Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-22 / 94. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA 2004. ÁPRILIS 22. NÉMETH KRISTÓF A KARRIERÉPÍTÉSRŐL ÉS A NŐI LÁBFEJEKRŐL Akire kamaszlányok várnak Bemutathatnánk Kertész Gézaként is, so­kan így is tudnák, kiről van szó. Németh Kristóf, mint mondja: nem keveri össze a szórakoztatást a magas művészettel, tu­datosan építi karrierjét. Közben pedig szerelmeslevelek tucatjaival ostromolják a tizenéves kislányok - Jelentősebb ismertséget először a nép­szerű Szomszédok című sorozattal, ké­sőbb a magasan legnézettebb szappan­operával, a Barátok közttel szerzett. Tu­datos volt ez az út? - Nagyon is az volt, ugyanis mindig úgy gondoltam: a populáris műfajokban is ott kell lennem ahhoz, hogy eredményes le­gyek. Tíz év megfeszített munkája, nem­ritkán napi 16 óra melóval értem el a sikernek ezt a szintjét. Legyen ez díjban, pénzben, vagy a közönség szeretetében mérhető. A híradós, Pálffy Pista barátom szokta mondani: ha valaki elirigyli más sikerét, akkor irigyelje el azt a rengeteg munkát is, ami abban van. Hogy láthassák... - Ezek szerint nem okozott vívódást, hogy „olcsóbb" szórakoztató műsorokat is elvállaljon az értékesebb színházi munkák mellett? - Picit sem okozott. A sorozatban is színészként jelenek meg és erre ugyanúgy büszke vagyok. Csak azt kell megtanulni, hogy az ember ne keverje össze a szó­rakoztatást a magas művészettel. - Pedig Stohl Andrásnak éppen azért kellett távoznia addigi színházától, mert a direktora nehezményezte a sok médiaszereplést. - Azt hiszem, az én igazgatóm fel­fedezte, hogy egy színész televíziós is­mertsége, népszerűsége konvertálható a színházba is. Nem tagadom, számtalan­szor várnak meg az előadás után olyan fiatalok, akik csupán azért jöttek el, hogy közvetlen közelről láthassák az ő tévé­sztárjukat. Továbbmegyek: azt sem tar­tom bajnak, ha valaki emiatt látogat be életében először egy színházba, mert le­het, hogy megtetszik neki, és színház­rajongó lesz. A tini aktfotója - Nemrég egy szegedi rendezvényen alig lépett néhány métert a tömegben, majd szétszedték közben a tíz év körüli kislányok. Gondolom, szerelmeslevelek­ben sem szenved hiányt? - Rengeteget kapok. Egyszer például ikerlányok küldtek nekem levelet. Ugye ennél nagyobb gyönyörűség nem kell egy férfinak, mint hogy két nő...? Az állt a papíron: nagyon szexi vagy, szerelmesek Németh Kristóf: nem mondanám, hogy szent ember vagyok FOTÓ: KARNOK CSABA azt sem mondanám, hogy szent ember vagyok. NEVJEGY Németh Kristóf 1975-ben született Bu­dapesten. 1998-ben végzett a Színművészeti Fő­iskolán, majd a Budapesti Kamaraszín­házhoz szerződött, melynek azóta is tagja. A népszerű Barátok közt című sorozat egyik főszereplője és egy kereskedelmi rádió műsorvezetőjeként dolgozik. A Gödöllői Művelődési Ház igazgatója. Hazánk sörnagykövete. vagyunk beléd mindketten. Alul meg volt egy sor: a levelet viszont nem mi írjuk, mert még sajnos nem tudunk írni. - Ráadásul, ahogy a mai kamasz­lányokat ismerem, nem lehetnek szív­bajosak, ha el akarnak érni valamit. - Valóban nem azok. A múltkor egy 13 éves lány eléggé komolyan ki akart kez­deni velem. Azelőtt pedig egy ifjú hölgytől meztelen fotóval ellátott levelet kaptam. Az ilyesfajta felajánlkozásokkal persze nem élek, mert ugye úriember vagyok, másrészt boldog kapcsolatban élek. Azért A kecses kéz bolondja - Igaz, hogy leginkább a női lábfejre bukik? - Egy szép női láb- és kézfejért meg tudok bolondulni. Ezek ugyanis jellem­zők bizonyos emberi típusokra és al­katokra. Ha végiggondolom azokat a höl­gyeket, akik fontos szerepet játszottak az életemben, azt látom: mindannyian ha­sonlóan formás lábfejjel és kecses kézzel rendelkeztek. - Jelenleg ön hazánk sörnagykövete, s mint mondja: célja a kulturált sörfo­gyasztás népszerűsítése. Vagyis úgy lát­ja, hogy lehetne még mit fejlődnie a magyar férfitársadalomnak? - A szocialista világban a sör népi ital volt, olcsó, nem túl jó minőségű: butította is rendesen a munkásságot. A sörözésnek nem szükséges feltétlenül az italozásról szólnia. El kellene jutnunk oda, hogy a sörfogyasztás társasági aktussá váljon. PATAKFALVI DÓRA A spárga elkészítésének tippjei Sok magyar háziasszony még nem tud bánni a spárgával, jóllehet, ebből az alacsony kalóriatartalmú, ám igen tápláló zöldségből különlegesen finom ételek főzhetők, per­sze csak ha tudjuk, melyek beszerzésének és elkészítésé­• nek trükkjei. MTI Ne legyen túl vastag, mert ak­kor félő, hogy fás, de túl vé­kony sem, mert akkor meg semmi nem marad belőle, mi­re meghámozzuk - javasolta Kalla Kálmán, a Gundel séfje. Mint mondta, nem szabad túl­főzni, mert akkor szétesik. A friss sípokat amúgy nyersen ajánlott ropogtatni. A legjobb hozzá az úgynevezett Gri­biche, vagy a hollandi mártás, amelyek selymes állaga és pi­káns ízesítése kiegészíti a spárga amúgy elég jellegtelen ízét. Előétel, leves, főétel, saláta, rétes, fagylalt - mindenféle fogás készülhet ebből a hal­ványfehér vagy friss, élénk­zöld színű, külföldön sokkal nagyobb becsben tartott zöldségből. íme, egy tipikus tavaszi me­nü: spárgaleves apró vajga­luskákkal, színes spárgaceru­zák - ennél a meghámozott, megpárolt halszeleteket és sonkaszeleteket feltekerik a zöldségre - serpenyőben sült csirkemell baconbe fűzve, vadspárgával - ez nagyon gyönge, igen vékony, zsenge sípokat takar - desszertnek pedig fehér spárgasorbet, amelynek az íze kicsit a cit­romfagylaltra emlékeztet, de van benne jófajta mascarpone sajt is. NAPI MELLEKLETEK Péntek «LMADÁR Szombat SZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZEL, GYÓGY-jR Szerda »íVU wmmmmmmmmmmm WWW.DELMAGYAR.HU GYERMEKNEVELÉS Feladatok az iskolán kívül A házimunka és annak megosztása sok családban robbanópont, s naponta szórja a veszekedésszikrákat az, hogy „a gyerek nem csinál semmit". Pedig a család mindennapi teendőiből még a legkisebbeknek is rész jár(na) - saját érdekükben. Nagyon sok-főleg városi - famíliában gond, konfliktusok forrása, hogy a családi munkamegosztásból kimaradnak a gyerekek. Nem kérnek, nem kapnak feladatot, nemigen ismerkednek meg az „ez az én teendőm"-ből adódó felelősségérzettel, a szülőkkel közösen végzett munkákból nem lesz számukra tapasztalat, minta. Mert a pici gyerek fogékony, utánzó hajlamú, és játékosan meg lehet tanítani sok mindenre (például játékainak helyrepakolására, terítéskor eszközök asztalra tételére). Az az apróság, aki már óvodáskorában rendszeresen kap önállóan végzendő feladatokat, szinte észrevétlen tanulja meg azokkal a kötelességtudatot is. És jó tudni, kedves szülők, hogy azt már jelentősen formálni kell az iskolát megelőző években, mert nagyban befolyásolja, milyen lesz a gyerek a suliban! S ha ott netán nehezebben boldogul, ha túlterhelt is, akkor sem ok ez arra, hogy otthon aztán mindentől megkímélődjék, mindent elvégezzenek körötte, helyette. Ha kell, segítséggel, de feleljen az iskolai dolgaiért, feladatai elvégzéséért, saját környezetének rendjéért, személyi higiéniájáért. Nagyon rossz módszer, ha mindentől megkímélik, ha kiveszik a kezéből a munkát! S nem helyes, ha az iskolásnak nincs teendője a családi munkamegosztásban, ha mindenféle ürügyekkel mindig kihúzza magát a feladatok alól. A tanulásnak, az életre való felkészülésnek ugyanis nagyon fontos része a különféle szerepek kipróbálása, a munkavégzés, a felelősségvállalás is. A gyermekkori feladatok végzése előgyakorlat a későbbi, önálló életvezetéshez: a ti­zenévesen rendszeresen boltba járó például megtanulja az árakat, a pénz értékét, a beosztást, a gondoskodást. A ruháit kiskorától elrakót kamaszként sem kell majd állandóan „imamalmozni" a rendrakásra. - Csak a feladat mindig konkrét legyen: ne azt hallja a gyerek, hogy „Csinálj rendet!". Az ő rendérzése lehet más, és szerinte éppen minden rendben van, amikor a polca limlo­mos. Kapja direktbe, hogy „Tedd rendbe a könyvespolcodat!", vagy hogy „Légy szíves, vidd le a szemetet!" A kérve parancsolás többnyire eredményes, ha következetesen alkalmazzák - és formálható vele a gyerek is, a családi munkamegosztás is. Akkor pláne, ha a szülő a di­cséretről, az elismerésről, a jutalmazásról sem feledkezik meg. SZABÓ MAGDOLNA Kicsikre ható reklámok Ha tetszik, ha nem: a gyerekek egyre több időt töltenek a tévé előtt. Ezért is óriási a tömegkommunikáció felelőssége. Az utóbbi időben nálunk is több olyan kereskedelmi csatorna állt munkába, ahol akár a nap tizenkét órájában folyamatosan lehet rajzfilmeket nézni, a filmek közt terjedelmes, sok fi­nomságot kínáló reklámblokkokkal. MUNKATÁRSUNKTÓL A tömegkommunikációnak kulcsszerepe van a gyerekek viselkedésének, gondolkodás­módjának alakításában. Már a harmincas években megfogal­mazódott a tétel, hogy a gye­rekek a fogyasztók olyan spe­ciális csoportját képezik, akik nem képesek megvédeni ma­gukat a reklámok hatásától. Amerikában a hetvenes évek­ben hoztak egy törvényt, ami a hétvégi, gyerekeknek szóló mű­sorokban csak óránként kilenc és fél perc reklámot engedélye­zett, jól elválasztva a műsortól. Az erős szülői lobbi elérte azt is, hogy a hirdetések tartalmát a szülők által közvetített érték­rend szerint kellett megalkotni, ezért jónéhány reklámfilmet be is tiltottak. A nyolcvanas évek­ben azonban más politikai sze­lek fújdogáltak: visszaállt a mű­sorszolgáltatók teljes szabadsá­ga, a reklámok mennyiségét és tartalmát a saját önkorlátozá­suk szabta meg - részletezi az origo internetes oldal. A gyerekekben ugyanis ellen­állhatatlan vágyat ébresztenek a reklámfilmek. Az ovisok ki­lencven százaléka a tévében hirdetett játékokat szeretné megvásároltatni szüleivel. Egy társadalom-lélektani vizsgálat során kiderült, hogy a megkér­dezett gyerekek több mint fele inkább játszana egy számára nem rokonszenves gyerekkel, aki birtokolja a reklámokból is­mert játékot, mint egy szimpa­tikus játszótárssal, akinek nem a hirdetésből ismert játékai vannak. Természetesen nem minden gyerekre hatnak egyformán a reklámok. Leginkább a há­rom-négy éves gyerekek befo­lyásolhatók: ők az óvodába ve­zető utat is mogyorókrém-dal­lal az ajkukon teszik meg, és fo­galmuk sincs róla, hogy a rek­lám és a rajzfilm két külön do­log: kritikátlanul elfogadják ezt is, azt is a valóság részeként. Nagyjából nyolc éves kor után kezdenek kételkedni a reklá­mok hitelességében. Ettől fog­va - néhány csalódás után ­már tudják, hogy az üzenetek többsége hamis. A hatodiko­soknak tizenkét százaléka hisz a hirdetőknek, a tizenhat éve­sek közül már csak négy száza­lék dől be nekik. De ez még nem jelenti azt, hogy ne áhítoz­nának továbbra is a reklámo­zott márkákra.

Next

/
Thumbnails
Contents