Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-31 / 26. szám

51 ) ft NAPI MELLÉKLETEK a futballpályákon „Örökké élni fogsz a szívünkben, amely méltó nyug­vóhelye egy vérbeli csatárnak, isten veled!" - ezekkel a szavakkal búcsúzott el Fehér Miklóstól portugál csapata, a világhírű Benfica. A játékos nemrég épült fel inf­luenzájából, mégis csatába indult - az utolsóba. Rajta kívül még jó néhányan lelték halálukat a futballpályán infarktusban vagy agyvérzésben. De előfordultak tragé­diák villámcsapás vagy erőszak következtében is. A lyoni stadion közönsége fel­morajlott, amikor tavaly jú­nius 26-án a Konföderációs Kupa elődöntőjének 73. per­cében ismét támadásba len­dült a vérmes kameruni vá­logatott a kolumbiaiak ellen. Ám ebben a pillanatban az afrikai gárda karmestere, a 28 esztendős Marc-Vivien Foé összerogyott a kezdőkörben. Szeme fennakadt, s hiába pró­bálkoztak egy félidőnyi ideig újraélesztésével, már csak a manchesteri sztár elhunytát állapíthatták meg. Néhány nappal korábban vérhassal kezelték, de az orvosok ma sem biztosak a diagnózisban. A kimerültség okozta halálos sporttragédiák közül vezető helyen szerepelnek a szívin­farktus, az agyvérzés és a tü­dőembólia okozta esetek. Szívzűr Portugáliában több mint 30 esztendeje, 1973-ban történt hasonló baleset, amikor a Por­to játékosa, Fernando Pavao des Neves bajnoki mérkőzés közben összeesett, s agyvér­zésben elhunyt. A futballkró­nikákban lapozgatva azonban rábukkanhatunk néhány to­vábbi végzetes históriára. Kü­lönösen az olasz bajnokság korai éveiből: Attilio Ferraris, a Torino játékosa 1947-ben a vá­logatott edzésén rogyott össze - szívroham végzett vele. Gi­uliano Taccola, a Cagliari fut­ballistája a kispadról fordult le, őt is a szíve vitte el. 1977-ben Renato Curi, a Pe­rugia védője a Juventusszal ví­vott összecsapáson hunyt el szívritmuszavar végzetes kö­vetkezményeként. A brazil Marcio Dos Santos nem min­dennapi körülmények között veszítette életét, szenvedélyes gólöröme ölte meg, s aztán már csak az égi gyepen ont­hatta tovább a találatokat. A labdazsonglőr Jock Stein trénerként a hazai válogatott kispadján kapott végzetes szív­rohamot a Skócia-Wales világ­bajnoki selejtezőn, 1985-ben. Tavaly a „világverő" tanzániai válogatott egykori szövetségi kapitánya, Mzee Kheri bosz­szankodta át magát a túlvilágra. Csapata, a KMKM a 25. perc­ben büntetőt hibázott, a csaló­dott edző felpattant székéről, majd holtan rogyott a gyepre. Villámok és repülők A különböző nyavalyák mel­lett időnként egyéb természeti vagy társadalmi csapások is fe­lelőssé tehetők a gyanútlan sportolók hirtelen haláláért. Talán az elsők közül való John Thompson, a Celtic kapusa, aki 1931-ben bátran kivetődött 1968: Kiss László, Budafok, Nyári Totókupa-meccsen villám sújtotta. 1970: Szucsányi András, MTK, edzésen villám csapta agyon. 1978: Staller Tamás, Bp. Spartacus, MNK-mérkőzésen védés közben ütközött. 1993: Kovács Gábor, RAFC, felkészülési mérkőzés, össze­esett, szívbetegség. 1993: Zsiborás Gábor, MTK, edzésen összeesett, agyhalál. 2002: Dárdai Balázs, Barcs, kupasorozat, ütközés. 2003: Lapath Iván, József­városi TE, mérkőzésen védés közben ütközött, légzése leállt. 2004: Fehér Miklós, Benfica, portugál bajnoki mérkőzésen összeesett, feltehetően tüdő­embólia. egy labdára, ám ütközött az el­lenfél csatárával, s halálos ko­ponyatörést szenvedett. Ha­sonló körülmények között ve­szítette életét Szerhij Percsun ukrán labdarúgó is 2001 -ben. Villámok is gyakran cikáz­nak át a labdarúgópályákon, s ilyenkor bizony néha áldoza­tot is szednek a sportolók kö­zül. Egy 2001-ben rendezett guatemalai mérkőzésen nem kevesebb mint 12 játékosnak jutott ki a „jóból", s kettejüket agyon is ütötte a „mennydör­gős ménkű". A holland Erik Jongbloed hálóőrt két évtized­del ezelőtt kapujában érte végzetes villámcsapás. Néha egész klubcsapatok válnak a tragédia áldozatává. Amikor a következő meccsre utazó játékosok repülőgépe lezuhan, csak keveseknek si­kerül túlélni a szerencsétlen­séget. 1949-ben az FC Torino focistáit szállító gép egy bazili­Fehér Miklós, a Benfica csatára múlt vasárnap esett össze a pályán a Vitoria Guimaraes elleni portugál bajnoki mérkőzés hosszabbításában FOTÓ: MTI/EPA/JOAO ABREU MIRANDA kának ütközött. A tragédiát az­óta sem tudták teljes mérték­ben feldolgozni a klub szurko­lói. Egy évtizeddel később a manchesteri focisták repülő­gépe vágódott be egy mün­cheni épületbe a sűrű hóesés­ben. Legutóbb pedig az Atlan­ti-óceánba zuhant nagy remé­nyű zambiai válogatott játéko­sait gyászolta a szegény afrikai ország egész lakossága. A bíró revolvere Sajnos az erőszak nemcsak a szurkolótáborok egymással vívott véres harcában jelenik meg, hanem a focipályákat és a játékosokat sem kerüli el. Kevéssé volt szerencsés Andres Escobar kolumbiai labdarúgó, aki az 1994-es vi­lágbajnokságon egy öngóllal ütötte el csapatát a továbbju­tástól. Amikor Medellínben felkereste az El Indio nevű éj­szakai bárt, hirtelen egy em­ber lépett melléje, s „Kösz az öngólért!" kiáltással 12 go­lyót eresztett Escobar testé­be. Tavalyelőtt egy hondurasi kapus lett erőszak áldozata. Milton Floresre egy bordély­házban törtek rá, s egy AK 47-esből hét golyót lőttek az ágyban vitézkedő hálóőr fe­jébe, mivel a rangadón az el­lenfél „szemét is kivédte". A pálmát mégis az öt esz­tendővel ezelőtti dél-afrikai összecsapás viszi el, amelyen bíró a negyedosztályú Try Agains csapatát sújtotta dön­tésével. Erre a klub felbőszült középpályása kést ragadott, s rárohant a sípmesterre. Az ítész azonban nem hagyta magát, zsebéből előrántotta revolverét, s keresztüllőtte a fenyegetőző focistát. Míg a pi­ros lap csak a következő meccsről való eltiltással jár, a pisztolygolyó feltehetően en­nél is súlyosabb büntetésnek számít. Nem volt ilyen élelmes tavaly ősszel Carlos Acosta uruguayi játékvezető, aki le­küldte a pályáról a hazaiak egyik reménységét. A feldü­hödött nézők körülvették, szi­dalmazták, végül meglincsel­ték. Valószínűleg egy ólom­bottal a fejére mért ütéstől szenvedett ki. HEGEDŰS PÉTER-SZABÓ ZOLTÁN Hétfő Kedd BBHHHMMHBHHHHHH SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JANUÁR 31 Szerda Csütörtök Péntek ••••••••• WWW.DELMAGYAR.HU A férfiak által leggyakrabban használt tíz mondat 1. Én. 2. Miért mondtad? 3. Én nem ezt mondtam. 4. Most akkor már lehet? 5. Ezt már egyszer megbeszéltük. 6. (...) is mindig ezt mondta, így mondta, stb. 7. Gondolnom kell a családomra is. 8. ... 9. Hova tetted? 10. Nyugodj meg! A Por és Hamu Restaurant étlapja korábban már közölte a világ leggyakrabban használt tíz női mondatát, lásd Szív Ernő: Ösz­szegyűjtött szerelmeim című kétes szavahihetőségé antológiáját. E válogatás azóta is élénk, olykor kellemetlen felhangokkal kísért vita tárgya. Doktor Feketefekete úr, a restaurant Irányítója évek óta ígéri a korrekciós megoldásokat, például a tíz leggyakrabban használt női mondat közé fel kívánja venni a „Csak!" hangzású, igencsak velős alapvetést. Ugyanakkor Doktor Feketefekete úr vendégköri nyomásra a napokban közzétette a világ leggyakrabban használt tíz fér­fimondatát, melyekhez ezúton fűzünk megjegyzéseket. E tíz mondat korántsem evidencia, Inkább továbbgondolásra szolgál. Megjegyzések: 1. Valószínűleg a leggyakrabban használt férfimondat, s egyben a legtipikusabb Is. A Times 1983-as évjáratában szó esik egy argentin férfiúról, aki egész életében mindössze egyetlen szót használt, azzal élte le flörtökben és szerelmekben gazdag életét. Soha nem mondott mást, csak ezt: Én. Hat felesége, tizennégy gyermeke és számtalan unokája gyászolta azon a napon, amikor az argentin labdarú­gó-válogatott csatára, Kempes magasba emelte a gyanúsan csillogó világbajnoki serleget. 2. A férfi ezt a mondatot általában nőtől kérdezi. Viszont hiába kérdezi. Költői mondat tehát, nem kaphat rá egzakt, kielégítő magyarázatot, hiszen már az állítás, melyre a férfi többnyire kétségbeesett kérdése vonatkozott, kívül esik a logikailag belátható szellemi territóriumon. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nőnek ne lehetne igaza. Sőt! Ahogy az emocionalitás méhecskéje halálra csípi a logika csődörét. Például. 3. Végtelenül reménytelen megállapítás. Persze, hogy nem ezt, vagy azt mondta a férfi a diskurzus egy kritikus pillanatában. Csakhogy mondhatta volna. Ráadásul pedig így is érthető. A férfi ezzel -a mondattal azt fejezi ki, hogy a nő nem értette meg őt. Miért, a férfi értette a nőt?! Jegyezzük ide egy régi görög filozófus mondását, „érteni annyi, mint nem szeretni". Más viszonyok, nemde. 4. Különös mondat. A nő szült nemrégen. Fél órája még a migrén nevű borzalommal küzdött életéért a családi heverőn. Éppen befejezte a vállalati főkönyv otthoni áttekintését. A férfi egy évig oda volt, aztán beállított egy szál hervadt rózsával. A nő végre elmosogatott, kiteregetett, kimosta a kádat, satöbbi. A nő depressziótól gyötörtén fagyoskodott a kitárt ablakban másfél óráig, majd becsukta. Satöbbi, satöbbi. És akkor a férfi odaáll elé ezzel a negyedik, nagyon jellemző, és vajon mit célzó, hát persze, hogy azt célzó kívánsággal. 5. A férfi alaposan téved. Nem egyszer beszélték már meg. Számta­lanszor átrágták a dolgot, kötöttek már a tárgyban kompromisszumot, többször legyőzték és kibeszélték egymást. És mégis mindig előjön ez a fránya dolog. Zörög a tányér, ajtó csapódik, férfibrummogás, szipogás a fürdőszobából. És kezdődik az egész újra. Mert nincsen egyszer megbe­szélt dolog. És kétszer megbeszélt sincsen. Egyszer megbeszélik, aztán megbeszélik újra, majd pedig harmadjára, és így tovább, valameddig. 6. A zárójel annak a nőnek a nevét jelöli, akivel a férfi azelőtt tervezte a végtelenséget. A férfi bizonyos kritikus élethelyzetekben gyakran él az összehasonlító logika vagy az általánosítás kézenfekvő eszközeivel. Ez még akkor is helytelen és elítélendő eljárás, ha a férfi gyakorta hajszálra pontosan ugyanolyan kapcsolatba zuhan át, mint amilyen az előző volt. Nincs, nem lehet elegendő érv arra, hogy egy jelenlegi női társat a férfi az előzővel azonosítson. 7. Nem csak labdarúgóedzők és játékosok hajtogatják egy-egy szerződés szignifikálása előtt. Füstös kültelki kocsmában vagy dollárfénytől szikrázó banki előcsarnokban éppúgy elhangzik, mint szürke koncentrációs táborban. Vagy börtönben. Siralomhelyen. Versírás közben. A szerető apanázsának kiszámolása közben. 8. Kipontozott mondatunk. Sajnos nem tűr nyomdafestéket. Ama kettős tagú, felszólító módú termékenységi ajánlatról van szó, amely a mai világban bárhol, bármikor alkalmazható, kifejezhet vele a férfi elragadtatást, a hit legfelső fokát éppúgy, mint megvetést vagy mélységes csalódást. Vannak férfiak, akik ezzel a mondattal ud­varolnak. S azt se mondhatnánk, hogy esély nélkül. 9. A pragmatikai rendező elv többnyire a nő. Pakolások. Lakástüs­ténkedések. Áthelyezések. Élre él, hajtogatás, szokásos tavaszi bútor­deportáció. Mármost ilyenkor életszerződések, kötvények, azonnal feladandó üzleti papírok vagy éppen csak olvasószemüvegek, ked­venc hamutartók, bejáratott keresztrejtvénytollak tűnnek el nyomtala­nul. (A Bermuda-háromszögben állítólag tökéletes rend honol.) Á, nem, nem Igaz, hogy eltűnnek a dolgok, tárgyak, csekkek, receptek. Csak a helyükre kerülnek. Arról pedig a férfi tehet, ha nem leli őket. 10. Ez a kérés férfi és nő disputájának kritikusabb pillanatában hangzik el, általában olyankor, amikor a nő viselkedése néminemű zaklatottságot, s az ezzel együtt járó keresetlen szubjektivitást mutat. A hév jogosságát most nem vitatjuk, ezt mindig az adott szituáció dönti el, hol Igen, hol nem. Amikor a férfi kimondja ezt az ártatlanul önkéntelen mondatot, az körülbelül annyit tesz, mintha az égő házat vödör benzinnel kívánnánk oltani. Nincs a világtörténelemben nő, aki erre a mondatra megnyugodott volna. SZÍV ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents