Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-27 / 73. szám

Szombat, 2004. március 27 SZIESZTA 15 OTTLIK KÁROLY, AZ ORSZÁGGYŰLÉS PROTOKOLLSZAKÉRTŐJE SZERINT MÉG NEM VAGYUNK SZALONKÉPESEK BRÜSSZELBEN A politikai baklövés és Medgyessy Péter (jobbról) és Orbán Viktor találkozója. Mindketten vétettek az illemszabályok ellen Harmincnégy nappal Magyarország EU-csatlakozása előtt különös jelentőséget kap a hazai politikai viselkedés- és vitakultúra színvonala. Nemzetközi megítélésünk szem­pontjából óriási politikusaink felelőssége - hangsúlyozta Ottlik Károly, az országgyűlés szegedi születésű proto­kollszakértője, aki a rendszerváltás óta hivatalban lévő összes miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Ugye emlékeznek még a rend­szerváltás idejéből enyhén kó­cos, fiatal és kevésbé fiatal po­litikusainkra, akik mára ko­moly közéleti szereplőkké vál­tak? A lobogó hajú és szakállas Orbán Viktorral A még a Par­lamentben is farmerhez ra­gaszkodó Fodor Gáborra vagy Deutsch Tamásra? Amikor még megtörténhetett, hogy a magyar országgyűlés épületé­be tornacipőben léphessen be egy törvényesen megválasz­tott képviselő. Mai szemmel nézve - az EU-csatlakozás előtt - mindez humorosnak tűnik, hiszen az akkori világ­megváltó szellemiséget és stí­lust mára csendben felváltotta a tudatosság, a politikai piár, a protokoll józansága és az illem fontossága. Vagy mégsem? Kínos helyzetek - Nos, ez utóbbi kettő eseté­ben - politikai hovatartozástól függetlenül - van mit pótolni­uk politikusainknak - erősí­tett meg Ottlik Károly, az or­szággyűlés protokollszakértő­je, több e témával foglalkozó könyv szerzője. Mint hozzátet­te, a rendszerváltós, kiforrat­lan hőskorban sok minden spontánul, laikus módon tör­tént. Őt például még vendég­látó-ipari szakemberként kér­te fel Antall József miniszterel­nök, hogy segítsen Giscard'Es­taing, a korábbi francia köz­társasági elnök magyarországi protokollrendezvényeinek le­bonyolításában. A megbízás remekül sikerült, és Ottlik Ká­roly mindegyik, azóta hivatal­ba lévő miniszterelnök szemé­lyes tanácsadója lett. Érdekes ilyen speciális megvilágítás­ban látni az újkori magyar tö­rénelmet, mint felidézte: An­tall József például nagyon fon­tosnak tartotta az akkori pol­gárosodás viselkedéskultúrá­jának jobbítását, majd a Bo­ross Péter rövid ideig tartó miniszterelnökségét követő Horn-kabinet idején óriási változáson ment keresztül az ország. Külföldről mind a poli­tika, mind a gazdaság és a vi­selkedéskultúra terén nagy volt az elvárás, sokszor tartot­tak görbe tükröt elénk. Orbán Viktor már jóval professzioná­lisabban állt ehhez a kérdés­hez, Ottlik Károly egyik, visel­FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD Ottlik Károly FOTÓ: REISZ HAJNALKA kedéskultúrával és protokollal foglalkozó könyvét „kötelező olvasmánnyá" tette a Fi­desz-frakcióban. És hogy mindez miért annyi­ra fontos? Akkoriban még meg­történhetett, hogy a hazánkba látogató II. Erzsébet angol ki­rálynőt valamelyik magyar po­litikus vállon simogassa és hát­ba veregesse. Holott köztudott, hogy a királynőt nemhogy megérinteni, de felkérés nélkül megszólítani is tilos. Ma már ilyen nem fordulhat elő, de 1994-ben a királynő valószínű­leg érdekes élményekkel távo­zott hazánkból. Nem lehetett kevésbé kínos az a helyzet sem, amikor pár évvel később az egyik kisgazda politikus a né­met külügyminisztert bizalma­san megkérte, hogy a diplomá­ciai pályára készülő, falubeli, körzeti orvos barátjának sze­rezzen egy kisebb nagyköveti posztot. Mire a német politikus frappáns válaszában viszon­zásként egy vöröskeresztes tanfolyamot végzett kollégájá­nak kért főorvosi állást egy ki­sebb kórházban. Botrány ugyan nem kerekedett a dolog­ból, de tudvalevő, hogy diplo­máciai körökben minden szó­nak és tettnek pluszjelentősége van, ezek megsértése akár poli­tikai fegyver is lehet. Balkáni suttyók Szerencsére azóta itthon so­kat fejlődtünk és finomodtunk ezen a téren, megtanultuk, hogy a politikában tevékenyke­dő szakemberek munkájának egyik velejárója a közszereplés, a megjelenés. Viselkedésük, vi­takultúrájuk és magánéletük közbeszéd témája, személyük példaértékű sok ember számá­ra. Nem mindegy tehát, ho­gyan öltözködnek, mennyire ismerik más népek szokásait és a diplomáciai protokollt, a felé­jük irányuló elvárásoknak mi­lyen mértékben tudnak megfe­lelni. Most, 34 nappal az EU-csatlakozás előtt sürgető hangsúlyt kapnak ezek a kér­dések, politikusainkra komoly felelősség hárul a hivatalos és a társas érintkezés világában. Va­jon ezen a téren mennyire fel­készültek? - adódik a kérdés. - Sajnos kettesre tudnám őket osztályozni: katasztrofá­lisnak ítélem a pillanatnyi ér­zelmekre alapozó vitakultúrát, ezzel Brüsszelben nem va­gyunk szalonképesek. Ha így folytatjuk, akkor neveletlen, üres zsebű, balkáni suttyók­nak fognak titulálni bennün­ket. Ami jó jel, politikusaink érzik azt, hogy az itthoni vi­szonyoktól eltérő kihívások­nak kell megfelelniük - ma­gyarázta a szakember. Véle­ménye szerint a pártpolitikai célokon felül kell emelkedni. Medgyessy-Orbán 1:1 Valóban minél több felső­szintű találkozóra és egyezte­tésre lenne szükség, ami a ma­gyar viszonyokat ismerve ko­rántsem olyan egyszerű. A kö­zelmúltban hetekig cikkeztek a lapok a Medgyessy-Orbán nyilvános találkozó kapcsán, hogy vajon melyikük követett el nagyobb illemtani sértést: a meghívó vagy a vendég? Med­gyessy Péter, aki egy négyszem­közti beszélgetésre invitálta az ellenzéki párt vezetőjét, és ehelyett a sajtó képviselőinek kereszttüzében várt rá, vagy Orbán Viktor, aki legalább öt percet késett a találkozóról? - A kérdésben valamennyire benne van a válasz is, hiszen mindketten vétettek az illem szabályai ellen, a mértékről azonban döntsön mindenki a maga szája íze szerint - vágta el a gordiuszi csomót Ottlik Károly, akinek pár hónapja je­lent meg hatodik, protokollal foglalkozó kötete. A könyv saj­tótájékoztatóján megjelentek a pártok és a konzulátusok prominens képviselői is. Az eseményen közös nyilatkozat született arról, hogy mind­egyik parlamenti párt a saját berkein belül igyekszik javí­tani a politikai viselkedés- és vitakultúra színvonalán. Csak remélni tudjuk, hogy mindez számon is kérhető rajtuk... LÉVAY GIZELLA Spanyol Nemzeti Táncszínház 2 március 28., 19.00 Szegedi Nemzeti Színház Arvo Párt: János passió március 28., 19.30 Alsóvárosi Templom A Dizőz - Egy este Szulák Andreával március 29., 20.00 Belvárosi Mozi Zséda koncert március 30., 20.00 Ifjúsági Ház Hangverseny a Szegedi Dómban Égető Mária - orgona Brass in the Five március 31, 19.00 Malek Andrea és bécsi barátainak koncertje március 31., 20.00 Belvárosi Mozi Four Fathers koncert április 1., 20.00 ifjúsági Ház www,$zegedvaros,hu/tava«:ifes*tiv«i C? SS loformédos telefon: 62/46-64-64, 30/58^ 4141 Jegyek elővételben a Dugonics téri információs trolibuszban kaphatók. Szélmalomra bukik az idegen Amikor a falusi turizmus bontogatta szár­nyát, üzenetet kaptam, hogy keressem a kapcsolatot Kőrös Lászlónéval. Telefonon megegyeztünk, legjobb erről a helyszínen beszélgetnünk. Balástyán vettek tanyát, ta­lálkozzunk ott. A címe: Tanya 300. Találkoztunk. Negyed század is eltelt azóta, most fönn­akadtam a telefonkönyvön. Az van benne, hogy Kőrös László szélmolnár. A környéken se láttam szélmalmot. Megvette a tanyájukat egy svájci. - Nem lehetne ide malmot építeni? - Mindent lehet. Összetegeződtünk Lacival annak idején, azt mondja, belsőleg nincsen még berendezve, jószerivel csak a fala kész. Olyan lenne, mint a látványkútágas? Megvan a gémje, a ko­lonca, a kávája is, csak a kút hiányzik alóla? - Gyere, és nézd meg! Harminckétezer, nagyméretű vályogtéglát verettem hozzá. Fej­magasságból ejtettük le, és nem törött el. - Mind a harminckétezret? - Dehogy. Csak átlagot számítottunk. Szép nagy puszta közepén gyönyörű a malom. - Ki volt a mester? - A termelőszövetkezet brigádvezetője. So­ha nem csinált még ilyet. Parasztkőműves. Azt a fajta embert képzeld el, aki semmihez hozzá nem fog addig, amíg töviről hegyire meg nem ért mindent, de amikor belevág, akkor remekel. Benn, a földszinten van mit látnunk. - Mit keres itt ez a balkezes szekerce? - Sasnak való szeme van az úrnak! Mindjárt kiszúrod, hogy balkezes? - Dolgoztam párjával, onnan tudom. - Ezzel készült a malom. Meghalt már, aki használta, ide tettem kegyeleti emléknek. - Hengerszék, csöngővel. - A Wöller Pistától vettem Veszprémben. Az örvényesi vízimalom őre tavasztól télig Wöller István. Évekig biztattam, írja meg a molnárszótárt. Mindig hárított: időt adjak, munkát ő is talál. Hajtottam a magam lovát. Bemegy reggel, kinyitja malmot, látja, erről a pöcökről még nem jegyzett föl semmit. Fölírja, elteszi. Záráskor meglát egy másik pöcköt, azt is leírja. Amikor már minden a helyén van, fejben is, meg dobozban is, elviszi a kiadónak, és könyvet csinálnak belőle. Tavaly hírt kaptam, hozzáfogott. - Ez pedig? - Nem ismered? Gugora. Kófurának Is mondták. A tornyot fordították vele, a vi­torlával együtt. - Tudod, hogy a hajósok is gugoráztak? - Tudom hát. Előre vitték csónakkal a vasmacskát, aztán utána húzták a hajót. - Mi voltál te egyáltalán, ha mindent tudsz? - Erdőmérnök, és a végén tíz évig tér­képészkedtem. - Ezért kellett hoznom a térképet? - Ezért is. De nem találom rajta a csa­tornát. - Biztosan később ásták. És ez a ge­nerátor? - Áramot fejleszt majd, azzal pedig vizet szivattyúzunk. Az első szinten kéjlaknak is beillő be­rendezés. A svájci itt nyaral. Gépészmérnök volt, mániája lett a szélmalom. Neve pedig Padányi Gulyás Sándor. Tiszta magyar. A harmadik szint is szállásnak van be­rendezve. Terebélyes gépezet a fal mellett, ki nem találom, mi lenne. Orosz tengerjáró hajó adóvevő berendezése. Bekapcsolja, nem a Gavarit Moszkva szól belőle, hanem a Kos­suth rádió. Följebb megyünk, már a tetőtérben va­gyunk. A zsindely Nyíregyházáról való, Püs­pökladányban főzték szurokban. A nagy szél­kerék olyan fékkel van körülölelve, amilyen nem lehetett a régi világban, de az ötlet zseniális. Ötvenhét fafoga van a nagy ke­réknek, és tizenkilenc pálcája a pálcás ke­réknek. - Ennek ki a mestere? - Leszerelt matematikatanár Pusztaszeren. Grósz Sándor. Átmentünk a tanyaépületbe Is. Ez se volt még ilyen szép állapotban. Vendégfogónak készült, vevőt hozott. Kikérdeztem, miben bukott el a tanyai tu­rizmus gondolata? Úgy tervezték, csatlakoz­nak valamelyik idegenforgalmi hivatalhoz. Többet kértek, mint amennyit ők kaphattak. Megbukott, mert belőle megélni nem lehet. HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents