Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-23 / 19. szám

8 • POSTABONTÁSPÉNTEK, 2004. JANUÁR 23. Nem kell túlórázni Nova Autócentrum Fiat márkakereskedés minden Példák a legújabb hitelkonstrukcióinkra: THM. 199000 önerő (10%). 33415 Ft/72 hó (+casco) iom% 597000 önerő (30%). 20864 Ft/96 hó (+casco) 993 % 597000 önerö (30%), 22820 Ft/96 hó (casco nélkül) u.n% VJL> DAEWOO Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) C»i"öO) MfiTRfiCVfiSfSR! -20-25-30% A KÉSZLET EREJÉIG. g CS0NGIBÚTOR [ Szeged, Csongrádi sgt. 58. Tel.: (62) 547-840 E-mail: csongibutorhaz@vnet.hu Internet: www.csongibutor.ini.hu Hármat fizet, ötöt kap! Ha autót nem is, de ajtót igen! egy új autóért! teiro»*igfo»«zt»> *» CO,+JMO«» mow««o»ttói VMJ0.9-S V4 s-66 tmn oo km • co, t iw* 9"™ Ötajtós Fiat Punto a háromajtós áráért, ajándék extrákkal 1 990 000 forinttól!* * Aí MX> 1 kfis.66! ki jal 1 2 SV mewkie kmfpym. Rupesky Autóház 6728 Szeged, Fonógyári út 2-4. Tel.: 62/558-415, 62/558-400 E-mail: daewoo@rupesky.hu Hiszen ha 2004. január 5. és március 31, között vásárol Daewoo Kalost, 100 000 forinttal olcsóbban, mindössze 1 890 000 forintért juthat álmai autójához! Fia pedig egy igazán jól felszerelt Kalost szeretne, akkor 165 000 forint kedvezményt nyújtunk, így a szervokormány, a központi zár és az első elektromos ablakemelők Önnek egy forintjába sem kerülnek! Sokoldalú finanszírozási és beszámítási lehetőségekkel várjuk márkakereskedésünkben! Daewoo. Nagyszerűbb, mint gondolná. Egy idő előtti valőságshow... Átlagot fogy«t2t4t 1 I. 100 km CCVkibovuU* 175 g/km. A kepen »álható autó extra tebzeretUeget tartalmaz A lap január 2-i számában örömmel olvastam Vetró Jánosné írását a Téry TSZSE Hódbakancsos Szakosztály sikeres kirándulásáról. Ennek olvasása közben eszembe jutott egy 52 évvel korábbi utazás, erről számolok be. A kora nyári jégesőt követő éjszaka hajnali kettő után kék parolis, géppisztolyos utazásszervezők ébresztették családunkat, hogy azonnal pakoljunk össze annyi holmit, amennyi a két kezünkben elfér, mert nyertünk egy „csodálatos" utazást. A ház előtt álló teherautó platójára invitáltak csomagjainkkal, hogy mielőbb a vasútállomásra vigyenek bennünket, ahol luxus kivitelezésű pullmannmarhaszállító vagonok vártak ránk. A szervezésbe azonban egy kis hiba csúszott. A vagonban csak állóhely volt, és hogy el ne dőljünk, annyi embert zsúfoltak egymás mellé, hogy állva kibírjuk az utazást. Két nap után hajnalban megállt szerelvényünk a nyílt pályán, Óhat-Pusztakócs vasútállomás előtt. Kísérőink feltépték a vagon ajtaját és kitereltek bennünket a kocsiból, gondolom azért, hogy el ne mulasszuk az alföldi napkelte csodás látványát. Itt már panorámás pótkocsis vontatók vártak, hogy jövendő szálláshelyünkre vigyenek. Ó, csodás falusi turizmus! Az új jövevényeket három turnusban szállítottak a szálláshelyre. Mivel mi az első szállítmánnyal érkeztünk, választhattunk a magtárból átalakított hotel háromemeletes ágyainak fejenként hetven centi széles fekhelyei vagy az üres padlás között. Mi a priccsek helyett a padlást választottuk. Mikor mindenki megérkezett, kíséretével megjelent az enyhén púpos, üvegszemű táborparancsnok, aki rövid beszédben ismertette az „üdülés" feltételeit. Azzal kezdte, hogy hálával tartozunk nagy és bölcs-vezéreinknek, akik lehetővé tették ezt a csodás kirándulást a paradicsomban, ahol életünk végéig üdülhetünk. Tudatosította, hogy ő és kék parolis társai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél rövidebb ideig élvezhessük a szocializmus e nemes ajándékát. A mindennapokkal kapcsolatban közölte, hogy a következő naptól önellátóak leszünk, még félpanziós ellátásra sem számíthatunk és a további teendők megismeréséhez a már ott tanyázókkal vegyük fel a kapcsolatot. Volt azonban egy kérése: mivel a rendelkezésünkre bocsátott parkban nem kíván emberi ürülékkel találkozni, így az első közös programunk a latrina építése legyen. Mialatt egyesek az árkot ásták, mi - többedmagunkkal - részt vettünk az első kiránduláson. Géppisztolyos idegenvezetőink kíséretében a néhány kilométerre lévő kis erdőben kivághattuk azokat a fadorongokat, amelyek a latrina építéséhez szükségesek voltak. Túravezetönk még jó tanáccsal is ellátott bennünket, hogy tisztítsuk meg a dorongokat, hogy azok szálkái ráüléskor ne kellemetlenkedjenek. A késő délután fénypontjaként házigazdáink a gazdaságból hozott Zilahy levessel (Valamit visz a víz| vendégeltek meg bennünket. Ez volt üdülésünk első napja. A következő kb. 800 napra érdekesebbnél érdekesebb programokat, kirándulásokat szerveztek nekünk abban a szellemben, hogy a „munka nemesít", pedig mi már akkor nem akartunk „nemesek" lenni. Mostanában divatosak a valóság- és túlélőshow-k. Korunkat megelőzve mi akkor és ott megcsináltuk a magunk túlélőshow-ját. Hiába, nincs új a nap alatt! V. F., SZEGED Legyen emlékhely a Gyevi temető Az érték mindig viszonylagos. Lehet egy festmény vászon és rászáradt olajfesték a falon, de van, aki észreveszi benne a rendkívülit, a művész keze nyomát. A Gyevi temető egy elvadult dzsungel, egy szeméttelep, egy építésre alkalmas telek, és van, akinek ősei nyugvóhelye, az emlékezés helyszíne, városának egy régi emléke. Mindez egyszerre. A sok eltérő szemlélet szerinti értéket közös nevezőre hozni nehéz, de nem lehetetlen. A Gyevi temető eltűnésével múltunk egy részétől búcsúzunk. Szegednek viszonylag kevés a „víz előtti" emléke, egy ilyen volt ez a temető is. A leírások szerint több mint kétszáz éves. Az 1850-es kiadású „Jozef Bainville" által készített „Sz. Kir. Szeged Városának helyzetterve" szerint a város szélén található „Felső Városi Temető" néven. Miközben Európához szeretnénk felzárkózni, ahol a száz évvel régebben bezárt temetőket is gondozzák, mint múltuk egy részét. Mi ezt nem vállaljuk fel ? Valóban gondot jelent környezetére, de megoldásként csak a megsemmisítés marad - a döntést hozók szerint. (Az autópálya nyomvonalán pl. avar kori temetők feltárására van igényünk és pénzünk, de saját elődeink nyughelye csak építési telek. A Rókusi temető emlékét már csak az emberi emlékezet őizi!) A Gyevi temető sorsa 1970-ben éles fordulatot vett bezárásával, de ez még nem jelentette felszámolását. Ahhoz kellettek az elmúlt harminc év „körülményei", amelynek hatására a közvélemény a temető értékét nagyrészt negatívan látta (a jelenlegi befektetők már nem voltak ennyire pesszimisták. PL: jól működő üzemek, gyárak a „körülmények" hatására egyszer csak rosszul kezdtek menni, leromlottak, majd olcsón elkelve, újból csodálatosan prosperáltak.) Sorsáról véglegesen az építési teleknek történő eladást jóváhagyók döntöttek. Talán az ígéretek szerint - van remény egy temetői emlékpark létesítésére. Ha temetői, akkor az 15-20 sír emlékként történő meghagyását jelenti (történetileg válogatva, esetleg üresen) egy pázsitmező közepén és a KÖZ által történő további gondozását, hiszen attól lenne egy temető emlékhelye. Ilyen nincs a környékünkön, de létre lehet hozni egyet. (Szóba került egy obeliszk, vagy emléktábla állítása, de látva a temető eddigi sorsát - a „körülményeket" -, feltételezhetően azok nagyon rövid életűek lennének.) Egy ilyen emlékpark nem zavarná a lakóparkban élőket sem. Saját emlékhelyeink megérnek annyit, hogy felvállaljuk azok létesítését és gondozását. Egy temetői emlékpark is képvisel annyi értéket, hogy szót emeljünk érte és megvalósítsuk azt, hiszen múltunk egy részét jelenti. DÓCZI TAMÁS, SZEGED Persze, hogy válogat a pók, és persze, hogy hazudik, aki az ellenkezőjét állítja! Mivel személyes tapasztalatom is van az ügyben, nyugodtan állíthatom, hogy vérlázító a korábban megjelent „Cáfolják, hogy válogat a pók" című írás. Természetesen nem a riport, hanem a benne olvasható nyilatkozatok vérlázítóak. Magam is szemtanúja voltam, amint a „pók" a Dugonics téri körforgalom felől érkezve, a Somogyi utcán elhaladt egy Mercedes 600 SL mellett - ami félig a zebrán, a megállni tilos tábla alatt állt -, majd 50 méterrel feljebb szorgalmasan rátolatott egy 1200-as Ladára. Kivételesen szóvá is tettem a munkatársaknak az ügyet. Válaszul azt kaptam, hogy örüljek, hogy nem az enyémet viszik, és hogy vittek ők már Mercit is. Akkor éppen nem, pedig a cikkben elmondottakkal ellentétben nagyon is hozzáférhető volt és célszerűbb is lett volna azt választani. Nem a Mercedes tulajdonosának kíván rosszat senki, hanem ezt a szégyenletes magatartást sérelmezik a panaszosok, és azt, hogy a Szepark és a közterület-felügyelet vezetői ilyen cinkosán részesei ennek a magatartásnak. Láttuk azt is, hogy szeptemberben, amikor a városnéző busz már régen nem is járt, a Boci elől vitték a Trabit. Természetesen a busz akadályozását elkerülendő van kint a tábla. Aki kilátogat a telephelyre, egy héten át minden nap, sajnos Van, ahol a parkoló autó valóban akadályozza a forgalmat Fotó: Karnok Csaba a panaszosokat igazoló körülményeket talál, vagyis leginkább olcsó, kiskategóriás autókat és persze nagy százalékban külföldieket. Azt érezzük, hogy már megtapasztalták a munkatársak, hogy a kisemberektől nem kell félni, fizetnek, nem problémáznak, örülnek, hogy visszakapják az autójukat. Mert azt ugye senki nem feltételezi, hogy a lefóliázott ablakú luxusautók tulajdonosai kevesebbet szabálytalankodnak, mint a fent említett polgártársaink... Felháborító az is, hogy Szegeden két ilyen embernyúzó céget kell fenntartani. Szerintem nevetséges, hogy mindenhova kikerül az elvontatást jelző tábla és felháborító, hogy minden övezet fizetős övezet! A kulturált világban ott vannak ilyen táblák, ahol a parkoló autó valóban akadályozza a forgalmat. Grazban például vannak a belvárosban fizetés nélkül használható parkolók. Az persze lehet, hogy ott nincs ilyen tuti biznisz, mint nálunk, ahol az önkormányzat és a cégei osztják egymásnak a lapokat. A kulturált városokban lemaradunk arról a felemelő látványról is, hogy minden második járókelő videokamerával a kezében filmezi a parkoló autókat. Mi is tudjuk, a lekezelően nyilatkozó vezetők is tudják, hogy semmit nem tehetünk, hiszen ki van ez találva: a táblákat kiteszik, az autókat elviszik, a törvény be van tartatva. Azt azért hozzáteszem, hogy a város ezzel kiállítja magáról a szegénységi bizonyítványt. A külföldiek és a kisemberek pedig aláírják, aztán fizetnek. A. F., SZEGED Szeged, Fonógyári út 8. /— / Telefon: (62) 558-700 rí/