Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-20 / 92. szám

•MEGYEI TŰKOR" KEDD, 2004. ÁPRILIS 20. Fennmaradt ősmesterség a számítógépek korában Vízben terem a „kosár" Geráné Szemcnyei Olga mindenkivel szívesen megosztja a gyekényezés titkait Fotó: Tésik Attila Kiterjedt vízi világ volt a folyószabályozások előtt a valahai Alföld. A számtalan, vízhez kötődő tevékenység közül a gyékényszövés, -fonás a csekély számú megmaradt egyike. A mesterség egyik művelője, a vásárhelyi Geráné Szemcnyei Olga az ópusztaszeri emlékparkban is tart bemutatókat. Bármennyire is furcsa, Magyarország egykor vízi ország volt - nagyvíz idején legalábbis. Vásárhelyről Szegedre időnként ladikkal is el lehetett jutni. Az alföldi városok piacain ott árusították a hallal, rákkal együtt a vízimadarakat és tojásaikat, a víz mentén termett fűzvesszőből, vízben termett gyékényből font kosarakat. A káposztás csík azért volt káposztás csík, mert csíkhallal készült. Nyájőrző madarak A régi udvarházak körül ott lépdelt a szelídített darumadár - a dél-orosz sztyeppéken a pásztorok ma is tartanak darut, mely egészen lehetetlen távolságokból is észreveszi, ha idegen közeledik a nyájhoz —, tollát is gyűjtötték a rónán, s üreges nádszálba rakva védték a töréstől. A gólya pedig azért szelídült hozzá az emberhez, mert minden háznál halat ettek, és ahol hal volt, halhulladék is akadt. A szürkemarhacsorda, áradáskor, ha az egyik szigetet megunta, átúszott a másik szigetre, s a bivalyt nem véletlen hívták vízi bivalynak. A súlyom vasmacska alakú termését csónakkal gyűjtötték, és sütve fogyasztották, mint a gesztenyét; Délkelet-Ázsiában máig kiterjedt népélelmezési cikk. Adott az alapanyag E vízi világba illeszkedett be az is, ami napjainkra is megmaradt, a kosárfonás, gyékényezés. Minden létező dolgot gyékényből vagy fűzvesszőből font kosárba raktak, gyékényből volt a méhkas is. A tápai gyékényeseknek országos hírük volt - s van ma is -, s Hódmezővásárhelyen is tevékenykedik egy, a népi kultúra iránt érdeklődő gyékényes, Geráné Szemenyei Olga, aki ma, a számítógépek korában is továbbőrzi e régi mesterséget, a Napsugaras Dél-Tisza Menti Népművészeti és Kulturális Egyesület keretében. Iskolák, olvasókörök gyakran hívják meg mesterségbemutatókra, az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban szintén sokszor megfordul; most épp a Szent György-napi juhászversenyre készül. Mi készül gyékényből? Százegyféle kosár, szatyor, gyékényszőnyeg, szakajtó, dísztárgy, miegyéb, melyek falusi otthonokban éppúgy hasznavehetők, mint modern lakásokban. Miért kevés mégis a gyékényes? Például mert a gyékényt vagy saját kezűleg kell learatnia az embernek, féllábszárig érő vízben, őszidőn, vagy meg kell vásárolnia. Megvenni - épp azért, mert az aratás nehéz munka - pedig nem olcsó. Az előkészítés, mondjuk így, legalábbis macerás; a feldolgozás - szövés, fonás - időigényes. Kiterítik, szárítják, kötegelik - A frissen learatott gyékényt földön kiterítjük, szárítjuk, kötegeljük, mint a kukoricát, így akármeddig eltartható. Ha szövéshez használjuk, egy-két milliméter széles, hosszanti csíkokra szabdaljuk. A szövés szövőkereten történik, ahogy évezredekkel ezelőtt is csinálták mindenütt a világon, a viz menti kultúrákban, a fonás fonótűvel. Egy kis kosár elkészítése több órába telik; mindez a termék árában messze nem mutatkozik meg. S ha így van, miért gyékényezik Geráné Szemenyei Olga? - Imádom ezt csinálni mondja. De miért imádja? Erre voltaképpen nemigen tud választ adni, túl azon, hogy szereti látni, miképp válik a senki által nem értékelt gyékényből népművészeti cikk. Talán sok generációval ezelőtti, vízivilág-időszaki ősemlékek vezetik kezét. F.CS. Tartós a makói emubőr, Kontiék értenek hozzá Egy makói családi vállalkozás az egyetlen cég Magyarországon, amely képes olyan minőségben feldolgozni a strucc- és emubőrt, hogy az a nyugat-európai piac igényeinek is megfeleljen. Konti Ibolya szerint a nagy testű futómadarakra egész iparág is épülhetne térségünkben. Konti Ibolya édesapjával és húgával együtt húsz esztendeje dolgozza fel egzotikus állatok, többek között halak, hüllők és nagy testű madarak bőrét. Volt már a kezük között cápa, krokodil és kígyó bőre is - emuval és struccal nagyjából tíz éve foglalkoznak; azóta, hogy ezeket a futómadarakat Magyarországon is tenyésztik. Havonta nyolc-tíz darabot hoznak nekik, többnyire a nyers bőr kerül hozzájuk, de az is előfordul, hogy ők nyúzzák meg a testet. A makói család által alkalmazott egyedi technológia sokéves kutatás, kísérletezés eredménye - Konti Ibolya nem is árulta el, milyen anyagokat használnak például a cserzéshez vagy a festéshez. Azt viszont megtudtuk tőle, nagyon fontos az állat életkora, mert az öreg bőr kevésbé lesz erős, mutatós. A strucc esetében az sem mindegy, mikor nyúzzák meg: addig kell, amíg a test meleg, különben a tollak helyén nagy lyukak maradnak. A makói család a bőröket egyébként csak kikészíti, egyelőre nem talált olyan mestert, akivel közösen megoldhatnák a további feldolgozást is. Mire jó a strucc vagy az emu bőre? Készülhet belőle például cipő, táska, szemüvegtok, mobiltelefon- és tolltartó, de exkluzív felsőruházati termék is. Konti hus01as. aztatas, tartositas A bőrt először tartósítani kell sózással vagy szárítással, majd el kell távolítani a fölösleges rétegeket - ez az úgynevezett húsolás. Ezt követi az áztatás, a felpuhítás különböző cserzőanyagokkal. A szárítást követően pedig a vegyi tartósítás, illetve igény szerint a festés és a rámázás, Illetve csiszolás zárja a folyamatot. A munka több mint kilencven százalékát kézzel kell végezni, mert az anyag Igen sérülékeny. A strucc- vagy emubőr kikészítése aprólékos kézi munkát igényel. A végeredményt mutatja Konti Ibolya Fotó: Gyenes Kálmán Ibolya néhány évvel ezelőtt, kíváncsiságból varrt egy struccbőr mellényt - értékét akkor több százezresre becsülték -, de látott már Németországban strucc kosztümöt is. Az anyag egyébként nagyon tartós, egy struccbőr szemüvegtok például akár apáról fiúra is szállhat. Ezek a termékek éppen különlegességük miatt nagyon drágák, egy szűk réteg számára megfizethetők csupán. Konti Ibolya úgy gondolja, talán ezért nem alakult még ki Magyarországon az a lánc, amelyben a nagy testű madarak húsát, tollát, csontját és bőrét is feldolgoznák - pedig szerinte lesz jövője ennek az iparágnak. Svédországban például már most nagyon kelendő az emu húsa: egészséges és finom. Környékünkön Opusztaszeren nevelnek emukat, Mórahalmon pedig struccokat, vágóhíd azonban még mindig nem épült a gazdák kiszolgálására. Az állatok különben igénytelenek és a szakemberek számára is rejtélyes módon nagyon keveset esznek. Kontiék ennek ellenére nem gondolnak a tartásra - mint mondják, nekik elég munkát adnak a bőrök, ugyanakkor örülnének, ha lenne valaki, aki Makón vagy annak közvetlen környékén emufarmot nyitna. SZABÓ IMRE kapaszkodjon! elszédülhet a magas dollár Szente Varga Gergely ma is segíti az erzsébetiek mindennapjait Több mint 40 év a katedrán K&H dollár fix befektetési jegy 4

0/ éves dollár /o kamat 2 éves futamidő 2 évre 8,16% dollár kamat dollár vagy forint kifizetés jegyzésével most olimpiai utat nyerhet! Sitpd (Plua) iiegid. fcmuth L. tfl III (Plaia) (06 62) 188 120 Sttgtd Strpd. Stítlwiyi t6r 9 (06 62) S60 200 Sttgtd Sitgfd. Mamii tér S. (06 62) SSI 426 H6dmt<6>iiiHwlr Hodiwtöraiárhrly. Mmuth itr S. (06 62) S3S 610 Halt6 Maki. Sréthrnyi lér 14 16. (06 62) 21) 244 limlrt Sttntrt. tonulh u. 17/4 (06 61) S6I 200 Új Iio.i(iad. Hunyadi la. 10 10 1)6 6il «1 160 *A kamatot kamattridtiitat mOdtwreátU uairtaíw. **A promocto « rtttlatat tei'iikt a fcafikfiokokbor. ulüKtto Rott.CfoO f cí.otCet Több mint 40 év alatt közel félezer diákot okított a matematika és a kémia tudományára az erzsébeti Szente Varga Gergely. A tanyaközpont iskolájának egykori vezetője ma sem pihen, lelkesen intézi a helyiek ügyes-bajos dolgait, miközben irányítja a polgárőröket és az olvasókört. MUNKATÁRSUNKTÓL A tanár úr szerint csak úgy érdemes dolgozni, ha jól végzi az ember a munkáját Fotó: Tésik Attila Csak úgy érdemes dolgozni, ha jól végzi az ember a munkáját, vallja Szente Varga Gergely nyugalmazott pedagógus, aki mintegy 40 évig oktatta matematikára és kémiára az erzsébeti általános iskola közel 500 diákját. A Vásárhelyhez tartozó tanyaközpontban mindenki által csak „a tanár úrként" ismert Gergely bácsi az elmúlt évtizedek alatt nemcsak a katedrán állta meg a helyét, hanem az iskola vezetésében is. - 1960-ban kerültem Erzsébetre, ahol akkor még mintegy 100 diák koptatta az oktatási intézmény padjait - emlékezett vissza Szente Varga Gergely. Ma már az itt tanuló gyerekek száma a felére csökkent. Akkoriban a diákok többsége főként a környező tanyákból jött, mostanra ez is megváltozott, s inkább az erzsébeti csemeték járnak a suliba. Szente Varga Gergely munkája egyébként a délelőtti tanítással nem ért véget. A Vásárhelyről kijáró kollégáival ellentétben a tanár űr a tanyaközpontban lakott, így természetes volt, hogy lelkesen intézte, s még ma is intézi az ott élők ügyes-bajos dolgait. - Pedagógustársaim lerakták a naplót és a ceruzát, s hazamentek, nekem viszont ez az otthonom, így felkerestek, s keresnek is a problémáikkal. Leginkább a segélyek intézéséből veszem ki a részem, de emellett a helyi olvasókör és a polgárőrök vezetője is vagyok - jegyezte meg Szente Varga Gergely. A nyugalmazott pedagógus egyébként nagyon büszke arra, hogy Göncz Árpád egykori köztársasági elnök 1956-os emlékérmet adományozott neki, valamint megkapta a Hazáért Érdemkeresztet. Mint mondta: ha újrakezdhetné, akkor is a pedagógusi pályát választaná, mert a tanítás nagyon sok örömöt okozott neki.