Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-18 / 65. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. MÁRCIUS 18. • MEGYEI TÜKÖR» 7 Nyugaton már megéri, keleten még nem Elárverezik Arad hat vasútvonalát Lehet, hogy Szeged és Arad között már sohasem áll helyre a vasúti összeköttetés. Romániában ugyanis hamarosan elárverezik, s ha nem jelentkezik vevő, lezárják az Aradot Nagylakkal összekötő szárnyvonalat, hat másikkal együtt. Eközben a nyugati határvidéken, Szombathely és Graz között ma már naponta öt vonat közlekedik. Hat szárnyvonalat árverez el hamarosan a román nemzeti vasúttársaság Arad megyében. A CFR Részvénytársaság többek között az Arad-Nagylak vonal dobra verését, illetve - ha nem lesz érdeklődő - lezárását tervezi. Az indok: kevesen vesznek jegyet, teherforgalom pedig életképes üzemek hiányában alig létezik - adta hírül a Nyugati Jelen című aradi magyar napilap. A nagylaki szárnyvonal egy része - Pécskától Aradig - több mint százéves, és nem akármilyen múltra tekint vissza. A vonat Szegedtől Szőregen, Kiszomboron, Makón át Nagylakig - a ma Romániához tartozó településig szinte egyenesen ment, itt viszont észak felé fordult, kifli alakban Csanádpalotát, Mezőhegyest, Battonyát érintve kanyarodott vissza Pécskára, onnan Aradra. Európában először, 1903. március 15-étől ezen a szakaszon, Arad és Battonya között járt menetrendszerű benzinmotoros vonat. Üzemeltetője, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak az első világháborúig a MÁV után a legfontosabb közlekedési társaság volt Magyarországon. A trianoni határhúzás szervesen összetartozó, fejlődő vidéket hasított ketté, vasútjával együtt. Nagylak nagyobbik fele Romániához került, s az itteniek a Sajtény és Szemlak érintésével kiépített vasútvonalon utaznak ma is Pécskáig, s azon át Aradra. A perifériára szorulás következményei ellen küzdenek azóta is a határ mindkét oldalán. A vasútvonalak kihasználatlanságáról gyakran itt is szó esik, a kilencvenes években ideát, a Makó térségi vonalak fölött károgott a holló. A most elárverezésre szánt romániai vonallal az ezredfordulón még a MAV fejlesztési elképzelései is számoltak. A Szeged és Temesvár közötti vasúti összeköttetés helyreállításának lehetőségeiről szóló megvalósíthatósági tanulmányban szerepel egy változat a Szeged-Makó-Nagylak-Opécska-Arad-Temesvár vonal megerősítéséről, felújításáról. Marosvári Attila, a Csongrád megyei közgyűlés alelnöke azt mondja, a temesvári összeköttetés megépítéséért lobbizó politikusok most már inkább a rövidebb, Szőreg-Oroszlámos-Kikinda-Temesvár útvonalat támogatják, ám a makói kistérség számára egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz a Nagylaktól Aradig vezető vasút sorsa. Hiszen nyolc-tíz év múlva, amikor a határok szimbolikussá válnak, ez a valaha létezett összeköttetés is fölértékelődhet. Persze csak akkor, ha addig a helyükön maradnak a sínek. Mint Szombathely és Graz között, ahol ma naponta öt vonat közlekedik, havi bérletet lehet rá váltani, s az osztrák vasút - alkalmazkodva a magyar vásárlóerőhöz - nálunk olcsóbban árulja a jegyet, mint Ausztriában. BAKOS ANDRÁS Mediawave Szegeden A szegedi művészmoziban, a Grand Caféban vendégeskedik ma este 6 órától a győri Mediawave fesztivál filmekkel, kiállítással, beszélgetéssel és koncerttel. Az érdeklődők Búzás Mihály színész, filmrendező és Hártyánál lenö operatőr, fesztiváligazgató segítségével készíthetnek majd a helyszínen gyorsan és olcsón művészfilmet. A Best of Mediawave rövidfilm-válogatásnak a humor, az extremitás és az erotika a témája. A filmvetítések után a balkáni etnomuzsikát játszó szabadkai Paniks együttes ad koncertet. Juhász Ferenc: A honvédség erős és szerethető Irakba megy a miniszter Butaságnak nevezi Juhász Ferenc honvédelmi miniszter lapunknak adott interjújában azt a véleményt, miszerint Magyarország a haza védelménél fontosabbnak tartja, hogy megfeleljen a NATO elvárásainak. Azt is elmondta: ma erősebb a hadseregünk, mint 3 évvel ezelőtt volt. - Ha nem politikus lenne, hanem katona, elmenne-e Irakba békefenntartói szolgálatral - Én miniszterként is elmentem. Tehát jártam ott, s a következő napokban megint készülök Irakba. Hiszen az a miniszter, aki kezdeményezi, hogy magyar katonák vállaljanak békefenntartói feladatokat, és nem látogatja meg őket, az nem alkalmas a szaktárca vezetésére. Az a szolgálat, amelyet a mieink ellátnak, veszélyes. Am mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a veszélyt minimalizáljuk, a katonákat ért fenyegetést pedig korlátozzuk. Az iraki szerepvállalással tartozunk a NATO-beli partnereinknek és a nagyvilágnak. S a mi fiaink, köztük a szentesiek is, kiválóan teljesítenek. - Ön összehívta a nemzetbiztonsági kabinetet a madridi terrortámadás kapcsán. Ennyire nagy a baj I - Nincsen baj, a terrorfenyegetettségünk nem növekedett. Nem fenyeget most bennünket semmi, de a madridi véres terrorista cselekménynek a következményeit át kell gondolnunk. Azt szükséges feltérképeznünk, hogy merre megy a világ, és ebben nekünk mi a helyünk, a szerepünk. Természetesen azt is át kell gondolnunk, hogy Magyarországon miként lehet még biztonságosabbá tenni az életet. Ennek érdekében pedig milyen megelőző lépesekre van szükség ahhoz, hogy ha bármi történik, mi a helyünkön legyünk. Ezt értékeljük és elemezzük a nemzetbiztonsági kabinet ülésén, s amennyiben indokoltnak látszik, megtesszük a szükséges lépéseket. Nem olyan biztonsági intézkedések ezek, amiket közvetlenül érzékelnének az emberek, sokkal inkább szóba jöhet a szigorúbb együttműködés a partnerországokkal, vagy a határőrizet fokozottabb ellenőrzése. Ezek tovább erősíthetik a belső biztonságot. - Mégis hallani olyan véleményt, miszerint Magyarország számára fontosabb a NATO-beli elvárások teljesítése, mint a haza védelme. Egyetért ezzel? - Abszolút nem, az ilyen felvetés butaság. A haza védelme tudniillik éppen a NATO-tagságunkból fakadóan már nem csak a saját dolgunk. Egyébként a haderő mostani átszervezésével megerősítjük a hadsereget, amely létszámában ugyan csökken, de a technikája és felkészültsége erősödik. Ma különben erősebb a honvédség, mint három évvel ezelőtt volt. Az pedig, hogy ezren külföldi szolgálatot teljesíteJuhász Ferenc szerint nem fenyeget most bennünket semmi Fotó: Schmidt Andrea nek, az itthoni harmincezer katonát nem akadályozza a feladata végrehajtásában. Sőt: pozitív példát ad a felkészültségre, az együttműködésre. Azt gondolom, minden magyar állampolgár egészen nyugodt lehet, mert hazánk hadserege erős, szerethető, és remélem, hogy szeretik is. - Amennyiben kevesebb katona lesz, laktanyák üresednek meg országszerte. Mit terveznek ezekkel az ingatlanokkal ? - Felszabadul nagyon sok katonai létesítmény, amelyeket igyekszünk az önkormányzatoknak átadni. Ezek java része állami tulajdon, de mi azt szeretnénk, ha közösségi lenne. Szerintem a legjobb gazdák a helyhatóságok. - Milyen szerepet szánnak a jövőben a Csongrád megyei alakulatoknak ? - Csongrád a Magyar Honvédség kiemelt megyéje, hiszen két fontos, és a későbbiekben is tartósan megmaradó katonai szervezetnek ad otthont. A hódmezővásárhelyi alakulatnak és a szentesi műszaki dandárnak is speciális felkészültsége van. Ezért mindkettőnél inkább fejlesztésre számolok, nem pedig szigorú megszorításra, azzal együtt, hogy a belső szervezeti rendszerük változhat. - A Draskovics-csomag ellenben több mint tízmilliárd forinttal „megszorította" az ön által vezetett minisztériumot. Milyen feladatokat kénytelenek elhalasztani ? - Azért nem használom a megszorító csomag kitételt, mert az én olvasatomban ez a szinte már elköltött pénz visszavételét jelenti, ám erről nincs szó. A Honvédelmi Minisztérium ebben az évben is több pénzt költ, mint tavaly, azaz nem csökken a védelmi kiadásunk. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy az előző esztendő szintjén működjünk. Csak annyi igaz, hogy néhány álmunkról le kell mondanunk. BALÁZSI IRÉN A lovak csak viszik és nem hozzák a pénzt Bányai Csaba lovak nélkül el sem tudja képzelni az életét Fotó: Tésik Attila A lovaglás nem olyan számítógépes játék, mint mikor az ember ül a képernyő előtt, ha eltalálják, sebaj, még tíz élete van. A ló csak egyszer-kétszer rúgja meg az embert, ha valamit elront az egyén, és akkor azt az egy életünket is soknak találjuk. így aztán a fiatalok között nemigen terjed a lovaglás — mondja az ismert vásárhelyi lovas ember. - Területi megosztásban országosan Vásárhelyen található a legtöbb ló - halljuk Bányai Csabától. - Nem véletlenül tartották itt sokáig a válogatottakat. Ma is négy lovasszakosztály működik a városban,- másutt fél országban együttvéve sincs ennyi. Hogy lássák: élek Édesapjától örökölt mestersége az asztalosság, tanult foglalkozása fogtechnikus, jelenlegi munkája a vízműhöz kapcsolódik, hobbija a ló. Volt, amikor a ló is Bányai Csaba megélhetéséhez kapcsolódott, bértartással is foglalkozott; akinek lótartásra - mondjuk a nyolcadik emeleten élve - elég kevés lehetősége mutatkozott, nála helyezhette el állatát. - Ma már a ló nem hozza, hanem viszi a pénzt, s ezen nem is akarok változtatni különösebben. Erős hobbi szinten szeretném kezelni az ügyet - halljuk Bányai Csabától, aki korábban rendszeresen versenyzett is, és figyelemre méltó eredményeket ért el. - Ma már csak néhány kis versenyen jelenek meg, csupán, hogy lássák: élek. Azért az évről évre megrendezett évadnyitó és évadzáró lovastórák nem maradhatnak el. Ezeket Czurko Szilárd szervezi, Csaba pedig tevékenyen kiveszi a szervezésből a részét. Alapvetően a helyzet a következő: ha van valaki, aki 1' art pour 1' art tartja a lovat, akkor az ő. Alótartás: életforma - A lótartás: életforma - beszéli, s hogy elég csábító életforma, mutatja, kislánya, a jelenleg hatodikos Katalin máris szenvedélyes lovas, többször indult már a magánlótartók versenyén. A lovas embernek, ha igazi lovas ember, egész napját betölti a ló. Rengeteg mindenre oda kell figyelni. Itt van rögtön az időjárás, aztán a takarmánybeszerzés, ez egyébként idén rendkívül nehéz; csak a jéghegy csúcsa, amikor minden rendben van, és azt mondja magában: hopp, gyerünk ki lovagolni. Bányai Csaba édesapja asztalos volt, ő pedig - mert a megrendelők lovas kocsival jártak az asztalosműhelybe - ismerte az összes kocsist, következésképp az összes lovat. A tangazdaságba (a Hód-Mezőgazda elődje) járt ki tanulni a lovaglást, s csak hosszú idő múlva, családos emberként alakultak úgy körülményei, hogy a háztartásba egy ló is befért. Akkor még a városban laktak; tíz éve, amióta Kishomokon élnek, ugrásszerűen megjavultak a körülmények. Nem csoda, hogy nem akar lemondani a lovakról Bányai Csaba. Akkor sem, ha nem sokat kezd velük - lényeg, ha kinéz az ablakon, közvetlenül lovakra lásson. Azt is elárulja: a három kanca („egyikükben, az angol telivérben, Kincsem-vonal is van") közül kettő vemhes, egy hónap múlva várhatók a csikók, és mindig fennáll a remény: az utódok még jobbak lesznek. Nincs tíz életed Vásárhely, a lovas főváros fiataljai egyre kevésbé érdeklődnek a lósport, egyáltalán, a lovak iránt - halljuk Bányai Csabától. - A lovaglás nem olyan, mint a számítógépes játékok, hogy tíz életem van; a ló csak egyszer-kétszer rúgja meg az embert, s az egyén ezt az egy életet is soknak találja. Ha egy szerszám elszakad, mert a lovas nem figyelt oda állapotára, annak nagyon komoly következményei lehetnek. És itt olyan nincs, hogy egyszer jövök edzésre, aztán meg nem jövök, saját magával szemben megteheti ezt az ember, de a lóval szemben nem - hívja föl a figyelmet. Szisztematikus, kemény munkáról van szó, és ezt mind kevéssé vállalják a mai gyerekek. FARKAS CSABA