Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-27 / 73. szám

Az Országgyűlési Könyvtár éüományából törölve SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. MÁRCIUS 27. // > NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU HAVAS HENRIK ELOITELETEIROL ES TEVEDESEIROL Van, amihez Bennem is, akárcsak más emberben, számtalan előítélet él, így amikor egy-egy témáról könyvet írtam, a végén rá kellett döbbennem, addig sok mindet rosszul gondoltam - mondja Havas Henrik, aki most éppen a pornóipart készül „leleplezni". Azt is elárulja, hogy nem „magányos harcosként" írja könyveit. Ennek pedig egyszerű a magyarázata: bár az ismertség sok előnnyel jár, mégis vannak olyan helyzetek, ahol kifejezetten hátrány, ha valaki híres. A héten a szegedi közművelődési konferencián járt újságírót arról is kérdeztük, hogyan állja meg a helyét nagypapaként. - Újságíróként bizonyára szembesült már számtalan meglepő, furcsa helyzettel. Érték-e ennek ellenére olyan meglepetések, megdöbbentő szituációk az utóbbi években megjelent - például az elmeosztályról, a prostituáltakról, a játékszenvedélyről szóló - könyvei készítése közben, amire utólag azt mondhatta: ezt még én sem gondoltam volna? - Minden könyvemnél ért meglepetés, ha nem így lett volna, akkor rosszul végzem a munkámat. A témákat egyébként nem mindig én választottam, egy részét az Alexandra Kiadó ajánlotta, amely viszont tőlem is elvárja, hogy olyan témát dolgozzak fel, ami érdekli az embereket, és megveszik a könyvet. György Péter nemrég a kiadóm kapcsán azt írta, hogy az embereket értéktelen dolgokkal árasztja el, és az értékes irodalom emiatt háttérbe szorul. Ez nem igaz, mert a könyvesboltokban ugyanúgy ott vannak Csoóri Sándor, Cs. Szabó László esszéi, Nádas Péter, Esterházy Péter és mások művei. Más kérdés, hogy a szépirodalmon belül csak néhány szerző tud több tízezres példányszámot elérni. Ami a meglepetéseket illeti, ha tetszik, ha nem, tele vagyunk előítéletekkel. Egy téma feldolgozásakor talán az a legizgalmasabb, hogy közben kiderül, miben tévedtem, mit tanultam, hogyan változott meg a szemléletem. Amikor az elmeosztályról írtam, számos előítélettel mentem oda: például, hogy a pszichiáterek maguk is őrültek, vagy hol a határ a normális és a nem normális ember között, hogy a depreszszió milyen összefüggésben van a társadalmi változásokkal, s a depressziósok közül nagyon sokan lesznek öngyilkosok. S aztán kiderült, hogy mindent rosszul gondoltam. Azt hittem, hogy a rendszerváltás, az azzal együtt járó munkanélküliség megsokszorozta a depressziósok számát, és még többen követtek el öngyilkosságot, mint azelőtt. Ebből egy szó sem igaz. A depressziónak - ami egyébként népbetegség - semmi köze a társadalmi változásokhoz, vagy a szociális helyzethez. Aki ugyanis genetikailag hajlamos rá, abból valami kiváltja a depressziót. A szerencsejátékról pedig azt gondoltam, az alvilághoz kötődő, bizonytalan közeg, s kiderült, hogy korszerű, magas technikai hátérrel rendelkező iparág, aminek persze vannak elágazásai a bűnözés és a pszichiátria irányába is. Az ismertség előnyei és hátrányai - A nevéhez kötődő könyvek elkészítésében mekkora része van önnek, és kik azok, akik segítik a munkáját? - Óriási tévhit, hogy magányos harcosként lehet ilyen riportkönyveket írni. Amikor Truman Capote a Hidegvérrel című könyvét írta, legalább negyven újságíró-hallgató dolgozott a keze alá. Amikor Norman Mailer megírta A hóhér dalát, kétszáz ember munkája volt benne. Nekem nincs ekkora stábom, két tanítványommal - egy lánnyal és egy fiúval - dolgozom együtt, illetve egy bulvárlaptól elszegődött újságíróval. Van úgy, hogy az ismertségem kapukat nyit meg. Az elmeosztályra biztosan nem engedtek volna be bárkit. Az ismertségnek ugyanakkor megvan a hátránya is: van, ahova éppen emiatt nem mehetek be. Ha például beülök a Csernus doktor által vezetett kiscsoportos foglalkozásra, amelyen tizenkét ember három-négy órán keresztül a legszörnyűbb titkait mondja el, az egész tervem megsemmisül, mert mindenki velem foglalkozik. Az egyik tanítványom viszont nyugodtan beülhet a többi tizenkét ember közé. Most a pornóiparról írok, amihez tapasztalatot kell szerezni arról, hogyan zajlik a válogatás egy filmre. Két tanítványom vállalta, hogy jelentkezik, s ők mennek el például a szadomazo klubba is. Persze féltem őket, és igyekszem gondoskodni, hogy ne legyen bajuk. Ahhoz azonban, hogy igazán izgalmas legyen a könyv, ma már nem elég interjúkkal teletömni, ott kell lenni az akciókban, és van, amire én sem vagyok képes. A homoszexuális filmek forgatására például nem volt gyomrom elmenni. Hisztérikus hangulat -Az ismertségnek az előnyökkel és a hátrányokkal együtt az is velejárója, hogy sokan megállítják, esetleg zaklatják, s a média figyelmének célkeresztjében áll. Mennyire tudja elfogadni és kezelni a nyilvánosságot? - Aki közéleti szereplő, annak tudomásul kell vennie és el kell viselnie, hogy újságírók a magánéletében kutakodnak. Hétfőn részt vettem a Névshowr című tévéműsor feltételén, ahol a négy és fél, illetve a nyolc és fél éves lányunokám volt a meglepetésvendég. Á Dolly Roll játszott nekik rock and rollt. A lányok nyilván úgy élik meg ezt, hogy van egy híres nagypapájuk, ezért fotózzák őket, s előbb-utóbb interjúkat is adnak majd. Ezt én is tudomásul veszem. Amikor azonban a nőkhöz fűződő kapcsolatomról kérdeznek, nem vagyok boldog, mert egyrészt semmi közük hozzá, másrészt van feleségem, lányom meg anyám, aki nem örülne, ha az újságok ilyen témával foglalkoznának. Sokáig jól „Szomorú, hogy párszázezer forintos büntetéssel bármelyik lap megúszhatja a rágalmazó cikkeket" FOTÓ: SCHMIDT ANDREA tudtam kezelni a nyilvánosságot, de tavaly volt egy magyar-svéd válogatott meccs a Népstadionban. Az emberek ott annyira tolakodóak voltak, hogy azóta nem járok ilyen tömegrendezvényekre. Amíg a kocsimtól a bejáratig eljutottam, hetvenen állítottak meg azzal, hogy fényképezkedjünk együtt, húzzam meg a viszkisüvegét. Azelőtt mások voltak az emberek, az utóbbi egy évben hisztérikus a hangulat. Reméli, a következő unoka fiú lesz - Nemcsak az emberek, hanem a média is okozhat kellemetlen pillanatokat. A közelmúltban Hernádi Judit, Alföldi Róbert, legutóbb pedig Verebes István lázadt fel a bulvársajtó ellen, mert szerintük hazugságokat terjesztettek róluk. Igazat ad nekik? - Mélyen elítélem, amit a bulvársajtó csinált. A magánéletnek van olyan szférája, amelyhez senkinek semmi köze. Az a baj, hogy Magyarországon nincs visszatartó erő. A helyreigazítás nevetséges megoldás. A Magyar Nemzet például mindennap legalább kétszer közöl ilyet három-négy sorban, ennél sokkal nagyobb terjedelmű cikkeket helyreigazítva. Őszintén örülök, ha Bencsik Andrást becsukják tíz hónapra. Egyszer végre szembenéz a magyar újságíró-társadalom alja azzal, hogy mit kockáztat. Szomorúnak tartom, hogy a magyar bírói gyakorlat szerint pár százezer forintos büntetéssel bármelyik lap megúszhatja a becsületsértő, rágalmazó cikkeket. Amerikában olyan büntetéssel sújtják az újságokat, hogy tönkre is mehetnek. A magyar bírói gyakorlaton sürgősen változtatni kellene. - Ha már szóba hozta a két unokáját, árulja el: jól megállja a helyét nagypapaként? - Igen, úszom velük, időnként elviszem őket ebédelni, vagy a vidámparkba, jó nagypapa vagyok. Most a lányom is terhes, már nagyon remélem, hogy lesz egy fiúunokám is, akivel focizni is tudok majd. HEGEDŰS SZABOLCS