Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-08 / 6. szám

Csütörtök, 2004. január 8. BIZALMASAN 9 A kreativitásról A kreativitás lételem. Enélkül megbolondul az ember, avagy pótcselekvések nyomorúságos útvesztőiben bolyong. Alkoholista lesz vagy bulimiás, drogos vagy szexfüggő, depressziós vagy egyenesen megkattan. Vagy egyszerűen teste-lelke bepunnyad, és ronda, szürke, zsíros, buta és üres felnőtt lesz belőle, akinek valójában semmi A I 1 köze önmagához. M • Amikor az ember szabadjára engedi a kreativitását, fellélegzik a lélek (léle„k"zik). Abban hasonlatos az orgazmushoz, hogy legmagasabb szintjén megszűnik az öntudat. Egyszerűen csatornává válik az ember. Nincs kontroll, önkontroll, a teljes odaadás önfeladásában átengedi magát egy nagyobb energiának. Éppezért, mint az igazi orgazmus (a tao megkülönbözteti az orgazmust az ejakulációtól), az Igazi kreatív állapot is töltekezés. Ennek az elméletnek minden kultúrában igen komoly múltja van. A keleti és ezoterikus tanok szerint ugye 7 fő energiaközpontunk van. Alulról a 2. a szexcsakra (energiaközpont), ahonnan egy meridián (energiapálya) a torokcsakrába képes emelni az Itt felgyülemlett erőket. Azt mondják, a szexcsakrában van a kundalinikígyó, háromszorosan összetekeredve, s mikor spirituális fejlődésünkben eljön az idő, ez a kígyó felébred és elkezd fölegyenesedni. „Felhúzza" az energiát, mely isteni szolgálattá, tudássá, alkotássá, fénnyé minősül át. A pszichológia ugyanezen jelenségre mondja azt, hogy „a libidó szublimálása". Nyitott ember lévén, a napokban kezembe akadt egy hazai pornómagazin, mely főként egyéni, fizetett hirdetésekkel van tele. Több tucat arc nélküli fotó és hozzá a legvadabb, leggátlástalanabb - többnyire trágár kifejezésekkel teli - szövegek. Ordított az egészből a megrekedt szexuális energia. Márpedig az önkifejezés és kreativitás - hiszen a szexualitás is egyfajta alkotás -, ha nem tud magasabb szintre lépni, akkor vadhajtásokat hozva megreked. Elkezd hízni a szexualitás démona, végleteket, betegségeket, perverziókat termelve ki önmagából. Avagy elfojtásokat, daganatokat, testi megbetegedéseket. Mikor megszületünk, mindannyian kreatívak vagyunk. Táncolunk, rajzolunk, játszunk, énekelünk, szerepeket formálunk, megéljük önmagunkat. Aztán a folyamatban, ahogy a társadalom egyre inkább pléhpolgárrá nevel minket, ezeket a csodálatos képességeinket elveszítjük. És szép lassan körbevesszük magunkat hazugságokkal, pótcselekvésekkel, betegségekkel. Pedig a lehetőség mindenkinek adott! Csak rajtunk múlik! A kreativitás megélése nélkül nem lehet teljes emberi életet élni! Ennek millió fajtája van. A lényeg, hogy fellélegezhessen a lélek. Adja át magát egy erőnek, ami viszi őt. Amiben nincs benne az ő akarata, egója, önkontrollja, keresztülfolyik rajta az erő. Ez megnyilvánulhat kert-, virág-, lakásrendezésben, varrásban, hímzésben, rajzolásban, barkácsolásban, írásban, fotózásban, festésben, az Igazi, örömteli, improvizatív főzésben, zenélésben stb. Be kell hogy valljam, számomra ez utóbbi nyújtja a legtöbb örömöt. Koncerteken és gyakorláskor is olyan - már-már szinte öntudatlan - boldogságállapotokat élek meg, ami egészen a teljességig emel. Amikor semmi nem hiányzik. Amikor nem lehet jobb és több, mert emberi testtel szétégnél bele. De közben ez az állapot puha és könnyű, mert te nem is vagy, átadtad magad egy magasabb, fényesebb erőnek, ami vezet, aminek te csak az eszköze vagy, szolgálsz. És ezt megosztani másokkal, úgy, hogy a közös térben összeadódjon a közös öröm, kölcsönösen gerjesztve és emelve egymást: a legnagyszerűbb állapot! És még meg is köszönik az emberek! Megköszönik azt, hogy átengedtem a torkomon a boldogságot! Szóval alkotni, játszani, magunkkal lenni! Kapcsoljátok ki a tévét, ami elterpeszti testeteket-lelketeket, és emlékezzetek vissza arra, milyen volt, amikor gyerekek voltatok. Az a tudás még most is ott van bennetek. SOMA MAMAFIÉSA A VÁSÁRHELYI SZÁRMAZÁSÚ PIKALI GERDA SZÍNÉSZNŐ ISZAPBIRKOZASAI „Naiva az nem vagyok" „Iszapbirkózó vagyok" - mondja olykor társaságban Pikali Gerda, a budapesti Madách Színház Vásárhelyről elszármazott színésznője, mikor nem akarja inkogmtóját fölfedni, és elhiszik neki. •hiszik ennek a körülbelül ötvenkilós, csillogó-ragyogó teremtésnek, akinek első szerepe Éva volt Az ember tragédiájában. Aki pedig egy nap egymás után látta két darabban - egyikben dívát alakított, másikban mozgássérült lányt, - nem hitte el: ugyanaz a személy játssza ezt a két, egymástól szélsőségesen eltérő szerepet. - Azért az iszapbirkózás bemondások valószínűleg élete legnagyobb alakításai közé tartoznak... - Néha szükség van rájuk: nem mindig jó, amikor tudják, az ember mivel foglalkozik. „A színésznő úgyis szerepet játszik, nem lehet tudni, mikor mit mond komolyan, és mikor alakít", a civil életben ez alapvetésnek számít, pedig nincs feltétlenül így. Hajnali négykór kelek, műsort vezetek, aztán próbák, este fellépés, ezért aztán egyáltalán nem hiányzik, hogy színpadon kívül is játszszak. Tele van a világ hiedelmekkel a színházi élet képviselőivel kapcsolatban. Színésznő, pláne Pesten - mondják -, hogy el lehet kényeztetve, körülrajongják, az élete csupa fény és csillogás... - S nem így van? - Nem annyira. Mi is kapjuk a csekkeket, amit be kell fizetni, s előfordul, hogy nem jövök ki a pénzemből. Egész évben azon voltam, hogy megvalósítsam egy nagy álmomat, legyen végre saját lakásom saját erőmből. És addig hajtottam magam, amíg lett annyi pénzem, hogy hitelt tudjak felvenni. Várom, hogy végre beköltözhessek, tervezgethessek. Ezek persze hétköznapi ügyek, de nekem, a vidékinek, aki Vásárhelyről került Pestre, nagynak számítanak. Az óriási tempót diktáló főiskola négy éve alatt jó fél évet voltam beteg tüdő- és mellhártyagyulladással, szervezetem így tiltakozott az igénybevétel ellen. Sok fiatal jutott zárt osztályra onnan, egyik osztálytársam mai napig ott van. Pikali Gerda: Szituációkat oldunk meg a színpadon, és e készségből valamennyi a színpadon kívüli világba is átmegy. FOTÓ: TÉSIK ATTILA - Aki mindezt kibírta, az eszerint erős jellem. Pedig a színészekről azt is mondják, nincs igazi egyéniségük, ezért tudnak mindenkinek a bőrébe belebújni. Mi az igazság? - Nem hinném, hogy ez a két dolog összefüggésben lenne; legfontosabb ebben a szakmában a gondolkodás, a beleélő képesség, a kreativitás és még sorolhatnám, ez összetettebb, bonyolultabb dolog, akár az emberi lelkek, melyeket a színpadon ábrázolunk. Rám egyébként folyamatosan ellentétes szerepeket osztanak, ennek örülök is. Első szerepem Éva volt Az ember tragédiájában. Másutt mozgássérült lányt alakítok. Akik láttak egy nap leforgása alatt két különböző darabban, nem hitték el, hogy mindkét szerepet ugyanaz a személy alakítja. Vicces. A Nincs mese című filmben például hedonista életet élő hölgyet alakítok. Sokféle szerepet játszom és játszottam, mondjuk, a naiva kivételével. - Úgy látszik, tényleg nincs mese, s teljesen hihető, hogy nincs kedve még színpadon kívül is alakítani. De azért csak van haszna a színészmesterségnek a hétköznapokban. - Jobb a problémamegoldó képességünk, mint másoké. Szituációkat oldunk meg a színpadon, embereket, helyzeteket elemzünk és rakunk össze játék előtt, sőt a játék során, s az így szerzett készségből valamennyi a színpadon kívüli világba is átmegy. - És mennyi kamatoztatható ebből a magánéletében? -A színésznői életbe nagyon nehezen fér be valaki, aki ezt az életformát el is fogadja, így aztán az új lakásba egyedül költözöm. - Amiből nem következik szervesen, hogy egyedül is marad. - Volt egy jósnő minap a Lazacban, az új évről kérdeztük. Mondtam neki, a múlt év munka szempontjából rendkívül jó volt számomra, érzelmileg pedig rossz. Erre közölte, rövidesen férjhez fogok menni, elsöprő szerelem lesz. Mire én: remélem is, különben jövőre visszahívom, és akkor majd szakmát is cserélhetünk. F. CS. Blaha Lujza leszármazottja Nemcsak a színpadon, hanem a vízparton is jól érzi magát Pikali Gerda, gyerekkorában gyakran járt horgászni; legutóbb a nyáron horgászott szüleivel Szigetváron, sőt halakat is fogott. Egyébként a Pikali családban Gerda a második színész, az első Blaha Lujza volt, „a nemzet csalogánya" (1850-1926), akinek nagy szerepe volt a főváros magyarrá tételében, mert megkedveltette az akkor még jórészt németül beszélő pestiekkel a magyar nyelvű színházat. - Én erről a rokonságról sokáig mit sem tudtam - meséli Gerda egyszer azonban, mikor még színművészeti főiskolás voltam, nagymamám egy családi ebéd alkalmával azt mondja: „Fiam, nekünk Blaha Lujza vérszerinti rokonunk volt". Szülei azért nem meséltek Gerdának e rokoni szálról, mert akkor még - féltették leányukat a színésznői pályától. Pikali Sándornétól, Gerda édesanyjától megtudtuk: Blaha Lujza az ő édesapjának, a több mint ötven éve elhunyt Bálint Károly unokatestvére volt. Pikali Sándorné még emlékszik gyermekkorából olyan családi fényképekre, melyeken Blaha Lujza is szerepelt, ezek azonban eltűntek az idők forgatagában. Ha valakinek birtokában van Ilyen fénykép, a család szívesen fogadná. Téli arcápolás MTI A tél próbára teszi a fedetlen arcbőrt. A száraz bőrűeknek fokozottabban kell védekezniük bőrük gyors kiszáradása ellen. Nemcsak a kellemetlen, feszülő és viszkető érzés miatt, hanem azért is, mert korai ráncosodást okozhat. Legjobb, ha otthonról elindulás előtt bekenjük arcunkat és kézfejünket közömbös, félzsíros krémmel. Arctej, lemosókrém vagy babaolaj is alkalmas erre a célra. A bekrémezett arcra tehetünk vékony rétegben púdert is, amely szintén védelmet nyújt a bőrnek. A napfényben szegény hónapokban rosszabbodik a zsíros, pattanásos arcbőr állapota. Hiányzik a napfény fertőtlenítő és faggyútermelést csökkentő hatása. Kalandorok ne kíméljenek! Az élettársi kapcsolatban vagy házasságban élő európai nők csaknem tizenöt százaléka legalább egyszer félrelépett már. Hiába a konszolidált, tartós párkapcsolat, nem tudnak, nem akarnak ellenállni a kaland csábításának. Indul a flört, szárnyakat kap a képzelet, megborzongat a találgatás: milyen lehet az idegen férfi érintése, ölelése? A huszonegyedik század asszonyai már szinte mindent elértek, amit a férfiak. Feljutottak az űrbe, hegycsúcsokat hódítottak meg, kivívták egyenrangúságukat a tudományban, a hivatásban, s ezt várják a párkapcsolatban is. És bizony egyikükkel-másikukkal megesik, hogy nem tudnak ellenállni egy csábító kalandnak, még akkor sem, ha tartós kapcsolatban élnek. Elképzelik, milyen lehet annak az idegen férfinak az érintése, az ölelése, és a kezdődő flört idején a megszokottnál vonzóbbnak, kívánatosabbnak érzik magukat. Hagyják, hogy belesodródjanak a titkos, éppen ezért rendkívül izgalmas viszonyba. A „könnyed" kaland előtt fontos felmérni a következményeket is, valamint azt, hogy kellően felvértezettek vagyunk-e. CS. E. Szigorúan ellenőrzött csókok MTI Az utcai viselkedés illemkódexén dolgoznak Moszkvában. „Botrányos dolog, hogy a gyerekeink kénytelenek elszenvedni az utcán zajló szexuális kurzust." Tatjána Makszimova a moszkvai önkormányzat tisztviselőjeként adta ezt a helyzetismeretét, de talán az anyai aggodalom is kitört belőle. Moszkva a köztéri szerelem miatt aggódik? A Sztalicsnaja Gazeta pontosabban tudatta: Jurij Luzskov főpolgármester a harmadik újraválasztásához közeledve, rendet akar ezen a téren is. A Vörös téren kezdené a rendcsinálást. Betiltaná a szabadtéri csókrevüt, mely a Szovjetunió összeomlása után terjedt el, vodkázással, lerészegedéssel, az ezzel együtt járó ocsmány beszéddel, köpködéssel. Már a nemzetközi sajtó is tudni véli, hogy nemcsak az utcai viselkedés illemkódexén dolgoznak, hanem az ellenőrzés stratégiája is készül. Ennek megfelelően a rendőrök előkészítő tanfolyamokon vesznek részt, hogy minden eshetőségre éberen figyeljenek és szakszerűen intézkedjenek. Például arra: hogyan lehet megkülönböztetni az „ilyen" csókot az „olyan" csóktól. Az akció tegnap indult, az ortodox karácsony ünnepén.