Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-26 / 48. szám

Csütörtök, 2004. február 26. BIZALMASAN 9 LEVÉLFÉLE Téli kedvvidító Ritkán felcsillanó fénnyel leginkább szürke, zord arcát mutatja az idei tél. Sokszor kedve sincs az embernek az utcára kilépni. Elfeledjük lassan, milyen is szikrázó napsütésben ropogtatni talpunk alatt a havat. Amely természetesen hófehér. De nem a nagyvárosban. Bennünket már csak sóval elegyedett, undorító latyakká lett utóélete szomorít. Apró örömöket kell találjunk, hogy gyorsabban teljenek a tavaszvágyás csigalassúnak tűnő hetei. Mi fánkbulit találtunk ki a következő szombatra, amiben nem is a baracklekváros, szalagos tésztacsoda a fontos, hanem az a nem lebecsülendő tény, hogy sikerül tán összehozni a tágabb rokonságot. Úgy tervezzük, hogy még a „gyerekek" (tizenkilenc a legkisebb) friss szerelmeit Is meghívjuk, hogy megtapasztalják az „akolmeleget". Úgy készülünk, mint valami esküvőre... Visszagondolva a gyerekkoromra, szinte mindennaposak voltak az efféle családi öszszejövetelek. Hét nem múlt el, hogy többen, kevesebben ne ültük volna körül a nagy konyhaasztalt, mindenféle komolyabb szervezkedés nélkül. Más Idők voltak, nem rohantunk annyit, annyifelé. Ám úgy veszem észre, időnk csökkenésével azonos arányban nő a vágyunk az efféle, nem ceremoniális együttlétek iránt. Nem nosztalgiázás ez, csak természetes igény, hogy az állandó robogásban megálljunk néha odafigyelni magunkra és a másikra. Ehhez igazán nem kell sok pénz, csak a közösen elkészített gulyásleves, az együtt dagasztott kelt tészta, s az ebéd utáni nagy beszélgetés utáni vágy. Vagy: szegfűszeggel, fahéjjal bolondított forralt boros este, hajában sült, forró vajba mártogatott krumplival, amihez megint csak ráérős kvaterkázás dukál. Nemrégiben hallottam az iméntiekre egy, a divatból már alaposan kiment fogalmat: tislizés. Az étkezés utáni jóízű társalgás, még ott íziben, akár a maradékokkal, tányérokkal teli asztal körül. De öröm a léleknek egy színházi est utáni meghitt teázás, elmélázva az előadás szülte hangulatban. Amikor kiengedheti a lélek az „örökké az órám lesem" állapot fékjeit. Utópia persze, hogy ez a ráérős nyugalom jellemezze napjainkat. Mert sem az időt, sem a tempót nem lehet viszszafordítanl. De olykor bizony homokszemet kell dobni a fogaskerekek közé, mert különben azok csikorgásmentesen és észrevétlenül felőrölnek bennünket... BAYER ILONA Keménykalap és krumpliorr A fejrevalók kettős szerepet töltenek be, hiszen egyrészt védik a fejet, másrészt viszont öltöztetnek. Mivel az időjárás viszontagságaitól óvják viselőjüket, évszakonként, a földrajzi helyzettől, no és az aktuális divattól függően is változnak. Napjaink divatja magán hordozza a régebbi korok módiját is, ami természetesen a fejrevalókon is megnyilvánul. Nem könnyű azonban a választás, hiszen az üzletek bőséges kínálattal rendelkeznek. Azon túl viszont, hogy választott darabunk ízlésünknek megfeleljen, jól érezzük magunkat benne, s a praktikusság követelményének is eleget tegyen. Fontos, hogy a ruhával és a többi kiegészítővel, valamint az öltözék jellegével harmonizáljon. A kalap nagyon sokféle lehet. Léteznek sportosabbak, amelyek általában keskenyebb karimával készülnek, s kaphatók az ún. klasszikus kalapok is, ezek férfikalap formájúak, s kosztümök, elegáns kabátok kiegészítőjeként szolgálnak. A romantikus kalapok nagy, hullámos szélűek, avagy kisebb, lapos, szögletes formájúak szalagokkal, virágokkal díszítve. A sapkák sportosabb jellegűek. A mostani, zord és hideg időben praktikusak a kötött sapkák, amelyeknek színe, formája és stílusa korosztályonként eltérő. MALLER EMESE Divat legyen a fátyol A Franciaországban élő muzulmánok arra készülnek, hogy divatot csináljanak az arckendőből, és így „hatástalanítsák" a fátyol iskolai viseletét tiltó törvénytervezetet. „Akkor majd a lányok azt mondhatják iskolájuk igazgatójának, hogy divat diktálta esztétikai megfontolásból viselik a kendőt"- mondta a franciaországi iszlám szervezetek egyesületének elnöke. GYÖNGESÉG, TÚLZOTT BELEÉLŐ KÉPESSÉG - VAGY Ml? A várandós apa igazi kínjai Az apás szüléseket levezető szülészek tapasztalatai szerint nem gyakran, de előfordul, hogy az apák elájulnak szülés közben. Bár a legtöbb kórházban épp ezt akarják megelőzni a fölkészítő tanfolyamokkal, ám élesben az orvos mindig számít arra, hogy adott esetben az édesapán is segíteni kell. Ez az eshetőség az utóbbi években csak nő, hiszen míg tíz éve csak minden tizedik szülés volt páros Csongrád megyében, addig ma már akad olyan intézmény, ahol az újszülöttek negyven-ötven százalékának világrajötténél van jelen az apa. A férfiak között akad, aki kifejezetten büszke arra, hogy jelen lehet, esetleg fényképeket is készít vajúdó párjáról. Más meg elsápad, amikor a felesége ágya körül csoportosuló orvostanhallgatókhoz odalép a professzor, és mivel ő is ugyanolyan zöld köpenyt visel, mint a medikusok, ráadásul szemlátomást kerüli a tekinteteket, a tanár tőle kérdezi meg, nagyon szigorúan: „Mit tud elmondani a kisbaba helyzetéről?" Az ápolásra szoruló férfit nyilván az is nagyon bántja, hogy elvonja a figyelmet a párjáról. Holott ezek a reakciók az úgynevezett természeti népeknél egyáltalán nem számítanak szokatlanA kispapák gyakran hasonlóan megszenvedik a vajúdást, mint az édesanya nak. Egyes indián törzseknél az apa a szülés megkezdésekor lefekszik az ágyába, nyög, sóhajtozik. A törzsbeli asszonyok ilyenkor őróla is gondoskodnak, ugyanúgy, mint a párjáról, s az avatott néprajzkutatók szerint ilyenkor a férfi nem tetteti magát. A New Scientist beszámol egy kanadai vizsgálatról, amely kiderítette, a magzat Valódi együttérzés A szerelmes nők a valóságban is átérzik a szeretett személy fizikai fájdalmát. Legalábbis erről számolt be az MTI, egy angliai kísérletet ismertetve. A University College kutatói 16 önként jelentkező párt vizsgáltak. Először a nők jobb kezén okoztak elektrosokkal a méhcsípésnél nem erősebb fájdalmat, majd a párok férfitagjainak kellett ugyanazt elviselniük. A kutatók eközben a nők agyi reakcióit figyelték. Mindkét esetben a nők agyának ugyanazon a területein érzékeltek fokozott aktivitást, kivéve a testi ingereket érzékelő, úgynevezett szomatikus szenzoros központot, amely csak a saját testen érzett fájdalom érzésekor lépett működésbe. növekedése során a leendő apák hormonszintje éppúgy ingadozik, mint az anyáké. Anne Storey és kollégái a Memóriái Universityn 34 párt vizsgáltak. Miután vérmintát vettek tőlük, a párok néhány percig egy újszülött sírását hallgatták hangszalagról, miközben egy filmet néztek a szoptatásról. Fél óra múlva ismét vérvétel következett, s kiderült, hogy az apák és az anyák kortizonszintje is megváltozott. A várandós nő viselkedése és az általa kibocsátott illatanyagok - feromonok - együttesen váltják ki ezeket a hatásokat az apából, aki ezzel mintegy felkészül gyermeke érkezésére. Mivel az apás szülések terjedése nem csak magyar jelenség, számos kutatás is folyik e témában világszerte, melyek a férfiak pszichoszomatikus tüneteit, szorongásos reakcióit vizsgálják. Gyakori az étvágytalanság, vagy az elhízás, az emésztési zavar, derék- vagy hátfájás, fejfájás, émelygés a várandós apák 20-25 százalékánál. A szakirodalom couvade szindrómának nevezi a tünetegyüttest. Etényi Zsuzsa Couvade - mi történik a várandós apákkal című előadása szerint az apa a partner és a gyermek egészsége miatti szorongást pszichoszomatikus tünetekbe fordítja át. Ám az is előfordulhat, hogy a férj, a gyermekkel mintegy rivalizálva, így hívja föl magára a figyelmet, így próbál plusztörődést kicsikarni az anyából. A szakemberek úgy tapasztalják, elsősorban azok az apák lehetnek érintettek, „akik nincsenek tisztában saját szereplehetőségükkel". Ez pedig sokukkal előfordulhat ma, amikor a családfő szerepét sem jelölik ki egyértelmű határok, általános érvényű viselkedésformák. B. A. A biztos mosolyzálog álláskeresőknek Az álláskeresésben, a bemutatkozó beszélgetéseken mi magunk vagyunk az ajánlólevél. Külsőnk, belsőnk számít. Hogy hogyan, miként, azt érdemes alaposan átgondolni. Ifjú hölgyek számára a fogszabályzó néhány éve még valóságos istencsapása volt, mára viszont „mosolyzálog" lett, az érvényesülés egyik eszköze, pár hónapos kellemetíenség, későbbi előnyökért. Állásvadász korunkban az jár jól, aki vállalja, mert tudja, hogy egy jó munkahelyért folyó versenyben igenis számítanak a mosolyok, az elővillanó szép, jó fogak, melyek igényességről árulkodnak. A rossz fogakat takargató „zártszájúság" viszont igénytelenségről - s ez hátrány, akárcsak az ápoladan külső más jelei. Karriertanácsadók, személyiségelemzéssel foglalkozó szakemberek egyik alapvető intelme: állásinterjúra ápolatlanul, slamposan soha. Sőt már a személyes megjelenés előtt igyekezni kell jó benyomást kelteni, a gondos önéletrajzzal, a referenciaanyaggal, a fotóval. Nem szerencsés ajánló a bélyegkép, az egész alakos sztárfotó (hacsak nem kérik azt kifejeCsíííííz! És garantált a szimpatikus megjelenés zetten), az érettségi tablóarcmás. Megéri ellenben, ha az álláskereső profi fotóssal készíttet magáról olyan portrét, amin ápolt, intelligenciát, önbizalmat, jókedvet, tettrekészséget mutat, megnyerő egyéniség benyomását kelti. S erre a képre ajánlott hasonlítani a személyes meghallgatáskor, az elbeszélgetéskor. Ami előtt ildomos tájékozódni a célzott cégről, munkáról. A tájékozottság nemcsak szimpatikus, de jó ajánlólevél is: érdeklődésről, törekvőkészségről, igényességről vall, s azt sugallja, a jelölt ilyen a munkájában is, és ez jó pont. Amire rá lehet erősíteni azzal, ha korrekt megjelenésű, határozott az álláskereső, nem lezser, de nem is feszengő, nem drukkos, nem erőlködő. Ha pozitívan áll a dologhoz, nyitott, s ez „át is jön rajta". A pozitív kisugárzás bizalmat kelt. A túlzó magabízóság és önbecsültség mutatása viszont nem minden munkaadónál előny, mint ahogy előnytelen a szemlesütős, a túlzó szerénység tanúsítása is. Érdemes jól átgondolni az összes tényezőt, és kikombinálni a megjelenés és viselkedés vélhetően legelőnyösebb elemeit. Az ápoltság, az igényes megjelenés biztosan előny - túlhangsúlyozása viszont gyanút vagy ellenérzéseket kelthet. Fontos jól megválasztani az öltözetet, mértékkel sminkelni, szolidan parfümözni. A túlzásoktól mentes, a természetes személyiség a komoly munkahelyeken szimpatikusabb. Állásinterjú közben ajánlatos nagyon vigyázni a gesztusokra. A mozdulatok, a mimika, a hanghordozás árulkodó. Úgy kell „megkomponálni", hogy azt lássák, intelligensek, igényesek, törekvők, kreatívak, kiegyensúlyozottak vagyunk. Azt érzékeljék: jóban vagyunk önmagunkkal. - S ha ez az önmagunk netán nem szimpatikus a munkaadónak? Nem kell bánkódni az elúszó álláslehetőségen: ahol nem önmagunkat fogadják szívesen, ott valami, valaki másra vágynak, s ott nem is éreznénk jól magunkat hosszabb távon, ott csak „rágódnánk". Annál pedig még a fogszabályzó is jobb... SZABÓ MAGDOLNA