Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-06 / 284. szám

SZOMBAT, 2003. DECEMBER 6. • AKTUÁLIS" 3 Osztrák céggel tárgyal a megyei közgyűlés elnöke Elkelhet a mágocsi otthon A leendő befektető turisztikai célra kívánja hasznosítani a kastélyt. Fotó: Tésik Attila Folytatás az 1. oldalról Az ingatlancseréről szóló aján­lattal a budapesti székhelyű Ge­neral Holding Kft. kereste meg a Csongrád megyei közgyűlést. L6­rincz András, a cég vezetője la­punknak elmondta: a kastélyt és a hozzá tartozó földterületeket csak akkor venné át, ha teljes egészében elkészül az új komple­xum. Hangsúlyozta: az osztrák vállalkozás a kastélyt régi, méltó fényében kívánja felújítani, de azt, hogy egészen pontosan mi­lyen célra használják, arról még nem döntöttek. A beruházás azonban kereseti lehetőséget biz­tosít majd a nagymágocsiaknak, hiszen az építésvezetőket és a kastély mindennapjait irányitó alkalmazottakat a cég maga dele­gálja, viszont az építkezés köz­ben és az ingatlancsere után egy­aránt számítanak a falubeliek munkájára. Nem véletlen, hogy az ajánla­tot megfontolásra érdemesnek tartották a megye elöljárói. Az előterjesztő Frank József elnök szerint összhangban van a nagy­mágocsi önkormányzat szociál­politikai és a kormány kastélyki­váltó programjával is. A közgyű­lés egyhangú határozatában arra hatalmazta fel az elnököt, hogy tárgyaljon a leendő befektetővel. Az 1897-ben épült kastélyhoz tartozik 40 hektár földterület, me­lyen egy tízhektáros halastó is ta­lálható. Az épületben 1954 óta él­nek ápoltak, jórészt nyugdíjas ko­rúak, akiknek egészségi állapota kórházi kezelést nem igényel, ön­maguk ellátására viszont csak részben, vagy egyáltalán nem ké­pesek. Jelenleg háromszázhatvan­öt ápolásra szoruló lakója van az épületnek. Az intézmény működ­tetői vigyáztak az épületre, a ma is palotának tűnő grófi lakhelyet azonban eredetileg nem erre a cél­ra emelték. A nagymágocsi kastélyotthon igazgatója, Joó Károlyné meg­nyugtatónak tartja, hogy a hatá­rozatban foglaltak szerint az ellá­tási színvonal folyamatosan biz­tosított lesz. A kastély adottságai miatt ma egy lakótérben sokkal többen kapnak elhelyezést, mint amennyit a jogszabály megenged, s ez számukra kényszerhelyzet. Czabarka János, Nagymágocs polgármestere kijelentette: ez a lehető legkedvezőbb megoldás a falu számára. A képviselő-testü­let mindenáron ragaszkodott, s ragaszkodik ahhoz, hogy a falu legnagyobb munkaadója, az ott­hon itt maradjon. Emlékezteit arra, hogy korábban a szentesi volt Esze Tamás laktanyát akar­ták kijelölni ugyanerre a célra, de abba Mágocs nem egyezett bele. Czabarka szerint a kastélyt ki­váltó program megvalósulásával új lendületet vehet a megye tu­rizmusa is. Ő úgy tudja, magas színvonalú szállás- és szórakozá­si lehetőségekkel várja majd itt vendégeit az osztrák partner. A beruházás minden költségét a befektető állja. A megye számí­tásai szerint az otthon építése több mint három és fél milliárd forintba kerül, ehhez hozzá kell számolni a közművesítés költsé­geit. Mindenezeken túl pedig a műemlék kastély felújítása is pénzbe, sok pénzbe kerül. BLAHÓ GABRIELLA Az MDF teszteli magát A kórház-privatizációt ellenző munkáspárti aláírásgyűjtés tá­mogatására kéri szimpatizánsait az MDF - hangzott el a párt teg­napi szegedi sajtótájékoztatóján. Gyömbér László, Szatymaz pol­gármestere, a párt megyei elnöke az uniós parlamenti választások­kal kapcsolatos döntéseket ismer­tette . Az MDF azért indul egyedül a választásokon, hogy kiderüljön, szükség van-e a pártok sokszínű­ségére, az MDF-re a jobboldalon. Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere, az MDF megyei alelnöke elmondta: a tervezett magánosítás után szerinte sok be­teg kiszorulhat a magas szintű el­látásból, hiszen a profittermelés elvárássá válik az egészségügyi el­látórendszerben is. Kastély­turizmus FEKETE KLÁRA Magyarázni a végtelenségig lehet, hogy háború utáni népi demok­ráciánk miért a régi főúri kastélyokat szemelte ki szociális ott­honnak, árvaháznak, nevelőintézetnek és kollégiumnak, vagy éppen magtárnak. Magyarázni lehet, megérteni sosem fogjuk, s nem adhatunk felmentést a rombolásra, a műkincsek széthordá­sára, elpusztítására sem. Ami azonban történt, megtörtént. Sokkal nagyobb baj az, hogy a rendszerváltás óta eltelt bő egy évtized sem törlesztett, a kasté­lyok néhány kivételtől eltekintve tovább pusztultak. Szinte mind­egyik műremek, kastély, kúria rekonstrukciójának külön történe­te van, vagy nagyon megszállott emberek harcoltak a végsőkig, hogy birtokba vehessenek és felújíthassanak egy-egy nemesi fész­ket, vagy a volt tulajdonos leszármazottai pénzt és fáradságot nem kímélve műveltek csodát a patinás épületekkel. Azok a vál­lalkozók azonban, akik nem bírták idegekkel a hivatalokat és a kötöttségeket, előbb-utóbb elálltak tervüktől. A birtokba vételt ugyanis ritkán engedélyezték, általában csak vagyonkezelésre ad­ták át a jelentkezőknek, felújítási kötelezettséggel. A közel 800 hazai kastély kétharmada még mindig állami vagy önkormány­zati tulajdonban van, állaguk elkeserítő. Az ország azon tájain, ahol sikerült megvásárolni és felújítani régi kúriákat, ma megélhetéshez, idegenforgalmi bevételhez juthatnak az ott élők. Csongrád megye azonban mind a mai napig kastély­szálló nélkül próbálja magát felverekedni az idegenforgalmi térké­pekre. Egy, csak egyetlenegy kastélya remélheti a felújítást, a nagy­mágocsi, ha a benne található öregek otthonát egy új intézménnyel váltja ki vevője. Erre most van remény - egyszer mellesleg már tíz évvel ezelőtt is felcsillant, akkor nem lett belőle semmi -, a megyei önkormányzat megszabadulhat a tehertől. Szinte már látni véljük, ahogy a vendég az épület melletti parkban sétál, a tavon csónaká­zik, az erdőben vadászik, lovagol, a gyógyfürdőben pedig kúrálja magát. Merthogy mindezen feltételek adottak Nagymágpcson. Mellékzöngéi azonban a hazai kastélyturizmusnak is vannak: Ausztriában élő ismerősök mondták, egyszer megszálltak a felújí­tott patádsasvári Károlyi-kastélyban, és az árakat magasnak tartot­ták. Volt összehasonlítási alapjuk: a szomszédos országban ugyanis szinte minden bokorban terem egy hasonló műremek, amely szál­lodaként funkcionál - a mieinknél mérsékeltebb árakon. A mérgező anyag felrakodása órákra megbénította az 55-ös út forgalmát Elszállították a veszélyes rakományt Egyelőre még bizonytalan az M5-ös autópálya jövője Az AKA az utolsó pillanatig kivárt Folytatás az 1. oldalról A szaktárcánál egyelőre úgy tart­ják: az M5-ÖS körül forgalomba he­lyezése óta dúló viták lezárására az autópálya-társaság megvásárlása lenne a legjobb megoldás. Ezért ad­tak lehetőséget az AKA Rt.-nek még egy utolsó ajánlat megtételére. Az AKA főtulajdonosai - a Bo­uygues és a Strabag - egyes hírek szerint hozzávetőleg 70 milüár­dot kérnek 12,1 milliárd forint jegyzett tőkével alapított cégü­kért, s ehhez még hozzájön a mintegy 50 milliárdnyi hitel, amit az államnak kell kiegyenlí­tenie. A kormány szakértői vi­szont azt állítják, a társaság nem ér annyit, 60 miibárdot tartaná­nak reáhs vételárnak. A G KM egyik javaslata szerint a vitát egy időre megoldhatná, ha a kormány először a matricás rendszer bevezetéséről állapodna meg az M5-öst üzemeltető társa­sággal, az AKA kivásárlását pedig 2006 utánra halasztaná. Termé­szetesen az állam számára átme­neti könnyebbséget jelentő meg­oldásnak is megvan az ára, hi­szen a koncessziós társaságnak a bevételkiesés miatt évi 8-10 mii­bárd forint üzemeltetési támoga­tást kellene adni. Emellett, ha a kormány az AKA kérésének megfelelően hozzájárul a M5-ös december 31-én lejáró tovább­építési opciójának a meghosz­szabbításához, az autópálya 2006 végére Szeged térségében elérheti az országhatárt. Azon­TÜNTETNEK ADABASIAK Folytatódik az tüntetéssoro­zat is, amely ez immáron két éve a dabasiak indítottak út­jára. A szokásoktól eltérően azonban nem az 5-ös úton, hanem az M5-öst üzemeltető AKA Rt. székháza előtt gyűl­nek össze a civilek még de­cemberben, hogy a cégre nyo­mást gyakorolva segítsék az államot a részvénytársaság ki­vásárlásában. Amióta ugyanis a sztrádán bevezették a magas útdíjat, jelentősen nőtt a pár­huzamosan vezető 5-ös or­szágút forgalma, így a baleset­veszély is. A megmozduláso­kat szervező Összefogás Da­basért Egyesületnek az a célja, hogy az M5-ösön is vezessék be a matricás rendszert. ban 2006 után jelentősen többe kerülne a kivásárlás, miközben minden évben tízmilliárdos nagyságrendben kellene fizetni kompenzációt. S mivel az AKA az újabb szakaszt is hitelből épí­tené meg, egy „elhalasztott" ki­vásárlással az államnak még eze­ket a kölcsönöket is át kellene vállalnia. Egyes számítások sze­rint így jelentősen megnőne, mintegy 200 milliárd forintba kerülne a 2006 utáni kivásárlás. F.K. Vegyvédelmi ruhába öltözött tűzoltók és katasztrófavédelmi­sek tegnap, egy nappal a baleset után kiürítették az Ásotthalom közelében előző nap felborult szlovák kamion veszélyes rako­mányát, amit utána daruval és targoncával átraktak egy másik teherautóba. Péntek délelőtt mintha egy ame­rikai katasztrófafilm forgatásába csöppent volna az, aki az 55-ös főúton autózott Ásotthalom kör­nyékén. Az egyik sávot lezárták, a forgalmat rendőrök irányítot­ták. Egy árokba borult kamion­nál pedig védőruhába öltözött, hátukon légzőkészüléket viselő emberek pakolták a teherautó ra­kományát. A környéken televízi­ós forgatócsoportok, újságírók dolgoztak és néhány érdeklődő lassított, hogy jobban lássa, mi folyik itt. Mint azt tegnap megírtuk, csü­törtök reggel a ködös, csúszós úton rövid időn belül négy jár­mű, köztük egy rendkívül veszé­lyes anyagot szállító szlovák rendszámú kamion borult árok­ba. A jármű rakományának egy része szétszóródott a földön. A 22 tonna bárium-szulfátot a bal­eset napján nem tudták átrakod­ni, mivel a szlovák cég csereka­mionja csak az esti órákban ért Magyarországra. - Sötétben, ködben nem lett volna életbiztosítás elkezdeni a munkát - fogalmazott Csiszár Tamás. A tűzoltó alezredes el­mondta, a tűzoltók és a Csong­rád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakemberei védőru­hában, légzőkészülékkel raklap­okra pakolták a zsákokban lévő bárium-szulfátot, amit daru „ki­tett" az útra, végül targoncával felpakolták a másik kamion rak­terébe. A bárium-szulfát egyéb­ként belélegezve mérgező, ezért senkit sem engedtek maszk és védőruha nélkül a kamion és ra­komány közelébe. Dudás László főhadnagy, a tűzoltóság tűzoltási és műsza­ki mentési osztályának ki­emelt főelőadója elmondta, mivel nem volt szélmozgás, az anyag nem jelentett veszélyt az emberekre. A tűzoltók sípoló légzőkészü­lékkel sorban érkeztek az egyik tűzoltókocsihoz. Megtudtuk, a sípolás azt jelzi, hogy fogytán a levegő a palackban. A maszkban és védőruhában izzadó tűzoltók ezután lemosták a ruhájukat, ne hordják szét a bárium-szulfátot. Akik megéheztek, vagy átfáztak a hidegben szalámis-kolbászos szendviccsel csillapíthatták éhsé­güket, és egy bögre meleg teával melegedhettek fel. Tátrai János százados, a katasztrófavédelmi igazgatóság munkatársa elmond­ta, a raklapokat, az ételt és italt Ásotthalom polgármestere, Petró Ferenc ajánlotta fel a mentésben résztvevő szakembereknek. Délután három órára két rak­lap kivételével átpakolták a ra­kományt a másik kamion rak­terébe. A két raklapnyi bári­um-szulfát azonban nem fért fel, ezért azt megbontották és kézzel pakoltál fel. A rakodás ideje alatt az 55-ös utat teljes szélességében lezárták, a forgal­mat elterelték. ARANY T.JÁNOS Katasztrófafilmbe illő jelenetek az ásotthalmi úton. Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents