Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-11 / 60. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2004. MÁRCIUS 11. Darvasi László: Szeged a tengerben (6.) Az utolsó nap Sorozatunkban a 125 esztendeje bekövetkezett borzasztó árvíz hőseinek és áldozatainak kívánunk emléket állítani. Nem, nem volt végleges a rombolás, hiszen él és virágzik a város. Nem kívántunk vetélkedni helytörténészeink szakértelmével, és a bő­séges szakirodalom révén szenzációs újdonságokkal sem szol­gálhattunk. Ami történt, megírták már. A vaskos krónikák, naplók, visszaemlékezések és tanulmányok elmondták, miért következ­hetett bc a szerencsétlenség, hogyan tört az ár a városra, számtalan életkép és írói elbeszélés, tárca és tudósítás mesélte el a vészterhes napokat. Mi csupán gyűjtögettünk. A tragikus napok krónikáját olvashatják március 13-áig. A Rozália-kápolna a mai Aradi vértanúk terén. Áttették a Lechner térre Archív fotó: Fekete Ház Március 11 -én a szilléri szőlők már víz alatt dideregnek. A köze­li tanyákról menteni kell a fog­ságba esett embereket. Ám ekkor váratlanul megáll a víz emelke­dése. Mint a halálos beteg, írja Tóth Béla híres árvízi képes­könyvében, aki váratlanul álla­potának javulásáról biztosítja az érte aggódókat. A hangulat kife­jezetten bizakodó. Enyhe és de­rült nap volt. Sugárkoszorús arc­cal kélt fel a nap, írja egy vissza­emlékező. Ha valaki megállt a gáton, s a vízre tekintett, hát vég­telenbe nyúló ezüstös tükröt lá­tott, mely apró fodrokkal nyalo­gatta a földhányásokat. Dolgoz­tak a töltéseken most is, de talán kevesebb aggodalommal. A nap­szám három forintot kóstált. Zombory tanácsnok sürgős erő­sítést kér a szilléri-baktói töltés­re. Ki is mennek hozzá a fiatal tornászok, és a tanácsnokot ke­délyes állapotban lelik. Aztán megmentenek néhány embert, a közeli tanyák padlásairól hozzák le őket. A Szeged-utáló Herrich Károly miniszteri tanácsos bizakodó táviratot küld Pestre, szerinte a város megmenekült. Délutánra még bölcsebb a tanácsos úr. Újra táviratozik: „Szeged megmenté­se holnap befejezett ténynek lesz tekinthető". Csakhogy eddigre a töltések vészesen átáztak. A ta­nácsos tán csak a kormányt akarta nyugtatni? Mindenesetre Herrich mindeközben erősen óv­ja embereit a túlzott derűlátás­tól. Estefelé az Alföldi Vasút töl­tésén tart terepszemlét, és hosz­szan elbámulja a vérvörös fény­ben ereszkedő óriási napkoron­got. Aztán magához inti egyik mérnökét, és azt mondja, az ilyen naplemente nagyon rossz jel, ezért még inkább figyelniük kell. A dorozsmai templom felett fekete felhőtömegek gyülekez­nek. S bent a városban? Ugyancsak bizakodó a hangulat. Kovács Al­bert gyógyszerész lakásán, a Kí­gyó utca és a Fekete sas utca sar­kán nagy társaság gyűlik össze. Nyugodtan poharazgatnak, pi­páznak az urak. Hét óra után, mintha megmozdulna az ég, fel­támad a szél. A töltések rőzse­burkolatát hatalmas hullámok kezdik támadni, melyek végül olyan erősek és magasak lesz­nek, hogy képtelenség tovább vé­dekezni. Pillich Kálmán ekkor verheti rá az ajtót a gyógyszerész vendégeire, hogy aztán remegő hangon elmondja, bármelyik pil­lanatban beszakadhat a gát. Erre persze mindenki hazarohan. Pil­lich, kabátját összehúzva siet to­vább az Oroszlán kávéházba, hogy ott is szóljon a közelgő ve­szedelemről. Ez már igazi vihar. A Dugonics téren felbődül egy bi­valy. Kint a töltések földje vésze­sen inog a munkások lába alatt. A szél könnyedén fújja el a gátak fáklyáinak lángját. A munkások szökni kezdenek, s még a töltés lábánál felállított katonai kordon se tartja fel őket. A szél üvölt, ka­varja az utcák és a terek porát. A várost ölelő víz lassan megemel­kedik, és súlyos, fekete fodrok­ban őrjöngeni kezd. Napok múl­tán, amikor még hasonlóképpen teszi az erős széllökések miatt, Jókai csodálkozik rá a méternia­gas tajtékokra, ő azt hitte, efféle vad hullámzás csak a Balatonon lehetséges. Kilenc óra után, ahogy ilyenkor lenni szokott, rémhír támad. Egy pánikba esett fiatalember azt hi­szi, átszakadt az utolsó nyúlgát is, és a városba rohan. Holott ek­kor még próbálnak dolgozni a gá­ton a szegény vidéki munkások. Már amelyik nem szökött el a katonai szuronyok miatt. Akik szöktek, Felsőváros népét költö­getik a rémhírrel, átszakadt a gát. De a gát még nem szakadt át. Csak éjfél felé adják fel a har­cot az emberek. A pánikba esett fiú útközben torkaszakadtából kiabálja, jön a víz, jön a víz, mire több száz felsővárosi és rókusi hasonlóképpen menekülni kezd, jókora batyukkal és tömött zsá­kokkal futnak a vár és a Palánk irányába. íme, egy jól elhelyezett rémhír haszna. Ezek az emberek biztosan megmenekülnek. A bel­városban nagy kavarodás van. Egymást tapossák az emberek. Este tizenegyre orkán erejű lesz a szél. Pulz tábornok és a védelem feladja a harcot a gátakon, nincs mit tenni, nem lehet, a katonák és a maradék iparosok és napszá­mosok az indóháznál gyülekez­nek, majd megindulnak a város­háza felé. Gyászos menet volt, ír­ja a szemtanú. A mai Kossuth Lajos sugárúton halad végig a ha­lálosan fáradt tömeg, az embere­ket kísértetiesen világította meg az út menti gázlámpák fénye. A város különböző pontjain ladi­kok és pontonok várják az árt, bennük elszánt fiatal tornászok és csónakosok várakoznak, sok embert mentenek meg néhány óra múlva. Mikszáth a Zsótér-házba me­nekül, melyben ma többek között egy bank és a Szeged étterem mű­ködik. Mozi már nem, sajna. A Zsótér-házban kétezren szoron­ganak. Mikszáth a szobájába tola­kodik, kitárja az ablakot. Sötét van, a szél egyre csak ordít, s a környék, a nagy tér újra kihalt. A riporter a városháza kivilágított ablakit bámulja, a tanácsterem üres. Végül éjjel fél kettőkor a 97-98. számú őrházak között a nyúlgát 25 méternyi hosszúság­ban átszakad, és a víz szörnyű ro­bajjal tör a város felé. A szakadás helyéről ma emléktáblán üzen Móra. M ikszáth hallja a rókusi templom riadt kondulását. A vá­ros vezetése már a tanácsterem­ben, de alig fognak vitatkozásba, a városi gázlámpák kialszanak. Va­jon mit tesz ekkor Glück kereske­dő, kit családjával együtt nemso­kára agyonüt a beszakadó ház? Lisznyai Damó Tihamér men­tőcsónakos fiatalember, ladikjuk a Mars téren várakozik. Ők is hallják a félrevert harangot, de látni nem látnak semmit. Min­denünnen segélykiáltások hal­latszanak, meg valami borzasz­tóan búgó, szörcsögő, egyre in­kább közeledő robaj. Feldúlt ar­cú, csapzott lány rohan a csóna­kosok karjaiba. Hasztalan pró­bálják tartani. A lány kiszakítja magát a szorításból, és vakon ro­han tovább arra, amerről a közel­gő víz üvölt. (Folytatás a holnapi számunk­ban.) Kátó Sándor darabjával határainkon túli vendégjátékra készülnek Minőségbiztosítás a makói Belvárosi Általános Iskolában Történelmi vízió Rákócziról A Comenius-rendszerrel szervezettebb az oktatás Kitó Sándor színművész Pro li­bertate című, II. Rákóczi Fe­renc fejedelemről szóló új tör­ténelmi víziójának ősbemuta­tóját pénteken este 7 órától tartja az Algyői Móra Ferenc Népszínház. A produkcióval a premier után határainkon túli vendégjátékra indul a társulat. A köztudatban egyfajta népi ro­mantikus hősként él II. Rákóczi Ferenc fejedelem, akit most más megközelítésben, az életrajzából, vallomásaiból kiindulva mutat be Pro libertate című új darabjá­ban Kátó Sándor színművész. Az Algyői Móra Ferenc Népszínház alapító igazgatója tavaly augusz­tusban kezdte el írni darabját, miután szellemi mestereivel, Bí­ró Zoltánnal és Sík Ferenccel év­tizedeken át beszélgetett arról, hogy a magyar drámaírás adós ezeknek a nagy történelmi ala­koknak a bemutatásával. - Németh László, Illyés Gyula és Herczeg Ferenc is nagyszerű történelmi drámákat írt, de a szerzők elsősorban a reformkor­nál és az 1848-49-es szabadság­harcnál maradtak. Az átlagos né­ző számára ráadásul túl filozofi­kusak ezek a darabok, így a mi közönségünk sokszor nem is érti pontosan, miről szólnak. Én a valóságos eseményekhez olyany­nyira ragaszkodtam, hogy szinte egy rendhagyó történelemórát ír­tam lélektani megközelítéssel és közérthetőségre törekedve ­mondja Kátó Sándor, aki a vizio­náló öreg Rákóczi szerepében maga is játszik a darabban, amely gyermekkorától az 1703-as brezáni kiáltványig kö­veti nyomon a fejedelem életét. A produkciót Sinka Károly ér­demes művész rendezi, aki egy­ben Sienewsky nagyhetman sze­repét is játssza. Ugyanebben a szerepben váltótársa Dubecz György, Algyő korábbi jegyzője, aki valaha az operakórusban is énekelt és a kecskeméti színház­nál is játszott. Kátó Sándor kife­jezetten a népszínházi társulatra írta a darabot, így nem jelentett gondot a tizenhat szerep kiosztá­sa. Az ifjú Rákóczit Cseszkó Mi­hály, Rákóczi Júliánkat Lázár Nóra, I. Lipótot Bakó Ferenc, gróf Bercsényi Miklóst Molnár Áron, Sienewska hercegnőt Osz­tás Anett alakítja. Az algyői együttes a premier másnapján határainkon túli ven­dégjátékra indul. Március 14-én már Szerbia-Montenegróban, Magyarkanizsán koszorúznak, majd este ünnepi előadást tarta­nak. Éjszaka indulnak tovább Kárpátaljára, ahol másnap a be­regszászi Illyés Gyula Színház­ban díszelőadáson játsszák el Ká­tó Sándor új darabját. A követke­ző napokban Visken, Munká­cson, Ungváron és Kassán is fel­lépnek, végül Sárospatakon is előadják a Rákóczi-drámát. H. ZS. állandó oktatási minőséget vár­hatnak el. A vizsgálat folyamatként érté­kelte az iskola minden tevékeny­ségét, amellyel az intézmény a jövőben bármikor elszámolhat a fenntartó, vagy az oktatást mint szolgáltatást igénybe vevők előtt. A minőségbiztosítási folyamat következtében az oktatás piaci szempontú megközelítése, vala­mint az intézmény rendszerként való vizsgálata az iskola vezetői, Kátó Sándor színművész egyszerre szerzője és egyik főszereplője a drámának Fotó: Miskolczi Róbert A megye öt legszervezettebb és leghatékonyabb oktatási intéz­ménye közé sorolta a Comenius nemzetközi oktatási minőség­biztosítási rendszer a makói Belvárosi Általános Iskolát. Az igazgató szerint a bizonyítvány tanúsítja az intézmény tanulói­nak elégedettségét és az oktatás magas színvonalát. A Comenius 2000 nemzetközi közoktatási minőségfejlesztési program II. modelljének minő­ségtanúsítványát szerezte meg a makói Belvárosi Általános Isko­la. Ezzel a város legnagyobb alap­fokú iskoláját a megye öt legjob­ban szervezett, szintén Comeni­us II. minősítést szerzett pedagó­giai intézménye közé sorolták. Megtudtuk: ilyen diplomával egy ásotthalmi általános iskola, Röszke napköziotthonos óvodá­ja, valamint a szegedi Móra Fe­renc szakközépiskola és a Ságvá­ri gyakorló gimnázium rendelke­zik. - Nagy szó, hogy országos szinten is élvonalbeli általános iskolának számítunk, több mint nyolcezer hazai oktatási intéz­mény közül ugyanis mindössze száznegyven óvoda és iskola szerezte meg a Comenius II.-t ­közölte Bálint József, az iskola igazgatója. - Háromévnyi mun­ka eredményeképp kaptuk meg a diplomát, ez idő alatt számos módszerrel fel kellett tárnunk intézményünk működését, hi­báit és erősségeit. Elsőként a partnerszemléletet kellett kiala­kítanunk, azaz minél szoro­sabb, mérhető kapcsolatrend­szert kellett kiépítenünk a mun­katársainkkal, tanulóinkkal, a szülőkkel és a többi oktatási in­tézménnyel. Ezt követően peda­gógiai munkánkat és a diákok teljesítményét is tudományos szempontok alapján kellett érté­kelnünk. A sok időt és energiát felemésztő audit igazi eredmé­nye, hogy igazolhatóan sikeres a város legnagyobb általános isko­lája, ahol a diákok és a szülők is dolgozói számára is egyértel­műbb lett. - A tanúsítvány átvételével az oktatás minősége nem változott, ám ez egy biztosíték a jogsza­bályoknak és az elvárásoknak megfelelő működésről - fogal­mazott az igazgató. A vizsgálat eredményei közé sorolta továb­bá, hogy igazi csapatmunka ala­kult ki az iskola vezetésében is. - Városunk legnagyobb általá­nos iskolájának sikere a bizonyíté­ka, hogy eredményes Makón a be­iskolázás szabályozása - fogalma­zott Búzás Péter polgármester. - A szervezettebb körülmények ered­ménye a jobb munkamegosztás. I. sz. Az oktatás szervezésében Makó országosan is élen jár, bizonyítják eredményei Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents