Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-12 / 61. szám

PÉNTEK, 2004. MÁRCIUS 12. •ÁRVÍZ" 9 APENTEKI ÜNNEPI PROGRAM Fél 10: Újraavatják az árvízi emlék­követ a rókusi vasúti pályaudvar 98-as. őrháza mellett, ahol a Tisza áttörte a várost védő utolsó gátat. Novak Gyula, a Szegedi Víziközmű Működtető és Fejlesztő Rt. vezér­igazgatója mond beszédet. (A hely­szín a Vértói úti töltés felől közelít­hető meg.) 11 óra: Emlékülés a szegedi város­háza dísztermében. Köszöntőt mond Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester, Tandi Lajos, a Dugo­nics Társaság főtitkára és Andó Mi­hály, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója előadást tart. Közreműködik a Széchenyi gimná­zium kamarakórusa. 14 óra: A Móra Ferenc Múzeum dísztermében nyitja meg „Az újjá­született város" című kiállítást Vá­gás István vízépítő mérnök, címze­tes egyetemi tanár. 17 óra: A város árvíz utáni újjáépí­tését segítő európai városok emlék­tábláját koszorúzzák meg a Bécsi krt. 2. számú épületnél, ahol Pászti Ágnes humánpolitikai tanácsnok mond beszédet. 18 óra: Püspöki gyászmise és em­lékhangverseny a fogadalmi temp­lomban. Vaszy Viktor Missa pro pa­ce című oratóriumát a Szegedi Nem­zeti Színház művészei adják elő, ve­zényel Gyüdi Sándor. Fáklyalánggal kísért fölvonulással kezdődött a szegedi ünnepségsorozat Örökmécses gyúlt az emlékműnél Fáklyás fölvonulást rendeztek Szege­den, a várost 1879-ben elpusztító árvíz emlékére. A Tisza-parti emlékműnél örökmécsest avattak. A Széchenyi téren a város újjáépítését irányító királyi biztos, Tisza Lajos szob­ra előtt gyülekeztek az 1879. március 12-i szegedi árvíz 125. évfordulója alkal­mából rendezett fáklyás fölvonulás résztvevői. A városvezetők, a vízügyi igazgatóság, a Dugonics társaság és a Széchenyi Kör képviselői sorban megko­szorúzták Tisza Lajos, Vásárhelyi Pál, Széchenyi István és Klebelsberg Kunó szobrát. A város több pontján kijelölt gyüleke­zőhelyekről érkező fölvonulók a Kárász utcán, a Dugonics téren és az Aradi vér­tanúk terén csatlakoztak a többiekhez, s így értek az árvízi emlékműig. A Tisza Lajos körút egyetemi épületek és klini­kák előtt szakaszát betöltötte a megkö­zelítőleg ezerfős tömeg. Segesdi György alkotását az ünnepre fölújították, helyreállították a Szeged új­jáépítését segítő városok emlékoszlopait, s a várost ostromló hullámokat idéző, acél-márvány kompozíció rakpart felőli oldalán helyezték el az árvíz áldozatainak tiszteletére állított örökmécsest, amely­nek oszlopát az emlékműhöz hasonló, fekete márványlapokkal burkolták. Botka László szegedi polgármester be­Botka László polgármester jelképesen meggyújtja az örökmécs lángját Fotó: Karnok Csaba szédében az 1879-es katasztrófa után is töretlen „szegedi életösztönről" beszélt, arról, hogy az itt élők a város eltűnése után sem kerestek maguknak más lakó­helyet, s méltónak mutatkoztak a biza­lomra, amelyet Kossuth fogalmazott meg a talpra állásról szóló üzenetében. „Európa az árvíz után adományaival és együttérzésével segítette Szegedet, ma pedig, demokratikus közösségébe fogadva országunkat, segít kihozni ma­gunkból a legjobbat" - kapcsolta össze a hajdani újjáépítés és az uniós csatla­kozás korát a polgármester. Botka Lász­ló ezután meggyújtotta az örökmé­csest, az emlékezés és tisztelet jelképe­ként koszorút dobtak Tiszába, majd Polner Zoltán ünnepi alkalomra írt szonettje (címe: A város emlékoszlo­pára) hangzott el. NY. P. Tiszai árvizek kronológiája - 1879-től napjainkig Több mint két hónapon át három-négy méter víz borította Sze­gedet, miután a Tisza 125 évvel ezelőtt éppen ezen a napon elöntötte a várost. A íolyó 806 centiméteren állt, amikor át­szakította az Alföldi Vasút töltését. Az utóbb újjáépített, s az árvíz ellen védművekkel megerősített város azóta magasabb vízállásokat is túlélt már. Az eddigi csúcs 961 centiméter volt, amit 1970 júniusában mértek. Az alábbi összeállítás az 1879-es árvíz, s az azt követő újjáépítés legfontosabb eseményein túl tartalmazza az utóbbi 125 év legnagyobb tiszai árhullámait. 1878. december: A szegedi vas­úti hídnál keletkezett jégtorlódás elhárítására városi Vízvédelmi Bizottság kezdi meg munkáját Taschler József főkapitány veze­tésével. A bizottság folyamato­san együtt marad. 1879. február: A Tisza magas vízállása Szegednél és a környé­ken állandósulni látszik, s a folyó felsőbb szakaszairól további ára­dásokról érkeznek hírek. A város lakosságát közmunkára igyekez­nek mozgósítani. A kubikosok és vasúti pályafenntartók mellett mind több embert irányítanak a töltések erősítésére. 1879. március 5.: Pillich Kál­mán, a Védelmi Bizottság tagja kezdeményezésére a jégtáblák el­vonultával hajóhíddal kötik ösz­sze a szegedi és az újszegedi par­tot. Ezen a hídon menekülhettek el a lakosság tízezrei. 1879. március 5., 19 óra: Nó­vák József főügyész március 6-án Szegedre érkezett távirata sze­rint: „Petresben töltés átszakadt. Részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöz­tem. Zala Hugó helyszínen van. Algyőiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is el­ment a víz vásárhely felé". A Ti­sza maximális vízállása Szeged­nél 806 cm volt. 1879. március 6.: A reggeli órákban a petresi töltésen kiöm­lött, dél felé haladó víz feltöltötte a sövényházi töltéssel lezárt me­dencét, és átbukott a sövényházi keresztgáton. 1879. március 7.: Kora hajnal­ban átszakadt a következő „me­dencét" lezáró Macskási-töltés és az Alföldi Vasút (Szeged-Vásár­hely vasútvonal) töltése. A víz el­öntötte Kiskundorozsmát. Szeged városát onnan az Alföldi Vasút töltése még külső oldalán védte. 1879. március 8.: A víz egy ré­sze átbukott a MÁV Buda­pest-Szeged vasúti fővonalának töltésén, s déli irányban elérte az Alföldi Vasút Szeged-Horgos töl­tésén a Maty-ér hídját. A híd szelvénye elégtelennek bizo­nyult, ezért a víz Tisza felé veze­tésére 9-én és 10-én két átvágást is nyitottak a vasúti töltésen. A víztömeg másik része a Szil­tér-Baktói töltésnek feküdt neki, Tápé irányába húzódva. Amikor ez a víztömeg Felsőváros és Tápé közt kívülről elérte a Tisza védel­mi vonalát, lebocsátása érdeké­ben 8-án délután Boros Frigyes főmérnök utasítására átvágták a Tisza töltését. 1879. március 9.: A Tisza át­menetileg - a március 6-i szolno­ki tetőzés ideértéig - apadni kez­dett, s vízállása 731 cm-re süly­lyedt. A város háta mögött kite­rült vizek viszont annál inkább fenyegették a gyenge, másodren­dű védvonalakat. A petresi gát­szakadás elzárását annak meg­közelíthetetlensége miatt nem lehetett megkísérelni. 1879. március 10-11.: A vá­ros védelmét szolgáló, a már ki­terült vizek elleni erőfeszítések átmenetileg reménykeltőknek tűntek. 11 -én este azonban vihar tört ki, és az északnyugati szél az Alföldi Vasút töltésének hajtotta a vizet. 1879. március 12., 2 óra: A szél korbácsolta hullámok az Al­földi Vasút töltését átszakították, s az árvíz Szeged városára zúdult. 1879. március 12.: A Mak­kos-erdő közelében betört víz­áradat elönti Rókus városrészt, röviddel ezután a Felsővárost. A Budai országút meghágása után a Belváros és az Alsóváros is víz alá kerül. Az elöntés után a terepnél valamivel magasabb országutak vonalán, majd a ha­jóhídon Újszeged felé lehetett rövid időn át megkísérelni a menekülést. A házaikba szo­rult lakosság csónakokkal való mentését csak 12-én, virradat­kor lehetett megkezdeni. A vá­rosban maradt emberek egyes magasabb kőépületekben, a vár és a Belváros magasabb pontja­in, a Tisza töltésén és a vasút­állomás töltésén kereshettek menedéket. A városi közigazga­tás egy percig sem hagyta el he­lyét, s igyekezett gondoskodni a lakosság elhelyezéséről és ellá­2000 áprilisa: a Felső-Tisza mentén a víz elől mentik a jószágot Fotó: Karnok Csaba tásáról. Több mint két hóna­pon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szeged nagy ré­szét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe. 1879. március 17.: I. Ferenc József, az ország királya Tisza Kálmán miniszterelnök kíséreté­ben meglátogatja Szegedet. 1879. március 18.:ADáni Fe­renc főispán által összehívott törvényhatósági gyűlésen Reiz­ner János főjegyző és Szluha Ágoston tanácsos javaslata alap­ján kérték a kormányt, hogy gon­doskodjék a víz elvezetéséről, építtesse fel a várost védó körtöl­tést, adjon államsegélyt és köl­csönt, biztosítsa az árvízkárosul­tak és az építések adómentessé­gét. Egyúttal felvetették a várost övező körtöltés létesítésének, a városi terepszint feltöltésének ja­vaslatát. 1879. május 21.: A király szentesíti az országgyűlés által meghozott 1879. évi XIX. és XX. törvénycikkeket Szeged újjáépí­téséről és az azt irányító királyi biztos és a mellette működő 12 tagú tanács megbízásáról. 1879. június 1.: Tisza Lajos királyi biztos, a biztosi tanács, a hozzá rendelt műszaki és köz­igazgatási szakemberekből álló hivatal megkezdi működését. 1879. június 11.: Szegedre ér­kezik Tisza Lajos, a város újjá­építésének királyi biztosa. Ezen a napon még csak a várterület, a Széchenyi tér, a Budai országút, a Felső- és Alsó-Tisza part, a vasút­állomáshoz vezető út és néhány magasabb pont vált víztelenné a városban. 1879. június 14.: Befejeződött a szádfal-rendszerű ideiglenes körgát építése, és megkezdődhe­tett a vizek átszivattyúzása azon kívülre. 1879. augusztus 25.: A szi­vattyúzás befejeztével csak né­hány helyen mutatkoztak még nagyobb vízborította foltok a vá­rosban. 1879. szeptember 29.: A kirá­lyi biztosság megküldi a városi tanácsnak a jövendő Szeged tér­képét, a tiszai hídépítés tervével, a műszaki leírásokkal. 1880. április 16.: A képviselő­ház törvényt fogad el Szeged újjá­építéséről. 1880. június: Megkezdődik a város terepszintjének feltöltése, összesen 16,1 millió köbméter föld Szentmihálytelekről és Sző­regről történt beszállításával. A munkálatokat a norvég szárma­zású budapesti Gregersen Guil­brand vállalkozó 180 munkanap alatt végeztette el. Ugyanékkor kezdték meg a kereken 12 km hosszú, 10 méteres tiszai vízál­lás kivédésére alkalmas magas­ságú, 6 méter koronaszélességű, várost övező körtöltés építését, amelynek külső oldalait hullám­verés ellen 40 cm vastag tégla- és kőburkolattal erősítették meg. 1881. április 10-15.: Újabb árhullám a Tiszán. A még be nem fejezett, alacsony, és vi­szonylag gyenge töltések az 1879-ben katasztrófát hozó 806 cm vízállásnál magasabb, 845 cm-es tetőzést nehézségekkel bár, de kivédik. A kormány belát­ja a Tisza töltései megerősítésé­nek további szükségét, és ehhez terveket készíttet. 1882. augusztus 28.: Az új vá­rosháza alapkőletétele. 1882. szeptember 19.: Az ál­landó közúti Tisza-híd alapkövé­nek letétele. 1883. október 14.: A király és a miniszterelnök látogatása az újjáépült városban. A színház és a Somogyi-könyvtár megnyitása. 1883. december 31.: A város újjáépítésének befejeztével a ki­rályi biztosság is befejezi azóta mindenki által ismert eredmé­nyes tevékenységét. 1888. április 6-18.: A Tisza teljes hosszában minden addigit felülmúló magasságú, számos gátszakadást okozó, Szegeden 847 cm-rel újra csúcsértékkel te­tőző, két héten át szinte állandó­sult vízszintű árhullám. A várost védő töltésrendszer kitartott. 1889. április 24.: 805 cm-rel tetőző árhullám. A város a ha­sonló, 1879-es árhullámhoz ké­pest már biztonságban érezhette magát. Ez évben volt Csongrád megyében máig (2004-ig) szá­míthatóan az utolsó tiszai töltés­szakadás a hódmezővásárhelyi kistiszai zsilipnél. Azóta a Tisza Szamos-torkolat alatti szakasza­in sem hagyta cserben töltéseink rendszere árvízvédelmünket. 1895. április 9-12.: Az 1888. évit is felülmúló tiszai árhullám, amely a Tisza-szabályozás sike­res végrehajtása következtében már sehol, így Szegeden, 884 cm-es tetőzésével sem okozha­tott gátszakadást, katasztrófát. 1919. május 11.: A Tisza hatal­mas tavaszi árhulláma a Maros hathatós együttműködésével elő­ször haladta meg Szegednél 916 cm-es tetőzésével a 900 cm-t. A töltés szivárgórendszerének el­iszaposodása miatt az egykori pénzügyi palota környékén 1917-ben mintegy 150 m hosz­szon megroskadt a partfal alsó, s részben a felső támfala. 1928-ig sikerült a hibák kijavítása. 1924. április 11.: 870 cm-es tiszai tetőzés Szegednél, szintén a Maros közreműködésével. 1932. április 15.: A Tiszán lé­nyegében megismétlődik az 1919. évi árhullám: Szegeden most ennél is magasabb, 923 cm-es tetőzéssel. A töltésrend­szer minden baj nélkül helytállt, bár az áradás sem volt hosszú. 1940. április 11.: 847 cm tető­zés Szegeden, baj nélkül. 1941. május 12.: 855 cm tető­zés, ismét eseménytelenül. 1970. június 2.: Szegeden minden eddigit - és egyelőre ké­sőbbit - felülmúló, 961 cm-es te­tőzés, majd ugyanennél, az egyébként május 15-től július 4-ig tartó árvízvédekezésnél jú­nius 18-án bekövetkezett 924 cm-es második tetőzés mellett a 900 cm-t meghaladó vízállások 23 napon át terhelték a töltése­ket. 1979. március 12.: Az 1979. évi árvízkatasztrófa századik év­fordulójára elkészül a Belvárost védő vasbeton szögtámfal. 2000. április 25.: 929 cm-rel bekövetkezik a második legmaga­sabb tetőzés Szegeden. Szolnokon 1041 cm-rel, Mindszenten 1000 cm-rel valószínűtlenül magas csúcsvízállások alakulnak ki. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: VÁGÁS ISTVÁN VÍZÉPÍTŐ MÉRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents