Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-10 / 85. szám

Az Orszángyűlési Könyvtár állományából törölve NAPI MELLÉKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. ÁPRILIS 10. WWW.DELMAGYAR.HU A MEGYEHATÁRSZÉLEN KIRÁLYSÁG PUSZTA HOZZA MEG A FELTÁMADÁST ápolnak Eperjesen Első húsvétját tartja Eperjes a tavaly felszentelt templomban. A szent hajlékot az eperjesiek akarták, a takaros építmény harangja a falu közepéről szól messzire. A lányok és fiúk közül nagyon sokan ünneplik a feltámadást a régi módon: tojással és locsolással. A kamaszok tudják, hogy az ünnep történéseit szimbolikusan lehet értelmezni, a locsolás a megtermékenyítés, a tojás a termékenység jelképe. Bár akad közöttük, akinek kezébe pénz is kerül hétfőn, a többség szerint vacak dolog, kár tönkretenni ezzel az ünnepet. Tóthék az ötszáz lelket számláló Eperjes közepén laknak, a Kossuth utca elején, mindössze száz méterre a templomtól. Andrea, a serdülő gyerekek édesanyja azt mondja, csodálatos, hogy reggel, délben és este hallhatja a harangot. Ilyen nem volt soha azelőtt Eperjesen. Olyan megnyugtató, szép hangja van. Hat óránál persze korábban kel a család, mert a fiatalok autóbuszra ülnek, hogy a városba utazzanak. A szintén Andreának keresztelt leánygyermek a szentesi gimibe jár, ha még nagyobb lesz, gyógyszerésznek tanul. Most azonban a középiskolai tavaszi szünet környékén természetesen tojást fest, ahogy előző tavaszokon. Andi azt mondja, elég rosszul esne neki, ha nem jönne hozzá sok fiú, elképzelhetetlen, hogy ne legyen elég festett tojása. Szerinte a locsolás egyenértékű az udvarlással, valamiféle tiszteletadással. Naplót vezetnek a locsolókról A kölnivízzel kibékül, ritka az a fiú, aki vödörrel jön a házba. A legtöbbje ittmarad egy falat ételre, egy pohár italra. Leginkább rokonok, barátok jönnek, hiszen kicsi ez a falu. A húsvét után azonban a lányok csapatban összejönnek és kicserélik a leglényegesebb információt: kinek hány locsolója volt. Erről mindenki naplót vezet, ez a húsvét jellegzetesen eperjesi hagyománya. Andi azt mondja, neki legalább hatvan szokott lenni, a lányok ugyan nem féltékenyek egymásra, de azért számon tartják az adatokat. Előfordul, hogy ad pénzt a locsolásért, de igazán keveset. István fivére szerint teljesen „égő" pénzt kérni, egy becsületes fiatalember ilyet nem tesz. A vásárhelyi Kossuthban tanuló és ezért mindenkinél korábban kelő fiú Csaba testvérével együtt állítása szerint a Délmagyarországban és a Délvilágban olvasta a legjobb locsolóverseket - ezeket mondják is az eperjesi lányoknak. Az öccs véleménye a pénzzel kapcsolatban nem egészen egyezik a bátyjáéval, neki bizony jól jön. Csaba a szentesi Pollákban tanul, mindig hajnalban indul, húsvétkor a korai ébredés neki sem fog tehát nehezére esni. A fiúk már előkészítették a szódásüvegeket. Tudják ugyan a lányok, hogy körülbelül mire számíthatnak, olykor mégis meglepetésként éri őket a sok víz - a fiúk szerint a történetben a sikítás az igazi. István, a családfő elmondta: a faluban sokan be is zárják az ajtót húsvétkor, nehogy valaki bemenjen, de ő a fiait karon ülő koruk óta hordA mai süldő lánykák közül sokan nem tartják meg a húsvétot, a tanár úr úgy látja, halódó hagyomány lett ez Eperjesen is. Mise az új templomban Húsvétvasárnapon feltámadásmisét mond a faluért az eperjesi plébános - az új és mindeddig egyetlen templomban. Tavaly októberben szentelte fel a püspök a szent hajlékot, melyre hosszú évtizedeket vártak a ma élők és az előttük járók. A nyolcvanhét éves Gizike néni például tíz éve azért imádkozott, hogy megérje a templom felépülését - minden misén ott ül az első sorban. A padokon ötvenen ta, vitte magával lányos házakhoz. Mert jó móka szerinte ez az ünnep. A húsvéti étek receptje az apa szerint a következő: a sonka az üstben megfő. A füstölt hús ízű lében aztán főznek kolbászt. Mikor az is kész, következik legalább negyven tojás, azt a lében is hagyják kihűlni. így csodálatos finom. A szülők szerint városon azért nem ünneplik már a húsvétot, mert nincs az emberek között összetartás, a szomszédok is alig ismerik egymást. A falu kicsinységét mi sem bizonyítja jobban, mint a Gugyin házaspár pedagógiai múltja: Marika néni és Péter bácsi nem tud olyan embert mondani a faluból, akit ne tanítottak volna. Kistelepülésen a tanítónak mindenhez értenie kell, ahogy Marika néni mondta magukról: ő volt az alsós, a férje a fölsős. A tanítónő tavaszokon legalább negyven locsolóra számít, a neveket ő is naplóban rögzíti. Készül sütemény, a fiúk vehetnek gyümölcsöt, választhatnak a különböző méretű csokitojások közül. Érdekes - mondja a tanítónő - , hogy a szegény gyerekek általában a kisebb tojást veszik ki a kosárból. A tanár úr arra emlékszik, ifjú korában a legények minden egyes házhoz elmentek locsolni, húsvétkor a lányok annak a fiúnak adták a legszebb tojást, aki nyilván tetszett nekik. A tanár úr szerint ebből is látszik, hogy igazából a nő választ. A Gugyin házaspár, Marika néni és Péter bácsi nem tud olyan embert mondani a faluból, akit ne tanítottak volna A Tóth család tagjai úgy vélik, falun az összetartozást erősíti a húsvét FOTÓK: TÉSIK ATTILA férnek el egyszerre, alkalmanként ennyi hívő el is megy a misékre. Öt gyermeket keresztelt eddig Szujó Antal a templomban, jegyeseket még nem adott össze. Az ünnepi szertartás az úgynevezett oltárfosztással kezdődik: ennek üzenete szerint Jézus halálát mutatja a templombelső - a húsvét vége viszont a feltámadás. A Mester feltámadását nem úgy kell érteni, hogy testében visszatért az emberek közé - mondja az atya. Úgy kell érteni, hogy itthagyta a jelenlétét. Az ő végtelen szeretete és világossága nyilvánul meg ezután. Pénzhiánnyal küzd a falu A fohász elkel a pénzügyi gondokkal küszködő kis faluban. Mégis úgy tűnik, a falu elöljárói igyekeznek megbirkózni azzal, amivel lehetetlennek tűnik. Az iskolában megszűnt a felső tagozat, forráshiánnyal számol a testület, mégis építkeznek: fiatal házasok számára készülnek önkormányzati lakások. Az ősgyepet birtokló Királyságpusztát természetvédelmi területté nyilvánították, beleesik a kék túra vonalába. Itt született egy tanyán a falu polgármestere, Kollár János. Attila nevű tizenkét esztendős fia bár nagybetyár hírében áll, a locsolkodásban mondhatni szégyenlős - nem is indul kölnivízzel hétfőn reggel. Marcsi lánya nem kedveli ezt az ünnepet, idén először ők nem lesznek otthon a jeles napokon. Kollár János emlékeiben él az ökrös szekér, azon vonták a teli vödröket húsvétokon át a falun: a locsolás érte a ház elejét, a belső szobákat, ágyat, mindent. A polgármester szerint jó mulatság volt az, mára Eperjesen is valamelyest anyagias lett az ünnep. Hogy a pénz mire is való tulajdonképpen, arról a falu vezetőjének egyértelmű véleménye van. Szerinte A Tóth fivérek hétfőn hajnalban szódásszifonnal indulnak el otthonról aki munkát akar, az talál. Ha nem is a faluban, de a környező városokban biztosan. Ha fizetést akar, az már más olvasat alá esik - vannak, akik csak fizetésre, munkára nem gondolnak. A puszta értéke A kis közösség jövője nemcsak a bevételeken, de azon is múlik. Az eperjesiek gondoskodóak egymással szemben, a falu egyetlen vállalatánál, az Agro Gárdánál hosszú ideje nem volt elbocsátás. A saját maguk felett rendelkező, önkormányzásban élő falubeliek még nem gondolnak Királyságpusztára - a polgármester igen. Az ősgyep, a puszta nem képvisel különleges értéket egyelőre azoknak, akiknek az természetes. Az eperjesiek egyelőre nem értik, a külföldi vendégnek ugyan miért lehet olyan érdekes a puszta, ahol folyton fülbe fúj a szél. BLAHÓ GABRIELLA