromnegyedkor mindegy. A lényeg, hogy sűrűn. A szabadtéri idején nem kellene délután ötkor lezárni a teret, csak jóval később. A prospektusokban egy kicsit meg kellene nyomni a ceruzát, amikor az óráról írnak az írók. Ennyi. A Dóm tér déli oldalán található zenélő óra alatt a szegediek is 'egyre többször és többen gyűlnének. És ez alighanem alapfeltétel ahhoz, hogy a turisták is ide tóduljanak. Műterem-iskola A föntihez, hasonlító példák szinte vég nélkül szaporíthatók. Bevett szomorú szlogenünk, hogy kevés a műemlék Szegeden. Tény. Árvíz, '45 utáni építési nekibuzdulások, amelyeket esztelen bontások előztek meg... Ám néha okkal lehetünk szomorúak attól, EURÓPA KAPUJA Minden idegenforgalmi adóforinthoz, amely a városi alapba befolyik, további két forintot ad az állam - mondja Kacsa József, a Magyar Turisztikai Egyesület Csongrád megyei elnöke. Tavaly megduplázódott az előző évi bevétel, az állami pénzzel együtt 126 millió került az idegenforgalmi alapba, de csak 30 milliót forgat vissza az ágazatba az önkormányzat. Tegyük hozzá: mostanában nem ebből fizetik ki a tűzoltók amúgy megérdemelt jutalmát, mint ez előfordult három, vagy négy éve. De ez nem vigasztal senkit. 2010 körül - amikorra egyébként Európa kulturális fővárosa szeretne lenni Szeged - a világ gazdaságának tíz százalékát a turizmus adja. Ki nyújtja először az ujját? hogy amink van, azt sem láthatjuk, se mi, városlakók, se a turisták. Ilyen a belvárosi napfény műterem. Legelőször Ráday Mihály tói hallottam róla évekkel ezelőtt, aztán tavaly a várban stílszerűen egy fotókiállítással ünnepelték meg, hogy az egyedi műemlék 111 éves. A jubileumi kiállítási képek jelenleg ott lógnak a napfényműterem falán, ahol egyébként egy művészeti magániskola működik. Bemenni a Széchenyi tér 2/B kapuján lehet, amely tárva-nyitva, mert - az egyébként szép, festett boltozató - kapubejáróból méterárut kilóra kínáló bolt nyílik. Az utca felől van még egy cégtábla, bőrdíszmű- és kutyafelszerelés-árudáról szól, de az itt nincs. Az ipartörténeti jelentőségű, a 112. évében tényleg párját ritkító, udvari, üvegezett tetejű fotóműteremről száz szegedi közül kilencvenkilenc nem tud semmit - nem számítva a művészeti iskola növendékeit, hiszen ők tavaly óta megnézhetik például Móra fotóját is, ami ebben a műteremben készült. Ahhoz nyilván kellene némi pénz, hogy ez a Belvárosban eldugott, lerobbant állapotú műemlék speciális szegedi turistaattrakció lehessen; de korántsem annyi, hogy az abszolút lehetetlenségek kategóriájába sorolódjon. Ez is igazi szegedi unikum, amely egy fotótörténeti és optikai gyűjteménnyel nemcsak a szakmai közönséget vonzaná. Utcai versantológia A műteremhez közel van, hát beléptem a Tisza Szállóba, gondoltam megérdeklődöm, mi lett az emléktáblával, Juhász Gyuláéval, amelyről nemcsak Péter László könyvében olvastam, hanem - jó sok éve - láttam is. Az egykori étterem Széchenyi tér felőli falán volt. Az most bank. A szállodában semmit sem tudtak mondani a dombormű sorsáról. Nehéz lehet irodalmi emlékhelyek témájú turisztikai programot produkálni egy olyan városban, amely folyton dicsekszik neves íróival, költőivel, az itt megfordult alkotók garmadájával, de ahol az írók szülőházai lebontattak egykor, az emléktáblák A Dóm téri zenélő óra - belülről Fotó: Miskolczi Róbert pedig tűnnek el mostanában. Az egyetlen Móra-emlékszoba funkcionál az egykori igazgatójáról elnevezett múzeumban. Igaz, Vörös Gabriella , a múzeum mostani igazgatója érdeklődésünkre azt mondta, kollégáival éppen az új állandó kiállításokon gondolkodnak és Tömörkény-, Juhász Gyula-, Bálint Sándor-anyag is szóba került. Ha megvalósult volna Péter László, a kiváló irodalom- és helytörténész realista álma, amit 1977-ben a Délmagyarországban is közzétett, akkor ma már egy bejáratott unikális szegedi turistaattrakcóval - és persze eleven turistákkal - lennénk gazdagabbak. A tudós párizsi példa nyomán legalább tíz (uhász Gyula-verset tett volna közkinccsé Szeged különféle pontjain - modern vonalú hirdetőtáblákon. A költő egykori szülőházának helyén, a mai klinikakertben például az Egy ház című költeményt lehetne olvasni, a Tisza-parton, valahol a boszorkány-szigeti bejáróban A szegedi boszorkányok címűt, a Fölső Tisza-parton, a szálloda környékén a Szeged címűt, és így tovább. Az utcai versantológia pompás ötlet volt, egyszerű és nagyszerű. Talán még pénzbe sem kerülne, ha valaki megszervezné, lokálpatrióta címfestők esetleg ingyen is megcsinálnák a táblákat - írta cikke végére az öteltgazda és megkérdezte: Ki nyújtja először az ujját? Azóta várunk Senki sem nyújtotta. Azóta is várunk. Szent-Györgyi Albert emlékházára például, amely ugyancsak abszolút szegedi és abszolút egyedülvaló idegenforgalmi hely lehetne. Várunk a Pick Tisza-parti épületében található ipartörténeti-szakmai kiállítási anyaghoz (szalámi és paprika) hasonlókra. Hol lehet például az a hatalmas egyetemi termet egykor elfoglalt ősszámítógép, amit szívesen megnéznénk újra - Kalmár László professzor emlékszobájával együtt? Nincs több hely a felsoroláshoz, csak még egyetlent, elfogultan: általában hiányoznak a tematikus turisztikai programcsomagok mifelénk. De hogy nincs egy füzet, amely célirányosan a város legvonzóbb építészeti értékeinek, a szecessziós házaknak-lépcsőházaknak a csodáira fókuszálna, s még egy, amely a napsugaras házakra és velük együtt más kézművesértékekre, az alighanem súlyos - hiba. SULYOK ERZSÉBET furoniccsal, Podmaniczkyval és Sejbennel Szegeden forgatott a német ARD Négy napon át Szegeden forgatott riportfilmet a városról a több milliós nézettségű német közszolgálati tévécsatorna, az ARD stábja. MUNKATÁRSUNKTÓL Magyarország európai uniós csatlakozása kapcsán riportfilmet forgattak Szegedről a német közszolgálati tévécsatorna, az ARD munkatársai. A több milliós nézettséggel rendelkező ARD úgy kívánja bemutatni a várost, hogy itt élő művészeket kérdez meg arról, hogyan élik meg a csatlakozás folyamatát, mi a véleményük róla, mennyiben befolyásolja további munkájukat, és milyen lehetőségéket teremt számukra az Európai Unió. A riportfilmben lapunk munkatársa, Podmaniczky Szilárd író, továbbá luronics Tamás táncos-koreográfus és Sejben Lajos képzőművész reprezentálja Szeged kultúráját. Az ARD stábja a város legszebb helyein, a Széchenyi téren, a Virág cukrászdánál, a Dóm téren forgatott. A Móra Ferenc Múzeumban látható árvízi kiállításon lefilmezték az 1879 előtti és a mai Szegedet bemutató makettet. - Már a nagy árvíz után kialakult a városban egy eufórikus összefogás, ami tulajdonképpen előérzete lehet a mostani uniós csatlakozásnak - mondja Podmaniczky Szilárd. - A németek érdekesnek találták Szeged kulturális életét. A balett és a képzőművészet nyelve univerzális, az irodalom viszont kicsit be van zárva, ezért arról is beszéltem, hogy májusban sok kis, eddig elszigetelt nyelv kapcsolódik az unióhoz. Mi sem tudjuk, hogy például a letteknél milyen a kortárs irodalom. Abban bízom, hogy az EU valamilyen formában lehetőséget biztosít majd a kis nyelveknek is az eddigieknél nagyobb megjelenésre, térhódításra. A Szegeden forgatott filmeket várhatóan május 2-án és 15-én sugározza az ARD. Francia filmnapok a Belvárosi moziban Maradok! - Sophie Marceau-val A Sophie Marceau főszereplésével készült Maradok! című film bemutatójával kezdődnek vasárnap 18 órakor a Belvárosi moziban a szegedi francia filmnapok. - A francia film a világon mindenütt ugyanazt jelenti: értéket, művészi nyitottságot, jó értelemben vett radikalizmust - Hiller István kulturális miniszter fogalmazott így az idei francia filmnapokról. Az országos rendezvénysorozatnak ebben az évben a főváros mellett immár Szeged, Debrecen, Miskolc és Pécs is része. Szegeden az Alliance Française szervezésében a Belvárosi mozi ad otthont a rendezvénynek: mától április 28-ig hét friss - többnyire hazai moziforgalmazásba nem kerülő - francia filmet vetítenek az elmúlt évi termésből. Vasárnap Diane Kurys Maradok! című filmjével indul a vetítéssorozat. Marie-Domenica (Sophie Marceau) és Bertrand [Vincent Perez) tökéletes párnak tűnik. Bertrand egy nemzetközi építkezési vállalat ügyeit intézi, ideje nagy részét repülőgépen tölti, és amikor nem dolgozik, kedvenc sportjának, a kerékpározásnak hódol. Marie-Domenica férje minden kívánságát teljesíti, saját álmai háttérbe szorulnak, érezhetően elégedetlen a sorsával. Ekkor találkozik Antoinenal (Charles Berling), a művészetrajongó íróval, és beleszeret. A férfi viszonozza a szenvedélyt, ám amikor Marie-Domenica úgy dönt, hogy elhagyja a férjét, Bertrand nem könnyíti meg a távozást, mi több, megismerkedik Antoine-nal, akiről kiderül, hogy szintén szeret kerékpározni. Hétfőn a Belleville randevú és a Se ördög, se angyal, kedden a Szeress, ha mersz és a Csak Ön után, szerdán a Totál szívás és Szívem csücske, Chouchou című alkotásokat láthatják a francia film szerelmesei. Charles Berling, Sophie Marceau és Vincent Perez a nyitó filmben A kis iskolák mellett MUNKATÁRSUNKTÓL - Zaklatott állapotú, a nevelés szempontjából szétvert iskolarendszerrel fogunk az unióhoz csatlakozni - jelentette ki minapi sajtótájékoztatóján Lezsák Sándor. A Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagja Szegeden, a Katolikus Házban tartott fóruma előtt ismertette az MDF álláspontját az oktatáspolitika aktuális kérdéseiről. Lezsák emlékeztetetett a magyar iskolák sok évszázados európai hagyományára. Úgy véli, a neoliberális szemlélet elbizonytalanítja az értéket létrehozó hagyományos iskolarendszert. Figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet a kistelepülések önálló oktatási intézményeinek elsorvasztása, központosítása jelent. Ez a politika Nyugat-Európában már évtizedekkel ezelőtt kudarcot vallott - hangsúlyozta. Nem az okos, megfontolt iskolatársulások ellen van az MDF, hanem a kistelepülés-ellenes kormányzati politikát helyteleníti - tette hozzá Lezsák Sándor.