Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-16 / 89. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR* PÉNTEK, 2004. ÁPRILIS 16. Ha csípőprotézis, akkor szentesi kórház és ár. Berki Sándor Amerikai módszerrel gyorsabban gyógyul a beteg Dr. Berki Sándor főorvost szerte az országból keresik a betegek Fotó: Tésik Attila Dániában tanított, Amerikában pedig tanult a szentesi kórház baleseti és helyreállító sebészeti osztályának vezetője. Dr. Berki Sándor már túlvan az első olyan csípőprotézis-beültetésen, amelynek mozzanatait az Egyesült Államokban sajátította el nemrégiben. Tudományos munkássága elismeréseként hívták meg Amerikába a szentesi kórház osztályvezető főorvosát, dr. Berki Sándort a világ legrangosabb csontsebészeti kongresszusára. A San Franciscó-i szakmai találkozón tizenötezer balesetsebésa és ortopéd szakorvos vett részt, Magyarországot csak négyen képviselték, közülük hárman budapestiek. A szentesi főorvos érdemét az is növeli, hogy egy vidéki kisváros kórházában is képes olyan teljesítményt nyújtani, amit nem csak a határainkon belül jegyeznek. A dánok tanultak Szentestől Az amerikai útját megelőzően Dániában járt Berki főorvos, aki az egyik egyetemi klinikán tartott előadást a velőszögezés bizonyos típusairól, amelyeket ő sikeresen alkalmaz a szentesi kórház baleseti és helyreállító sebészeti osztályán. Kiderült: az eljárása modernebb annál, mint amit a dán orvosok gyakorolnak. Ötletek az Egyesült Államokból Az amerikai kongresszuson viszont sokat tanult Berki Sándor. Azt meséli, hogy ott naponta összefoglalták a tudomány legfrissebb álláspontját. A szentesi főorvos azon kevesek közé tartozik hazánkban, aki az elsők között ültetett be csípőprotézist úgynevezett minimál invazív módszerrel. Ennek az a lényege, hogy alig károsítja a szöveteket, s a betegek lényegesen rövidebb idő alatt gyógyulnak, mint a hagyományos implantációk után. Eddig több mint ötven sikeres operáción van túl. S míg eleinte csak a sovány testalkatú pácienseknek javasolta a csípőprotézis beültetésének új módszerét, azóta már eredményesen alkalmazta azt egy 126 kilogramm testsúlyú betegen is. Amerikában leste el Berki Sándor az általa alkalmazott csípőprotetikának egy még korszerűbb változatát. Eddig ugyanis két metszéssel ültette be a protézist, ám a San Francisco- í kongresszuson élő közvetítésen követte, hogyan helyezik be az amerikai kollégák egyetlen vágással a protézist a páciens csípőjébe. Berki főorvos idehaza már el is végezte az első beültetést egyetlen kis metszéssel. A sikeres műtét után még gyorsabban gyógyul a beteg az új eljárásnak köszönhetően. Csípőprotézis: 30 éves múlt A szentesi kórházban egyébként harminc esztendeje ültette be az első csípőprotézist dr. Badó Zoltán. Az iskolát teremtő, nagy tudású orvosegyéniség bizonyára büszke lenne tanítványára. Amerikai benyomásait különben úgy öszszegzi a szentesi osztályvezető, hogy ő bizony röpdösne az örömtől, ha olyan műtőben operálhatna, mint amilyet San Franciscóban látott. De egyelőre csak álmodozik a háromdimenziós navigáló operációs rendszerről, amelynek az a lényege, hogy számítógép aszszisztál a műtéteknél. A fúrópisztolyokon szenzorok mutatják, hogy a térben éppen hol tart az orvos a behatolással. BALÁZSI IRÉN A befelé forduló erotika jegyében Rendhagyó módon ötvenedik születésnapjához közeledve rendezte meg első, bemutatkozó tárlatát a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában Balogh Sándor szegedi szobrászművész. Balogh Sándor Berettyóújfalun született, Tóth Sándor növendékeként 1973-ban a szegedi Tömörkény művészeti szakközépiskolában érettségizett. Pályafutása ezután meglehetősen kacskaringósra sikeredett. Afféle igazi életmúvészként alkotott: „Igyekeztem kopogtatás, behódolás, önmagam megerőszakolása nélkül túlélni az adódó élethelyzeteket." Bár Balogh Sándornak nincs sok kapcsolata az egyesülettel, hivatalosan a Szegedi Szépmíves Céh tagja. Szakmai támogatást kap egykori mesterétől, Tóth Sándortól. Fritz Mihálynak és Kalmár Mártonnak is sokat köszönhet, ők még az alkotómunkához szükséges eszközök és anyagok beszerzésében is segítséget nyújtottak neki. 2003-ban felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének szobrász tagozatába, ezért és közelgő ötvenedik születésnapja miatt is most időszerűnek gondolta, hogy egész pályafutását összegző kiállításon mutassa be bronz- és kőplasztikáit, rajzait és különös, egyéni színvilágú festményeit. Szobrai variációk egy témára: finoman megformált nőalakjainak többsége eltakarja az arcát, rejtőzködik. - Mint ahogyan én sem, a külvilággal ők sincsenek megelégedve, ezért inkább önmagukba fordulnak, a belső utakat keresik, csak az alakjukat, mozdulataikat mutatják meg. Sokan azt mondják: a szem és az arc a lélek tükre, holott az ember teste és mozdulatai is kifejezik érzelmi világát, lelkületét. Sohasem mintázok modell alapján, helyette folyamatosan kapcsolatban állok a női nemmel. Naprakészen a fejemben, a szívemben és a kezemben érzem ezt a csodálatos lelkiés formavilágot. Az erotika is ugyanolyan lételeme az embernek, mint az evés és az ivás, butaságnak tartanám tagadni, hogy számomra is fontos - vallja az alkotó, akinek munkáit május 7-éig láthatja a közönség a B galériában. H. ZS. f Balogh Sándor meghatározó témája: a Nő Fotó: Karnak Csaba Továbbra sem lehet tudni, mi lesz a sorsa Szeged patinás kisvendéglőjének Két éve kötötték ki a Kálmány Lajos utcai Bárkát Noha több mint két év telt el azóta, hogy bezárták a Bárkát, ma sem lehet tudni, mi lesz a sorsa a patinás szegedi kisvendéglőnek. Az IKV Rt.-nél azt mondták: fontosnak tartják a városképi jelentőségű vendéglátóhely újbóli megnyitását, ugyanakkor az üzemeltető azt közölte, hogy vele még nem tárgyaltak ez ügyben. A Bárkára 2002. január 7-én került lakat. Nem sokkal a kisvendéglő bezárása után a következő feliratot festették fel ismeretlenek a Kálmány Lajos utcai épület falára: „Ide egy olcsó boltot kérünk!" Az óhaj nem teljesült. De azoké sem, akik abban reménykedtek, hogy gyorsan kinyit majd a felújított Bárka. A rendszerváltás után sorra szűntek meg Szegeden a városképi jelentőségű, kockás abroszos, régi időket idéző kiskocsmák, csapszékek. A Bárka egyfajta intézmény volt a Tisza partján, hiszen nyolcvan évig fogadta a vendégeket. Azonban 2001 végére á közel százéves épület valamenynyi szeglete elöregedett, megfáradt. Az üzemeltető, Marosiné Mucsi Piroska nem sokkal a zárás előtt így nyilatkozott lapunknak: Egyfajta intézmény volt a Bárka Szegeden: nyolcvan évig fogadta a vendégeket Fotó: Frank Yvette - A tetőszerkezettől a falakon át a közművekig minden felújításra szorul, s amíg a ház nem esik át egy tatarozáson, semmi értelme nincs annak, hogy a belső teret toldozgassuk-foltozgassuk. A dologhoz hozzátartozik, fennállt a veszélye annak is, hogy az ANTSZ nem engedi tovább működtetni a vendéglőt. Marosiné számítása szerint a felújítás költsége 2001 -ben megközelítette volna az ötmillió forintot. Ekkora összeg befektetésére viszont csak akkor vállalkozott volna, ha az önkormányzati tulajdonú házat megvásárolhatja. Akkor azt mondta lapunknak, hogy akár kölcsönök felvételével, esetleg a Széchenyi-terv nyújtotta lehetőségekkel is élve szépítené meg magántulajdonát. - Megítélésünk szerint is az a legjobb megoldás - fogalmazott 2002 legelején Kerekes Péter, az IKV Rt. akkori elnök-vezérigazgatója -, ha a vendéglő üzemeltetője megveszi a Bárka épületét. Éppen ezért azt javasoljuk az önkormányzatnak, mivel a ház valóban sok pénzt igénylő átépítésre szorul, járuljon hozzá, hogy Marosiné méltányos áron megvásárolhassa az épületet. Kerekes úgy vélte, hogy az illetékes bizottságok néhány héten belül megtárgyalják az ügyet, és minden esély megvan arra, hogy a Bárka megszépülve fogadja a vendégeket. Akkor 2002. januárt írtak a naptárban. A Bárka azóta sem nyitott ki. - Én magam nagy nosztalgiával gondolok vissza a Bárkára, hiszen a Radnótiban lejátszott öregfiúk kosárlabdameccs után mindig itt ittunk meg egy-két korsó sört - mondta Németh István. Az IKV Rt. jelenlegi elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta: tősgyökeres szegedi lévén fontosnak tartja az emblematikus szegedi vendéglátóhelyek újbóli megnyitását. így az IKV lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy ezek a helyek újból működjenek. A Bárka-ügyről Marosiné is szűkszavúnak bizonyult. Annyit mondott csupán, hogy a vendéglő bezárása óta nem történt előrelépés az ügyben, s vele még senki sem tárgyalt az épület sorsáról. sz. c. sz. ROMKERT A LIGETBEN Értesüléseink szerint Marosiné Mucsi Piroska üzemeltette éveken át a Tiszavirág kisvendéglőt is, amely szintén városképi jelentőségű csapszék volt Szegeden. A Tiszavirágot 1998-ban hasonló okok miatt kellett bezárni, mint a Bárkát. Míg Marosiné az előbbi két helyet bérelte a várostól, addig a Vigadó saját tulajdona. Az újszegedi liget közepén lévő, rendkívül leromlott állapotú szórakozóhely már a kilencvenes évek eleje óta nem fogad vendégeket.