Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-25 / 71. szám

r . * NOITAKTIKAK ES PRAKTIKAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2004. MÁRCIUS 25. NAPI MELLEKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGY-ÍR Szerda RANDEVÚ WWW.DELMAGYAR.HU LAAR ANDRAS A BELSŐ UTROL A boldogság titkai Laár András: Száz méterről megérzem egy nő illatát FOTÓ: KARNOK CSABA Buddhista pap, egykori popsztár a legendás KFT zenekarból, a L 'art pour I 'art Társulat népszerű Besenyő Pista bácsija. Laár András mindennapjait ma már magasabb szellemi te­vékenységgel tölti meg: pilisi otthonában na­ponta jógázik, meditál. Mint mondja, pénzért, karrierért nem érdemes élni. - Szokta mondani: 29 éves korára eljutott egy teljes tapasztalati kör végéig. Azóta mi tör­tént, mi változott? - Új kör nyílt. Addig azt hittem, attól leszek boldog, ha befutok, híres leszek és jó sok pénzem lesz. 29 éves koromra ezekből nagy­jából minden teljesült, csak éppen boldog nem voltam. Mást kellett tehát keresnem. Ez a „más" pedig a belső út volt. Rájöttem, hogy konkrét gyakorlati célkitűzésekért nem, csak magasabb szellemi célért érdemes létezni. Rá­adásul agymosásnak és megtévesztésnek va­gyunk az áldozatai. Azt sugallják nekünk a reklámok, hogy a fogyasztástól vagyunk bol­dogok. Azt például senki nem gondolhatja komolyan, hogy a legtöbb, mi adható, az a Tchibo. Én ez ellen tiltakozom! - Hogyan lehet a mindennapokban ezek ellen védekezni? - Amikor csak tehetem, felkelés után mindig jógával indítom a napot, legyen az akár délben is. Ha nincs meg az egyórányi meditációm, az a napom már nem lesz teljes. Az utazások al­kalmával is mindig mantrázom kicsit csend­ben, hátul az autóban. Oltárok és füstölők - Feltételezem, nem egy nagyvárosi beton­dzsungel közepén éli meg ezeket a harmo­nikus pillanatokat? - Szerencsére gyönyörű környezetben, a Pilis lábánál lakom egy nyaralóban. Kicsit jurta­hangulatú az egész, szerény, viszont rendkívül természet közeli. Kályhával fűtünk és elősze­retettel használjuk a természetes színeket. Minden szobában oltár van, a falakon a guruim képei lógnak, emellett tele van a ház füs­tölőkkel és gyertyákkal. Az amolyan művi be­rendezési tárgyakat, mint a fotel, vagy a szek­rény, kifejezetten utálom. Veszély a képletben - Komolyan műveli az asztrológiát. Máig készít horoszkópokat? - Csak magamnak és a barátaimnak, ha megkérnek. Pénzt sohasem fogadtam el érte. Most például valami veszélyeset láttam a saját képletemben, amire oda kell majd figyelnem. Elmagyarázom: ha „beszólnék" egy nagydarab Névjegy Laár András 1955. augusztus 9-én született Budapesten. Zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekes, költő, humorista, színész. A KFT zenekar és a L' art pour I' art Társulat alapító tagja. Elvégezte a Körösi Csorna Buddhológiai Intézet buddhista papképző szemináriumát, majd budd­hista filozófiát és asztrológiát tanított a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Jelenleg a zenélés, a színház teszi ki az életét. figurának, akkor most könnyebben pofán vág­na, mert van bennem is egy hajlam, hogy bekeményítsek. Azonban tudom ezt a kons­tellációt, ezért fékezem magam, és ez már a megoldás fele. - Dolák-Saly Róbertről el tudom képzelni, hogy otthon Boborjánként szórakoztatja a családot, önről viszont kevésbé. Jól látom? - Pedig én is szoktam viccelődni, különben hogyan születnének az írások? Nekem is van ugyanúgy elszabadult Besenyő Pista bácsis hangulatom. Bár az is igaz, hogy ma már nem istenítem annyira az abszurd humort, mint korábban. Fontosabb lett a jóga. Édes cicateremtés volt - Ma már nős, egykor azonban könnyű lehetett önnek csajozni, bármelyik énjét „elö­vehette": a humorost, az ezoterikust, vagy a zenészt. Melyik vált be leginkább? - A humorban szerintem nincs sok nőzési lehetőség, meg a Besenyő Pista bácsi sem egy túl vonzó ember a nagy bajuszával és ta­hóságával. Olyan viszont többször volt, hogy egy lánynak elkészítettem a képletét, vagyis szinte kitárta előttem a lelkét, ez azonban már komoly felelősséget rótt rám. A KFT-s idő­szakban tényleg komolyan csajoztam, ameny­nyi nőm volt, legalább annyira nem volt jó. Ehhez hozzátartozik, hogy misztikusan fejlett a szagérzékem, száz méterről megérzem egy nő illatát, emellett még az aurakisugárzásukat is szoktam érezni. Szóval nagyon ínyenc vagyok, visszagondolva úgy tíz hölgyre mondanám: édes cicateremtés volt. Az is érdekes, hogy a KFT-s tagok közül egyikünknek sincs kon­certhez köthető csajozós élménye. - Gyermekei mennyire követik az ön vi­lágszemléletét? - Egyharmad részben. A 26 éves Dávid fiam hozzám hasonlóan elvégezte a buddhista fő­iskolát. A 15 éves Bencét egyelőre Eminem mindennél jobban érdekli, bár most csellózni kezdett. A kis négyéves Ambruska meg nagy élvezettel nézi a rajzfilmeket. PATAKFALVI DÓRA Menekülés a rendetlenségbe? A szingliket egyre jobban fe­nyegető újabb veszélyekre hív­ják fel a figyelmet a lélek­búvárok: a shoppingolás mellé kezd „felzárkózni" a mes­sie-szindróma, a kóros káosz­ban élés. A lelki bizonytalan­ság, a szervezetlen, kapkodó életmód külső környezeti ren­detlenségbe vetítése, s az ab­ba való belebénulás sokak igen komoly problémája az egyedül élők közül. Karén Kingston Tértisztítás és feng shui című könyvében van egy nagyon fontos mondat: „Soha ne becsülje alá a ren­detlenség életünkben betöl­tött szerepét!" Merthogy a ren­detlenség is a lélek tükre, azt vetíti vissza, hogy bennünk sincs minden rendben: s aki nem figyel fel erre időben, az megérheti, hogy mindenféle­képpen zűrzavarba kerül, ká­osz lesz benne és körülötte, legrosszabb esetben pedig kó­rossá válik, belekerül a mes­sie-betegségbe. Az egyedül élők egy része a nagyobb traumákat nagyon nehezen képes feldolgozni, megviselik a napi munkahelyi feszültségek, a folytonos ver­senyfutás az idővel, a bizonyí­tási kényszer, vagy éppen a fe­leslegesség érzete, a társtalan­ság tudata, a partnerkeresés kudarcai. Előlük-tőlük pótcse­lekvésekbe, vigaszkeresésí, ön­jutalmazási kísérletekbe, illetve begubózásba, semmittevésbe menekül. Ilyen például a ve­szélyforrásként már a Bizalma­sanban is elemzett shoppingo­lás, az ártatlan vásárolgatásnak induló, majd kóros kényszerré váló üzletjárás. S ilyen a pszi­chiáterek által mostanában ná­lunk is egyre többeknél felfede­zett baj, a messie-szindróma, aminek szenvedői valóságos káoszban élnek, és a legrosz­szabb esetekben egyedül már nem is tudják „kivakarni" ma­gukat a rendetlenségből, kosz­ból, igénytelenségből, lebé­nult, tehetetlen állapotukból. A káosz kialakulásában az önmagával őszintén szembe­nézni képtelenség, a belső rendrakási, a probléma feldol­gozási halogatás, és a sodró­dás hagyása mellett szerepe van a rossz menekülések - a vásárlási láz, a folytonos evés, apátia - melléktermékeinek. A shoppingolással gyűlnek a nem is kellő ruhák és tárgyak. A lelke mélyén még érzi, nem egészen normális az egyre kaotikusabb környezete, oda idővel már nemigen enged be senkit, inkább megszakítja a kapcsolatait. Egyre tehetetle­nebb érzéssel ül a szemét­dombján, ténfereg a lakásban és a világban, bambul bele a tévéműsorokba - s lassan be­lebetegszik a helyzetbe. A rendetlenségben elakadtat bizony „vontatókötélre kell venni", csak úgy húzható ki az állapotából, ha nem várunk arra, hogy egyszer csak majd egyedül cselekszik. Külső se­gítségre van szüksége, hogy szembenézzen a helyzetével, és annak várható, végzetes kö­vetkezményeivel, rendet te­gyen a lelkében, ráleljen a har­móniára, értelmesen legyen képes élni egyedül, de nem magányban, „kialmozni" a la­kásban - vagyis hogy rendet tegyen az életében. SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents