Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-16 / 13. szám

•POSTABONTÁS PENTEK, 2004. JANUAR 16. Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) A meteorológus Milyen igaz, hogy egy jó politikusnak nem árt mindenhez érteni egy kicsit. Lám, így van ezzel a Fidesz-frakció vezetője is, aki nemrég a Nap-kelte műsorában rejtélyes mosollyal az ajka körül (vő. Mona Lisa mosolya!) forró nyarat jósolt. Vajon mit sejtetett ezzel Áder úr? (Akinek van füle a hallásra, az hallja!) De lehet - jegyezte meg -, hogy „medárdi", csapadékos nyár lesz az idei. A tavaszra is mondott valamit a polgári politikus, mindenesetre ezzel az időjóslással nem vállalt túl nagy kockázatot, már ami előrejelzésének beteljesedését illeti. MÉHES JÁNOS, SZEGED Szemétgondok Hódmezővásárhely belvárosában az ünnepek alatt felszaporodott hulladék látványa valóban nem volt bizalomgerjesztő. Mint ahogy a lap egy olvasója írta: „A szemetesládák telítve, s hogy kiürítsük, a legközelebbi kukához kell vinnünk, de mire odaérünk, mást se látunk, csak egy telített szemétgyűjtőt, amit még kívülről is díszítenek szemetes zacskók." A szolgáltató a karácsonyi ünnepek után a megnövekedett hulladékmennyiséget a megszokott gyakoriság figyelembevételével elszállította. Az ünnepi szállítások december 22-én, 24-én, 27-én, 29-én, 31-én és január 2-án megtörténtek. Sajnálatos módon azonban nem csak ünnepek alkalmával szembesülnek a lakók a kellemetlen látvánnyal, vagy azzal, hogy nem tudják elhelyezni hulladékukat a konténerekben, mert a tárolót már telerakták mások a saját hulladékukkal. Könnyen meggyőződhetünk arról is, hogy kik azok, akik még igénybe veszik a tárolók kapacitását az ott lakókon kívül. A kék színű hulladékgyűjtő edényzetek a társasházban lakók részére lettek kihelyezve az önkormányzat rendeletében meghatározott lakószám és ürítési gyakoriság figyelembevételével. 'Viszont a szolgáltatónál sajnálatos módon sokkal kevesebben jelezték a hulladékszállítás igénybevételét, mint ahányan ténylegesen laknak az ingatlanban. Ezek a lakók nemcsak a szemétdíjat nem fizetik meg, de nincsenek tekintettel lakótársaikra sem. A belvárosban van olyan 56 lakásos társasház, amelyben a bejelentett lakók száma 85 fő, és a hulladékgyűjtő edényzet mégsem elegendő a hulladék tárolására. Másrészt könnyen meggyőződhetünk arról is, hogy a tárolókba igen nagy mennyiségben kerül újságpapír, kartondoboz, üdítős palack. Pontosan az ilyen típusú hulladékok tárolására épített ki a város 50 db szelektív hulladékgyűjtő szigetet, melyekből a belvárosban telepített pontokon a legkisebb a szelektív hulladék begyűjtésének aránya. A Szegfű utcában lévő konténerektől 5 méterre található a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtő sziget, de a lakossági konténerek sajnálatos módon szelektív hulladékokkal telnek meg a leghamarabb. Ugyanezen a helyszínen könynyen található olyan típusú hulladék is a konténerek mellett elszórtan, ami kifejezetten nem lakossági hulladék. Vannak olyan „legálisan" működő vállalkozások, melyek üzemeltetői előszeretettel helyeznek el nagy menynyiségben zsugorfóliát, papírdobozokat, nem használható göngyölegeket és más saját hulladékot a lakók konténereibe. A szolgáltató kéri a lakosság megértését, és azt, hogy minél többen vegyék igénybe a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét, mert ezzel is csökkenthető az illegális szemétlerakás. REITH IMRE, ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Megfelelni a kor kihívásainak A Citibank Rt. iskolatámogatási programja keretében - melyet 2001-ben indított el, együttműködve a Junior Achievement Magyarország )AM Alapítvánnyal a Fekete István Általános Iskola szentmíhályteleki tagiskolája is kapott adományt, amely közgazdasági, pénzügyi, természettudományi szakkönyveket, matematika és angol nyelvű gyakorló és oktató CD-ket tartalmaz. Ezenkívül egy korszerű, nagy képernyőjű CD-ROM-mal és hangkártyával ellátott számítógépet is ajándékoztak az iskolának, egymillió forint értékben. A gyerekek örömmel vették birtokukba az adományt, melynek használata a későbbiekben segíti őket megfelelni a modern kor elvárásainak és kihívásainak. Olyan tudás és szemlélet lehetőségét kapták meg, ami későbbi sikereik alapja lehet. DR. SZIL ELEMÉRNÉ, IGAZGATÓ A szegedi Dóm tér „dísze 77 Ezernél jóval több misére jövő, számos más, vidékről jött vendég csodálhatta meg az utóbbi időben a Dóm teret „díszítő" állványtákolmányt és „ízléses" fóliatetejét, és mind alatta, mind a térre a szél által széthordott szalmát. Valóban felemelő látványt nyújtott. Az előző években az itt árusítók azzal kapták meg a helyet az ünnep előtt, hogy sátrat, szemetet eltakarítanak. A többség most is megtette. Talán a tér közepét megkapok más szerződést írtak alá? Ki adta így ki, vagy ki nem ellenőrizte időben? Hosszú évtizedekig volt elcsúfítva állványokkal a legszebb terek egyike. Végre rendbe tették. Igen nagy pénzért. A turisták örömmel szemlélik és fényképezik a fogadalmi templomot is, a tér másik részét is. Pár hónapja „új látványosságban" lehet részük, egy faházban. Ott áll, ha van rendezvény, ha nincs. Ha kell, 2-3 óra alatt elviszik 20 méterrel arrébb, de ott van. Mennyi közterület-foglalási díjat fizetnek? Ennyire szegény a város, hogy e pénzre is ekkora szüksége van ? Vagy talán nem is a város kapja, hogy ott lehetnek? Szeged másik gondja a közlekedés. A Somogyi utca, Dugonics tér kétirányú forgalmát például koEurópa egyik legszebb terét kár ilyen építményekkel elcsúfítani moly táblák biztosítják. Megállni is tilos, sőt elviszik azt az autót, amelyik ott merészel parkolni. Igaz, még olyan ember nem akadt, aki ilyen elszáüítást látott volna. Időnként majdnem a körfogalomig állnak sorba és várják, hogy mikor lesz egy pillanat, amikor legalább egy kocsi tovább tud araszolni. Pedig a teljes soron van parkoló és van egy fizető parkoló udvar is. Pár büntetés után, gondolom, olcsóbb lenne oda beállni. Igaz, akkor rendes ütemben, mérgelődés és várakozás nélkül haladhatnának azok, akiknek épp arra visz a dolguk. Érdekes, hogy ez nem tűnik fel az „illetékeseknek"? Miért? De szólhatok arról is, hogy nem láttam még olyan újságírót, aki megírta volna, hogy a világ legdrágább autópályájának ki volt a szerződés aláírója, kik voltak tanácsadógárdájának tagjai, kik engedélyezték e szerződést és miért ezt választották? Vajon ki kérte már tőlük számon? Milyen állásban vannak, milyen fizetéssel, vagy milyen nyugdíjat kapnak? És valaki kérte-e már tőlük a szerencsétlen autóvezetők és az emiatt létre nem jött gazdasági szerződések kárának megtérítését? Jó volna, ha akadna ilyen lap és szerkesztő, aki ezt a cikket felvállalná! GYULAY ENDRE, PÜSPÖK Közös képviselők, felügyelet nélkül Továbbra sem csitul - valljuk be lehet, hogy joggal - a közös képviselők ügyének boncolgatása. Legutóbb Kaczúr István tollából olvashattunk a lakók pénzével meglépő társasházi közös képviselőkről. Korábban a - Postabontás Plusz rovatban „Nem kiskirály a közös képviselő" címmel P. J.-né szegedi közös képviselő észrevételt tett a lapban előzőleg megjelent „Ga(rá)zdálkodó közös képviselők" című írással kapcsolatban. Abban sok a csúsztatás és gyanítom, P. J.-né szegedi közös képviselő két hasonló témájú cikket kevert össze, vagyis nem olvasta el elég figyelmesen, azzal együtt, hogy krisztusi módon magára vette a benne foglaltakat. Ennek megfelelően szeretném felhívni figyelmét, hogy a még 2003. október 11-én megjelent Ga(ráz)dálkodó közös képviselők cikk címe már eleve csak a garázdálkodókra hívja fel a figyelmet és nem arra utal, hogy általában garázdálkodók a képviselők! A cikk II. hasáb utáni bekezdésében Hol a tisztesség mostanában címmel más olvasó által írt előző cikk kapcsán íródott és mint feljebb utaltam, nem az összes közös képviselőre vonatkozik. Csakis azokra, akik magukról megfeledkezve, magukat hatóságnak tekintik alkalmazott lévén és minden emberi tisztességtől távol álló magatartást tanúsítanak. Jómagam is ismerek olyan társasházi közös képviselőt, aki próbál tanácsokat adni, próbál segíteni, akire nemcsak a ház pénzkezelését merném rábízni nyugodt lelkiismerettel, hanem még a saját féltett pénztárcámat is. A „Hol a tisztesség mostanában" című cikk írójával szíves engedelmével egyetértettem. Azt, hogy általánosítottam volna, visszautasítom. Sehol nem olvasható a cikkben, hogy minden közös képviselő olyan, mint ahogy azt az előző cikk írja és jómagam bemutattam. Ha P. ).-né szegedi közös képviselő nem olyan, akkor a kezelésében lévő házban boldog és megelégedett lakók élhetnek. Talán meg kellene őket kérdezni. Ezért a felmérést jó ötletnek tartom, javasolom, szíveskedjék kezdeményezni. Hogy írogatok-e a polgármester úrnak, engedtessék meg, hogy magam döntsem el. Ez tudtommal még nincs is megtiltva. Sőt! Időnként ún. zöld vonal van biztosítva panaszbejelentésre. A választási ígéretek pedig - véleményem szerint - mindennél fontosabb közügyek. A választási ígéretek alapján döntik el a polgárok, hogy kire és melyik pártra szavazzanak! De ha általában a polgármestereknek választópolgáraik problémái nem ügyek, akkor nem tudom, hogy mik azok? Lehet, hogy P. J.-né nem úgy gondolja, hogy a szavazások, voksok leadása nem a „ki ígér többet és valóságosabbat" alapon történik hanem pl. külcsín alapján. De akkor mindegy, hogy mi van a választások előtt postaládánkat teletömő brosúrákban. Akkor igazán kár a fáradságért, szövegért, papírért, mert ez is a polgárok pénzéből van finanszírozva. De most így a tél elején még a hajléktalanok problémájának aktuális kérdését is hozzátehetem. Lehet, hogy P. J.-né szerint nem ildomos ezekről a dolgokról beszélni, de attól még problémák maradnak. Majd 14 évvel a rendszerváltás után a politikusoknak, akik a mi szavazatainkkal kerülnek pozícióba, mindinkább számolniuk kell azzal, hogy a választópolgáraik számon tartják ígéreteiket. Ezért is volt a rendszerváltás. A lakógyűléseken való aktivitás pedig elsősorban a közös képviselőkön, illetve munkájukon, viselkedésükön múlik. Ha jól vettem ki, P. J.-né szegedi közös képviselő lakógyűlésein való részvétel is kívánnivalót hagy maga után. Tehát felesleges hivatkozni a lakók paszszivitására. Kételkedése az ún, „kemény szavak" olvastán megengedett, ám felhívnám becses figyelmét, hogy nem a szavak a kemények, hanem amit tartalmaznak, amit jelentenek. Úgy gondolom, hogy P. J.-né az ismeretek hiányában - ami a lapban való megjelenés korlátozottságára való tekintettel rövidre szabott - sokkal inkább vádaskodik, mint én, aki a nagy nyilvánosság segítségével reméltem a fenti, ún. kiskirályok uralkodását korlátozva látni. De minden előző cikkemben hozzátettem, hogy tisztelet a kivételnek. Én is azt reméltem, hogy egy ilyen kivételes, tiszteletre méltó közös képviselővel fogok együttműködni. Ez azonban megmaradt a remény szintjén. Tulajdonképpen már régen változtatni kellett volna ezen az intézményen, mert az átkos rendszerben általában kivételes személyeknek adatott meg ez a jól fizető tisztség, amennyiben számtalan ház fölött diszponálhattak. Egyben a „súgó" szerepét is betöltötték. Ennyi idővel a rendszerváltozás után ennek is már régen meg kellett volna változni és tisztességes választással megbízni azt a tiszta kezű személyt, aki érdemes e posztra. Aki dolgozik is és nemcsak nyúlkál a közös kasszába, ellenőrizni meg nem hagyja magát. Felügyeleti szerv nélkül azt csinál, amit akar, sztárügyvédekkel a háta mögött. Vagy mit szólna P J.-né szegedi közös képviselő, ha például a kétszer akkora lakásban lakónak ő fizetné a lakásbiztosítását? Vajon ismerős-e a hányadok alapján történő kötelezettségvállalás? Vagy, hogy az életben a nagyobbért, a többért mindenütt többet kell fizetni, csak ahol én lakom, ott nem. Ezt nem határozhatja mega lakógyűlés szavazással, mert akkor egyesek azt is megszavazhatnák maguknak, hogy egyáltalán ne fizessenek. Vagy rosszul gondolom P. J.-né szerint? Vagy pont azok ne fizessenek hulladékszállítási díjat, akik a legtehetősebbek? Nos, kemény szavak-e azok, amiket leírtam ? SZEKERES ISTVÁNNÉ, SZEGED Buszpályaudvar: bízva küzdünk Aki ismeri Horváth Dezső újságírót, az tudja, hogy minden ügyben legjobb tudása és a lelkiismerete szerint fog tollat, különösen közösségi ügyekben Úgy gondolom azonban, hogy Madách mondása ma már a legvégén jár, mert minden utas és buszvezető sürgős változást kíván a Mars téri helyzettel kapcsolatban. Tudom jól, hogy az érdekek a kereskedők és az utasok esetében eltérőek, de a végleges megoldás ma már elodázhatatlan. Csúcsidőben busz busz hátán, az utasok pedig tolongva, a kulturált közlekedést nem ismerve rohannak és szitkozódnak. Nem könnyű a buszvezetők helyzete sem, mert a szúk területen különböző manőverrel indulhatnak el. Tisztelt város és városvezeJobb feltételekkel is utazhatnánk Fotó: Kamok Csaba tők! Végre tegyenek már kézzel fogható intézkedéseket. Ajánlom, hogy vegyék szemügyre a jelenlegi SZVSE-pályát. Ez a terület ideális lenne a buszpályaudvar kiépítésére. Amíg mi, utazók küzdünk és bízva bízunk, a tisztelt Volán-vezetők tehetnének egyet-mást: a meglévő kocsiállásokra szereltessenek látható táblákat a célállomás feltüntetésével. Látniuk kellene, hogy hogyan bolyong egy-egy utas, mert nem tudja merre találja a Csongrádra stb. induló buszt. Korábban a hangosbemondó közölte a buszok indulási idejét és a kocsiállás számát. Ma már ez az egyszerű szolgáltatás sem működik. Valamikor forgalmista indította a buszokat, ma a buszvezető. Gyakori jelenség, hogy az indulási idő előtt 1-2 perccel - vagy az után - kezdhetik meg az utasok a beszállást. Remélem, hogy unokáim már emberhez méltó körülmények között utaznak a szegedi autóbusz-pályaudvarról és gyermekeik körében csak szépet és jót mondanak. Addig is küzdünk és bízva bízunk. DÓMJÁN JÓZSEF, SZEGED Ismét találkoztak a makói gimnáziumban Hír értékű, szép esemény — együtt a tartalom és a forma hát közre adatik. 41 évvel ezelőtti érettségijükre emlékezni gyűltek össze a Makói József Attila Gimnázium 1962-ben végzett VI/A osztály egykori diákjai. Aki tudott, s tehette eljött; eljött együtt lenni, emlékezni azon feledhetetlen emlékű és értékű, közösen töltött gimis évekre. A hála szaván adóztak visszaemlékezéseikben középiskolás éveiknek - mint ifjúságuk legszebb intervallumának -, melyből merítették értékrendjüket, a tudást, a megbecsülést, a közösségi érzést, a szeretetet, a tiszteletet. Az egy mindenkiért, mindenki egyért közösség voltak, s ma is változatlanul azok, kik családjaikkal együtt immár évenkénti találkozóra jönnek össze, hol ha kell, ha szükségeltetik, természetes az önzetlen tenni akarás, segítségnyújtás. Vidám anekdotázások mellett emlékképeikben elevenedtek fel kiváló tanáraik, az elkövetett csínytevések, huncutságok, s méltó áldozattal emlékeztek mindazokra, kik már nem lehetnek közöttük. E mindig összetartó közösségnek nagyon jó egészséget, mindennapjaikban is sok örömet, boldogságot és számtalan további együttlétet kívánnak a találkozók szervezői: PAKS INÉ FÜRTÖN ILONA, GERGELY JÁNOS, DR. KALÁSZ MIKLÓS OSZTÁLYTÁRSAK