Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-28 / 50. szám

Szombat, 2004. február 28. SZIESZTA 15 NEM KÉNYSZERÍTHETTÉK CSÓKRA A FÉRFIAK A NŐKET RIÓBAN Eláztak a maskarába öltözött Szambaiskolák felvonulása Rióban FOTÓ: MTI/AP/DOLORES OCHOA Több százezer ember mulatott az elmúlt napokban a világ két kameválfővárosában, Rio de Janeiróban és Velencében, annak ellenére, hogy a heves esőzések mindkét helyen elmosták a ünnepségsorozat végét. A brazíliai Rio de Janeiro a világ szemében a farsangi-karneváli szezon metropolisza. A város fesztiválja a nagyböjt előtti időszak talán legnagyobb világeseményévé nőtte ki magát. Erre az alkalomra a helyi szambaiskolák egy egész évig készülnek. Mindenki táncol, énekel négy nap, négy éjjel, anélkül, hogy látszana rajtuk a fáradtság. A karnevál nyitónapjára idén közel százezer néző volt kíváncsi Rio belvárosában, a Sambadrome stadionban, miközben több millió helyi lakos a tévékészülékek előtt, kocsmákban és klubokban követte az eseményeket. Szexuális túlkapások Tizennégy szambaiskolából hét mutatta be tudását színes, csillogó jelmezekben az első napon. A tanodák ötezer táncossal képviseltették magukat. Egyes jelmezek előállítási költsége akár az ötmillió forintot, tömege pedig a 25 kilót is meghaladta. A heves esőzések elmosták a karnevál utolsó felvonulását, a végére maradt három iskola üres tribünök előtt haladt el. A táncosok elázott tollruhája siralmas látványt nyújtott. A riói karnevál elképzelhetetlen szexualitás, fülledt erotika nélkül. Idén a brazil kormány több mint tízmillió óvszert osztott ki az ünneplők között. Tavaly óta egy különös rendelet igyekszik féken tartani a „túlkapásokat": betiltották a kikényszeritett csók szokását. Korábban ugyanis a férfiak szájon csókolhatták a nőket - akár azok beleegyezése nélkül is. A gyönyörű brazil lányok, a karnevál színes forgataga, a lenge jelmezek, a vidám, gondtalan szórakozás, az egyes kerületekben kialakuló spontán utcabálok emberek ezreit vonzzák. A riói turisztikai hivatal adatai szerint a jeles eseményre 410 ezer látogató érkezett, megdöntve az eddigi rekordokat. Maszkban az Adria királynője A tengerre épített Velence a lehető legalkalmasabb arra, hogy a fantázia birodalmának fővárosa legyen. A farsang idején még több mítosszal, legendával telnek meg lagűnái. Az Adriai Köztársaság idejében minden tilalmat feloldottak a karneváli időszak idejére, az utcákat, tereket az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába. A szalonokból, kávéházakból hangos és féktelen mulatozás zaja szűrődött ki. Kötelező volt az álarc viselése, amelyet már akkor is papírmaséból készítettek és díszesen festettek, dekoráltak. Tűz és VÍZ 1980-ban, kétszáz év téli nyugalom után újították fel a velencei karnevált, amelyen az „Adria királynője" csak táncol, sürögnek-forognak a világ minden tájáról ideérkező kíváncsiak, szerepelni vágyók, átváltozni akarók, nosztalgiázok, álomba merülök. Húshagyókedden, a karnevál utolsó napján idén is elbúcsúztak a karnevál hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvettek tőle. A nép ilyenkor elkíséri utolsó útjára és megsiratja. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, ezzel fejezve ki szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik a herceget, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához, ahol egy felöltöztetett szalmabábut vetnek a tűzre, mely a karnevál egyik fontos eleme. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Az utolsó napokban azonban a víz átvette a hatalmat és kiadós esőzés, illetve hószitálás hátráltatta a mulatozó tömeget, néhány programot törölni is kellett. TAMÁS ÁKOS A KALENDÁRIUMOK EGY RÉSZE TÉVESEN FEBRUÁR 29-ÉT JELÖLI SZÖKŐNAPKÉNT Egy nappal tovább tart az év A Julius Caesar naptárát korrigáló XIII. Gergely pápa Eggyel többször alszunk, s indulunk munkába az idén, mint tavaly, tavalyelőtt, meg azelőtt, illetve a következő három esztendőben. A februárba beiktatott - egyes naptárak által tévesen a hivatalos 24-e helyett 29-én jelölt szökőnap nyomán szerencsés esetben még a hazai össztermék (GDP) is nagyobb lehet idén fél százalékkal. A több mint kétezer esztendős kultúrtörténeti hagyományt őrző szökőnap négyévente sajátos helyzetet teremt azok számára, akik a naptárt figyelve akarják felköszönteni szeretteiket, ismerőseiket. Miután a szökőnap kisajátítja magának február 24-ét, így a Mátyások, Gézák, Edinák, Ákosok, Elemérek névnapjai egy nappal arrébb csúsznának. Természetesen az emberi találékonyság könnyen túllép ezen a négyévenként, s csupán a naptárban jelentkező adminisztrációs problémán. Amit mára megszoktunk, az a régmúltban nem kevés bonyodalmat okozott. Míg az első naptárak létrejöttében a mindennapi élet tapasztalatai játszottak meghatározó szerepet, a későbbi kalendáriumok egyiptomi és babiloni csillagászok megfigyelésein alapultak. De hozzájuk hasonlóan pontos számításokat végeztek a maja, az azték és a kínai csillagászok is. Az évet általában a holdciklusok váltakozása, vagya Nap éves járása alapján osztották különböző egységekre. Jelenlegi naptárunk alapját az egyiptomi, a görög és főleg a római hagyományok ötvözete képezi. A február 24-i szökőnap magyarázatát is a római naptár történetében kell keresnünk. A monda szerint Rómában a városalapító Romulus király alkotta meg az első naptárat, mely 304 napos, 10 hónapból álló évet vett alapul. Ezt már a második király, Numa Pompilius megreformálta Kr. e. 700 körül, s bevezette a 12 holdhónapból álló holdévet. A római naptári év a Hold járásán alapult, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest. Hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a megfelelő helyükre kerüljenek, a római papok testülete időnként az akkor 23 napos február után egy szökőhónapot iktatott be. Az önkényes és sokszor szakszerűden beavatkozások eredményeként Kr. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott. Kr. e. 46-ban Julius Caesar, aki egy személyben volt főpap, konzul és diktátor, megbízta az egyiptomi származású Szoszigenészt a naptári hibák kijavításával. A csillagász november és december közé két rendkívüli hónapot iktatott be, így létrejött a naptártörténet leghosszabb éve, az annus confusionis, a „zűrzavar esztendeje". Ekkor hozták azt a rendeletet, mely szerint 4 év közül három legyen 365, míg a rákövetkező 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be, ahol korábban a szökőhónap kezdődött. Caesar reformja nyomán attól kezdve a hónapok február kivételével egymást váltva 31 és 30 naposak lettek. A Julianus-naptár már egészen pontosnak számított - egy apró eltéréstől eltekintve. A 365 és egynegyed napos évhossz 11 perc 13 másodperccel volt rövidebb a 365 nap és 6 óránál, mely idő alatt Földünk megjárja éves útját a Nap körül. Ebből a kis eltérésből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki. 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz Aloysius Lilius és az angol Christophorus Clavius csillagászok dolgozták ki azt a megoldást, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes. Mivel a 11 perces eltérések 128 év alatt érnek el egy teljes napot, így 400 év folyamán körülbelül 3 nap eltérés halmozódik fel. Ezt a problémát úgy oldották fel, hogy a százassal végződő évek közül csak azokat hagyták meg szökőévként, amelyek négyszázzal is oszthatóak. így például 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, ellenben 2000 az volt. Az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-ét október 15-e követte. A szökőnaphoz a naptárkészítők nem nyúltak, így az maradt február 24-én. A kerekített számítás miatt, a Gergely féle napév sem tökéletesen pontos, még mindig pár másodperccel hosszabb a csillagászati időhöz képest. Ez a különbség azonban majd csak az ötödik évezred végén fog egy teljes napot kitenni - s akkor újabb alkalmi változtatásra lesz szükség. HEGEDŰS SZABOLCS Kinek van négyévenként születésnapja? Felületes szemlélők, akik a naptár gyökereit nem ismerik, hamar rávágják a fenti kérdésre: annak, aki február 29-éri született. A Julius Caesar által bevezetett szökőnap azonban nem február 29-én, hanem 24-én volt (pontosabban 23-a és 24-e között, de átvette a 24-es sorszámot), s az ezt követő februári napok eggyel eltolódtak. Azok tehát, akik valamelyik szökőévben február 29-én, Elemér napján születtek, teljes nyugalommal ünnepelhetik a születésnapjukat a közönséges években február 28-án, szintén Elemér napján. Ugyanis a névnapok is követik az eltolódást. Azok számára viszont, akik egy szökőévben február 24-én látták meg a napvilágot, sajnos csakugyan négyévenként terem babér. Ehhez a naphoz névnap sem kötődik, a naptár csak szökőnapként jelöli. Ebből következik, hogy az eltolódás a február végén születettek közül mindenkit érint. Akik ugyanis egy közönséges évben február 24. és 28. között születtek, azoknak a születésnapja minden negyedik évben egy napot csúszik, azaz például egy 1970. február 25-én született ember harmincnegyedik születésnapja 2004. február 26-ára esik. Hasonlóképpen viszont a szökőévben február 25. és 29. között születettek születésnapja a közönséges években egy napot visszafelé tolódik.