Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-09 / 58. szám
KEDD, 2004. MÁRCIUS 9. MEGYEI TÜKÖR 11 Darvasi László: Szeged a tengerben (4.) A veszély mind nagyobb Sorozatunkban a 125 esztendeje bekövetkezett, borzasztó árvíz hőseinek és áldozatainak kívánunk emléket állítani. Nem, nem volt végleges a rombolás, hiszen, él és virágzik a város. Nem kívántunk vetélkedni helytörténészeink szakértelmével, és a bőséges szakirodalom révén szenzációs újdonságokkal sem szolgálhattunk. Ami történt, megírták már. A vaskos krónikák, naplók, viszszaemlékezések és tanulmányok elmondták, miért következhetett be a szerencsétlenség, hogyan tört az ár a városra, számtalan életkép és írói elbeszélés, tárca és tudósítás mesélte el a vészterhes napokat. Mi csupán gyűjtögettünk. A tragikus napok krónikáját olvashatják egy héten át, március 13-áig. 1878 karácsonyakor a Tiszán megindul a jégzajlás. Am a jég nem ring tova, hanem a vasúti híd lábainál komótos nyugalommal feltorlódik. A hömpölygő vízen halálos fehér táblák tolakodnak. A folyami mérnökség nyomban „lulázni" kezd, ami annyit tesz, hogy ladikokról zúzzák a jeget, s nagy hasítékokban úsztatják lefelé a leváló darabokat. A felsővárosi halászok rezignáltán, ki-kiköpve bámulják a nehéz munkálatokat, hiszen, mint dünnyögik, a víz a jég alatt is víg nyugalommal folydogál, akkor minek a felhajtás. Február végére, átérezve a helyzet komolyságát, megalakul a város védelmi bizottsága. Közben a Szegedi Napló öntudatosan nyugtatja a kedélyeket. Érdekes, a két szegedi lap közül a Napló az ellenzékibb orgánum, mégis ők tűnnek a nyugodtabbaknak. A Szegedi Híradó nagyobb idegességgel publikálja vezércikkeit a közelgő veszedelemről. A vészbizottságot a roppant higgadt, ugyanakkor azonban erősen beteg Taschler József városi főkapitány vezeti. A súlyos lábbajban szenvedő főkapitány tudta a dolgát, nyomban felhívást intézett a városi torna- és csolnakázóegyesület tagjainak, az ifjak vegyenek részt a mentés és a védelem munkálataiban. A két egyesület magát legott megszervezte katonailag. Például vörös szalagot viseltek a karjukon, és éjjeli szolgálatot adtak. És vidámak voltak, és tettre készek. Tudták az emberek, a Tisza mindig északról támadt a városra. És azt is tudták, hogy északon, a pecsora-szegedi árvízmentesítő társulat ügyei egyáltalán nincsenek rendben. Négy jogi taggal bírt a társulat, úgymint: a Pallavicini uradalom, Algyő, Tápé és persze Szeged. Kormánybiztosa az a Kende Kanut volt, aki a fővárosban éldegélt, afféle korabeli playboy volt a lúgos tollheggyel jegyzetelő Mikszáth szerint, és persze nagy ívben tett az egész vészre. El sem méltóztatott fáradni sokáig Szegedre. De nem csak Kende Kanut nem igyekezett segíteni. Március harmadikán Zombory felsővárosi tanácsnok feldúlva jelenti Taschlernek, a közmunkára rendelt nyolcvan kocsi helyett csak hat(!) tolatott be a megbeszélt udvarra. Mi a fene van Felsővárossal?! A főkapitány aznap este plakátokat ragasztat ki a város utcáin, melyek a szerencsétlenség elkerülhetetlenségéről tudósítanak, de azért odaadást és önfeláldozó munkát kérnek a helyiektől, valamint azt is tudatják, hogy a borkimérések legfeljebb 11 óráig tarthatnak nyitva. Ez utóbbi rendeleten el is humorizálnak a szegediek. Közben azért a pecsorai vonalon kétségbeesetten védekeznek. A munkát Nóvák József, a város főügyésze irányítja. Gyakorlatilag egyébként egyetlen fillér nélkül teszi a dolgát. A pecsorai társulatnak üres volt a pénztára, akadt némi kész matéria, karók, talicskák, ásók, de pénz az emberek fizetésére szinte semmi. Kende Kanut meg továbbra is sehol. Illetve igen, valahol Pesten, kaszinóban, színházban, bálban, puha párnák közt. Aztán, amikor végre a tiszteletét teszi, a kutya se törődik vele. A rogyadozó gátakon javítják a töltéseket, kétszáz munkást fogadnak, újabb gátőröket állítanak fel, futárok közvetítik a híreket, hol gyenge a töltés állaga, hol kell újabb kéz, ásócsapás, földhalom. Amikor az egyik este Reiner János főjegyző és Nóvák József Pecsoráról hazafelé tart, a gyevi és a tápéi földeken már menekülő családokat látnak. Komor az ég, hideg eső permetez. A tanyai emberek már hurcolkodnak. Érzik, hogy menni kell. Ekkor már a vár belvárosi bástyájánál ácsok építenek feljárót arra az esetre, ha a várost valóban elönti a víz. Hogy fent a nép menedéket találhasson. A várat már évek óta bontják, bontogatják. Utászokat is lát a nép az utcán, akik leginkább csehek, bő molnárszínű zubbonyban közlekednek, ők hozzák a pontonokat is. Ezek a vízi alkalmatosságok úgy húsz embert elbíró, nagy és szurtos ladikok. A város máskülönben igen nyugodtan viselkedik. A kávéházak, az Oroszlán, a régi Hungária szórakozó helyei mind telve vannak esténként. Füst, kávé, snapsz és adomák. Vagy inkább várakozó állásponton van a város? Ajánlatos félni, de nem kell megijedni? Végre a kormány is megejt néhány intézkedést. Leküldi a védelem felügyelésére Lukács György miniszteri biztost, aki olyan öreg, hogy annál is öregebbnek néz ki, nem hatvanesztendősnek, de kilencvennek. Kicsi, erélyes ember, szépen megrajzolt körtefejjel. Róla karistolja Mikszáth, hogy sunyi természetű, és három dolgot tud, jól alszik, jól eszik, és mindenről értesült. Csakhamar megérkezik Pultz báró altábornagy, temesvári katonai parancsnok. Az éjszakai őrjáratokat ettől fogva a katonaság látja el. A vízvédelmi bizottság ülésén valaki hiányolni kezdi Boros Frigyes mérnököt, aki három éve megmentette Szegedet. Boros kiváló mérnök, jól ismeri a Tiszát. Negyedike táján ő is megérkezik, és döbbenten tapasztalja, hogy a szegedi közgyűlés Dáni főispán vezérlete alatt a pénzről vitatkozik. A várost a pecsorai vezértöltésen kívül kisebb, elhanyagolt töltések védik, és a városi hatóság szeretné, ha az alföld-fiumei vasúti társulat is beszállna a vasútvonalra emelendő nyúlgát költségeibe. Ez bizony csalóka ábránd. A társulat embere határozottan beint. Közben a parlamentben többször is szóba kerül Szeged válságos helyzete. Március ötödikén egy függetlenségi képviselő követeli, azonnal ötvenezer katona induljon Szeged megmentésére. Majd megkérdezi Szende Béla honvédelmi minisztert, mit tett a kormány eddig a városért. A miniszter válasza olyan ismerős! Azt dörgi, a részletes intézkedésről felvilágosítást nem adhat, azok ugyanis titkosak. A városban mind kétségbeesettebb a munka. A Belvárosban a két híd között ezernél többen, a felsővárosban ezren, és Alsóvárosban is több százan robotolnak éjjel-nappal. Maga Mikszáth is kirendeltetik közmunkára, és nem háborog az eljáráson. Március ötödikén délben Pillich Kálmán tanácsos sürgetésére felépíttetik az Újszegedre átvezető tiszai hajóhíd, vagyis veszély esetén van menekülési útvonala a népnek. így köszönt be március ötödike estéje. Délutánra újra elkomorodik az ég, estefelé pedig hideg rohamokkal feltámad a szél is. A Tisza folyamatosan árad és csak árad, míg a gátaknál most már tényleg emberfeletti munka folyik. A vészbizottság folyamatosan a városi tanácsteremben ülésezik, várja a híreket. A hangulat vidámf.) írja Lázár György főügyész, aki akkor még hatalember, a városi tornaegylet elnöke. Este tíz órakor gátfutár esik a tanácsterembe. A fiú fulladozva kiáltozza, végre apad, apad a víz! Az éppen belépő polgármestert az önfeledt tornász fiatalság fel kívánja dobálni. Pálfy polgármester nehezen lebeszéli az ifjakat a testi dobálózástól, idős már az ilyen tortúrához, és különben is leejthetik. Poharak koccannak a nagy örömre, elhárult a vész. Ám tizenegy óra tájban visszaérkezik az őrjárat. A megrettent, csatakos homlokú vezető nyomban lehűti a virágos kedélyeket. A Tisza váratlanul kéthüvelyknyit apadt, és ez csak egyetlen dolgot jelenthet. Katasztrófát! A víz átszakította a pecsorai gátat. Az ott van, messze fent, Dóc falucskája felé. De hogy milyen közel van az a messze, kiderül néhány nap múlva. A szerencsétlenségnek van tanúja is, egy őr járó katona. A petresi töltésen végzi esti sétáját, és semmit különöset nem tapasztal. Talán hazagondol. Talán valami jó kis vacsorára. Nőre, pénzre, szabadságra. Furcsa zajt hall, mintha felsóhajtana mögötte a föld. Megtorpan, lassan fordul. Néhány méterre attól a gátszakasztól, honnan éppen elsétált, megemelkedik a töltés, és lassú fordulattal hatalmas tömegben szakad a mélybe. Nyomában hat(!) méter magas és negyven méter széles)!) sugárban harsogva ömlik a víz, ömlik dél felé, Szeged felé. (Folytatás a holnapi számunkban.) Megyeri Izabella Szabadkán született, Amerikában él, és most Szegeden énekel A Bánk bán Melindája New Yorkból Az ünnep közeledtével ismét felújítja a szegedi színház nemzeti operánkat, a Bánk bánt. Melinda szerepét a pályakezdő Kónya Krisztina mellett a New Yorkban élő Megyeri Izabella énekli. A szép hangú szoprán Szabadkán született, Szegeden kezdte énektanulmányait. -Azt hallottam, a szegedi énekiskola növendéke volt. Kinél tanult1 - Sinkó György tanár úrnál kezdtem énekelni, szinte a nagypapámnak tekintettem, éveken át ingyen készített fel a felvételire, ezért máig hálás vagyok neki. A zeneművészeti főiskola budapesti tagozatán szereztem diplomát, majd visszajöttem Szegedre Berdál Valika nénihez. Szüleimet követve 1997-ben mentem ki New Yorkba. A férjem olasz, egy tésztagyár menedzserigazgatója. Imádja az operát, de csak az olaszokat. Kilencéves kisfiunk a Metropolitan Opera gyermekkórusában énekelt, majd elnyerte egy elit bentlakásos iskola 40 ezer dolláros ösztöndíját. Azért vették fel, hogy az intézmény profi kórusában énekeljen. - Milyen szerepekkel kezdte a pályáját! - Papagenával és A varázsfuvola dámáival, majd végigjártam a szamárlétrát, és elérkeztem a Traviata Violettájáig. Ezt a szerepet énekeltem eddig a legtöbbször, például tavaly nyáron a svájci Sankt Moriztban a szegedi operatársulattal is felléptem, ennek köszönhettem a mostani meghívásomat. - Mennyire nehéz ma Amerikában egy énekesnek karriert csinálni! - Óriási a verseny, rengeteg jó énekes van, ugyanakkor nincsenek olyan hagyományai az operakultúrának, nem olyan pezsgő az operaélet, mint Európában. Amikor megnyertem a Met JerMegyeri Izabella Melinda jelmezében az öltözőben DM-fotó sey Cityben rendezett énekversenyét, azt hittem, ezzel elindul az ottani karrierem is. Nem így történt, Amerikában eddig csak kevésbé jelentős operaházakban énekelhettem. Ezért egyelőre Európára koncentrálok, Szegedre Hollandiából jöttem, ahol Szaffit énekeltem a Cigánybáróban. Szeretem az operettet is, bár most a Mozart-operák a kedvenceim, Donna Annát és Donna Elvirát is énekeltem már. Musette, Cso-cso-szán is a repertoáromon szerepel, Szeged után a Pillangókisasszony következik Újvidéken. - Melindát énekelte már ! - Még soha, de nagyon szeretem. Bár nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz magyarul énekelni. Melinda szólama óriási kihívás az énekeseknek, hiszen tulajdonképpen háromféle hangfaj, a lírai, a drámai és a koloratúrszoprán kell hozzá egyszerre. Én a lírai szerepektől fokozatosan szeretnék eljutni a nagy drámai szoprán feladatokig. Szegedre mindig szívesen jövök, hiszen jól ismerem a várost, kicsit olyan itt, mintha szülővárosomban, Szabadkán lennék. A napokban a 73-as buszon utaztam, és legnagyobb meglepetésemre a sofőr egy Rossiniról szóló előadást hallgatott a rádióból. Annyira megdöbbentem, hogy legszívesebben megöleltem volna. Szeged egy kultúrváros, Amerikában ez elképzelhetetlen lenne. HOLLÓSI ZSOLT AZ OPERA KETTŐS SZEREPOSZTÁSA Angyal Mária rendezésében, részben kettős szereposztásban ma és csütörtökön este újítja fel a Szegedi Nemzeti Színház Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt. A címszerepet Daróczi Tamás, II. Endrét Altorjay Tamás, Gertrudist Szonda Éva, Ottó herceget Kóbor Tamás, majd Györfi István, Melindát Kónya Krisztina, majd Megyeri Izabella énekli. Petur bán szerepében ma Gábor Gézát, csütörtökön Réti Attilát, Biberachként Bátki Fazekas Zoltánt, majd Kelemen Zoltánt, Tiborc szerepében Gyimesi Kálmánt, majd Andrejcsik Istvánt láthatja a közönség. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Molnár László és Koczka Ferenc dirigálja. Kilóg a kábel Szépemlékü Hörömpő József a DÁV főmérnöke volt-isten nyugosztalja szegényt! -, amikor tisztelni való jóindulattal válaszolt hajdani fölvetésemre. Azért aggódtam, hogy a sok utcai villanylámpa tartóoszlopából túlontúl soknak nyitva az ajtaja, és vagy kilóg a kábel, vagy könnyen bele lehet nyúlni. Milyen a gyerek, azonnal megkeresi a legveszedelmesebbet, és elkezdi babrálni, ha vigyázója akár fél percre is félrenéz. Azt válaszolta, nagy szégyene a cégnek, hogy csak olyan oszlopok állnak a rendelkezésére, amelyek ajtaja az utcai rázódásoktólis kinyílik. KGST-reiációban csak ilyenhez lehet hozzájutni. Elrendelte azonban, hogy külön csapat azonnal járja végig az utcákat, és ha másként nem lehet, külön pánttal rögzítse az ajtókat. Mindez, kitűnik a körítésből, az öregátkos közepe táján töttént. Mit lát most a nyájas sétáló! Hajszába ugyanazt. A minap végigmentem újra az új hídon. Gyula-jeggyel a zsebemben is szeretek gyalogolni. Időmből kitelt, elkezdtem számlálni, hány oszlopnak van tárva-nyitva ablaka-ajtaja, hánynak esett már le födele a földre, és hány olyan van, amelyik be van ugyan hajtva, de látni lehet, akár a szellő is kinyithatja újra. Mondom, számoltam, de nem mondom meg, meddig jutottam, men megeshet, hogy a túlsó oldalon nem arra áll a kukucskálója, ahonnan én néztem. Azért ezt a példát említem, mert nemrég fejeződött be a híd szerkezeti fölújítása, amikor minden lámpaoszlopot kivettek a helyéről, és később visszatették. Biztosan nincsen garancia a záródásra. Nem mondom, hogy vérszemet kaptam, de elkezdtem figyelni a többit is. Ezt meg azért nem mondom szám szerint, mert annyi van belőle, rühellném a szemébe mondani bárkinek. Belépésünk előtt szoktunk hivatkozni az uniókompatibihtásra. Nem tudom, foglalkozik-e ennyire piti ügyekkel akármelyik EU-szabvány, de azt tudom, hogy a mi gyerekeink változatlanul kíváncsiak mindenre, ami az útjukba esik. ' Hogy mégis próbálják!Ments meg, uram, minket. Annyi furmányos eszű föltalálónk volt, nem hiszem, hogy éppen ennél kellett volna megállnunk a kallantyús-fakilincses színvonalnál, amelynek madzag a húzója. Elképzelhető, hogy csak estétől reggelig veszélyes minden nyitva hagyott ablak, amikor világítanak a lámpák, és kevesebb gyereknek jelent veszedelmet, de ha csak egyetlenegy látná is kárát - jaj, nem is merem tovább gondolni. Mai villanyszerelők, segítsetek! Gyerekeitek, unokáitok nektek is vannak. Hogy Hörömpő József is nyugodhasson békében. H. D.