Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-31 / 303. szám

Szerda, 2003. december 31. SZILVESZTER II. Rendőrségi statisztika A szentesi rendőrség bejáratánál találkoztam Rózsa Gábor mérnök-muzeológussal az egyik téli reggelen. Elsorolta, hogy valami ügye van a rendőrségen, és beidézték őt, már nem is emlékszem, hogy milyen minőségben. Majd megkérdezte Gábor, hogy engem mi szél fújt éppen arra. Mire én azt feleltem neki tömören: hiányzik két kerekem. Valami humorosat kért tőlem a szerkesztő, de amit írni fogok, azon akár sírni is lehetne: 2003-ban ugyanis blicceltem az M5-ösön. Egészen pontosan részt vettem egy bliccelésben, tettestársként ültem egy autóban, beleegyezésemet adtam ahhoz, amit egy törvénytisztelő állampolgárnak nem lenne szabad megtennie. Blicceltem és ezáltal valami fantasztikus érzésben volt részem. Mint aki tiltott gyümölcsbe harap, s mint aki most egyszemélyben az egész Dél-Alföld, közel egymillió ember nevében valami merészet hajt végre, s jól keresztbe tesz a közös ellenségnek. De már a nagy csíny előkészületei is micsoda izgalommal töltöttek el! Nem is akárkinek az autójában ültem, komoly tisztséget viselt és tün- Kapcsolnék egy hívót - búgta a készülékembe szerkesztőségünk telefonközpontosa. A telefonos beszélgetéseknek is van ám etikettje. A hívó elsőként bemutatkozik, majd megvárva a hívott reagálását, belekezd a mondandójába. Na, ez ebFurcsa dolgok is megesnek az újságíróval munkája során. így történt, hogy amint kiléptem a rendőrkapitányság épületéből egy meglehetősen vézna férfi állta el az utam, s akárhogy próbáltam, nem tudtam kikerülni. - Biztos úr, kérem! - szólt könyörgött, megragadva a pulóverem - Én feladom magam. Meg sem hallotta a válaszom, hogy nem vagyok rendAzt már a nyomozónak magyaráztam, hogy a szerkesztőségbe indultam éppen, amikor a földbe gyökerezett a lábam. A parkolóban ugyanis az autóm két első kereke helyén egy-egy fatuskóra leltem. Feljelentés, nyomozás, biztosító, szerelő, ügy lezárva, tettes ismeretlen. Feledtem volna a dolgot, ha hónapok múltával nem csörög a szerkesztőségi telefon. A vonal végén a rendőr százados a kérdéssel: ugye, jól emlékszik, hogy az én autóm kerekei tűntek el. Már kezdtem örvendezni, mégiscsak sikerült megtalálniuk az elkövetőket, s talán a károm is megtérül. Ám a munkámban nekem mindig készségesen segítő nyomozó annyit közölt, hogy kimutatást kell nekik készíteniük az újságírók ellen elkövetett bűncselekményekről. így lettem én egy adat a Belügyminisztériumba elküldött rendőrségi statisztikában. BALÁZSI IRÉN Bliccelés tetni ment, aprópénzzel fizetni az újhartyáni kapunál - én meg riportot írni -, s már előre mondta, majd meglátom, fügét mutatva suhanunk át a fizetőkapun. Ő ugyanis mindig ezt teszi, ez az ő engedetlenségi mozgalma a koncessziós társasággal szemben. És lón! Közeledett a kapu, olyan érzés fogott el, mint amikor gyerekkoromban rajzszöget tettem a földrajztanár székére, és azt vártam, mikor ül már le, szóval szökött az adrenalin fölfelé. S amiről addig csak hallottam, az a valóságban is pontosan úgy zajlott, ahogy eddig leírták nekem: egészen ráakaszkodtunk az előttünk fizető autósra, illetve annak autójára, csak centiméterek választottak el tőle, és akkor a magasba lendült a kar, mi pedig - még a sebességváltót is a kezemben éreztem, és jobb lábammal a nem létező gázpedált nyomtam - ugyanazzal a lendülettel, mintha egy autó lettünk volna az előttünk haladóval, átsuhantunk a kapun. Megtettük. Felszabadulva nevettünk, kajánkodtunk, s mint hős Zorrók, akik jól bosszút álltak a népeket sarcoló földesurakon, folytattuk az utat. Majd megtettük visszafelé is. A sikerélmény további bliccelésre sarkallt. Pár nappal később Budapesten jegy nélkül utaztam a villamoson. Csak egy megállót szerettem volna menni, de nem volt szerencsém. Azt mondta az ellenőr, háromezer forint. Már majdnem kifizettem, amikor megszólalt bennem a kisördög, na nehogy ne legyen másik megoldás is, és megkérdeztem: mi a vége. Kétezret mondott, majd kérdő tekintetem láttán visszakozott: ezerötszáz. Ebben maradtunk. FEKETE KLÁRA Rendes nevek ben az esetben nem így történt. - Idefigyeljen maga ... (a pontok helyére nyomdafestéket nem tűrő megszólítást kell helyettesíteni)! Milyen valótlanságokat irkál itten összevissza maga rólam? Hát idefigyeljen... - üvöltött a telefonba egy „kellemes" női hang. Próbáltam a szavába vágni, de nem sok sikerrel jártam, a kedves telefonáló folytatta: Mit képzel magáról, csak így lejáratja az embert, Korom úr! Ekkor vett levegőt, amit kihasználtam: Elnézést, én Kormos vagyok, nem a kollégámat tetszik keresni? - Hoppá, a cikk alatt tényleg Korom van... Ezek szerint még a nevét sem tudja rendesen leírni aztán lecsapta a kagylót. KORMOS TAMÁS Feladta magát őr. - Mindent bevallók, elismerek, tényleg én voltam, nem tagadom - tömény savanyú borszagú lehelete akkor ért először közvetlen közelből. Megtándorodtam, mire elengedett, úgy folytatta: - Nem bírtam már aludni... nem hagyott a lelkiismeretem... el kellett jönnöm... szaggatta a mondatokat, s mintha meg sem hallotta volna, hogy befelé küldöm az épületbe, ahol tényleg feladhatja magát. - Új...ság...í.. ró... va... gyok! szótagoltam. Végül sikerült kiszabadulnom a kezéből, mire elsírta magát: - Hát nekem ez sem sikerül. Néhány nappal később egy férfi köszönt rám. Ráismertem, ő volt, józanon és elnézést kért a történtek miatt. - Maga olyan bizalomgerjesztő, gondoltam segít rajtam - hogy mire gondolt, milyen bűnért akarta feladni nálam magát, nem árulta el. Helyette búcsút intett, s elsietett. Ázóta sem láttam. KOROM ANDRÁS Amikor tollas a hátam és építésvezetőt keresek Az újságíró egyik legfontosabb feladata az információ megszerzése és továbbítása. Az információ azonban nem sült galamb, sokszor kőkeményen meg kell érte küzdeni. Néha azonban a legalapvetőbb információt is csak hatalmas nehézségek árán lehet megszerezni. November végén Szegeden az Ady téri építkezéssel kapcsolatban kellett cikket írnom. Gondoltam kimegyek, megnézem, hol tartanak a munkálatok, közben beszélgetek munkássokkal, a helyszínen tartózkodó feletteseikkel. A kapuban két munkással is összefutottam. Az „Uraim! Hol találom a...?" kezdetű kérdésembe határozottan vágott közbe az egyikük: - Ne haragudjon, de lejárt a munkaidőnk. A kerítésen belül egy kollégája már sokkal készségesebb volt: - Jó napot! Itt van-e az építésvezető? - Hogyne, természetesen hangzott a segítőkész válasz. - Merre találom? - Hátul láttam - felelte. - S hogy hívják? - Azt sajnos nem tudom mondta, majd mosolyogva elment... GARAJ SZAKÁCS LÁSZLÓ Titkos pornóképek A jelenet eleje a szokásos. Csörög a telefon, Ibolya a portáról, mondja, egy úr szeretne velem beszélni, azt mondja életbe vágóan fontos ügyben. Mindenki ezt mondja, sóhajtok kissé unottan, jó, adjad. Idősödő, intelligens, komoly úr a vonal végén: Őrfi úr, nagy baj van. Látta a mai újságot? - Óh, hogyne! Mi a probléma? - Pornóképek vannak a lapban elrejtve. Szörnyű dolgot művel valaki velünk. Ahogy mondani szoktuk, dobtam egy hátast, mondtam, várjon egy pillanatot, szerzek egy mai számot. Rohadt melegem lett, előbb a nyomda ördöge jelent meg lelki szemeim előtt vigyorgó pofájával, talpig patában, de nem, enynyire ő nem gonosz. Na de akkor ki a bánat szórakozik velünk, csak nem valamiféle Bin láden-i bosszúnak vagyunk az áldozatai? - elvégre mi is elátkoztuk a terroristák nambervanját annak rendje és módja szerint. Míg visszaérek a telefonhoz, vagy ötször forgatom át az oldalakat, mint egy motolla, de nem találok semmit. Mondja már, hol a csodában vannak azok a pornóképek? Magyarázza: a címlapfotón, a férfi homlokán; meg a gyászközlemények között is, az egyik arcon ott a rajzolat... Még mielőtt a szemeim teljesen kifolytak volna, jelzem, nem találok semmit. Nem értette. - Pedig az én példányomon tisztán kivehetők a pornográf jelenetek hajtogatta tovább a bácsika. Jó, hozza be, ha tudja, de azonnal! Most már az öreg is érdekelt. Jött is, ahogy gondoltam, hetven év körüli, kedves, jól szituált öregúr. Hozott egy csomó újságot, köztük a Református Életet is, ami kissé megnyugtatott. Nagyítóval kezdtük el nézegetni az újságok fotóit. - Mohón emelte szeméhez az újságot. - Látja, ott van! - Nem látom. - Pedig ott van. - Mi van ott? - Egy férfi hátulról... a nő be van bakulva. Szörnyű, Őrfi úr. Mindenütt ezek a pornó jelenetek. Valamit tennünk kell - súgja oda bizalmasan -, leplezzük le ezt a sátáni művet. Egy kis fantáziálásért ugyan nekem sem kell a szomszédba mennem, de ezúttal tényleg csak papír- és festékhibákat, meg gyűrődéseket sikerült lelepleznem. A bácsin viszont valóban segíteni kellett, réttenesetesen szenvedett. Megígértem neki, hogy figyeltetni fogom a lapot, a fotósokat, a teljes gyártási folyamatot, s elejét vesszük az ördögi műnek. Aztán még egyszer találkoztunk, bizalmába fogadott, sokat beszélgettünk, próbáltam megtalálni rögeszméje okát. Mint kiderült, a pornórajzot először a családi fotóalbumban fedezte fel, azon a képen, amelyen felesége volt látható korábbi kedvesével... (Kiirtotta ugyan ezt a képet az albumból, de a pornójelenetek azóta is mindenütt megjelennek.) Megígértettem emberemmel, hogy egy pszichiátert is beavat ebbe a rejtélyes ügybe. Talán megfogadta tanácsomat, mert azóta nem hallottam arról, hogy pornóképek jelentek volna meg újságunkban. ŐRFI FERENC Bezárják a szentesi strandot? Egy szép nyári napon munkatársunk úgy döntött, meglátogatja a strandot. Könnyű ruhájában mintegy önfeledten haladt a liget felé, tudván, hogy nemsokára kellemes élményben lesz része. Meglátta ezt a városháza kapujából az uszoda rendeltetésszerű üzemeltetetéséért felelős első számú személy, s Olvasóinkkal való beszélgetéseink alatt is adódtak humoros esetek, ezek közül emeltünk ki néhányat. Egy telefoninterjú során történt: -Várjon egy pillanatot, megkeresem a mobiltelefonom, abban van a szám - egy perccel később - sajnos nem találom, tartaná még egy kicsit egy újabb perc múltán - persze, hogy nem találom, hiszen azon beszélek önnel. azonnal felhívta telefonon az uszoda rendeltetésszerű üzemeltetéséért felelős második személyt, hogy riadó, Blahó Gabi a liget felé tart. Annak a kockázata tehát, hogy az ÁNTSZ bezárja az uszodát, fennáll. (Tette ezt a kijelentést okulva korábbi esetből: ha Blahó Gabi megjelenik a strand területén, várhatóan rendellenességekre hívja fel a figyelmet, nyomtatásban.) Az első személy felhívására tehát a második személy kerékpárra pattant és letekert. Blahó Gabi a szabályszerű jegyváltást követően szabadsága idején mit sem sejtve kényelembe helyezte magát a medence szélén és süttette magát a forró nyári nappal. Eközben az uszoda harmonikus működéséért felelős második személy kizárólag a felsőbb utasításra való tekintettel munkatársunkat szemmel tartotta. BLAHÓ GABRIELLA Olvasóink mondták Egy telefonos párbeszéd. - Nem találom a telefonom. - Megcsörgesselek? - Minek úgy se venném fel. - Igaz, és a számod sem tudom. A másik eset. - A szülészeti klinikát kérném. - A nőit? - Ne haragudjon a Délmagyarország munkatársai vagyunkba járókelő közbe vág A Délmagyar ott van a sarkon túl a Stefánián. - Hősnek tartja-e Nagy Imrét? - Nagy Imre, régen szomszédom volt, többet igazából nem tudok róla. - Szeret Ön korcsolyázni? - Igen, de jégen még nem próbáltam. - Igen, de csak zárójelben. - Válaszolna a nap kérdésére? - Nem tudom mi az, de azt hiszem most nem tudnám a választ. TAMÁS ÁKOS Kaszinótojás, teli rüszttel Állófogadásos svédasztalhoz köztudomásúlag legalább három kézre van szükség: egyikkel fogjuk a tányért, a másik kettővel forgatjuk az evőeszközöket. Ha a szalvétát és a poharat tartó kezeket is hozzáadjuk, akkor már ötnél tartunk, ennyit pedig legföljebb úgy tudunk fölmutatni, hogy hárman szorosan egymás mögé állnak, átnyúlnak az előző hóna alatt, majd a hátsó két ember megeteti az elülsőt, jóllakás után utolsó pár előre fuss. A szokványos eset persze úgy fest, hogy áll a kiéhezett tudósító az elegáns, bordó-arany abrosszal terített asztal előtt, amelyen a vad élvezetekben hencsergő késő római időket idézve simulnak össze a hidegtálak töltött sonkái és narancsszeletei, kelletik magukat a pucér csirkemellek, kis üstökben pediglen töltött káposzta rotytyanik. Az eseményre kizavart krónikás félénken egy kaszinótojást csúsztat a tányérjára, nyakát csaknem vízszintesen a porcelánon billegő falat fölé nyújtja, s megkísérli egyben bekapni az egészet, mert tudja, hogy falatok vagdosására halovány esélye sincsen, tekintettel kezei korlátozott számára. Viszont a gálád tojás a döntő pillanatban kicsusszan a mohóságtól nedves ajkak közül, a tányértartó kéz hátára gördül, onnan a rutintalan kosztos alkarjára ugrik, majd játékosan végigugrándozik kigombolt zakója fazonján, ingén, (nyomjelző majonézcsíkot hagyva maga után mindenütt) végül nadrágszíján megpattanva lábai elé hullik. Ekkor, elkerülendő a töltekező társak előtti megszégyenülést, lendül a félelmetes bal láb, s teli rüszttel, egészséges lövést küld a tojással az asztal alá, háló, illetve abroszszaggató erővel, hogy a piszok, rosszindulatú kaszinógolyó szétfröccsen az asztallábon. Ezután a tudósító elégedetten, de korgó gyomorral otthagyja az egész jól nevelt állva-eszegetősdit, a sarki péksüteményesnél vesz egy sajtrolót, aminek zsíros morzsácskái megtapadnak az ingét díszítő majonézcsíkban, s így, többszörösen leevett állapotban érkezik meg szolgálati helyére, ahol persze irigykedve fogadják: na, ez is jól bezabált, ráadásul potyára! NYILAS PÉTER