Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-02 / 1. szám

PÉNTEK, 2004. JANUÁR 2. • POSTABONTÁS« 11 A beteg embernek is vannak értékei Jelenleg még rokkantnyugdíjas vagyok, 29 ezer 341 forintos nyugdíjjal. Kérdésem az is lehetne, hogyan lehet ebből élni, de tudom, ezt nem önöktől kell megkérdeznem. E kérdésre nincs is, aki válaszolna, aki ki merné mondani: sehogy. A közlemúlt keserű, illetve szomorú történéseit szeretném megosztani önökkel. Felülvizsgálat, orvosszakértői bizottság, I fok. Idézés reggel 8 órára. Ez rendben, némi várakozás után szólítanak. Első kérdés: dolgozik? - Nem. - Miért nem? Éreztem, ez olyan nyuszi-sapka eset, ha van rajta, ha nincs, egyik se jó. Szelektálás: zárójelentések és ambuláns jelentések között vizsgálat: talán a legfontosabb az volt, hogy stiriák, vagyis hegek-csíkok vannak a hason. Tudom, nem esztétikus látvány, mentségem annyi, hogy 18 évesen szültem egy 4010 g-os gyönyörű kislányt, 1971-ben. Mindenesetre úgy érzem, a csíkos hasnak (nem fáj) éppúgy nincs köze az egészségi állapotomhoz, mint ahogy annak sem, hogy idős, beteg édesapámat ápolom. Döntés-szakvélemény. Kb. két hét múlva kaptam kézhez eme hivatalos véleményt, amely tele van ellentmondással," helyesírási hibák tömkelegével, valótlan állításokkal. Véleményük (bár csak egy- orvossal találkoztam) gyógyulófélben, rokkantsági fok 50%. Megfellebbeztem. Orvosszakértői bizottság, II. fok. Idézés reggel 7-re. Pontos megjelenést kérnek. Szólítanak, 11 óra. Négy óra várakozás, nem tudom, miért. Kérdezni itt nem lehet, itt csak ők kérdezhetnek. Kérdezték is, mikor indultam otthonról. Nyilván ennek is volt jelentősége (számukra). Ez esetben gondosabban áttekintették leleteimet, csupán egy zárójelentés és egy gasztroscopiai eredmény maradt le. Vizsgálat módja ugyanaz, megtoldva egy felszólítással. - Nyissa ki a száját! Fogazat javított - diktálta. (Mint a lóvásárban, vagy az ókori rabszolgatartó társadalomban). Ez van ma, az uniós csatlakozás küszöbén. Persze van kivétel, tiszteletem és köszönetem nekik. Szeretném, ha megtudnák: az a beteg, akinek meg kell jelennie a bizottság előtt, az nem csaló, nem bűnöző, csak beteg ember. Ezek az emberek nem kérnek sokat, csak annyit, hogy ne felejtsék, nekik is vannak értékeik, érzéseik, s talán tudni kellene, és nem kérni. Picit odafigyelni, picit emberségesebb hangot használni. Azt hiszem, ez mindenkinek jobb lenne, és ugye, nem kerül semmibe. Egy volt egészségügyi dolgozó, de ma már rokkant ember, Szeged Félnomád élet a hegyek között A szép őszi idő csábítására kirándultunk a páratlan szépségű Mecsek hegységben. Szállásunk a „Büdös kúti" kulcsos turistaházban volt. Érkezésünk után berendezkedtünk, mindenki megelégedésére. Ezt követően megérkezett az ottani természetbarát szövetség elnöke, aki egy kedves meghívást intézett hozzánk, kis ünnepségükre. Egy emlékkövet állítottak a Jakab helyen, ahol valaha 4 jó barát élt a cinketanyán, és a tanya maradványát jelölték meg a kővel. Az avatási ünnepségen ott volt az alkotó kőfaragó művész és még sok-sok természetjáró is. Egy tanárnő elmesélte a cinketanya történetét és az iskolások műsorral emlékeztek meg a 4 jó barátról. Az ünnepségen mi is több ismerőssel, jó baráttal találkoztunk, melynek mindannyian örültünk. Visszatérve a turistaszállásunkra, már több időnk volt a környezettel megismerkedni, ami tényleg csodálatos. Szállásunk a civilizációtól távol, minden elektromos eszköz nélküli, de igen hangulatos volt petróleumlámpa-, illetve gyertyafény mellett tölteni az estét. Az ilyen, minden komfortot nélkülöző szállást sok ember nem értékeli, hiányzik a megszokott városi kényelem. Hangulatos vacsoránkat a tűzrakó helyen készítettük el, a kávénkat is ott főztük a parázsra helyezett teafőzőben, hangulata miatt talán finomabb volt, mint az otthoni. Másnap fagyűjtéssel, vízhordással kezdtük a napot, hogy ebédünket elkészítsük, és az elhasznált fa helyett ugyanannyit, vagy még többet készítettünk az utánunk érkezőknek. Gyönyörű útvonalon másnap Abaligetre mentünk, majd vissza egy másik turistaútvonalon fáradtan érkeztünk meg a szállásunkra. Jól éreztük magunkat a Mecsekben, jó volt túrázni, sok baráttal találkozni, és visszaemlékezni a hasonló régi programokra. VETRÓ JÁNOSNÉ, TÉRY TSZSE HÓDBAKANCSOS SZAKOSZTÁLY cora Az árak 2004. január 2-4-ig, a készlet erejéig érvényesek Fontos a jo ar? Akkor nem emeljük! Szegeden az Ar AFA >,i-,. , . i v < . • C*l* Jf* Kalita 8 tojásos házitészta Fodros kocka, széles metélt, cérnametélt, csiga 250 g 77 Felelős vagy a rózsádért! 77 „...felelős lettél azért, amit megszelídítettél." Fotó: Gyenes Kálmán Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban érkezik jelzés (SMS-üzenet, telefonhívás, szóbeli bejelentés) arról, hogy mind több gazdátlan kutya kóborol Makó utcáin, akadályozzák a járműforgalmat, veszélyeztetik a gyalogosokat, félelmet keltenek a gyerekekben. Tagadhatatlan tény: csapatokba verődve élvezik szabadságukat, randalíroznak, teszik, amit nem tehettek, amíg otthon voltak egy udvarban, esetleg kétméteres láncra kötve egy vashordó mellett. Tény, sokan vannak. Kellemetlen tény. Zavarnak minket. „Meg kéne szüntetni" őket, valakinek el kéne már tüntetnie őket, mert ha nem is támadnak ránk, rossz rájuk nézni is, olyan soványak, gondozatlanok, kiszolgáltatottak, segítséget várók. És fájó érzés, hogy nem tudunk segíteni rajtuk, mert ha van is fölöslegünk, annyi helyre adhatnánk: hajléktalanoknak, szegény sokgyerekeseknek, kilakoltatás előtt állóknak... Hát inkább háborgunk, elfordulunk, SMS-t küldünk a szerkesztőségnek: Tegyen már valaki valamit! Ki a felelős? Az önkormányzat? A gyepmester? Az állatvédők? Igen, többé-kevésbé mindhárom. Az első, mert ő felel a város rendjéért. A második, mert fizetik érte, hogy biztosítsa a rendet. A harmadik, mert önként vállalta, hogy próbál segíteni a helyzeten. De a három együtt sem tudja megoldani a kóbor ebek gondját. Miért? Mert ők csak az úgynevezett tüneti kezelést végzik. A megoldás a kutyatulajdonosok kezében van. Hogyan keletkezik a kóbor kutya? Gazdás kutyából változik kóborrá. Egy nyitva hagyott kapu, egy kilazult léc a kerítésben, kiállás az autóval, s a kutya már árkon-bokron túl van. Vagy a klasszikus futtatási mód: „Kiengedem egy kicsit, hadd szaladjon, úgyis visszajön!" Az anyagias: „Olyan sokat zabál ez a dög, legalább ugatna, ha jön valaki, de még arra se képes. Menjen Isten hírével!" A humánus: „Kilenc kölyök született, olyan aranyosak voltak, sajnáltam őket, de most már mi legyen velük?" Mi a megoldás? A felelős magatartás. A róka világosan elmagyarázta a Kis Hercegnek: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Ha megszelídítesz, felelős vagy értem egy életre." Ha egy állatot magunkhoz veszünk, felelősséget vállalunk érte, és magunkért is, vállaljuk, hogy szolgálataiért ellátjuk, etetjük, gondozzuk halála órájáig. Ne vállaljunk több kutyát, mint ahányat megfelelő körülmények közt el tudunk tartani. Előzzük meg a felesleges szaporulatot! Az ivartalanítás gyors, kockázatmentes beavatkozás, amivel kiküszöbölhetjük a nem kívánt kiskutyák világra jöttét. A szentimentálisabb lelkek számára megoldás a szukáknak beadható injekció, ami megakadályozza a tüzelést. Ne vegyünk meg kölyökkutyát csak azért, mert olyan aranyos. Gondoljunk arra, hogy meg fog nőni, enni fog, feltúrja a kertet, és sáros lábbal felugrál az ünneplés kabátunkra. Ne hallgassunk gyermekünkre, aki szentül megígéri, hogy naponta kétszer elviszi majd sétálni, hétvégén pedig kiképzésre jár vele. A lelkesedés sosem tart néhány hétnél tovább. Ha egy kutya feleslegessé válik, próbáljunk gazdát keresni neki ismerőseink körében vagy hirdetés útján. Csak olyan helyre adjuk oda, ahol biztosítva érezzük további sorsát, mert nehéz lesz elszámolnunk lelkiismeretünkkel, ha fülünkbe jut, hogy kedvencünket a kukák körül őgyelegve látták, mert új gazdájától megszökött. Ha végképp nem tudjuk elhelyezni, szóba jöhetnek az állatvédők, akiknél vagy van hely, vagy nincs, és persze a gyepmester, aki a gazda által kivitt kutyát belátása szerint értékesítheti vagy elaltathatja. De akkor már humánusabb az altatást az állatorvossal elvégeztetni, mert ott legalább a kutya mellett lehetünk az utolsó pillanatig... ígéretünkhöz híven. Hogyan keletkezik a kóbor kutya? Gazdás kutyából - egyelőre. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a kinn csatangoló ebek nem verődnek kolóniákba, még nem kezdtek nagy mértékben szaporodni, még nem születtek meg az új kóborgenerációk, mert akkor már igazán kezelhetetlen lenne a helyzet. De nincs messze ez a pillanat sem. Azok a szukák, akik kora ősszel már kóboroltak, most a napokban szülnek meg jó néhány alom kölyköt. Ők már nem lesznek emberhez szokva, megfogni sem lesz őket könnyű, ha lábra kapnak, és jövő nyáron már ők is ivarérettek lesznek... És ezt nem akadályozhatja meg rendelet, gyepmester, állatvédő - ezt csak a felelős állattartó magatartás tudja megelőzni. Érdemes lenne ezen elgondolkodni még időben. BARTA ILONA, MAKÓ Ki fizeti a révészt 1 Nemrég Budapestre utaztunk. Töprengtünk, hogy az autópályát kikerüljük-e, mivel a rajta való áthaladásért fizetendő öszszeget irreálisan soknak tartjuk. (Meg azután a pénztárcánk sincs teletuszkolva, könnyen becsukható.) Útra kelés előtt megkérdeztem sokat utazó ismerősünket is, hogy véleménye szerint melyik utat válasszuk? Ő azt tanácsolta, hogy menjünk az autópályán, mert talán biztonságosabb. A régi úton a vezetők ingerültebbek, nagy a türelmetlenség, a fékezés és az előzés szinte életveszélyes lehet. Töprengésünk után végül mégis döntött a pénztárcánk, s a régi úton mentünk. A tervezettnél korábban indultunk el, azt remélve, akkor nem lesz olyan nagy a forgalom. Talán más is így gondolhatta, azért volt olyan őrületes tumultus? A kerülgetések, rövidítések miatt szűk utcájú falvakon keresztül, veszélyes helyzeteket látva, néma utasként legyőzve félelmeimet, magamban reszkettem. Körülbelül félúton iszonyú balesetet láttunk. Két kamion és egy IFA felborult, áruik szanaszét hevertek az úttesten. Helikopter, rendőrök, mentősök: sürögtek-forogtak. Letakart ember, talán életveszélyben lévő vezetők, kísérők vártak mentésükre. Mi, szeren-' csésebbek folytattuk utunkat. Időben felértünk a repülőtérre, ahol is nővérem érkezését vártuk Kanadából. Hazafele jövet, már megrémülve, nem a pénztárcánk döntött, hanem a félelmünk. Nyugodtabban utazva, töprengtem a történteken. Vajon hol tartanak a roncsok eltakarításában, hány áldozata lehet az úton történt balesetnek...? Az autópálya használati díja, az irrealitás kergeti, kényszeríti, ösztönzi a vezetőket arra, hogy olcsóbban!?) úti céljukhoz akarjanak érni? Az emberek élete kárpótolható? Több esélyük van a tehetősebb, anyagilag gondtalanabb embereknek a biztonságosabb utazási körülményekhez is? A mentősök, rendőrök munkája, a helikopter, a roncsok, anyagi veszteségek költsége megtérül? Kinek? Vagy közösen fizetjük ki? S. GRANDPIERRE CECÍLIA, SZEGED Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.)